Székely Figyelõ

Már volt itt szó a “nemzetvédõ” fogorvos idei úzvölgyi “rendezvényérõl”, de mivel annak bejelentésében említést tett arról, hogy Dormánfalva polgármesterétõl kérik, hogy biztosítsa a hangosítást, az pedig a válaszában jelezte, hogy támogatni fogja, felmerült a kérdés, hogy vajon ezt a vonatkozó törvény betartásával tette-e? Ugyanis a törvény 7. cikkelye értelmében lehet igényelni ilyen szolgáltatást az önkormányzattól, ellenben annak ellenértékét elõzetesen ki kell fizetni, amint az a törvény 12. cikkelye 1. bekezdésének e) pontjában írva van.
Megkértük tehát a polgármestert, hogy küldje meg számunkra azon szolgáltatásokkal kapcsolatos iratokat (árszámítás, számla, kifizetési bizonylat).
Nem meglepõ módon erre a kérésre nem kaptunk választ a törvényes tíz napon belül, de ismételt kérésünkre csak jött egy válasz, ez:

Második válasz

Ebben ugye az áll, hogy az ortodox egyházközség meg a Calea Neamului egyesület csak résztvevõi voltak a város által megszervezett rendezvénynek, az pedig a város számára semmilyen költséget nem jelentett. (Ami eleve abszurd, mert nyilván nem gyalog ment ki a polgármester, s mint az ott készült felvételeken látható és hallható, komoly hangosítás volt ott, azt is ki kellett vinni, felszerelni, stb.) Arról nem beszélve, hogy az elõször számunkra megküldött iratokból az derül ki, hogy az egyházközség is meg az egyesület is saját rendezvényt jelentett be, azokat pedig a polgármester tudomásul vette, s támogatásáról biztosította õket (a két válasz ott van a fent már említett elõzõ bejegyzésben). Nem hagytuk hát magunkat, s harmadszor is írtunk a polgármesternek, felhívtuk a figyelmét erre a tényre, s megkérdeztük, hogy azokon a rendezvényeken ki biztosította a hangosítást? Jeleztük ugyanakkor, hogy a Calea Neamului bejelentésében meg volt említve, hogy korábbi rendezvényeiken is a polgármesteri hivatal biztosította a hangosítást, kértük tehát, hogy közölje velünk, hogy pontosan mely rendezvényekrõl volt szó, illetve hogy küldje meg számunkra másolatban azon rendezvények esetében a hangosítás biztosításával összefüggõ iratokat (árszámítás, számla, kifizetési bizonylat). Erre érkezett az újabb válasz, amiben ismét az áll, hogy a mostani rendezvényt az önkormányzat a 614/2021-es Kormányhatározat elõírásai alapján szervezte, azon mindenki más csak résztvevõ volt. Közölték ugyanakkor azt is, hogy minden más korábbi rendezvény esetében a hangosítást az önkormányzat biztosította a saját eszközeivel, azok nem kerültek semmi pénzbe.

Igen ám, de:

• A Calea Neamului egyesület saját rendezvényt jelentett be, s azt a polgármester tudomásul vette. Tehát tényszerûen hamis az az állítás, hogy csak résztvevõ volt azon a rendezvényen, amin – mint az arról megjelent felvételeken is jól látszik – rendezõként szerepelt. Márpedig meg lehet nézni az említett kormányhatározatot, abban az áll (melléklet, II. / B. /2.), hogy lehet szervezni magán-rendezvényeket is, ellenben szó nincs arról, hogy azokat bármilyen hatóság bármiképp támogathatná. A hatóságok kötelessége saját megemlékezést szervezni (melléklet, II. / B. / 1.), s nyilván csak annak a költségeit kellett állják.
• Mint már említettük fennebb, az önkormányzatok támogathatnak különféle rendezvényeket, ellenben csak úgy, ha a szervezõk azt kérik, s árszámítás alapján elõzetesen ki is fizetik. Amint a polgármester válaszából kiderül, a Calea Neamului úzvölgyi rendezvényein ez nem így történt. Az pedig egyrészt nem igaz, hogy azok a hangosítások nem kerültek semmibe (az eszközöket ki kellett vinni, áram kellett a mûködésükhöz, illetve személyzet a mûködtetésükhöz), másrészt pedig a törvény világosan fogalmaz: egy ilyen szolgáltatást csak fizetség ellenében van joga a polgármesternek biztosítani.

Következésképpen a polgármester hivatali visszaélést követett el, amikor másképp járt el, s az önkormányzat javait ingyen egy egyesület rendelkezésére bocsátotta. Arról nem beszélve, hogy azokon a rendezvényeken maga is részt vett, szerepelt, saját népszerûségét is növelte általuk, tehát lényegében õ maga is használta azon eszközöket a saját magán-céljaira. Jó kérdés, hogy mit szól ehhez a számvevõszék vagy az ügyészség?
Megeshet, hogy kikérjük a véleményüket.

Már korábban jeleztük (például itt), hogy több prefektus ellen is eljárást indítottunk, azért, mert – hogy finoman fogalmazzunk – a középületekre kitûzött román zászlók ügyét differenciáltan kezelik, konkrétan sokkal elnézõbbek a román polgármesterek esetében. Egy újabb ilyen ügyrõl számolunk be itt, aminek ugyan még nincs vége, de már így is elegendõ tapasztalattal szolgált.

Tavaly nyáron Suceava megyét is felkerestük, s azt tapasztaltuk, hogy számos településen vannak kitûzve a törvényestõl eltérõ zászlók (ugyanis a vonatkozó törvény nagyon pontosan rögzíti Románia zászlajának formáját, arányait illetve színeit), nevezetesen olyanok, amelyek szabad szemmel jó látható módon más színûek, más a színek elrendezése (az egyes színek egymás alatt s nem egymás mellett voltak, illetve más a zászló méretaránya, vagyis eltér a törvényben rögzített 2:3-as aránytól). Készítettünk több fényképet is, majd elküldtük azokat a megye prefektusának (példaképp) egy petíció kíséretében, amiben felkértük, hogy végezzen átfogó ellenõrzést a megyében, s büntesse meg azokat a polgármestereket, amelyek településén ilyen törvénytelen zászló van kitûzve.
A prefektus ötölt-hatolt, “félreértett” és mellébeszélt, épp csak eleget nem akart tenni a kérésünknek, ezért bírósághoz fordultunk, s csodák csodájára ebben az ügyben a megyei törvényszék a javunkra döntött:

Ítélet elsõ fokon

S ugyan a prefektus fellebbezett, ezzel semmit nem ért, a táblabíróság a fellebbezését elutasította, így az ítélet jogerõre emelkedett. Mit volt hát mit tennie, a prefektus kénytelen volt a petíciót megoldani.

Mielõtt tovább mennénk, emlékeztetésképp: azt kértük, hogy végezzen ellenõrzést a megye minden településén, s büntesse meg azokat a polgármestereket, akiknek a településén törvénytelen zászlót talál kitûzve. S akkor nézzük azt a választ, ami a prefektus elképzelése szerint lezárja ezt az ügyet:

A prefektus válasza

Ezzel mindössze három gond van:

1. A petíció az összes településre vonatkozott, erre õ arról értesít, hogy az általa kinevezett bizottság ellátogatott három településre.
2. A petícióban ellenõrzést kértünk, s már az ítéletben is egyértelmûen le van írva, hogy ezt nem lehet kiváltani azzal, hogy felszólítja a polgármestereket, hogy tartsák be a törvény. Márpedig a válaszhoz csatolt mindhárom jegyzõkönyvben az áll, hogy a kiküldött bizottság felszólította a polgármestert. (Ezt pedig azért nehéz megérteni, mert ha az a bizottság már odament, akkor ezt az ellenõrzést is elvégezhette volna, ahelyett hogy a polgármester irodájában kávézik, s jegyzõkönyvet ír.)
3. A válaszhoz csatolt “bizonyítékok” a csúfolkodás kategóriába esnek, tekintve hogy gyakorlatilag semmi nem látható rajtuk.

Egyelõre tehát ott tartunk, hogy a prefektus tett egy kísérletet, hátha elfogadjuk ezt a választ, ami minden, csak nem a petíciónk megoldása. A kísérlet nyilván elbukott, postafordultával kapta a választ, hogy nézze meg alaposabban a petíciót és az ítéletet, s igyekezzen azoknak megfelelõen eljárni.
Folytatása tehát következik.

Nap mint nap találkozhatunk azzal az elvárással, hogy mi romániai magyarok tiszteljük a román nyelvet, jelképeket, ünnepeket pont úgy, mint ahogy a románok teszik. Elvégre ennek az országnak vagyunk állampolgárai, sõt “a kenyerét esszük”.

Hasonlóképpen DT a mi nagy barátunk is azzal az indoklással indította pereik tucatjait, hogy lám, ezek a magyar vezetõk nem tisztelik az ország nyelvét, jelképeit, ünnepeit, úgy, ahogy azt illene. Ezért ha a legapróbb eltérést tapasztalta valamely törvénytõl, azonnal küldte a felszólítást az illetékes polgármesternek, ha pedig az nem engedelmeskedett, jöhetett a per. Erre tipikus példa a mikóújfalusi polgármesteri hivatal, ahol a bejárati ajtó fölött egyszerûen nincs hely, ahova fel lehetne helyezni az ország címerét, ezért a polgármester kénytelen volt azt az ajtó mellé elhelyezni:

Több se kellett az emberünknek, küldte a felszólítást majd indította a pert. S mivel a törvényben az áll, hogy a címert a bejárat fölé kell tenni, a pert meg is nyerte, mert ugye a pártatlan bírók nem tehettek mást, kénytelenek voltak a törvényt alkalmazni.
Történt azonban, hogy úgy gondoltuk utánajárunk annak a sajtóhírnek, miszerint Gura Humorului központjában vidáman lengeti a szél Bukovina zászlaját. S mivel az út arrafele több Neamt megyei településen is átvezet, még véletlenül is alkalmunk volt látni pár polgármesteri hivatalt (amelyek történetesen a fõút mellett voltak). A tisztelt olvasó nem fogja elhinni, hogy mit tapasztaltunk: Neamt megyében az ország jelképeinek a tisztelete sokkal rosszabbul áll, mint Székelyföldön! Ugyanis a törvény azt mondja, hogy a polgármesteri hivatal bejárata fölött kell legyen az ország címere, mellette két oldalt pedig egy-egy kék-sárga-piros zászló. Márpedig az általunk átszelt települések közül alig volt olyan, ahol ezeket a szabályokat a polgármesterek betartanák. Csak ízelítõül itt van néhány:

Mint látható, nem egy esetben se címer, se zászló. És furamód, ezekek a polgármestereket nem zaklatja DT, az õ hazafiságukat nem kérdõjelezi meg vitriolos mondatokkal.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy vajon mit szólnak ehhez az illetékes hatóságok. Ezért petíciót intéztünk a megye prefektusához, amiben jeleztük neki ezeket a tarthatatlan állapotokat, s felkértük, hogy büntesse meg a vétkes polgármestereket, illetve hogy végezzen átfogó ellenõrzést a megyében, s gondoskodjon róla, hogy minden polgármester tartsa be a vonatkozó törvényt. Egy ilyen felkérésre Kovászna megye korábbi prefektusai közül bármelyiknek fülig szaladt volna a szája, s túlórában is írta volna a kihágási jegyzõkönyveket. Nem úgy a Neamt megyei, amelyik elintézte a problémát azzal, hogy levélben szólította fel az érintett pár polgármestert, azok visszaválaszolták, hogy náluk minden rendben van, s errõl egy pár mondatos válaszlevelet küldött nekünk.

Igen ám, de mi gyanakvó emberek vagyunk (vajon miért is?), ezért rászántunk még egy napot, s újból végigjártuk a fent említett útvonalat, újabb fényképekkel dokumentálandó azt, hogy minden pont úgy van, mint azelõtt. Errõl a prefektust is tájékoztattuk, s ismételten felkértük, hogy tegye a törvényben elõírt dolgát. Mire õ azt válaszolta, hogy márpedig levélben szólította fel az összes polgármestert a törvény betartására, s ezidáig nem tapasztalt egyetlen ilyen jellegû törvénysértést sem.

Több sem kellett nekünk, rögvest panaszt tettünk a megyei törvényszéken (tudják ott, ahol eddig mindig DT-nek kedvezõ ítéletek születtek, kíméletlenül betartatva a Hargita megyei polgármesterekkel a törvény utolsó pontját és vesszõjét is), s azt kértük, hogy kötelezze a prefektust arra, hogy tegye meg amire kértük, gondoskodjon arról, hogy Neamt megyében minden polgármesteri hivatalon kerüljenek a helyükre az ország jelképei. Nem fogják elhinni, de a kérésünket a törvényszék elutasította!

ítélet

Az indoklás sem semmi (még jogi ügyekben járatlan emberek is bátran olvashatják), lényege az, hogy a prefektusnak a petíciónk kapcsán mindössze az volt a kötelessége, hogy arra 30 napon belül válaszoljon, függetlenül attól, hogy a válasz kedvezõ vagy kedvezõtlen. Az már a mi bajunk, hogy nem vagyunk megelégedve a válasszal. Az pedig, hogy fényképekkel bizonyítottuk, hogy a prefektus állítása nem igaz, igenis van nem egy polgármesteri hivatal ahol a törvényt nem tartják be, egy csöppet sem hatotta meg a bírót, elintézte azzal, hogy a fényképeket nem lehet figyelembe venni, mert nem lehet tudni, hogy mikor és hol készültek! (Érdemes itt megjegyezni, hogy ez a kérdés soha egy bíróban sem merült fel a DT által letett fényképek esetében.) Hogy legyen érthetõbb a dolog: a bíró úgy gondolja, hogy van bizonyítékunk arra nézve, hogy “A” településen nem tartják be a törvényt, de mi mégis azt állítjuk a bíróságon, hogy ez a “B” településen van így. Létezik az értelmi képességek megkérdõjelezésének az a szintje, amirõl az ember tényleg nem tudja, hogy most nevetni vagy sírni kell. Hogy most arról ne beszüljünk, hogy a törvény értelmében a bírónak kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy az igazságot kiderítse, ha tehát kétségei vannak, akkor nem azt mondja, hogy kétségeim vannak, hanem pl. elrendel helyszíni szemlét, hogy saját szemével lássa, hogy mi a helyzet.

S akkor most tegyük fel a kérdést, hogy vajon mi lenne, ha a székelyföldi polgármesterek elkezdenének pont olyan tiszteletet tanúsítani az állam jelképei iránt, mint a Neamt megyeiek?

Tavaly 17 rendben tettünk panaszt a Diszkriminációellenes Tanácsnál, azok közül többet is az egyre inkább elhíresülõ brassói fogorvos ténykedése miatt. S ugyan a vonatkozó jogszabály 90 napos határidõt ad a panaszok kivizsgálására, ezt a Tanács már jó ideje képtelen tartani, így a 17 panasz nagyobbik része máig is megoldásra vár. (Nem mellékes: évek óta tart ez az állapot, s az a tény, hogy az állam nem bõvíti a szükséges mértékben a Tanács létszámát és költségvetését világosan mutatja, hogy Románia nem érdekelt a diszkrimináció visszaszorításában.)
No de most nem panaszkodni akarunk, mert a mai nap a jó hírek napja, ugyanis két határozatot kézbesített ma a posta, a március 31-én született 335/2021-est és 336/2021-est. Mindkettõ 11 oldalas szakmai szöveg, ezért nem tesszük itt közzé csak a lényeget, s azt is csak egyikbõl, mert a másik azzal szóról szóra megegyezik:

Mint látható, az egyre nagyobb ismertségre szert tevõ Mihai Sorin Tirnoveanu volt a bepanaszolt, s panaszunkat a Tanács mindkét esetben nem csak megalapozottnak találta (egyenként 3000 lejes büntetést róva ki az illetõre), de annak egy részét továbbította a rendõrségre, hogy az vizsgálja ki, mert álláspontjuk szerint az már nem kihágás, hanem egyenesen bûncselekmény.
Nem csinálunk titkot abból, hogy az illetõ elleni további panaszaink várnak megoldásra a Diszkriminációellenes Tanácsnál, illetve az ügyészségen. S ha a dolgok ebbe az irányba találnak tovább haladni, még akár azt is megérhetjük (tegyük hozzá gyorsan, hogy nagyon derûlátóak azért nem vagyunk), hogy az illetõ belátja, hogy nem érdemes ezt a ténykedést folytatni.

A név gondolom keveseknek mond valamit, holott cselekedete rendesen borzolta a kedélyeket tavaly januárban. Errõl van szó:

Magára adó jogvédõ szervezetként természetesen büntetõ panaszt tettünk az elkövetõ ellen, s hogy annak mi lett az eredménye, azt itt írtuk le. A beszámoló utolsó mondatát pedig tett követte, rá két napra már postáztuk is a panaszt Strasbourgba. Onnan pedig ma érkezett az értesítés, miszerint panaszunk (11.-ikként) átment az elsõ szûrõn, bejegyezték és érdemben ki fogják vizsgálni.
Megeshet tehát, hogy hiába örvendett a “hõstett” elkövetõje annak, hogy megúszta egy szerény pénzbüntetéssel, még újranyithatják az iratcsomóját, s megkaphatja azt a büntetést, amit megérdemel.

Az államelnök tavaly áprilisi “ionopot”-os performansza világszerte ismert, s amint annak idején beszámoltunk róla, annak nyomán büntetõ panaszt tettünk ellene, amit lényegében érdemi kivizsgálás nélkül ejtett az ügyészség, azzal a kifogással, hogy az alapítványunk nem érintett fél, ezért csak feljelentést tehetett volna, panaszt nem. Mi ezzel nyilván nem értettünk egyet és a bírósághoz fordultunk.
Azóta lezajlott a tárgyalás, aminek az eredménye ilyen elõzmények után nagy meglepetést nem okozott. Amint hogy az sem, hogy az ítéletet nem kaptuk kézhez a törvényes 30 napon belül, csak (ismételt kérések után) idén február tizedikén. Mi ennél kicsit operatívabbak voltunk, s rá hat napra már postáztuk is Strasbourgba a panaszt ebben az ügyben, s onnan pedig ma érkezett a bíztató hír, hogy a panaszunkat 11750/21-es számmal iktatták, befogadhatónak nyilvánították, s majd érdemben is ki fogják vizsgálni. Átment tehát ez a panaszunk is azon az elsõ szûrõn (amin a panaszok döntõ többsége el szokott bukni), ami azt jelenti, hogy már elsõ ránézésre úgy értékelték, hogy vannak benne arra utaló jelek, hogy jogsértés történt.
Tehát Klaus Iohannis sem nyugodhat meg, megeshet, hogy az ügyészség újra kell majd nyissa a már lezártnak hitt iratcsomót, s le kell folytassa a kivizsgálást ellene.