Újabb jó hír Strasbourgból

Ismét beigazolódott, hogy érdemes kiállni a jogaink mellett, vállalni azt is, hogy a hazai bíróságokon jogsértõ ítélet születik, mert az egyrészt újabb bizonyíték arra nézve, hogy Románia nem mintaállam, másrészt pedig megnyitja az utat egy olyan bíróság felé, ahol van esély egy tisztességes, jogszerû ítéletre.
Történt ugyanis, hogy Dan Tanasã bíróságon támadta meg Gyergyóremete polgármesterét is, aminek – mondhatni szokás szerint – ez lett az eredménye. Illetve ez lett a vége, gondolta a feljelentõ, aki nagyban örvendezett akkor, mondván, hogy ismét gyõzött az igazság és a törvényesség.
Igen ám, de a perbe beavatkozott a Székely Figyelõ is, majd látva az ítéletet panaszt tett az Emberi Jogok Európai Bíróságán, hiszen az eljárás kétségtelenül nem volt tisztességes és jogszerû. Olyannyira nem, hogy ez már elsõ látásra így tûnt a Bíróság illetékeseinek is, ez az oka annak, hogy ma ezt a levelet kaptuk:

Értesítés a Bíróságtól

Következésképpen a történet még nem ért véget, jó helyen vannak az üres zászlórudak a remetei községháza elõtt, mert van esély rá, hogy visszakerüljenek rájuk az ideiglenesen levont zászlók.


Mi pedig köszönjük Gyergyóremete polgármesterének és az ügyvédjének az együttmûködést, mert a segítségük nélkül ezt a pozitív részeredményt nem érhettük volna el (tekintettel arra, hogy ugyan beavatkoztunk a perbe, de a bíróság következetesen megtagadott minden kommunikációt velünk, az ügy iratait az alperestõl tudtuk csak megszerezni). Ugyanakkor ismételten bíztatunk minden polgármestert, hogy kövesség ezt a példát, mert lám, így utat lehet nyitni az igazság gyõzedelmeskedésének.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Éljünk nyelvi jogainkkal!

Közhely az, hogy Románia szereti magát a nemzeti kisebbségek valóságos Kánaánjaként bemutatni, ahol azok tagjai igen széles jogokkal rendelkeznek. S ugyan ezzel bizonyára ezen sorok olvasói nem értenek egyet, az tény, hogy kezdve az alkotmánnyal, létezik számos jogszabály, ami mindenféle jogokat biztosít a kisebbségieknek. Ezekkel kapcsolatban két sarkalatos kérdés merül fel:

  1. Alkalmazzák-e azokat a hatóságok a gyakorlatban?
  2. Élnek-e velük a kisebbségekhez tartozó állampolgárok?

És itt kezdõdnek a problémák, amik miatt az említett egyet nem értés jogos. Ugyanis azon jogok jelentõs része csak papíron létezik, a gyakorlatban ilyen-olyan okkal (illetve kifogással) nem alkalmazzák azokat. Ilyen téren rengeteg a tennivaló és fontos szerep hárul nem csak a magyar politikusokra meg tisztviselõkre/tisztségviselõkre, hanem a jogvédõ szervezetekre is. Ebbõl kiindulva, s figyelembe véve hogy az alkotmány értelmében az államelnök a törvényesség õre is, tavaly októberben egy petíciót intéztünk Iohannis elnökhöz, amiben jeleztük neki azt, hogy a kisebbségi jogokat igen gyakran megsértik Romániában, s kértük, hogy tegyen eleget alkotmányos kötelességének és bizonyítsa be, hogy valóban minden román állampolgár elnöke, aki hajlandó tenni is azért, hogy a kisebbségi jogokat betartsák. Jeleztük ugyanakkor azt is, hogy ha a válasza pozitív lesz, akkor konkrét javaslatokat is meg fogunk fogalmazni arra nézve, hogy miképpen tudna a jelzett problémák megoldásához hozzájárulni.

Az elnöki hivatal válaszában találhatóak furcsa részek (például amikor a téma kapcsán azt jegyzik meg, hogy az elnök mindig részt vett az 1918 december elsejei nagygyûlésre megemlékezõ rendezvényeken, mintha az valamiféle kisebbségbarát tett volna, vagy amikor azt állítja, hogy az elnök kiemelten jó viszonyt ápol a romániai magyar közösséggel), nagyrészt hárító jellegû (hivatkozva arra, hogy az elnök nem lépheti túl hatáskörét), illetve a kisebbségek iránti elkötelezettségét azzal próbálja bizonyítani, hogy az elnöknek több nyilatkozata is elhangzott a témában. Az utolsó bekezdésben azonban az áll, hogy továbbra is fel fog használni minden rendelkezésére álló eszközt a nemzeti kisebbségek támogatása érdekében.

Ezen utolsó bekezdésre hivatkozva decemberben újabb petíciót intéztünk hozzá, ezúttal már konkrét kérésekkel, éspedig:

  • Hogy levélben kérje fel minden olyan település önkormányzatát ahol valamely kisebbség részaránya meghaladja a 20%-ot, hogy tartsák tiszteletben az adott kisebbség nyelvének használatára vonatkozó jogszabályokat.
  • Hogy forduljon írásban minden olyan megye prefektusához ahol legalább egy ilyen település van, s szólítsa fel, hogy ellenõrizze rendszeresen a megyében mûködõ közintézményekben (ideértve a központi intézmények helyi kirendeltségeit is), hogy tiszteletben tartják-e a nyelvi jogokat, s amennyiben valahol rendellenességet tapasztal, úgy rójon ki büntetést az adott intézmény vezetõjére.
  • Hogy tájékoztatásképp küldje meg nekünk is azt a két levelet, illetve azon települések és megyék listáját, ahova elküldte azokat.
  • Hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket azért, hogy rezonábilis idõn belül az elnöki hivatal honlapja legyen elérhetõ magyar nyelven is. Hivatkozásképp jeleztük, hogy a finnországi svéd közösség is körülbelül hat százalékát teszi ki az ország összlakosságának, s a finn elnöki hivatal honlapjának van svéd nyelvû változata is (itt: www.presidentti.fi/sv).

Az újabb válaszra közel két hónapot kellett várnunk, s – megvalljuk – nem okozott nagy meglepetést. Ugyanis hosszasan idéz különbözõ (általunk nyilván ismert) jogszabályból, de minden esetben csak azért, hogy levonja azt a következtetést, hogy nem áll módjában eleget tenni a konkrét kéréseinknek. Ami egyértelmûen valótlan, a törvények rosszindulatú, korlátozó értelmezésén alapszik. Egyetlen kivétel a negyedik kérésünk, mert annak a teljesítése nyilvánvaló módon csak rajta múlik, annak a megtagadására nem sikerült semmilyen törvényi kifogást találni, így arra egy homályos, kitérõ választ adott. Következésképpen ez a válasz elsõsorban annak a fényes bizonyítéka, hogy a szép szavakon túl az elnök egy tapodtat sem hajlandó tenni a nemzeti kisebbségek jogainak a védelmében.

Mindezt (persze nem ilyen sarkos formában) az arra adott válaszunkban jeleztük is neki, s ismételten felkértük, hogy fontolja meg és tegyen eleget a kéréseinknek. Az erre érkezett válaszban azonban már egy bõvített mondattal (miszerint fenntartják a korábban leírtakat) tudtunkra adták, hogy hiába erõlködünk.

Illetve nem egészen, ugyanis annyit azért megtett az elnök, hogy a prefektusokra vonatkozó kérésünket továbbította a Belügyminisztériumnak, ahonnan nemsokára válasz érkezett, amiben arról tájékoztatnak, hogy felszólították a prefektusokat, hogy gondoskodjanak a nyelvi jogok betartásáról.

Gyanakvó természetûen lévén (ez gondoljuk érthetõ) információ-kéréssel fordultunk az erdélyi megyék illetve Bákó prefektusaihoz, amiben rákérdeztünk, hogy kaptak-e ilyen felszólítást, ha igen milyen formában, illetve hogy mit tettek annak nyomán. S ugyan nem egyik napról a másikra, s még bár nem is mindig a törvényes tíz napon belül, de megérkeztek az alábbi válaszok (kivételt képez Krassó-Szörény megye, ahonnan ismételt kérés után sem kaptunk semmit):

Arad megye

Bákó megye

Beszterce-Naszód

Bihar megye

Brassó megye

Fehér megye

Hargita megye

Hunyad megye

Kolozs megye

Kovászna megye

Maros megye

Máramaros megye

Szatmár megye

Szeben megye

Szilágy megye

Temes megye

Amint látható, Temes megye kivételével (jó kérdés, hogy annak mi az oka, de nem sikerült kideríteni) minden prefektus visszaigazolja, hogy megkapta írásban a felszólítást, s ezt-azt még tettek is annak nyomán (majd minden megyében mást).

Innen kezdve immár a mi felelõsségünk is, hogy mi történik tovább. Mert lehet továbbra is románul fordulni különbözõ intézményekhez (még Székelyföldön is), abból a megfontolásból, hogy úgy gyorsabban lehet haladni, vagy attól félve, hogy ha azt magyarul tesszük, akkor ellenszenvet váltunk ki magunk és/vagy az ügyünk iránt. De azt is megteheti mindenki, hogy kinyomtatja és magánál hordja a minisztériumi felszólítást és a megyéje prefektusának a válaszát a levelünkre (ezért is tesszük itt közzé az egészet), s bátran használja anyanyelvét, ha pedig valahol ellenállásba ütközik, akkor felmutatja ezeket. Sõt, azt is megteheti bárki, hogy ha valahol rendellenességet észlel, akkor felhívja rá a megyéje prefektusának a figyelmét. Vagy bár a mienket, hogy tudjuk intézkedni. De lényeg a lényeg: miden jog annyit ér, amennyit használunk belõle. S mindannyiunk lehetõsége (de felelõssége is) az, hogy rászoktassuk (lényegében visszaszoktassuk) az erdélyi közhivatalnokokat arra, hogy használják a magyar nyelvet.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Az ozsdolai ítélet is jogsértõ, de még van esély a fordításra

Mióta az ADEC perei (köszönhetõen egy törvénymódosításnak) Bukarestben zajlanak, immár több esetben veszített, de sajnos a Bukaresti Törvényszéken illetve Táblabíróságon is vannak bírók, akiket a törvények helyett a saját sovén érzelmeik vezérelnek. Így született az ADEC számára kedvezõ ítélet az Ozsdola központjában, a jog szerint a fogyasztási szövetkezet területén található székely zászló ügyében is. Jogi részletekbe nem szeretnénk bocsátkozni, a lényeg az, hogy az ADEC kérése megalapozatlan volt, a polgármester védekezése részletes, alapos és törvényekkel jól alátámasztott, ennek ellenére a bírók a felperesnek adtak igazat.

Ezzel azonban az ügy nem zárult le, mert a perbe beavatkozott a Székely Figyelõ alapítvány is, s így módunk van arra, hogy panaszt tegyünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán, amit nyilván meg is fogunk tenni, amint kézhez kapjuk az ítélet indoklását. Hiába örvendezik tehát Dan Tanasã és büszkélkedik azzal, hogy ismét pert nyert, s állítja azt, hogy helyreállította a törvényességet, mert az igazság az, hogy ismét egy hatósági jogsértés történt, s van rá esély, hogy az emberjogi bíróság is kimondja ezt.

Végezetül ezen eset kapcsán ismételten arra kérjük a székelyföldi polgármestereket, hogy ne engedjenek az ADEC jogalap nélküli követeléseinek, hanem bármilyen felszólítást kapnak, azzal keressék meg a Székely Figyelõt. Van ugyanis nem egy eset, amikor a felszólításra adott válasz nyomán az ADEC nem indított pert, van egyre több megnyert per, s végsõ esetben ott van a lehetõség arra, hogy az alapítvány az emberjogi bírósághoz forduljon. Mindezek egyetlen feltétele az, hogy a polgármesterek éljenek az alapítvány által felkínált segítséggel.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | 1 hozzászólás

A székelyudvarhelyi zászló-per még nem ért véget

Tegnap a Bukaresti Táblabíróság elvileg jogerõs ítéletet hozott a 37933/3/2019-es ügyben, melynek tárgya a székelyudvarhelyi városházán található piros-fehér-zöld zászlók eltávolítása. Ennek kapcsán szeretnénk leszögezni, hogy a helyzet annál kicsivel bonyolultabb, ugyanis a következõképpen néz ki:

Valóban vannak kitûzve piros-fehér-zöld zászlók a polgármester irodájában és a tanácsteremben, ellenben azok nem Magyarország hivatalos zászlai, tehát nem vonatkozik rájuk a 75/1994-es törvény. Ezt a per során a polgámester természetesen felhozta, de az alapfokú ítélet úgy született meg, hogy a bíró – anélkül, hogy meggyõzõdött volna arról, hogy melyik állítás igaz – a felperesnek adott igazat. Tette ezt olyan körülmények között, hogy az alperes pontosan ismeri a valós helyzetet, miközben a felperes képviselõjérõl ez nem mondható el, õ mindössze két fényképre alapozva fogalmazta meg a vádját. Márpedig ilyen körülmények között nyilván az valószínûbb, hogy az alperes állítása az igaz. Ráadásul sajnálatos módon a táblabíróság is elutasította a polgármester teljes mértékben megalapozott, jól megindokolt fellebbezését.

Tudni kell azonban, hogy a Székely Figyelõ alapítvány perbelépési kérést tett le a táblabíróságra ebben az ügyben, s amint az ítéletnek a bíróság honlapján közzétett kivonatából kiderül, azt a kérést se el nem utasították, se figyelembe nem vették. Hogy mi is a pontos helyzet, az majd az ítélet indoklásából fog kiderülni, de az már most tény, hogy a bíróság jogsértõ módon nem idézte meg az alapítványunkat a tárgyalásra.

Következésképpen fellebbezést fogunk benyújtani a perbelépési kérésünk elutasítása ellen, s amennyiben azt a Legfelsõ Bíróság jóváhagyja, úgy a mostani ítéletet jog szerint meg fogja semmisíteni, s az ügyet újra kell majd tárgyalja a Bukaresti Táblabíróság. Ha pedig a fellebbezésünket a Legfelsõ Bíróság elutasítja, vagy pedig az újratárgyalás után ismét kedvezõtlen ítélet születik, akkor – tekintettel a per tárgyát képezõ kérés megalapozatlan voltára – (amit éppen ezért a bíróságok el kellett volna utasítsanak) panaszt fogunk tenni ebben az ügyben is az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Mindezek figyelembevételével elmondható, hogy még igen távol vagyunk attól, hogy ez az ügy lezáruljon, igencsak korai a panaszt benyújtó Tanasã öröme.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Strasbourgi statisztikák

Egy rövid és tanulságos összefoglalót tett közzé az Európa Tanács fõtitkára arról, hogy miképpen alakult az Emberjogi Bíróság tavalyi tevékenysége. Tanulságos azért, mert az derül ki belõle, hogy Románia igen sajátos helyet foglal el a bíróság statisztikáiban. S nem is az ellene indított perek száma az igazán figyelemre méltó (habár a negyedig hely nem semmi), hanem az a kártérítés-összeg, aminek a kifizetésére a bíróság kötelezte a tavalyi év folyamán, ugyanis abban a rangsorban Románia fõlényesen vezet, több mint háromszor akkora összeggel, mint a második helyen található Olaszország. Ebbõl ugyanis azt a következtetést lehet levonni, hogy a román állampolgárok ritkábban fordulnak a Bírósághoz, csak nagyon indokolt és súlyos esetekbe. Ezt támasztja alá az is, hogy a tavaly iktatott 78 panasz közül 16 (vagyis több mint 20%) köthetõ a Székely Figyelõhöz, amire akár büszkék is lehetünk, de sokkal inkább azt mutatja ez, hogy mások nem veszik elég komolyan ezt a lehetõséget, nem élnek vele. Holott ezek a statisztikák azt is bizonyítják, hogy érdemes, mert az esetek döntõ részében a Bíróság alapos és indokolt ítéletet hoz.
Ezért ismét azzal zárjuk ezeket a sorokat, hogy bíztatunk mindenkit, hogy álljon ki a jogai mellett, ne tûrje a jogsértéseket, s ha szakmai segítségre van szüksége, akkor forduljon bizalommal hozzánk, számíthat ránk.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Sokadszor mondjuk: nem csak kötelezõ, de érdemes is

Mottó:
Amit erõ vagy hatalom elvesz, azt idõ és szerencse visszaadhatják. De amirõl a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése kétséges.” – Deák Ferenc

Ezen gondolat szellemében mondjuk el újra és újra, immár évek óta, hogy ha valakit jogsérelem ér, az ne hallgasson, ne tûrje el, hanem tegyen ellene, forduljon az igazságszolgáltatáshoz. Tegye ezt még akkor is, ha számtalan példa van arra, hogy a romániai bíróságok részrehajlóak, sõt, még az Emberi Jogok Európai Bíróságán se mindig az igazság gyõz. Ez pedig hatványozottan igaz olyan esetben, amikor a támadás nem egy személyt, hanem egy közösséget éri, legyen az közvetlenül vagy közvetve (az adott közösség vezetõje révén). Egy vezetõnek ugyanis egyrészt ki kell állnia a közösség és annak jogai mellett, másrészt pedig példát kell mutatnia mások számára. Ha tehát egy jogalap nélküli felszólítás érkezik bárkitõl (legyen az hatóság vagy önjelölt “jogvédõ”), arra érdemben meg kell válaszolni, el kell utasítani. Ha pedig a dologból per lesz, abba bele kell állni és végig kell vinni, fõleg olyan körülmények között, hogy a megtámadott mindenben számíthat a Székely Figyelõre, kezdve a tanácsadással s befejezve a konkrét jogi képviselettel.

Ráadásul – s ez se elõször mondjuk – tévedés azt gondolni, hogy ilyen perekben nyerni nem lehet, hisz egyre több ellenpélda van. Álljon itt azok közül a legfrissebb, a tusnádfürdõi:
Még 2018 novemberében indított pert a város polgármestere ellen a méltóságos és demokrata egyesület, azért, mert õ nem volt hajlandó eltávolítani a városháza elõl a város, illetve Székelyföld zászlaját.
Alapfokon a polgármester a pert elvesztette, de õ nem adta fel, fellebbezett, s ez lett az eredmény.
Ha valakit érdekel a teljes ítélet itt elolvashatja, de a lényeg az, ami a táblabíróság honlapján levõ kivonatban van: a polgármester fellebbezését jóváhagyta a bíróság, s érvénytelenítette a keresetet, azért, mert a felperes nem tudta igazolni, hogy valamilyen személyes érdeke fûzõdne a per elindításához.
Nem mellékesen ez ugyanaz az indoklás, amivel korábban a gyergyószentmiklósi “Városháza” felirat (részletek arról itt), illetve a Brassó megye bejáratánál levõ magyar felirat elleni támadást utasították el. Kell ezeknél jobb indok arra, hogy fel kell vállalni és végig kell vinni egy ilyen pert?

Ha pedig a hazai bíróságokon jogerõsen kedvezõtlen ítélet születik, akkor még mindig van egy esély: az Emberi Jogok Európai Bírósága. Erre példa a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenõ képtár feliratának az ügye, amiben alapfokon is és másodfokon is az ADEC-nek adtak igazat a romániai bírák. De másodfokon a perbe belépett a Székely Figyelõ is, így módunkban állt panaszt tenni Strasbourgban, s ezt nyilván meg is tettük. A panaszt 55659/20-as számmal iktatták (itt ellenõrizhetõ) és ha évek múltán kerül is arra sor, de van egy esély arra, hogy kimondják, hogy a hazai ítélet jogszerûtlen volt, s annak alapján perújrafelvételt lehet majd kezdeményezni.
Egy szó mint száz: mindig felvenni a kesztyût és harcolni, semmirõl nem lemondani önként! Ráadásul ez különösebb erõfeszítést se kíván az érintett vezetõktõl, elég ha jelzik nekünk az ilyen eseteket (szekler.monitor@sic.hu), onnan kezdve mindent készen a kezükbe adunk.

Kategória: Felhívás, Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Egy kis statisztika

A mai nap Dan Tanasã egy harcis bejegyzést tett közzé a Facebook oldalán, amiben azt bizonygatja, hogy õ egyáltalán nem magyarellenes, kizárólag a törvények iránti tisztelet vezérli, amikor mindenféle eljárásokat indít, s lám, az illetékes hatóságok sorra neki adnak igazat. Bizonyítékképen utalást tesz a Diszkriminációellenes Tanács hét darab határozatára, amelyek a tavaly benyújtott panaszai nyomán az elmúlt 5 hónapban születtek. Ezekrõl persze diadalmasan beszámolt a megfelelõ pillanatban a blogján is, itt vannak azok a bejegyzések:

  1. bejegyzés
  2. bejegyzés
  3. bejegyzés
  4. bejegyzés
  5. bejegyzés
  6. bejegyzés
  7. bejegyzés

Összesítve elmondható, hogy ez hét panasz, amelyek nyomán a Diszkriminációellenes Tanács a következõ büntetéseket rótta ki a román közösség diszkriminálása miatt:

  • 2000 lejre büntette Csomafalva polgármesterét
  • megrovásban részesítette Ditró polgármesterét
  • megrovásban részesítette a Székelyudvarhelyi Filharmóniát
  • 2000 lejre büntette Székelykeresztúr városát
  • megrovásban részesítette Csíkpálfalva polgármesterét
  • megrovásban részesítette Tusnádfürdõ polgármesterét
  • megrovásban részesítette Gyergyószentmiklós polgármesterét.

Ez alkalmat ad nekünk, elkészítsünk egy távolról sem teljes (mert azt nem tudjuk, hogy az ADEC összesen hány panaszt tett le a tavalyi évben), de azért véleményünk szerint releváns statisztikát. E célból álljon itt egy lista az alapítványunk által tavaly a Diszkriminációellenest Tanácshoz benyújtott panaszokról:

PostázvaBepanaszoltIratcsomó számaHatározat
2020.I.15.Digi24 23/20205000 lejre büntetve
2020.I.20.Marius Pascan29/20205000 lejre büntetve
2020.I.27.Mihai Tîrnoveanu44/2020még nincs
2020.I.28.Gândul, ProTV, Mediafax50/2020diszkrimináltak, de büntetés semmi
2020.II.3.Szabad Európaátküldték az ügyészségre,vizsgálják
2020.II.4.Mihai Tîrnoveanu91/2020még nincs
2020.II.12.Adevãrulátküldték az ügyészségre,vizsgálják
2020.III.20.Dan Tanasã, “Civil Fórum”216/2020még nincs
2020.III.23.Mihai Tîrnoveanu222/20202000 lejre büntették
2020.IV.19.Belügyminisztérium357/2020megrovás
2020.V.8.Belügyminisztérium330/2020megrovás
2020.V.11.Mihai Tîrnoveanu343/2020még nincs
2020.V.13.Dan Tanasã350/2020még nincs
2020.XII.15Mihai Tîrnoveanu1007/2020még nincs
2020.XII.21Nicoleta Ploscaruismeretlenmég nincs
2020.XII.23Marius Pascan,Mihai Tîrnovenuismeretlenmég nincs
2020.XII.28Dan Tanasã, AUR1030/2020még nincs

Következésképpen az ADEC ismeretlen számú panaszából legalább hetet elbíráltak (tegyük hozzá: többet, mert volt legalább egy elutasított panaszuk is, de azokkal nem dicsekszenek), a Székely Figyelõ esetében tizenhétbõl hatot.
Az ADEC esetében az elbírált panaszok január és június között voltak benyújtva, a Székely Figyelõ estében ez az intervallum január-május.
Végezetül még azt lehet megállapítani, hogy a Székelt Figyelõnek 7 olyan panasz van, amiket tavaly június elõtt nyújtott be de máig sincsenek megoldva (köztük olyan, ami 15 hónapja vár megoldásra), miközben az ADEC-nek van tavaly júniusban benyújtott és már meg is oldott panasza.
Ezek puszta számok és tények, amelyek kapcsolatosak a Diszkriminációellenes Tanács tevékenységével. Aki következtetéseket akar belõlük levonni, megteheti.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Bal lábbal, de azért elõre

Mi tagadás, keserû szájízzel maradtunk a tegnapi nap után, amikor az Emberi Jogok Európai Bíróságán megszületett az a döntés, hogy a Nagykamara nem fogja megtárgyalni a romániai magyar érettségizõk panaszát* (aminek esetében tavaly októberben negatív határozat született. Történik ez olyan körülmények között, hogy az ítélet többek közt egy súlyos tárgyi tévedésen alapul, ugyanis ellentétben a román kormány által szolgáltatott statisztikai adatokkal a Bíróság azzal is érvelt az elutasítás mellett, hogy 2013 és 2018 között a román és magyar fiatalok egyenlõ arányban tettek sikeres érettségi vizsgát.

A Bíróság honlapján közzétett sajtóközlemény szerint kilenc kérést vitatott meg az 5 tagú bírói tanács, s két esetben döntött úgy, hogy azokat megvizsgálja a Nagykamara is, hét felülvizsgálati kérést pedig elutasított.

A kép még inkább visszás, ha azt nézzük, hogy milyen ügyekben tartották a bírók felülvizsgálatra méltónak az elsõ fokon született határozatot. Ezek:

  1. ügy
  2. ügy

Mint látható, mindkettõ egyedi eset, egyik egy céget, másik egy svájci állampolgárt érint, ráadásul abban az esetben a felülvizsgálatot az állam kérte, holott a tétje egy 5000 eurós kártérítés (amit talán meg bírna fizetni Svájc). Ráadásul jó eséllyel mindkét ügy meglehetõsen egyértelmû, hisz a döntéseket egyhangúan hozták meg a bírók.
S akkor itt van a “mi ügyünk”, egy évtizedek óta fennálló jogsértés, aminek minden évben számos áldozata van (s nem is akármilyen, mert egy sikertelen érettségi az ember egész további életét befolyásolja), ráadásul a határozat nem volt egyhangú, a hét bíróból kettõ nem értett egyet vele. De ez nem volt elég ok arra, hogy a mostani döntést hozó bírók arra a következtetésre jussanak, hogy érdemes ezt a kérdést még egyszer, alaposabban megvizsgálni. Tették ezt olyan körülmények között, hogy a kérésben szerepelt a fennebb már említett súlyos tárgyi tévedésre való utalás is, konkrétan az, hogy a statisztikai adatok szerint a magyar fiatalok közt a sikertelenül érettségizõk aránya 2-3-szor nagyobb mint a románok között, s az eltérés oka pedig egyértelmûen a román vizsga! Hogy a kérést elutasító bírók fejében mi volt az nem lehet tudni, de igen nehéz elképzelni azt, hogy alapos mérlegelés után és tiszta lelkiismerettel hozták meg ezt a döntést. Tudjuk, hogy ezek erõs szavak, de a helyzet ismeretében egyáltalán nem túlzóak.
Ezzel ez az eljárás véget ért, közvetkezésképpen az érettségi témájában lezárult egy újabb fejezet. A probléma azonban továbbra is fennáll, tehát nincs más lehetõség mint tovább menni s keresni a megoldást. Tehát ezt tesszük.
Ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy ugyan elõzetes várakozásunkkal ellentétben ebben az ügyben a Bíróság nem hozott korrekt ítéletet, ebbõl az egy esetbõl (legyen az bármilyen fájó) nem szeretnénk messzemenõ következtetéseket levonni, hanem továbbra is azt mondjuk, hogy élni kell ezzel a lehetõséggel és el kell vinni erre a bíróságra minden jogsértés ügyét. Mert a mi dolgunk az, hogy megtegyük azt amit megtehetünk, éljünk minden lehetséges eszközzel, azért, hogy bár azt elmondhassuk, hogy rajtunk nem múlott.

*
Az EJEB eljárási rendje szerint az elsõ fokon született határozat ellen nem lehet fellebbezni, ellenben bizonyos esetben lehet kérni, hogy azt a Nagykamara vizsgálja felül. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténjen, elõbb egy bírói tanács el kell döntse, hogy ez a kérés megalapozott-e, látnak-e arra utaló jelt/jeleket, hogy a döntés valamiért problémás, tehát megeshet, hogy a Nagykamara megváltoztatja azt.

Kategória: Tájékoztatás | 2 hozzászólás

Szakmaiság, ügyészség a neved?

Irtunk már itt nem egy furcsa tapasztalatunkról ami a romániai igazságszolgáltatást illeti, álljon itt most egy újabb ilyen. Egy kirívó.
Történt ugyanis, hogy az egyre közismertebb Tîrnoveanu doktor (aki a fogak helyett egy ideje inkább a román-magyar békés együttélést fúrja) tavaly március elsején tüntetést szervezett Bukarestben a Közigazgatási Törvénykönyv azon elõírásai ellen, amelyek a kisebbségek nyelvi jogait szavatolják. A tüntetésen pedig – stílszerûen: tüntetõ módon – elszavalták Eminescu “Doina” címû versét is, ami elejétõl végéig egy idegengyûlölettõl csöpögõ (antiszemita, magyarellenes, görögellenes, stb.) – túlzás nélkül – epeömlés, aminek lényege az, hogy az ország minden gondjáért az idegenek felelõsek, akik ezért legyenek átkozottak. A vers megszületésének az idején nyilván más volt a jogszabályi környezet, ellenben a versnek ma és pont egy olyan rendezvényen való nyilvános elõadása egyértelmû módon törvénytelen volt, ezért panaszt tettünk a rendezvény fõszervezõje ellen a gyergyószentmiklósi ügyészségen.

A panasz elsõ oldala

Ebben kifejtettük, hogy a cselekedet sérti a 31/2002-es Sürgõsségi Kormányrendelet elõírásait (amelyek tiltják többek közt az idegengyûlölõ eszmék nyilvános terjesztését), ezért azt kértük, hogy állítsák az illetõt bíróság elé.
A panaszt március 9-en iktattuk a Gyergyószentmiklósi Ügyészségen, ahonnan az – az elkövetõ lakhelyére való tekintettel – átkerült Brassóba, ahol mondhatni szokatlan operativitással meg is oldották. Ennek keretében tavaly augusztusban kihallgatták az alapítványunk képviselõjét is, aki szóban is elmagyarázta az õt kihallgató rendõrnek, hogy miért is volt törvénybe ütközõ az a cselekedet. Az eredmény pedig ez lett:

Az ügyészség rendelete

Az még hagyján, hogy ejtették a panaszt, mert ilyen esetekben Romániában ez a valószínûbb. Ami igazán figyelemre méltó, az az indoklás, miszerint megállapították, hogy a bepanaszolt személy nem sértette meg a Büntetõ Törvénykönyv 369. cikkelyét. Ugyanis ez mondhatni igaz. S ugyanilyen alapon ezt megállapíthatták volna a Btk. összes cikkelye viszonylatában, s – talán – az is igaz lenne, mert mi egy másik jogszabály, a 31/2002-s Sürgõsségi Kormányrendelet megsértése miatt tettünk panaszt. Hogy egy mindenki számára érthetõ hasonlattal éljünk: olyan ez, mintha panaszt tettünk volna az illetõ ellen azért mert lopott, mire az ügyészség felmentette volna, mondván hogy nem igaz, nem gyilkolt.
Ezek után nyilvánvaló a válasz a címben szereplõ kérdésre: nem az!

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!

Újabb siker, de …

Ha nagy késéssel is, de megszületett a Diszkriminációellenes Tanács határozata egy tavaly januári panaszunk ügyében (arról bõvebben itt, a 2. pontban). Még pontosabban a Digi24 elleni panaszról van szó, aminek a nyomán még tavaly októberben megszületett az a határozat, amit mostanra sikerült megszövegezni és kiküldeni, s aminek a lényege az, hogy az adót mûködtetõ céget 5000 lejre büntetik azért, mert megsértette a 137/2000-es Kormányrendelet elõírásait, amikor lehetõvé tette másoknak azt, hogy a Facebook oldalán gyalázkodó hozzászólásokat tegyenek közzé.
A teljes határozat 9 oldal, nem szeretnénk senkit untatni az elsõ hét oldallal ahol össze van foglalva a panaszunk, a bepanaszolt álláspontja, meg a Tanács gondolatmenete, ami a döntéshez elvezetett, s melynek során többek közt megállapították, hogy az adó Facebook oldalán közzétett amúgy tárgyilagos hírt rövid pár óra alatt közel ezer hozzászólás követte, melyek közt tucatjával voltak olyan gyalázkodóak, amelyekre nem vonatkozik a szólásszabadság joga, s amelyeket az oldal tulajdonosa köteles lett volna kitörölni.
A nyolcadikat azonban közzétesszük, azért hogy tudjuk megmagyarázni a címben szereplõ “de”-t:

699/2020-as határozat indoklása

Mint látható, a Tanács a büntetés összegének meghatározása után megjegyezte a következõket:
– Egyrészt tényszerûen leírják, hogy mivel a sértett egy közösség volt, ezért 2000 és 100.000 lej közötti büntetést róhattak ki a törvény értelmében.
– Másrészt egyfajta indoklásként kijelentik, hogy büntetés konkrét összegének a meghatározásakor figyelembe vették azt, hogy egy közösség volt a sértett, illetve hogy egy túl nagy büntetés a szólásszabadság túlzott korlátozásával lett volna egyenértékû.

S ez az a pont, ahol megáll az emberben az ész. Ugyanis logikusan a büntetés nagyságának a meghatározásakor az elkövetett cselekedet súlyossága kellene irányadó legyen, tekintettel arra is, hogy maga a Tanács állapítja meg, hogy számtalan hozzászólás olyan jellegû, hogy esetükben nem lehet a szólásszabadság jogával védekezni, akkor pedig az ellenül hozott intézkedés (nevezetesen a büntetés) nem tekinthetõ a szólásszabadság korlátozásának. Hogy egy hasonlattal éljünk, olyan ez, mintha egy tömeggyilkosság esetén nem azt nézné a bíróság, hogy az elkövetõ hány embert és milyen kegyetlenséggel ölt meg, hanem azért hozna enyhe ítéletet, hogy ne korlátozza túlzottan az illetõ mozgásszabadságát. S hogy értse mindenki jól: nem az a problémánk ezzel a határozattal, hogy nekünk külön örömöt jelentett volna, ha jó sok pénzt kell befizessen a vétkes, hanem az, hogy az ilyen határozatok nem töltik be az elsõdleges szerepüket, az elriasztást. Sõt, lényegében pont fordítva, az lehet a hatásuk, hogy mások is elkövetik ugyanezt a cselekedetet, mondván, hogy egy ekkora büntetés még belefér.

Végezetül pedig még egy fontos részlet: Lehet bármilyen nagy a kirótt büntetés, annak elijesztõ hatása csak arra van, aki tud róla. Ezért a panaszban azt is kértük, hogy a Tanács kötelezze a bepanaszoltat, hogy tegye közzé a sajtóban a meghozott határozatot, hadd jusson el minél többekhez, ugyanis komoly gond az, hogy maguk a sajtósok sem tudják, hogy a hozzászólások moderálása az õ feladatuk, holott ha tudnák és tennék, akkor sokkal kevesebb lenne a diszkriminatív meg sértõ megnyilvánulás az interneten. S ugyan a Tanácsnak kötelessége lett volna minden kérésünk esetén állást foglalni (magyarán jóváhagyni vagy indokoltan elutasítani), errõl a kérésrõl szó sem esik a határozatban, mintha le sem írtuk volna. Ez pedig nem elsõsorban azért rossz, mert ez által törvényt sértettek, hanem azért, mert elszalasztottak egy lehetõséget arra, hogy a közjó érdekében cselekedjenek. Arról nem beszélve, hogy a törvény értelmében a Tanács legelsõ feladata a diszkriminatív cselekedetek megelõzése lenne.

Kategória: Tájékoztatás | Hozzászólás most!