Szorul a hurok?

Legyünk derûlátóak, s bízzunk benne, hogy igen. Ugyanis minekutána három hónappal ezelõtt beszámoltunk egy nem túl nagy, de mégis jelentõs (mert jellegében az elsõ ilyen) részsikerrõl, most egy újabb hasonlóról adhatunk hírt, amint az itt látható. Ráadásul ez az ítélet ugyanazon személyre vonatkozik, tehát esetében már két olyan büntetõ panaszunk van, amiket az ügyészek ejtettek volna, ellenben a bíróságok úgy ítélték meg, hogy a kivizsgálást folytatni kell, ami azt jelenti, hogy megmaradt az esélye annak, hogy az illetõ végül bíróság elõtt kell feleljen azon cselekedetekért (ezek konkrétan ismételt magyarellenes uszítások), amik miatt panaszt tettünk ellene.
A félreértések elkerülése végett sietünk itt is megjegyezni, hogy ezekkel a panaszokkal a célunk nem az illetõ bántása, nehéz helyzetbe hozása, vagy bármi hasonló, mindössze azt szeretnénk elérni, hogy ha már szép szóval nem ment (holott tettünk rá nem egy kísérletet), akkor a törvény erejével bírjuk rá, hogy hagyjon fel ezzel a tevékenységgel, ami az egész társadalom számára káros. Ehhez ellenben ragaszkodunk, ezért figyelemmel kísérjük a ténykedését és újabb meg újabb panaszokat teszünk ellene, a cselekedetei súlyossága függvényében a Diszkriminációellenes Tanácsnál vagy az ügyészségen. S ugyanezt tesszük mindenféle válogatás nélkül más olyan személyek esetében is, akik hozzá hasonló dolgokat mûvelnek, s az által veszélyeztetik az etnikumközi békét. Mert a tevékenységünket nem a személyes szimpátiák vagy antipátiák vezérlik, hanem a kitûzött cél: hogy közösségünk tagjai magyarként békében élhessenek Romániában, élvezvén azokat a jogokat, amiket az ország törvényei, illetve az ország által ratifikált nemzetközi egyezmények garantálnak.
Az pedig az országról mond el sokat (és csupa rosszat), hogy még ilyen apró sikerekben is ritkán van részünk, panaszaink sorra az Emberi Jogok Európai Bíráságára kerülnek.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Pãulesti

Község Szatmár megyében, lakóinak közel fele magyar, magyar neve Szatmárpálfalva. Talán vannak olyanok is, akik még arra is emlékeznek, hogy jó évvel ezelõtt rossz híreket hozott onnan a sajtó. Mint a cikkbõl kiderül, a község – hála polgármesterének – a “román büszkeség” egyik fellegvára, ahol jóérzés ide, törvény oda, a magyaroknak nem terem babér. A polgármester álláspontja lényegében az, hogy vegyék tudomásul, hogy Romániában élnek, Pãulesti-en.
Ugyan tevékenységünk elsõsorban Székelyföldre koncentrálódik, látva azt a helyzetet petíciót intéztünk a község polgármesteréhez, amiben azt kértük, hogy tartsa tiszteletben a község magyar lakóinak nyelvi jogait és kommunikáljon velük magyar nyelven a község honlapján és Facebook oldalán. Nem meglepõ módon elsõre egy mellébeszélõ választ kaptunk, ezért kénytelenek voltunk újra próbálkozni, de azt se koronázta siker, ezért a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultunk, kérve, hogy az állapítsa meg, hogy a polgármester törvényt sért, s ezért büntesse meg. Történt mindez tavaly május közepén. A Tanács gépezete pedig munkába lendült, s annak eredményeképpen három hónap után kézbesítették nekünk a bepanaszolt polgármester álláspontját, amiben az összehord hetet és havat (hogy õ milyen jó polgármester, mennyit tett a község felvirágoztatásáért), s azon belül hosszan kifejti, hogy a panaszunk nyilvánvalóan a község jegyzõje ellene folytatott mesterkedéseinek újabb gyümölcse. Erre mi megadtuk az illendõ választ, majd következett a szokásos türelemjáték, míg az ügyben végre döntés születik. Erre ebben az esetben nyolc hónapot kellett várni, majd további közel három telt el addig, míg a tegnapi szent napon a postás kézbesítette nekünk a Diszkriminációellenes Tanács 240/2022-es Határozatát, amiben az áll, hogy megállapították, hogy a diszkrimináció áll fenn, és ezért … megrovásban részesítették a bepanaszoltat.
Ez ugye tipikusan az az eset, amikor egyik szemünk halványan mosolyog, miközben a másik zokog, ugyanis ilyen nyilvánvaló esetben a Tanács nem tehetett mást, meg kellett állapítsa a diszkriminációt, ellenben a konkrét körülményeket figyelembe véve (gondolunk arra, hogy a polgármester miképpen reagált a panaszra, illetve még inkább arra, hogy egy év után is változatlan a helyzet, a jelzett helyeken egy fia magyar szó nincs) illett volna egy borsos büntetést is kirónia. Ugyanis a megrovásra a polgármester várhatóa legyint egyet, esetleg jót nevet, s az élet megy tovább.

Ezzel együtt mondhatni szerencse, hogy ez a határozat végre megszületett (gondolunk itt arra, hogy van nem egy olyan panaszunk, amiket még 2020-ban tettünk, de máig nincsenek megoldva), mert legalább hasznát tudjuk venni a bíróságon. Ugyanis tavaly áprilisban, mikor megkaptuk a polgármester mellébeszélõ válaszát, Szatmár megye prefektusához is intéztünk egy petíciót, amiben arra kértük, hogy törvényes kötelességének megfelelõen gondoskodjon arról, hogy Szatmárpálfalván tartsák be helyi magyar közösség nyelvi jogait. Erre az akkori prefektus még mutatott némi hajlandóságot, küldött egy felszólítást is a polgármesternek, de azzal részérõl az ügy meg volt oldva, annak ellenére, hogy a polgármester a füle botját se mozdította a felszólítására. Aztán kineveztek helyette egy másik prefektust, aki – a polgármesterhez hasonlóan – láthatóan szintén “jó román”, mert ismételt felkérésünkre végül azt válaszolta, hogy mi tévedésben vagyunk, nem is létezik semmiféle törvényes kötelessége a polgármesternek, hogy a két kifogásolt honlapon található közérdekû információkat magyar nyelven is közzétegye. Ennek nyilván per lett a következménye, mely perben arra bár fel tudjuk használni a Diszkriminációellenes Tanács határozatát, hogy reményeink szerint meggyõzzük vele a bírót, hogy nekünk adjon igazat és kötelezze a prefektust arra, hogy õ a maga során kötelezze a polgármestert a két internetes oldal magyar fordításának az elkészíttetésére. S mivel lényegében ez a cél, ha megvalósul, akkor már nem fog olyan nagyon zavarni, hogy a polgármester megúszta egy ejnye-bejnyével, a zsebe nem bánta azt, hogy magyar falusfeleit semmibe veszi.

Befejezésképp annyit még hadd jegyezzünk meg, hogy ez az eset tökéletesen mutatja azt, hogy milyen szinten áll Romániában a nyelvi jogok tiszteletben tartása. 15 hónap, valamint nem kevés munka kellett ugyanis ahhoz, hogy bár felcsillanjon a remény, hogy egy közel felerészben magyarok lakta községben bár az meg fog valósulni, hogy a polgármesteri hivatal honlapja és Facebook oldala kétnyelvû lesz. Arra azonban még semmi garancia nincs, hogy ez meg is történik rövidesen. Miközben az borítékolható, hogy ugyanabban a községben napi szinten sérül a magyar lakók azon joga, hogy anyanyelvükön kommunikáljanak az önkormányzat személyzetével, szóban és írásban. A következtetésünk pedig az, hogy csak akkor tud ez a helyzet lényegesen javulni, ha sokan és rendszeresen szót emelnek a jogsértések ellen. Ezért bíztatunk újra és újra minden erdélyi magyart, hogy álljon ki a jogai mellett, követelje ki, hogy azokat a hatóságok tartsák tiszteletben. A jogvédõ szervezetek – így mi is – ebben segítséget tudnak nyújtani, de az egész munkát elvégezni nem tudják.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

A gyûlöletbeszéd elleni harc világnapja

Mint kiderült, tavaly óta ilyen is van (tekintettel arra, hogy az ENSZ ezen nyilatkozata szerint a gyûlöletbeszéd korunk egyik legnagyobb problémája), ráadásul pont ma, június 18-án. Tekintettel arra, hogy Romániában tevékenykedünk, illetve tevékenységi körünkre, túlzás nélkül regényt írhatnánk a témában. Ezzel szemben úgy döntöttünk, hogy egyszerûen közzéteszünk (eredetiben, szerkesztés nélkül) egy válogatást olyan Facebook hozzászólásokból, amelyekrõl az idei év során a romániai hatóságok azt állapították meg, hogy nem büntetendõek, a szerzõik mindössze a szólásszabadság jogával éltek:

  • Eu zic sã trimitem o invitatie cãtre dei de prin Irak, cã poate au vreo bombitã, ceva la îndemânã…
  • O zonã cu putori betive … primitive
  • Zdrente de unguri fac legea în tara noastrã
  • Voi ungurii sunteti noste rasisti
  • Ungurii, cei mai rasisti oameni
  • Bagameas pula in familia voastrã de unguri spurcati rasisti
  • Ungurii ar trebui fugãriti de la noi dacã tot se cred în Ungaria
  • În Ungaria cu ei, nici mãcar nu cunosc limba tãrii unde trãiesc
  • Învatã sã scri corect Româneste, Bozgorule.
  • Voi bozgorilor v-as arde jeguri de oameni de maimute retardata
  • Bozgori fãrã tarã
  • Îmi bag pula în toti Maghiarii din România
  • Bagavas pula în gat de unguri jegosi pisamas pe crucea voastra voi
  • Urâtã limbã au ungurii ãstia
  • Afarã din România cu ungurii, sã diparã acesti trãdãtori
  • Sunt socata oameni buni…tocmai bozgorii sã spunã sã plece strãinii…dar voi ce sunteti mã … ?
  • Muie bozgori afarã din România
  • Natie spurcatã de unguri infecti.
  • Sã-mi bag pula în natia lor de unguri împutiti
  • Eu, ca român nu vã vreau. Plecati în Ungaria!
  • Rãi mai sunt Ungurii astia!
  • DACÃ ar fi rãzboi cu sigurantã invadãm ungaria, cine nu vorbeste romana la scalvie
  • Unguri retardati
  • Sã meagã în Ungaria si acolo sã afiseze aceste cârpe
  • Dati jos cârpele
  • În România nu este Ungaria, jos bozgorii
  • Bozgorii trebuie plezniti peste bot
  • Dati-le muie bozgorilor
  • Io i-as dona un glont!!!
  • Arpi Szabo tragete-as în teapã
  • Nu-s români, sunt gunoaie!
  • RUSINE!
  • Numai în românã, da, se poate, cã trãim în România! Dar în maghiarã nu se poate!
  • Fi-mi-ar scârba!
  • Avem venetici la conducere
  • Urgent datã jos!
  • Alo! Ungurii sunt sãnatosi la bilã…ori ba?
  • Cum dom-le sã puteti avocatul poporului român un ungur???
  • Nu putem asista neputinciposi la distrugerea neamului românesc.
  • Trãdãtorii! Cu banda asta mafiotã de la guvernare … te astepti la orice crimã!
  • CE CAUTÃ UNGURII ACOLO
  • Sa ajuns ca România sã fie condusã numai de etnii!!!
  • Ticãlosi si trãdãtori!
  • “Si nu punem mâna pe arme?… Dulce si sângeroasã va fi rãzbunarea acestui popor.”
  • Dati-le jos si aprindeti-le!
  • Ungaria este un popor migrator, de asta au si tupeu nesimtitii
  • Pripasilor nomazi dracu de cãcati fãrã tarã puneti-vã cârpa de steag în muiahungaria
  • Sã mã cac pe toti bozgorii ca tine
  • Sã ne pisãm pe ei toti noi românii
  • Tras jos cu un tractor si spart. Asta fãcut!
  • neghiobi astea se magheari
  • Porcãria asta trebuie trasã jos cu un tractor. Este o insultã!
  • Si o urare din partea mea pentru ungurii de pretutindeni: Sã trãiascã … ca morcovul în pãmânt.
  • De urgentã dat jos!
  • FER VECHI! Poate îl demoleazã cineva si îl topeste.
  • Chiar nu putem face nimic cu aceste jigodii?
  • Sper sã nu îmi vinã sã mã pis când trec pe acolo!
  • Toate mizeriile astea trebuie demolate urgent!
  • Tb. interzise monumentele unguresti!
  • Trebuie marginalizatã sogorimea … ei sant turisti la noi în România.
  • Acesti nemernici trebuiesc împuscati!
  • Afarã cu toti bozgorii care nu sunt de bunã credintã.
  • Obrãznicie turanicã.
  • Mãgari sau maghiari.
  • “NU ARE CE CÃUTA ÎN ACEASTÃ FUNCTIE, AVEM ROMÂNI CAPABILI, ESTE BÃTAIE DE JOC!!!”
  • “Dati hotilor tara cvu totul, no m-ai dati e bucãti!”
  • “Un avocat român nu se putea?”
  • “Nu vrem Ca’ Avocat al poporului un politician maghear!”
  • “Nu au ce cãuta ungrii în nici o structurã a statului Român! Sã se ducã în Ungaria!”
  • A tras ceva pe nas neavenitul asta
  • Cel mai tupeist popor din Europa
  • Sunt huni magratori
  • Împuscat în cap!
  • Niste nebuni spunând nebunii
  • Bozgorule nu uita cã esti în România
  • Acesta trãieste în junglã?
  • Ce tupeu de nesimtit
  • Ungurilor plecati de pe pãmântul Românesc dacã vreti sã mai trãiti, dacã nu veti pleca în mars de sclavi!!
  • Ce oameni jegosi, fãrã caracter, trãdãtori de neam si tarã
  • De nu le convine, la ei acasã, la ungurii.
  • Dane vor veniRomânii peste ei nu mai rezistãm gata trezirea odatã.
  • Vfeti reactii de la grofii bozgoroci care au organizat distrugerile.
  • Javrele de bozgori.
  • Primarul din Sfîntu Gheorghe e un gunoi de bozgor împutit.
  • PLECATIIIIIII TOTIIIIIII ÎN UNGARIAAAAAA AICI E ROMÂNIA
  • Mongolule, du-te-n Asia de unde ai venit!
  • Asta e … am vrut BOZGORI la guvernare … poftim si luati cu pâine.
  • Tu-va-n gurã bozgori.
  • Muie Ungaria si ungurii.
  • Cei ce nu ne respectã limba cât si constitutia tãrii respective, este rugat sã plece.
  • Csaba Varga … voi si nemtii ati fãcut cele mai oribile crime ce n-a mai fãcut nimeni.
  • Voi stiti numai sã distrugeti pentru cã nu e tara voastrã, voi sunteti doar în tara altora.
  • Ar trebui un român demn, care trece pe acolo, sã tragã de pancartã si sã o dea jos.
  • Rupte toate afisele sau date cu vopsea!!!
  • Bãi piseciosilor
  • GUNOAIELE DACA LE LASI DESCOPERITE MIROS
  • Mhuie jigodiilor maghiare care urãsc neamul românesc.

(Románul nem tudó olvasóinktól elnézést kérünk, de úgy gondoljuk, hogy méltatlan volna ezek magyar fordítását is közzétennünk, ha valaki mégis kíváncsi a tartalmukra, az fordítóprogramokkal elég jól el fog boldogulni.)

Ismételjük: ez csak egy válogatás abból a sok ezer hozzászólásból, amelyek miatt 18 panaszt tettünk az elmúlt két évben a Diszkriminációellenes Tanácsnál illetve különbözõ ügyészségeken azon oldalak tulajdonosai ellen, ahol ezek közzé voltak téve. S ugyan a fent említett nyilatkozatban az ENSZ felhívja, felkéri és bátorítja a tagországokat hogy tegyenek meg mindenféle lépéseket a gyûlöletbeszéd visszaszorításáért, ez a hazai hatóságokat egyáltalán nem hatotta meg, az összes panaszt megalapozatlanként elutasították.

Hát ez lenne az a minta ország, amire egész Európában felnéznek.

Kategória: Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!

A mi adónkból

Mint köztudott, Románia a kisebbségek nyelvhasználata terén több nemzetközi egyezményt ratifikált, majd ugyanezen jogokat az alkotmányába és több törvényébe is belefoglalta. Következésképpen – elvégre Romániáról van szó – mindezekbõl igen keveset tart be. Nézzünk erre egy újabb példát, az adóhatóságot.

A sors úgy hozta, hogy az alapítványunk elnöke perbe keveredett ezzel az intézménnyel, mely pert megnyert, ami azzal is jár, hogy perköltségei megtérítésére jogosult. S ugyan egy jogerõs ítéletet minden további nélkül köteles végrehajtani az, aki a pert elvesztette, a biztonság kedvéért egy levélben szólította fel az intézményt a fizetésre, mely levélben közölte velük a bankszámlájának a számát, ahova fizethetnek.
A levelet nyilván magyarul írta, elvégre erre törvény adta joga van. Amit – valljuk be, nem teljesen meglepõ módon – a címzett másképp látott, s a levélre románul válaszolt. Amire kapott egy magyar nyelvû viszontválaszt, amiben többek közt tájékoztatást kapott arra nézve, hogy a Közigazgatási Törvénykönyv elõírásainak értelmében köteles egy magyar nyelvû levélre magyarul válaszolni. Arra pedig ez a kioktató válasz érkezett, amiben kifejtik, hogy nem addig van az, nekik ilyen kötelezettségük nincs, mert az adóügyi eljárások nyelve a román. Ezt az állításukat a Pénzügyi Eljárási Törvénykönyvre, pontosabban annak nyolcadik cikkelyére alapozták, aminek tárgya valóban a nyelvhasználat, s az elsõ bekezdés pedig valóban úgy szól, hogy az adóigazgatásban használandó hivatalos nyelv a román. Igen ám, de azt további bekezdések követik, a teljes cikkely így szól:

Articolul 8
Limba oficialã în administratia fiscalã
(1) Limba oficialã în administratia fiscalã este limba românã.
(2) Dacã la organul fiscal se depun petitii, documente justificative, certificate sau alte înscrisuri într-o limba straina, organul fiscal solicitã ca acestea sã fie însotite de traduceri în limba românã certificate de traducatori autorizati de Ministerul Justitiei, în conditiile legii.
(3) Dacã la organul fiscal se depun petitii, documente justificative, certificate sau alte înscrisuri într-o limbã strãinã, pentru care nu exista traducãtori autorizati potrivit alin. (2), organul fiscal solicitã ca acestea sã fie însotite de traduceri în limba românã efectuate sau certificate de o ambasada/oficiu consular al statului în a cãrui limbã oficialã a fost emis documentul respectiv.
(4) Petitiile, documentele justificative, certificatele sau înscrisurile redactate într-o limbã strãinã depuse fãrã respectarea alin. (3) nu se iau în considerare de organul fiscal.
(5) Dispozitiile art. 19 din Legea administratiei publice locale nr. 215/2001, republicatã, cu modificãrile si completarile ulterioare, sunt aplicabile în mod corespunzator.

Ha pedig ezt végigolvassuk, akkor ott van az ötödik bekezdés, amiben az áll, hogy az adóigazgatás terén is alkalmazandó a 215/2001-es törvény tizenkilencedik cikkelye. Mely cikkely (amikor az említett törvény még érvényben volt) így szólt:

Articolul 19
În unitãtile administrativ-teritoriale în care cetãtenii apartinând minoritãtilor nationale au o pondere de peste 20% din numãrul locuitorilor, autoritãtile administratiei publice locale, institutiile publice aflate în subordinea acestora, precum si serviciile publice deconcentrate asigurã folosirea, în raporturile cu acestia, si a limbii materne, în conformitate cu prevederile Constitutiei, ale prezentei legi si ale tratatelor internationale la care România este parte.

Ez bizony az a törvénycikkely, amelyik a kisebbségi nyelvek használatát szabályozza a közigazgatásban, s ami ezek szerint az adóigazgatás területén is érvényes volt mindaddig, míg a 215/2001-es törvény érvényben volt.
2019-ben azonban azt a törvényt hatályon kívül helyezte a Közigazgatási Törvénykönyv, ami azonban ilyen téren nem hozott gyakorlatilag semmilyen változást, ugyanis annak a vonatkozó cikkelye így szól:

Articolul 94
Folosirea limbii minoritãtilor nationale
(1) În unitãtile/subdiviziunile administrativ-teritoriale în care cetãtenii apartinând unei minoritãti nationale au o pondere de peste 20% din numãrul locuitorilor, stabilit la ultimul recensãmânt, autoritãtile administratiei publice locale, institutiile publice aflate în subordinea acestora, precum si serviciile publice deconcentrate asigurã folosirea, în raporturile cu acestia, si a limbii minoritãtii nationale respective, în conformitate cu prevederile Constitutiei, ale prezentului cod si ale tratatelor internationale la care România este parte.

Ha tehát mindent összevetünk és húzunk egy vonalat akkor a jogszabályok szintjén az van, hogy létezik egy Adóügyi Törvénykönyv, aminek nyolcadik cikkelye szabályozza a nyelvhasználat kérdését az adóhatóságok viszonylatában, s az a cikkely pedig tételesen rögzíti, hogy ezen a területen is érvényesek a Közigazgatási Törvénykönyvnek a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó elõírásai. Ezzel tökéletes ellentétben pedig a gyakorlat az, hogy ezeket az elõírásokat nem csak hogy nem alkalmazzák, de még a létezésüket is tagadják, legalábbis Hargita megye szintjén. Az pedig a hab a tortán, hogy a levél aláírói Dimén Hunor-Dénes és Csibi Zoltán, tehát még bár azt se lehet mondani, hogy azok a gonosz román hivatalnokok sértik meg a nyelvhasználati jogainkat.

Befejezésképpen pedig csak azt tudjuk tanácsolni mindenkinek, hogy éljen törvény adta jogaival és használja az anyanyelvét még az adóhatóság viszonylatában is. Hadd tanulják meg, hogy a fizetésüket a mi adónkból kapják, s cserébe minimális elvárás az, hogy tartsák tiszteletben a törvényes jogainkat. Ha pedig ezért valakit bármi retorzió ér, akkor forduljon hozzánk segítségért.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Újabb provokációra készülnek

Az úzvölgyi temetõ kapcsán (is) közismerté vált Tîrnoveanu doktor újabb provokációra készül jövõ héten, amint azt itt lehet olvasni. Teszi ezt annak ellenére, hogy pontosan tudja õ is évek óta, hogy azok a román hõsök akikrõl állítólag ott emlékeznek meg tulajdonképpen a kománfalvi katonai temetõben vannak elhantolva (az illetékes állami szervezet vonatkozó sajtóközleménye itt olvasható), hogy az elmúlt években született pár jogerõs bírósági ítélet ami teljesen más helyzetet teremtett, illetve hogy az ugyanezen idõszakban általa szervezett “megemlékezések” nyomán csak a Székely Figyelõ több büntetõ panaszt tett, melyek kivizsgálása még folyamatban van (tehát Damoklész kardjaként függnek a feje felett).
No de éppen ezek a körülmények teszik lehetõvé, hogy ne nézzük tétlenül ezt az újabb tervet, hisz immár vannak eszközeink fellépni ellene, illetve arra, hogy helyzetbe hozzuk a csendõrséget, hadd mutassa meg, hogy kivel is tart. Ezért az elmúlt napokban a követezõ dolgokat tettük meg, egyrészt a megelõzés céljával, másrészt azért, hogy ha mégis megszervezi a tervezett “megemlékezést”, akkor utólag hatékonyabban lehessen fellépni ellene:
Levelet intéztünk hozzá, amiben jeleztük neki azt is, hogy ama 149 román hõs Kománfalván van eltemetve. A továbbiakban felhívtuk a figyelmét arra, hogy a temetõ Csíkszentmárton területén és tulajdonában van, ezért bármit akarna ott szervezni, azt elõzetesen be kell jelentenie az ottani polgármesternek, illetve a Hargita megyei csendõrségnek. Ezek alapján felkértük arra, hogy a megemlékezést szervezze a kománfalvi temetõben. Végezetül pedig felhívtuk a figyelmét arra, hogy ha nem így tesz és híveivel az úzvölgyi temetõbe jön, az a vonatkozó törvény 9. cikkelye értelmében tiltott rendezvénynek számít, s mint olyan, jogi következményei lesznek.
A levélre egy sajátos, de az illetõtõl nem meglepõ, pár szavas válasz érkezett. Itt látható a levélváltásunk, alul a levelünk, s fölötte az igen gyorsan, fél óra után érkezett válasz (Netán vicceket írnak? Nagyon komikus!!!!):

Levélváltás

Ezt követõen a megyei csendõrségnek írtunk levelet, amiben vázoltuk a temetõre vonatkozó releváns információkat és az elõzõ évek eseményeit meg azok következményeit (ideértve azt, hogy a doktor ellen több bûnvádi panasz volt téve, s azok kivizsgálása még zajlik), majd ezek nyomán azt kértük, hogy akadályozzák meg a rendezvény megtartását, s ha a szervezõk nem hajlanának a jó szóra, akkor tegyék meg ellenük a szükséges törvényes lépéseket. A levél itt olvasható:

Levél a csendõrségnek

Ezzel megtettük azt, ami a magunk részérõl megtehetõ volt, elsõsorban azzal a céllal, hogy lehetõleg akadályozzuk meg azt, hogy az idei “megemlékezés” megtörténjen. De – mint fent jeleztük – tekintettel arra, hogy a doktort volt lehetõség kiismerni az elmúlt években, ennek az esélye igen kicsi, ezért eme két levél megírásával az is volt a célunk, hogy elõkészítsük a további, június másodika után megteendõ lépéseinket. Mert hogy lesznek olyanok, az lényegében borítékolható.

Fontosnak tartjuk ugyanakkor megjegyezni, hogy még vannak eszközök a magyar közösség kezében, amik bevethetõek ebben az ügyben. Ezek közül hadd említsünk meg kettõt:

  1. Mivel immár jogerõs ítélet van a kezében a temetõ hovatartozásáról, Csíkszentmárton polgármestere rendeletben tilthatja be a rendezvény megtartását. Ez már egy sokkal erõsebb eszköz mint a mi felszólításunk, egy késõbbi jogi eljárás esetén lényegesen súlyosabban esik latba az, ha a szervezõk áthágnak egy érvényes polgármesteri rendeletet.
  2. Hogy a csendõrség ne sunnyogja el az ügyet, ahhoz hozzájárulhat a sajtó, már pusztán azzal is, hogy több szerkesztõség képviselõi – hivatkozva arra, hogy tudomásuk van a tervezett “megemlékezésrõl” meg a fent említett levelünkrõl – sorban rákérdeznek a csendõrségre, hogy mi az álláspontjuk és mit szándékoznak tenni az etnikumközi béke megõrzése érdekében, illetve azért, hogy ne történjen törvénysértés június másodikán az úzvölgyi temetõben.
Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | 1 hozzászólás

Hátha

Többször elmondtuk már itt is, hogy azon a pályán amin játszunk örvendeni kell minden apró sikernek, mert azokban – “hála” a román hatóságoknak – igen ritkán van részünk. Hát akkor tegyük azt most is.
Múlt hónapban ugyanis jeleztük, hogy vannak a hatóságoknak pozitív kezdeményezései is, de valami gikszer csak becsúszik általában azokba is. Mint akkor írtuk, egy petícióban felhívtuk a minisztérium figyelmét arra, hogy Románia lakosai jelentõs részének a nevében vannak ilyen-olyan ékezetes betûk is, ehhez kellene igazítani a számítógépes alkalmazásukat. S – mondhatni csodák csodája – levelünkre már választ is kaptunk, ráadásul kivételesen nem maszatolót és mellébeszélõt, hanem érdemit. Ebben lényegében beismerik hogy igazunk van, s még arra is ígéretet tesznek, hogy az alkalmazás legközelebbi módosításakor a jelzésünket figyelembe fogják venni.
Ilyen körülmények közt rövid válaszunkban megköszöntük ezt a választ, illetve jeleztük, hogy az alkalmazásokat általában akkor szokás frissíteni, ha hibát észlelnek bennük, vagy ha fejleszteni akarják azokat. Mivel az elsõ eset most fennáll, javasoltuk, hogy azt a frissítést mihamarabb ejtsék meg. Mi a magunk részérõl továbbra is szemmel tartjuk a témát, idõközönként ellenõrizni fogjuk, hogy betartották-e az ígéretüket. Mert egy romániai hatóságról lévén szó, ez a hozzáállás szükséges.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Vezetni csak latinul

Arról számtalan esetben beszámoltunk már ezen az oldalon, hogy Románia a kisebbségek Kánaánjának nevezi magát, miközben rendszeresen semmibe veszi a kisebbségi jogokat, függetlenül attól, hogy azok a saját alkotmányában vannak rögzítve, avagy a parlament által ratifikált nemzetközi egyezményekben. A mai nap azzal szembesültünk, hogy a hatóságoknak van gondjuk arra is, hogy esetenként a román anyanyelvû állampolgárokat is semmibe vegyék, hadd érezzék, hogy õk fontosabbak az állam számára mint mi magyarok, de azért annak a fontosságnak is megvannak a maga határai.
Erre példa az, ha a néha autót is vezetõ polgárnak lejár a jogosítványa és szeretné kicserélni. Ezt megteheti hagyományos módon, vagyis elutazik a megyeszékhelyre, elmegy az illetékes hivatalba, s aztán ott hosszas sorban állás után vagy szerencséje van, vagy nem kerül sorra a munkaidõ lejártáig. Van azonban korszerûbb módszer is, elõzetesen idõpontot lehet foglalni, ráadásul onlájn, a prefekturák honlapján. Ezeket hosszas fejetlenség/összevisszaság után (amikor minden prefektus az ismerõse cégével készíttetett egy ilyen-olyan honlapot) egységesen a Belügyminisztérium készíttette el, s a https://XX.prefectura.mai.gov.ro/ címen érhetõek el (ahol XX a megye nevének két betûs rövidítése, ami a rendszámokon is szerepel). Ellátogathat tehát az ember a megyéje prefekturájának a honlapjára, ott viszonylag könnyen megkeresi azt a menüpontot, hogy idõpont-foglalás jogosítvány cseréjéhez, s viszonylag egyszerûen boldogul. A viszonylagosság abban áll, hogy attól függõen boldogul egyszerûen vagy nem, hogy milyen családnevet örökölt az õseitõl és milyen keresztnevet kapott a szüleitõl. Ha szerencséje van, akkor az idõpont lefoglalása banális pár kattintás, ehhez mindössze az kell, hogy a családja a római birodalomból származzon, s szülei konzervatívizmusa például abban nyilvánuljon meg, hogy korabeli keresztnevet adtak neki. Más szóval: a siker feltétele az, hogy az ember neve csak a latin ábécé betûit tartalmazza. Illetve még két kivétel megengedett, a szóköz (bizonyára azok kedvéért, akiknek több keresztnevük van), illetve az aposztróf (itt már megáll a tudomány, nem is tippelhetõ, hogy az miért megengedett egy névben). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez csak egy feltételezés, amit ennek alapján lehet levonni:

Ugyanis a magunk részérõl esküdni mernénk, hogy az “Á” és az “á” betûk (caractere alfabetice), de a minisztérium honlapjának errõl más a véleménye, amint a képen látható. S ez persze érvényes az “â”-re meg a “ã”-re is, tehát a kiszúrás etnikumfüggetlen.
Innen kezdve az embernek két választása van:

  1. Ragaszkodik a nevéhez, amit õseitõl meg a szüleitõl kapott, s lemond arról, hogy idõpontot foglaljon ezen a módon.
  2. Erõszakot követ el magán, beírja a nevét ékezetek nélkül, s utána módja lesz az idõpont-foglalásra.
    A történetnek két érdekessége is van:
    Egyik az, amire már utaltunk fennebb, nevezetesen hogy ebben az esetben a minisztérium nem diszkriminál, ezzel a módszerrel a legrománabb románokkal is kiszúr, õk sem írhatják be a nevüket helyesen, ha az netán ékezetes betût is tartalmaz.
    A másik pedig az, hogy ezt a rendszert ugyanaz a Belügyminisztérium készíttette és használja, amelyik a személyi igazolványokat készítõ rendszert is mûködtetni, márpedig ott semmi gond nincs, az mindenféle ékezetes betût tud kezelni. Következésképpen a minisztériumban tudják, hogy léteznek ékezetes betûket tartalmazó nevek, s amikor akarják, akkor tudják azokat is kezelni.
    Márpedig ez nem valami engedmény az állampolgárok felé, az ország által ratifikált Kisebbségi Keretegyezmény 11. cikkelye világosan kimondja, hogy az állam kötelessége biztosítani azt, hogy a polgárai a nevüket helyesen használhassák. A jelek szerint szükséges a minisztériumot erre a kötelességére emlékeztetni. Rajtunk nem múlik, ezt mi már meg is megtettük.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Csíkdánfalva – DT: 1 – 1

Csíkdánfalva az elsõ olyan székelyföldi települések egyike volt, amelyiket az idõközben képviselõvé avanzsált sepsiszentgyörgyi megélhetési román (akit immár teljes joggal lehet így nevezni, mert abból él, hogy éveken át a románokat ért elképzelt jogsértések miatt zaklatja a magyar elöljárókat, így szerezte azt az ismertséget, ami a parlamentbe juttatta) “megtisztelt” azzal, hogy belekötött a községháza homlokzatán található magyar feliratba. Történt ez 2015-ben, s ahogy abban az idõben lényegében borítékolható is volt, veszített. Nem azért, mert nem volt igaza, hanem azért, mert a romániai bírók jelentõs része olyan amilyen, például hajlamos a törvényeket látszólag lelkiismeret-furdalás nélkül megszegni. S ezzel máris egy – nullára vezetett DT.
Ezek után akár nagyon furcsának is nevezhetõ, hogy évek teltek el úgy, hogy az épület másik szárnyának a homlokzatán továbbra is ott volt a – horribile dictu – csak magyar nyelvû “Vendégház” felirat. Azonban 2021-ben annak is eljött az ideje, DT panaszt tett ellene a Diszkriminációellenes Tanácsnál. A Tanács pedig döntött, meglepõ módon elutasítva a panaszt azzal, hogy az nem közintézmény, tehát nem vonatkozik rá a közérdekû feliratokról szóló jogszabály. Emberünk persze ezt nem hagyta annyiban, bírósághoz fordult, kérve az ODT határozat érvénytelenítését. Az ügyben eljáró Bukaresti Táblabíróság pedig alapos vizsgálat (melynek során mindenféle iratot meg adatot bekért a község polgármesterétõl) és hosszas mérlegelés (azaz négyszeri halasztás) után így döntött. A mérkõzés állása tehát immár 1 – 1.

Ugyan ez a határozat még nem jogerõs, de ismerve a tényállást meg a már létezõ két pozitív határozatot, jó esély van arra, hogy egy esetleges fellebbezést a Legfelsõ Bíróság elutasítson. A magunk részérõl azon leszünk, hogy ez így történjen.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Újabb részsiker

Az úzvölgyi provokációk egyik szervezõje, a külsõségekben is meg tevékenységben is a Vasgárdát idézõ Tîrnoveanu doktor immár többször jelentette be diadalittasan, hogy megint sikert aratott, mert az ügyészség egy újabb ellene benyújtott panaszt ejtett. Ez történt azon panaszunk esetében is, amit lassan két éve tettünk ellene több uszító Facebook-bejegyzés kapcsán, amikben mindenféle alaptalan vádat összehordott a romániai magyarokról és azok képviselõirõl, agresszív, fenyegetõ, gyûlölködõ és uszító reakciók tucatjait kiváltva.

Tehette ezt, mert sajnos ebben a mintaországban az a gyakorlat, hogy az ügyészek bocsánatos bûnnek tekintik az uszítást, függetlenül attól, hogy ki ellen irányul és mennyire súlyos. Ezt jól példázza az említett ügyben született rendelet is, amibõl kiderül, hogy az ügyész sokat nem vizsgálódott, inkább csak spekulált, s ami még rosszabb, a jogszabályi elõírásokat félremagyarázva mentegette az elkövetõt.

Mi persze szintén következetes módon panaszt tettünk az ügyész rendelete ellen a fõügyésznél, 8 sûrûn gépelt oldalon sorolva a szûk négy oldalt kitevõ ügyészi rendelet és rendõri jelentés hiányosságait. Ekkor pedig vagy homok került a gépezetbe, vagy pedig csak azt bizonyítandó, hogy a magyar közmondás a korsóval s a kúttal Romániában is érvényes, de lényeg az, hogy a panaszunkat a fõügyész megalapozottnak találta, s a nyomozás folytatását rendelte el.
Hogy abban mi a ráció azt nehéz lenne keríteni, de tény, hogy ilyen esetben a bíróság is hozzá kell járuljon a nyomozás folytatásához, s láss csodát, tegnap ez is megtörtént.

Következésképpen az eljárás tovább folytatódik, s tekintettel arra, hogy az illetõ elleni további panaszaink is kivizsgálás alatt vannak, még az is megeshet, hogy az ügyészség arra a következtetésre jut, hogy ideje vádat emelni ellene. Már csak azért is, mert az önmagában járhat azzal a következménnyel, hogy bár felfüggeszti a törvénysértõ tevékenységét, így nekik nem kell majd újabb és újabb ellene benyújtott panaszokat kivizsgálniuk. Márpedig a mi elsõdleges célunk nyilvánvalóan pont az, hogy a doktor úr koncentráljon a pacienseire, s hagyja békében a nemzeti közösségünket.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Románia példásan bánik …

Nem, nem a nemzeti kisebbségekkel, ezt tudja már mindenki, legalább hallomásból. Ezzel szemben példásan elnézõ módon illetve támogatóan bánik azokkal, akik a magyarságot gyalázzák, uszítanak ellene, illetve egyéb hasonló tetteket követnek el. Álljon itt erre két friss példa:

  1. A több mint két évvel ezelõtti táblamázolós esetre bizonyára sokan emlékeznek, már csak azért is, mert kivételes módon azonosították az elkövetõt (hála annak, hogy Székelyudvarhelyen nem csak állami, hanem helyi rendõrség is van). Aki felfrissítené az emlékezetét az egész történetrõl, az megteheti itt.
    Idõközben bíróság elé is állították az illetõt, s – bizonyára tekintettel arra is, hogy többszörös visszaesõ, rengeteg bûncselekmény volt már a számláján – börtönbüntetésre ítélték (amint az itt látható). Na nem évekre (az csak azoknak a székelyeknek jár, akik semmit nem követnek el), csak hat hónapra.
    Ebbe õ nem nyugodott bele, fellebbezést nyújtott be, s azért, hogy az sikeres legyen, egyezkedésbe kezdett az õt feljelentõ hatósággal. Ott pedig hogy-hogy nem, megértésre talált. Ez már csak azért is igen furcsa, mert ugyanaz a hatóság nem gyõz panaszkodni azért, hogy õt folyamatosan mekkora károk érik (lásd itt), s amikor végre valakit elkapnak és példát lehetne statuálni, akkor hirtelen odalesz a harciassága. Legalábbis az tény, hogy ezzel az elkövetõvel békét kötöttek és visszavonták a panaszukat. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a az illetõ fellebbezésének a Marosvásárhelyi Táblabíróság helyt adott és felmentette, így nem kell még arra a kis idõre sem börtönbe vonuljon, megúszta azzal, hogy megtérítette az okozott (fizikai) kárt, kifizetett 500 lej perköltséget és elkobozták tõle a festékes tubust.
    Ez az a pont, ahol kiderül, hogy mekkora jelentõsége volt annak, hogy az ügyészség nem emelt vádat az illtetõ ellen uszításért is, ugyanis abban az esetben a Székely Figyelõ is beléphetett volna a perbe, s azt pedig garantálhatjuk, hogy velünk nem tudott volna peren kívüli megállapodásra jutni, mi nem vontuk volna vissza a panaszunkat, aminek az lett volna az egyenes következménye, hogy másodfokon a táblabíróság nem tudta volna felmenteni.
    Így már tényleg csak az maradt, hogy esetleg évek múltán a strasbourgi bíróság igazat ad nekünk, s annak nyomán perújrafelvételt kezdeményezhetünk.
  2. A másik történet lényegében egy felvonás egy sorozatból (amire érdemes lesz egyszer külön is kitérnünk), s arról szól, hogy Dan Tanasã panaszt nyújtott be a Diszkriminációellenes Tanácshoz Gyergyóremete önkormányzata ellen, azért, mert az egy magyar nyelvû helyi újságot tesz közzé a honlapján. A “községháza” feliratok és a székely zászlók eltávolítását célzó kezdeményezései mellett ez is egyik kedvenc szórakozása, az elmúlt tíz év viszonylatában 14 ilyen kezdeményezését sikerült azonosítanunk. Itt most a részletekben nem megyünk bele, csak jelezzük, hogy ezekben az ügyekben (szerencsére) nem létezik egységes joggyakorlat, a Diszkriminációellenes Tanács is meg a bíróságok is hol így, hol úgy döntenek. S azért, hogy ebben az esetben sikerüljön egy pozitív jogerõs ítéletet elérni, ebbe a perbe a Székely Figyelõ is belépett, további érvekkel kerekítve ki az önkormányzat jogi képviselõjének amúgy is megalapozott keresetét, illetve fellebbezését. A tárgyalásra tegnap került sor, s azon az alapítványunk képviselõje is részt vett és szóban is kifejtette, hogy miért alaptalan a Tanasã kérése illetve jogszerûtlen és törvénytelen a Diszkriminációellenes Tanács és az alapfokon eljáró táblabíróság döntése, amivel az elsõ pénzbüntetésre ítélete az önkormányzatot, a második pedig megerõsítette azt a döntést. A tárgyalás teljesen normálisan zajlott le, a bírói tanács látszólag értett mindent, nem volt semmi kérdésük. Mint késõbb kiderült, ez vélhetõen annak volt köszönhetõ, hogy legalábbis a fejükben már készen volt az ítélet, amivel újabb örömöt szereztek Tanasã-nak, aki ismét az igazság bajnokaként verheti a mellét, hogy lám, igaza volt, ezt maga a Legfelsõ Bíróság erõsítette meg.

Így néz ki az a minta-ország, ahol az államelnöktõl le az utolsó segédmunkásig bárki bátran belerúghat a magyarokba, mert garantáltan nem lesz bántódása, errõl gondoskodnak az állam különbözõ intézményei. Mely intézményeket – csak hogy lássuk a helyzet perverz voltát – a mi adóinkból is tartják fenn.

Kategória: Tájékoztatás, vélemény | Hozzászólás most!