Túl sok a közalkalmazott Romániában?

Közzétéve 2025. május 21. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Ez egy állandóan visszatérõ téma, felbukkant a nemrég lezárult kampányban is. S dobálózik mindenki a számokkal, holott ha érdemi választ akarunk kapni a kérdésre, akkor a számok mögé is be kell nézni. Ugyanis:

Vegyünk egy konkrét példát, nevezetesen hogy valaki büntetõ panaszt tesz XY ellen, s azt az ügyészség ejti, majd ugyanarra az álláspontra helyezkedik a bíróság is. (Nem meglepõ módon nem egyszer találkozunk a munkánk során ilyennel.) Ebben az esetben a panaszos nem csak azzal szembesül, hogy nem adtak neki igazat, hanem azzal is, hogy perköltséget kell fizessen az államnak.

Most egy percig képzeljünk magunk elé egy 21. századi államot. Mi történik (joggal vélhetõen) ott? Az illetõ kap egy levelet (emilt), amiben értesítik, hogy ennyi meg ennyi perköltséget kell fizessen, majd a második mondatban az áll, hogy azt online kifizetheti, “kattintson ide”.

S akkor vissza a hazai rögvalóságba.
Az elsõ dolog az, hogy a bíróság ugyan a kötelezõen kiközlendõ ítéletben rögzíti, hogy mennyi perköltséget kell kifizetni, de arra semmi garancia nincs, hogy azt valahol feljegyzik és be is hajtják. Embereken múlik. Ezért – fõleg a joggal mérges – panaszos nem fog sietni fizetni, megvárja, míg felszólítást kap az adóhatóságtól. Ez meg – nyilván – nem emilben, hanem postán érkezik. Valaki kinyomtatja, borítékolja, postára vissza, a postás kiviszi. Idõ, energia, pénz.
A következõ lépés a fizetés. De azt ne gondolja valaki, hogy az ember bemegy a felszólítással a postára vagy a bankba, s pikk-pakk elveszik a pénzét. Errõl ugyanis szó nincs, fizetni csak az adóhatóság pénztárában lehet. Odamegy tehát a felszólított, s nyújtja be a kis ablakocskán a fizetési felszólítást meg a pénzt, mondván, hogy ezt kifizetni érkezett. De elveszi azokat a pénztáros? Természetesen nem. Hanem elküldi az embert az n-edik irodába, ahol kell nyomtassanak neki egy befizetési bizonylatot, majd azzal kell visszamenni a pénztárba. Ha már ott van, elmegy az ember a megjelölt irodába, elõadja jövetele célját, az irodista meg hozzálát a számítógépen elkészíteni a bizonylatot. S itt jön a következõ bökkenõ. Kiválasztaná a szuperjó ügyviteli programjában a befizetés tárgyát, de hiába görgeti a menüt le s fel majd megint elölrõl, abban olyan hogy “perköltség” nem szerepel. Segítséget kér a kollégájáról, nézik ketten is, tényleg nincs. Márpedig ha nincs, akkor a program azt sem tudja, hogy milyen számlaszámra kell azt befizetni. Elõ tehát a felszólítást, azon szerencsére szerepel a számlaszám, azt szépen kézzel be kell írni, s így végre elkészül a bizonylat, lehet menni vissza a pénztárba. S ha valaki azt képzeli, hogy az ember benyújtja az ablakon a bizonylatot és a pénzt, cserében pedig kap egy nyugtát, akkor az igencsak derûlátó. Ugyanis meg mindig csak a bizonylatot kell beadni, s annak alapján a pénztáros elkészít egy olyan nyugtát, ami megint tartalmaz mindenféle adatot (amit a bizonylatról vesz át), azt kinyomtatja két példányban, egyiket aláíratja az ügyféllel, majd elveszi a pénzt és cserében átadja a nyugta másik példányát.

Ez csak egy példa, de nyilván balgaság lenne azt gondolni, hogy más intézményekben illetve hivatalokban gyökeresen más a helyet. Így pedig talán kiderül, hogy a közalkalmazottak számát nem az összlakossághoz, nem az ország területéhez és nem a nemzeti össztermékhez kell viszonyítani, hanem az elvégzendõ munkához. S mindaddig míg olyan szuperszövevényes a bürokrácia mint az a fenti példából kiderül, valószínûleg a közalkalmazottak száma nem túl nagy. Az igazi kérdés pedig az, hogy vajon a bürokrácia azért ilyen, mert eddig hord a politikusok agya, vagy azért, hogy legyen szükség minél több közalkalmazottra, akik közé alkalmazni lehet rokont és ismerõst minden mennyiségben, illetve akik ezért hálásak, s választásokon az épp hatalmon levõkre szavaznak, hogy maradhassanak meg az állásukban.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Hihetetlen, de igaz!

Közzétéve 2024. február 19. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Tavaly májusban panaszt tettem a Diszkriminációellenes Tanácsnál egy nagykárolyi személy ellen. Jellemzõ módon a panaszok megoldása nagyon elhúzódik, de az elsõ lépést (idézés kiküldése) pár héten belül meg szokták tenni. Ezért mikor eltelt pár hónap is a dolog gyanús lett, és úgy döntöttem megkérdezem, hogy mi lett a panaszom sorsa. E célból szeptember 27.-én ezt a levelet küldtem el:

Bunã ziua!
În data de 15 mai v-am trimis o petitie privind o persoanã fizicã (Daniela Ciuta) din Carei. Observ, cã în ciuda faptului cã termenul de 4 luni (3 pentru solutionare plus 1 pentru comunicare) a trecut deja, încã nu am primit nici o comunicare din partea Dvs, astfel nu cunosc nici mãcar numãrul dosar aferent petitiei respective.
Prin prezenta vã rog deci sã-mi comunicati acel numãr dosar si sã solutionati petitia respectivã în termenul cel mai scurt posibil.
Cu respect,
Árus Zsolt István

Másnap érkezett ez a válasz:

“Buma ziua,
Numarul dosarului este 260/2023.
O zi buna!“

Tekintettel arra, hogy a válasz nem volt kielégítõ, mivel tudtam, hogy az az iratcsomó-szám egy másik panaszhoz tartozik, ezt jelezve a kérdést újra elküldtem, s még aznap érkezett rá a következõ válasz:

2023.IX.28:
In Dosarul acesta, 260/2023, reclamantul este Fundatia Szekler Monitor iar reclamatul este doamna Daniela Ciuta.

Ettõl nyilván nem lettem okosabb (csak visszaigazolták amit már tudtam), ezért ezt jelezve még aznap újra elküldtem nekik a kérdést. Majd október közepén ismét. S mivel három hónapig nem jött válasz arra sem, ezért idén január közepén ismét újraküldtem. Arra már válasz is érkezett, ez:

2024.I.30.
Buna ziua!
Avand in vedere adresa dvs. nr. 376/15.01.2024, va aducem la cunostinta ca in data de 15.05.2023 a fost inregistrata sub nr 3656 petitia dvs., constituita in dosarul 300/2023 in care petentul este Fundatia Szekler Monitor iar reclamat este Inspectoratul de Politie Judetean Mures.
Érthetõ módon ezzel sem voltam elégedett, s ezt jeleztem is egy újabb levélben. Erre már gyors válasz érkezett.

2024.I.31:
Buna ziua!
Referitor la solicitarea dvs. va aducem la cunostinta ca am identificat dosarul în care parte reclamata este doamna Daniela Ciuta iar petent este Fundatia Szekler Monitor. Acesta are numarul 260/2023 si este constituit în baza petitiei din data de 24.04.2023 cu nr. 3057.

Visszaértünk tehát az elsõ hibás válaszhoz, amit nyilván továbbra sem tudtam elfogadni, ezért a válaszomban tisztelettel megkértem õket, hogy olvassák el figyelmesen a kérdésemet, ami egy általam (mint természetes személy) tavaly május 15-én postázott panaszra vonatkozik, a bepanaszolt személy pedig Daniela Ciuta. Ezt napokig emésztették, majd megérkezett a következõ válasz:

2024.II.5:
Buna ziua,
In data de 15.05.2023 a fost inregistrata sub nr 3656 petitia dvs., constituita in dosarul 300/2023 in care petentul este Fundatia Szekler Monitor iar reclamat este Inspectoratul de Politie Judetean Mures.
Dosarul in care parte reclamata este doamna Daniela Ciuta iar petent este Fundatia Szekler Monitor are numarul 260/2023 si este constituit în baza petitiei din data de 24.04.2023 cu nr. 3057.
Va multumim!

Itt már teljesen világos volt, hogy valamiképp törölni kell az eddigieket, s nulláról újrakezdeni az egészet. Ezért még aznap új levelet írtam nekik, melyben semmi utalás nem volt az elõzményekre, ellenben részletesebben kifejtettem a kérést (leírva, hogy ki volt a panaszos, ki a bepanaszolt, mikor volt postára téve a panasz, s mellékelve az ajánlott szelvényt is), hátha így sikerül végre megkapni a várt választ, annak az iratcsomónak a számát, amit a tavaly májusban benyújtott panaszom nyomán nyitottak.

Erre közel két hét szünet következett, majd múlt szombaton megérkezett ez a válasz:
“Buna ziua,
În urma corespondentei efectuate cu dvs. referitoare la eventualitatea înregistrarii celor doua petitii pe numele de Daniela Ciuta, va învederam ca în urma cercetarilor efectuate în lipsa unei particularitati clare legate de eventualitatea considerarii unei noi petitii, acestea au fost constitutite în note scrise la dosarul 260/2023. Cele doua situatii expuse atât prin petitia înregistrata cu nr. 3057/24.04.2024 cât si prin cea înregistrata cu nr. 3759/18.05.2023 vor fi analizate în acelasi dosar, 260/2023, care se afla în procedura completa si urmeaza a fi deliberate într-o sedinta ulterioara. În prezent solutionam dosare din 2022.
Cu stima“

Tehát az történt, hogy ahelyett hogy a beérkezõ panasz nyomán nyitottak volna annak egy iratcsomót (ahogy azt a szabályzatuk 18. cikkelye világosan elõírja), “kutatásokat végeztek”, s találtak egy panaszt, amit ugyanazon személy ellen korábban más egy más cselekedet miatt nyújtott be, így az én panaszomat úgy tekintették, mint írott álláspont azon korábbi panaszhoz, s betették annak az iratcsomójába. S itt nyilván megáll az ész, mert ilyen nincs! Ezt közöltem is velük, s határozottan felkértem õket, hogy tartsák be a saját szabályzatukat, a panaszomnak nyissanak egy önálló iratcsomót és külön bírálják el. Õszintén szólva ilyen elõzmények után ennek sok esélyt nem adok, de akkor is meg kellett tennem, hogy utólag ne mondhassák azt, hogy hallgatás beleegyezés.

Befejezésképpen a válasz utolsó mondatára hívnám fel a figyelmet, tekintettel arra, hogy a 137/2000-es kormányrendelet értelmében a panaszokat az iktatásuktól számított 90 napon belül kell megoldani. Ezzel szemben itt most arról tájékoztattak, hogy a Tanács jelenleg a 2022-es panaszok megoldásával van elfoglalva! Ez a határidõ többszörös meghaladását jelenti, amit ráadásul büntetlenül tesznek, mert a bíróságok több esetben azt állapították meg, hogy a 90 napos határidõ csak ajánlott, de nem kötelezõ. Hogy ebben mennyi az igazság, azt döntse el ki-ki maga, annak alapján, hogy a vonatkozó mondat a jogszabályban így szól: “Hotãrârea Colegiului director de solutionare a unei sesizari se adoptã în termen de 90 de zile de la data sesizãrii.”

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

A nagy “román” nemzetvédõ!

Közzétéve 2023. december 22. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Van a parlamentben egy alak (jobb szó nem illik rá), aki úgy szerzett országos ismertséget, hogy éveken keresztül folyamatosan piszkálta, zaklatta a magyarokat, perelt zászlók meg feliratok ellen, kihasználva a – sajnos – bírói karban is bõségesen meglevõ sovinizmust.
A “munkája” meghozta a gyümölcsét, immár három éve éli a képviselõk luxustól nem mentes világát, telik neki bõven mindenre. Ennek egyetlen pozitívnak nevezhetõ következménye van, nevezetesen hogy immár kevesebb ideje vagy pereskedni meg uszítani, mással is kell foglalkozzon. Ha ellenben autonómiára vonatkozó törvénytervezetek kerülnek a parlament asztalára, akkor nyilván félretesz mindent, s ugrik, szidja, gyalázza a magyarokat.

Az köztudott, hogy a pártja népszerûsége folyamatosan növekszik, de az eltelt 3 év arra is jó volt, hogy szaporodjon a kétkedõk tábora is, ezért a hozzászólások nem mind pozitívak, például került valaki (Ovidiu Muresan néven található meg), aki számon kérte rajta a párt egyik parlamenti szavazását, hivatkozva egy nagykárolyi sajtóhírre.
S akkor itt tartsunk kis szünetet, hogy az egész legyen érthetõbb.
Történt ami történt a múlt század negyvenes éveinek elsõ felében Észak-Erdélyben, többek közt voltak olyanok akiket hatóságok zaklattak, állítólag kizárólag az etnikumuk miatt. (Hogy ez pont így volt-e, abba most ne menjünk bele, mert nem releváns.) Lényeg az, hogy létezik ma egy magyar jogszabály ami az érintettek számára kártérítést ír elõ, illetve létezik egy hasonló román is, amire az jellemzõ, hogy évek óta halogatják a gyakorlatba ültetését (magyarán az érintettek kaphatnának kártérítést, de egyelõre nem kapnak).
S akkor vissza a történethez:
Hõsünk egy jót uszított nemrég a magyarok ellen, s háborgott, hogy Magyarország máig nem kért bocsánatot azokért az atrocitásokért és nem kárpótolta semmilyen módon az érintetteket, mely állítás – mint immár tudjuk – tényszerûen hamis.
Aztán eljött a november vége, amikor a parlamentben napirendre került a kormány azon javaslata, ami egy érintett szerint arról szól, hogy a kifizetéseket újabb évvel halasztják (nem arról szól, de mint látni fogjuk ez irreleváns), ezért dörgedelmes cikkben szidta hosszan a kormányt. A hozzászóló pedig erre a cikkre hivatkozva kérte számon a képviselõ és párttársai szavazását, amire arrogáns választ kapott, a képviselõ úr bizonyítékot követelt. Erre pedig a hozzászóló megszeppent, elnézést kért s nem feszegette a témát.
Holott ha ellátogatott volna a Képviselõház honlapjára, hamar ki tudta volna deríteni, hogy az újságcikk annyiban igaz, hogy a szóban forgó szavazáson az aranyos párt tagjai egy kivétellel mind tartózkodtak, amint az itt látható.

Ha pedig az ember legörget a lap aljára, akkor megállapíthatja, hogy maga a híres nemzetvédõ is a tartózkodók közt volt, tehát nem szavazott az ellen a tervezet ellen, ami állítólag a románok jogait sérti.
S hogy a történet teljesebb legyen, s még pontosabb képet alkothassunk arról, hogy miféle alakkal is van dolgunk, hadd tegyem hozzá, hogy pár nappal késõbb kiadott egy dörgedelmes politikai nyilatkozatot (itt olvasható) amiben ostorozza a kormányt azért, mert az ilyen-olyan gazember, nem akar fizetni a szegény meghurcoltaknak.
Egy tõrõl metszett Dambovita-parti nemzeti hõs!

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Tusnádfürdõ után

Közzétéve 2023. augusztus 5. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Vannak akik úgy gondolják, hogy a csendõrség valóban az, ami kellene legyen, s hogy azon a júliusi szombaton amikor Orbán Viktor elõadást tartott Tusnádfürdõn becsülettel tették a dolgukat, ezért dicsérik is õket. Holott meglehet, hogy ez nem pont úgy van, mindössze arról volt szó, hogy akkor és ott a magyarok voltak többen, ezért nem engedték be közéjük Tîrnoveanuékat, hogy nehogy bajuk essen. Hogy milyen a viszony a megyei csendõrparancsnok és Tîrnoveanu között arra maguk a hõbörgõk szolgáltatnak némi bizonyítékot. Itt van ez a felvétel:
https://www.facebook.com/luispavelbratu/videos/267173689346383
Akinek van ideje, végig is nézheti, de amit mindenkinek a figyelmébe ajánlok, az a 30 perc 20 másodpercnél kezdõdõ rövid rész, amin a csendõrparancsnok és a doktor a fõszereplõ.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Csoda?

Közzétéve 2023. július 7. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Egy hete járja körbe a világot a hír, hogy Romániában csoda történt, Dormánfalva polgármestere végrehajtotta azt a jogerõs ítéletet, amirõl a legtöbben úgy gondolták, hogy a végrehajtására valószínûleg sohanapján kerül sor. A 2019-ben az úzvölgyi katonatemetõbe felállított betonkeresztek voltak, s nincsenek.
Igen ám, de Romániában edzõdött magyar ember jól ismeri a régi mondást, ami a görögökrõl és az ajándékról szól, ezért magam is azon törtem elsõ perctõl a fejem, hogy mi van a történés mögött. Hát lassan felsejlik. Ugyanis pár nap múlva megjelent a sajtóban ez.
A cikk alapja ez a sajtóközlemény: „Miután a közelmúltban végrehajtották a bákói fellebbviteli bíróság polgári jogi ítéletét az úzvölgyi katonatemetõben, Hargita és Bákó megye képviselõi, illetve Hargita és Bákó megye prefektusa, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Csíkszentmárton község és Dormánfalva város polgármestere, valamint a román Honvédelmi Minisztérium képviselõi június 30-án, pénteken találkoztak azzal a céllal, hogy párbeszédet folytassanak az intézmények között az elesett hõsök emlékhelyén történõ civilizált események biztosítása érdekében. A jelenlévõk a törvények tiszteletben tartására és minden olyan tüntetés elkerülésére szólítottak fel, amely nemzetiségtõl függetlenül ártana a hõsöknek járó tiszteletnek”.
Tekintsünk el a szöveg bikkfanyelvétõl, s próbáljunk a lényegre koncentrálni, e célból álljunk meg már a harmadik szónál: közelmúltban. Írják ezt egy olyan eseményrõl, ami a pénteket megelõzõ napon történt. Jogos a kérdés, hogy miért? S ésszerû válasz az, hogy a maszatolás céljával, hogy ne szúrjon szemet egybõl egy igen fontos dolog. Ugyanis egy olyan találkozót megszervezni, amin részt vesz két polgármester, két megye elnöke és prefektusa, plusz még egy minisztérium több képviselõje, na az nem fél nap. Magyarán: bárki kezdeményezte azt a találkozót, az teljes mértékben kizárt, hogy azt a keresztek eltávolítása után tette. S ezen a ponton teljesen mindegy, hogy igaz-e, hogy a találkozó a keresztek eltávolítása után zajlott, azt nyugodtan kezelhetjük tényként, hogy a dolog nem úgy történt, hogy Toma polgármestert megszállta a törvénytisztelet szelleme és utasította a beosztottait a keresztek eltávolítására, majd azt követõen valakinek az az ötlete támadt, hogy szervezni kellene egy ilyen találkozót, s meg is szervezte már másnapra. Teljesen nyilvánvaló, hogy elõzetes egyeztetések után, valamilyen ígéret birtokában tette a polgármester amit tett, s ha a találkozó valóban pénteken volt, akkor is ott arról lehetett szó, hogy az elõzetes tárgyalásoknak megfelelõen az elsõ lépés megtörtént, nézzük a továbbiakat. De ugyanúgy lehetséges az is, hogy a találkozó korábban volt, s akkor beszélték meg azt, hogy csütörtökön a polgármester elszállíttatja a kereszteket, majd a következõ hét keddjén bejelentik, hogy pénteken találkozó volt. (Az azonban kétségtelen, hogy a megyénk elnöke szellemi fogyatékosnak néz mindenkit, amikor azt állítja, hogy a pénteki találkozót a Védelmi Minisztérium kezdeményezte, miután látták az õ csütörtöki videóját, hisz épeszû ember azt a mesét nem veszi be, hogy Bukarestben nézik az õ videóit, majd egy olyan találkozót egy nap alatt meg is szerveznek. Másik lehetõség az, hogy az események kényszere alatt adták ki ezt a közleményt, látva azt, hogy a fogdoktor megvadult és szombatra keresztállítást hirdetett, a helyzet elfajulásának szerették volna elejét venni. Ebben az esetben azonban az derülne ki, hogy nem ismerik az emberüket.)
A helyzet jobb megértése érdekében érdemes megnézni ennek a felvételnek a végét.

A 66. perctõl kezdõdõen van ott szó a témáról, a következõket lehet megtudni:

Toma polgármester továbbra is hazudik mint a vízfolyás, vezeti félre az embereket (azt állítva, hogy egyetértés van abban, hogy ott 151 román hõs van eltemetve, vagy hogy a temetõ továbbra is Dormánfalva kezelésében van, stb.).

A találkozó Dormánfalván volt, még pontosabban itt.

A találkozó résztvevõi levegõnek nézik a vonatkozó román törvényt.
Ez ugyanis kimondja, hogy egy olyan temetõben mint az úzvölgyi (ahol idegen államok állampolgárai nyugszanak) bármilyen beavatkozást csak a vonatkozó nemzetközi egyezmények betartásával szabad végezni, amibõl az is következik, hogy az egyeztetésekbe be kell vonni Magyarország hivatalos képviselõit is, tudtuk és beleegyezésük nélkül nem lehet egyezkedni.

Az, hogy Toma polgármester és bukaresti kormány azt szeretné, hogy a helyzet megoldása olyan legyen mint az egyszeri lány meséjében (hogy a betonkeresztek kikerüljenek de a “román láb” az nem) teljes mértékben érthetõ, ami felfoghatatlan az az, hogy a mi oldalunkról, a mi “vezetõink” miért mennek bele abba, hogy egy Csíkszentmárton területén levõ magyar katonai temetõrõl egyezkednek Dormánfalva és Bákó megye képviselõvel, olyan személyekkel, akiknek ahhoz semmi de semmi köze nincs. Ráadásul úgy mennek el Csíkszeredából egy ilyen tárgyalásra “idegen pályára”, hogy a jelek szerint még bár azt sem tették meg, hogy jelezzék a fõkonzulátusnak, hogy mi készül. S ha ez nem volna elég, akkor ott van habnak a tortán az, hogy lehetséges, hogy Toma polgármester túloz amikor azt mondja, hogy mind egyetértettek abban, hogy az úzvölgyi temetõben 151 román hõs van eltemetve, de az tény, hogy maga Hargita megye elnöke beszél arról, hogy vannak elesett román katonák ott, s hogy minden nemzetnek lesz majd egy hely, ahol megemlékezhet a hõseirõl. Azt ugyanis gondolom senkinek nem kell ecsetelni, hogy az teljesen mindegy, hogy 50 betonkereszt vagy egy “emlékhely” mellett tartja meg a fogdoktor évente többször a magyargyalázó hõbörgését.
Egy szó mint száz, a jelek arra mutatnak, hogy ugyan a betonkeresztek jelenleg nincsenek a temetõben, de ennek olyan nagyon örvendeni nem kell, mert érdemi változásra nem számíthatunk, s ebben – úgy, mint annak idején a keresztek felállításának meg nem akadályozásában – komoly szerep hárul a saját “vezetõinkre”.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

A bürokrácia és a törvénytisztelet

Közzétéve 2022. október 10. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Romániában egy jogerõs bírósági ítéletet fõszabály szerint 30 napon belül kötelezõ végrehajtani. Ez lenne az elmélet.
S akkor nézzünk egy példát arra, hogy miképpen mûködik ez a gyakorlatban:


Idén február 15-én mondta ki jogerõs ítéletben a bíróság, hogy az adóhatóság elleni pert megnyertem, s a hatóság köteles számomra megtéríteni 500 lej perköltséget. S ugyan õk ismerik a bankszámlám számát (mert õk minden ilyen információhoz hozzáférnek), de mivel két és fél hónap teltével se fizettek, hogy kifogásuk ne legyen, május elején levélben nem csak felszólítottam õket a fizetésre, de egyúttal tájékoztattam õket a bankszámlaszámomról.
Azóta eltelt további öt hónap, váltottunk pár levelet, de fizetésnek nyoma sincs a mai napon sem. Ellenben végre felcsillant a remény, mert ma ezt a levelet kaptam, amibõl pár dolog kiderül:

  • Ugyan az adóhatóság helyi kirendeltségét pereltem, de az nem illetékes fizetni, a magasabb hatóságok fogják azt megtenni. Bezzeg ha van öt lej adósságom az állam felé, a helyi kirendeltség úgy végrehajtja, hogy csak na!
  • Ahelyett, hogy lenne egy arra kijelölt személy aki ilyen esetben átutalja a perköltséget, a hatóság több szintjén számos alkalmazott és bizottság “dolgozik” azon, hogy ezt a banális mûveletet végrehajtsák. Mert ha már ott van az a rengeteg alkalmazott, azoknak munkát is kell adni.
  • Ugyan egy bírósági ítéletrõl van szó, az adóhatóság veszi magának a bátorságot és megvizsgálja annak törvényes voltát, s arról még egy igazolást is kiállít valamelyik aktatologató (vagy bizottság). Kíváncsi lennék, hogy meg szokott-e történni az, hogy egy ítéletet nem találnak törvényesnek és nem hajtják végre?
  • Ezt az igazolást több mint hét hónappal az ítélet megszületése után méltóztatnak kiállítani, fittyet hányva arra, hogy 30 napjuk van arra, hogy fizessenek.
  • Az igazolás kiállítása óta további két hét telt el, de pénznek nyoma sincs. Bezzeg ha én tartozom az államnak akkor kiküldenek egy felszólítást amit 15 napon belül ugyan bíróságon lehet megtámadni, de megesik, hogy õk már másnap leveszik a pénzt a számlámról, nem várják ki azt a 15 napot.

Ilyen az az ország, amiben “szerencsénk van” élni.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

A munka dicséri mesterét

Közzétéve 2022. szeptember 27. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Egyes felmérések szerint a romániai iskolások jelentõs része funkcionális analfabéta, ami ugye nem csak szégyen, de kellemetlen is. Arról nem szólnak a hírek, hogy végeztek-e ilyen felmérést bírók között, de nekem van egy nem túl bíztató példám. Ugyanis a múlt héten volt tárgyalásom egy olyan ügyben, ami még 2020-ban indult, a tárgya pedig egy kormányhatározat érvénytelenítése. A tárgyalás elõtt pedig ezt az átiratot küldtem a bíróságnak, tisztázandó azt, hogy ugyan a szóban forgó határozat már nincs érvényben, de mégis ragaszkodom ahhoz, hogy a kérésemet elbírálják, mert az ügynek elvi jelentõsége van, a döntésnek jelentõsége lehet a jövõben, ha újra hasonló helyzet lesz.
A tárgyaláson nem született döntés, a bíró halasztott, én pedig ezt a levelet kaptam ma, amiben azt kérik, hogy a következõ tárgyalásig jelezzem, hogy ragaszkodom-e a kérésem elbírálásához.
S erre egy udvarias, tárgyilagos választ kell nekem adni. Hát erõt veszek magamon.

(Ha pedig valaki a postára gyanakodna azt megnyugtatom hogy ellenõriztem, az átiratom ott volt az iratcsomóban a tárgyalás pillanatában.)

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Kéne egy távcsõ…

Közzétéve 2022. szeptember 22. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Eme eszközre a romániai igazságszolgáltatásnak lenne szüksége, hogy megpillanthassa a békának az alfelét. Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy ez túlzás, az figyeljen:
2019 nyarán egy levelet kaptam bizonyos DT-tõl, amiben az áll, hogy a blogomon beleegyezése nélkül közzétettem személyes adatait, ezért felszólít, hogy haladéktalanul töröljem azokat és fizessek neki 5000 lej erkölcsi kártérítést. Tekintettel arra, hogy az állítása nem volt igaz, röviden annyit válaszoltam neki, hogy téved, ezért a kérései tárgytalanok.
Erre panaszt tett ellenem az adatvédelem terén illetékes bukaresti hatóságnál, az meg emilben pár kérdést intézett hozzám, amikre rögvest válaszoltam is, megnyomva a válasz (reply) gombot. Mint késõbb kiderült ez tévedés volt, ugyanis ama hatóság egy olyan sajátos módszert alkalmaz, hogy egy bizonyos címrõl küldi a leveleket, de egy másikra vár választ. Következésképpen õk úgy tekintették, hogy nem kaptak választ, ezért elküldték a kérdéseket postán is, arra meg – abban a hitben, hogy már megválaszoltam azokat – nem küldtem választ. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy késõbb egy kihágási jegyzõkönyv érkezett a címemre szintén postán, amiben az áll, hogy megrovásban részesítenek, mert nem válaszoltam a kérdéseikre. A dolognak nem lévén anyagi vonzata a jegyzõkönyvet nem támadtam meg, beértem azzal, hogy ajánlott levélben újra elküldtem nekik a válaszokat. Késõbb pedig kaptam tõlük egy zavaros levelet a DT panasza kapcsán, ami tele volt idézetekkel a vonatkozó törvényekbõl, illetve amiben arra hívták fel a figyelmemet, hogy azokat tartsam be. Ennyi, magyarán nem állapítottak meg semmiféle törvénysértést ama panasz kapcsán.
Emberünk – türelmetlen levén – idõközben érdeklõdött a hatóságnál a kivizsgálás mentérõl, mire ezt a tájékoztatás küldték neki. S ugyan az elsõ bekezdésben világosan le van írva, hogy a kivizsgálás még zajlik, s a végén majd tájékoztatják az eredményrõl, valami megmagyarázhatatlan okból a második bekezdésben a rám kirótt büntetésrõl is említést tesznek. Õ pedig ennek megörvendve rögtön a bíróságra rohant, s azt állítva, hogy a bukaresti hatóság is igazolta hogy törvényt sértettem, duplázva a tétet azt kérte, hogy a bíróság kötelezzen 10.000 lej erkölcsi kártérítés megfizetésére. A keresethez – nem tudni miért, de minden logikát mellõzve – csatolt egy korábbi hasonló esetben született bírósági ítéletet. Abban a perben egy szervezet és két természetes személy ellen tett panaszt és kért szintén 10.000 lej kártérítést, minekutána elõzetesen szintén a bukaresti szakhatósághoz fordult amelyik a jogi személy esetében megállapította a törvénysértés tényét. Az eredmény pedig akkor az lett, hogy a bíróság megállapította, hogy természetes személyek a kifogásolt jogsértést nem is követhetik el (a törvény adatkezelõ jogi személyekre vonatkozik), ezért azokat felmentette, a jogi személyt pedig – figyelembe véve a szakhatóság tény-megállapítását – 500 lej kártérítés megfizetésére kötelezte.
Nem kell ahhoz gyakorlott jogásznak lenni hogy az ember észrevegye a két eset közti eltérést, nevezetesen hogy abban az ügyben a szakhatóság megállapította a jogsértés tényét ami esetemben nem történt meg. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy tényszerûen hamis az az állítás, hogy közzétettem volna a személyes adatait. Tehát akkor megtörtént eset miatt tett panaszt, aminek során valóban jogsértés történt, de a bíróság a perben érintett természetes személyeket felmentette, mert rájuk nem érvényesek azok a jogszabályi elõírások amik alapján DT engem is beperelt. Ennek ellenére ebben az ügyben gyakorlott ügyvédek szolgálatait vettem igénybe, azért, hogy megelõzzem az esetleges kellemetlen meglepetéseket.
Hát mit is mondjak … ez nem volt elég.
Itt vannak a perben született ítéletek kivonatai:

Három bírói tanács, összesen hat bíró akikben az a közös, hogy a jelek szerint egyik se vette a fáradságot, hogy meglátogassa a blogomat és megnézze, hogy igaz-e amit DT állít, illetve egyiket sem zavarták tények és törvények, valami másra hallgattak, amikor ítélkeztek.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy vajon bár egy ilyen nyilvánvaló és egyértelmû esetben számíthatok-e arra, hogy Strasbourgban korrekt ítélet szülessen? Tippelni nem mernék, inkább kivárom.
Némi elégtételt csak az jelent, hogy ezt a “gyõzelmét” DT nem tudja kiélvezni, mert ugyan eldicsekedett vele a Facebookon, de válaszképpen az esetek döntõ többségében nem dicséretet kapott, hanem fejmosást azért, mert a pártja is megszavazta a parlamenti képviselõk fizetésének a megemelését.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

A Diszkriminációellenes Tanács esete a sánta kutyával

Közzétéve 2022. július 30. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Az úgy kezdõdött, hogy a mindenki által ismert megélhetési román adott pillanatban személyesen ellenem uszított a Facebookon, aminek az lett az elõre látható következménye, hogy a bejegyzés alatt egy halom gyalázkodó hozzászólás jelent meg. Következésképpen panaszt tettem ellene a Diszkriminációellenes Tanácsnál nem csak a bejegyzés, de a hozzászólások miatt is.
A panaszomat iktatták, megküldték neki, õ megfogalmazta a maga védelmét, s már jöhetett volna a határozathozatal, amikor e hó 11-én egy kiegészítést tett le a védekezéséhez, amit szabály szerint megküldtek nekem is, hogy tudjak válaszolni rá. Mint látható, ebben azzal védekezik, hogy már hónapokkal korábban beállított a Facebook oldalán nem kívánt szavakat, következésképpen a Facebook elrejti elõle azokat a hozzászólásokat amik ezeket a szavakat tartalmazzák, így õ nem is látja azokat, tehát nem tudja törölni. Ezzel a védekezéssel két gond van, az egyiket a tájékozottabb olvasók gondolom már ki is találták, de a rend kedvéért hadd írjam le mindkettõt:

  1. Egy ilyen beállítás eredménye nem az, hogy az inkriminált szavakat tartalmazó hozzászólásokat a Facebook elrejti az oldal tulajdonosa elõl (hogy megvédje annak mimóza lelkét), hanem az, hogy elrejti mindenki más elõl, csak az oldal tulajdonosa láthatja azokat, akinek ráadásul még arra is lehetõsége van, hogy adott hozzászólás esetében kézileg felülbírálja az elrejtést, s láthatóvá tegye azt. Következésképpen ez a védekezés nem él, sõt, ez által csak nevetségessé tette magát az illetõ, illetve okot adott a Tanácsnak arra, hogy ezt a kísérletet súlyosbító körülményként vegyék figyelembe (elvégre megpróbálta becsapni õket).
  2. Ráadásul az állítása hamis (nevezzük nevén: ordas hazugság), ezt pedig roppant könnyû bizonyítani, csak meg kell nyitni ezt a bejegyzését, azt az opciót választani, hogy a Facebook mutasson minden hozzászólást, s megkeresni szám szerint a másodikat, ami így szól:
    “Dan Tanasa, daca bozgorii isi permit sa ne injure de mama acasa la noi iar noi trebuie sa facem plecaciuni in fata lor sa nu care cumva sa i suparam nu mai am cuvinte. Dumnezeu sa – I ocroteasca pe cei cu inima romana.”
    A bejegyzés egy nappal az után született, hogy az illetõ elküldte a “védekezését” a Tanácsnak (amiben az áll, hogy hónapokkal korábban hozott létre tiltólistát), s mit ad a Fennvaló, ebben a hozzászólásban szerepel az egyik állítólag a tiltólistán szereplõ szó.

Ezek után már csak az a kérdés, hogy miképpen fogja díjazni a Tanács ezt a kísérletet. A több éves tapasztalataim alapján erre még jó sokat kell várni, de elõbb-utóbb kiderül.

Kategória: Uncategorized | Hozzászólás most!

Ügyintézés

Közzétéve 2022. május 25. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Létezik egy törvény aminek értelmében a kommunista rendszerben mindenféle hátrányokat elszenvedettek különféle kárpótlásokban részesülnek. Maga az eljárás elsõ látásra meglepõen egyszerû, létezik egy típus-kérés, amihez csatolni kell pár iratot, azt postán el lehet küldeni az illetékes hatóságnak (Hargita megyében a megyeszékhelyen található, a Kossuth Lajos utca 94 szám alatt), az megvizsgálja a kérést és határozatot hoz a jóváhagyásáról vagy elutasításáról.

S akkor nézzük a gyakorlatot egy konkrét eset kapcsán:
A törvény értelmében a kéréseket 30 napon belül kell megoldani. Következésképpen a tavaly áprilisban benyújtott kérést a hatóság kicsivel több mint három hónap múlva (!), júliusban oldotta meg. De mivel mindent rendben talál, a megoldás kedvezõ, az érintettnek december végén (!) kiküldött határozatban pedig az áll, hogy visszamenõleg, május elsejétõl jogosult a havi X lej kártérítésre.
A határozatban az is írva van, hogy a törvény elõírásának megfelelõen a hatóság a határozatot maximum 10 napon belül továbbítja a megyei nyugdíjpénztárnak, mert az illetékes a kifizetéseket eszközölni.
Ezek után eltelt kerek tíz hónap, de kifizetésnek nyoma nincs. Érkezett ellenben tíz hónap után egy levél, attól a hatóságtól, amelyik a kérést rendben találta és jóváhagyta, s amiben az áll, hogy nyugdíjpénztár azt állapította meg, hogy a benyújtott halotti bizonyítványon nem szerepel az annak idején politikai okból bebörtönzött apa születési dátuma, ezért kérik, hogy 15 napon belül nyújtsák be a születési bizonyítványának a másolatát.
Felmerül itt pár kérdés, amikre a lakonikus levélke nem tér ki:

  • Netán amikor a kérést elbírálták, akkor még szerepelt az a dátum azon a halotti bizonyítványon?
  • Ha nem szerepelt, holott szükség van rá, akkor miért nem jelezték még annak idején?
  • Ha a nyugdíjpénztár ebben az ügyben a végrehajtó, aki fizet, milyen alapon ellenõrzi az iratcsomót és fogalmaz meg igényeket?
  • Egyáltalán miért lenne szükség egy rég meghalt ember születési dátumára ahhoz, hogy a gyermekének ma kárpótlást fizessenek?
  • Ha a kérés netán jogos, mit csinált a nyugdíjpénztár az elmúlt tíz hónapban, mióta kézhez kellett elvileg kapja az iratcsomót?
  • Ha netán az a születési bizonyítvány valahol elkallódott, megsemmisült, stb, akkor az illetõ már nem is volt börtönben, nem jár utána a kárpótlás?

A sort még folytathatnám, de álljunk meg itt.
Szerencsére a kért irat megvolt, így az érintett személynek – aki jóval közelebb van a kilencvenhez mint a nyolcvanhoz – egy rokona, akinek amúgy is útja volt Csíkszeredába, bevitte az illetékes hatósághoz. Tette ezt azért mert így gyorsabb, de azért is, mert egyúttal választ is szeretett volna kapni a fenti kérdések közül bár néhányra. Hát kapott is meg nem is. S tekintettel a kapottak milyenségére, felhatalmazott arra, hogy kitegyem ide a kirakatba.
Mint kiderül, a szóban forgó hatóság egy épületben mûködik a nyugdíjpénztárral, így igazán könnyen mehetne az iratcsomók átadása maximum tíz napon belül. De valamiért nem megy.
A kapus küldte a titkárságra, onnan meg küldték tovább, de az illetõ végül csak eljutott abba az irodába, ahonnan a születési bizonyítványt kérõ levél kiment. Sõt, ahhoz a személyhez, aki a levelet küldte. Az pedig elõadta, hogy átadták az iratcsomót a nyugdíjpénztárnak (azt nem árulta el, hogy mikor), az ellenõrizte, s ezt a hiányosságot találta, ugyanis a születési dátum hiányában nem tudnak személyi számot generálni a rég elhunytnak, márpedig anélkül nem tudnak fizetni a leszármazottnak. Hogy ebben mi a logika, azt ismét csak nem sikerül megtudni, ahogy azt sem, hogy ha ez így van, akkor a kérés elbírálása elõtt miért nem kérték be azt az iratot.
Hasonlóképpen válasz nélkül maradt az a kérdés is, hogy az elmúlt tíz hónapban mégis mit csináltak, miért csak most derül ki ez a probléma. Ezen a ponton azonban már kibukott az önérzet a hivatalnokból (aki úgy néz ki nem tudja, hogy az állampolgárok adóiból kapja a fizetését), s háborogni kezdett, hogy õt mit zaklatják itt! Ez van, szükség van a születési bizonyítványra, ezt másik húszezer ember megértette, õ még ilyen számonkéréssel nem találkozott eddig!


(Itt álljunk meg egy pillanatra, s rögzítsük, hogy ez igen nagy gond. Ha az emberek tízezerszámra tûrik az ilyen idõhúzást, packázást, csak nyelnek egyet s mennek tovább, akkor annak az lesz az eredménye, hogy a hivatalnokok úgy képzelik, hogy ez így van rendjén. Holott nyilvánvalóan nincs, sõt nagyon nincs.)


Erre az illetõ felhívta a figyelmét, hogy kerek egy éve ülnek valakinek (de ezek szerint nem csak neki, akárhány más érintettnek is) a pénzén. Az illetõ maholnap meghal azzal a tudattal, hogy járni ugyan jár neki, de még nem jutott, ami mégis csak botrányos. Na erre jött az a válasz, amit már minõsíteni sem lehet: nem kell itt háborogni, nincs itt semmi baj, majd megkapják a pénzt a leszármazottai! Épp csak azt nem mondta az “együttérzõ” hivatalnok, hogy maga csak hallgasson és örvendjen, mert esélye van, hogy a rokona pénze végül a maga markát üsse.
Ez volt az a pont, ahol az illetõ – miután levegõt kapott – kifordult az ajtón, azzal a meggondolással, hogy akkor beadja azt a fránya másolatot közvetlen a kérést megfogalmazó nyugdíjpénztárhoz, hogy haladjon gyorsabban az ügy. Igen ám, de ott meg azzal fogadták, hogy az iratcsomó nincs náluk, nem vették át, mert hiányos volt. (Azt most ne kérdezze senki, hogy honnan tudták hogy hiányos volt ha nem vették át, abban az épületben reménytelen dolog logikus kérdésekre választ találni.)
Az illetõ tehát kénytelen volt visszamenni az ügyet csigalassúsággal intézõ hivatalnokhoz, s átadni neki a kért iratot azzal, hogy bízik benne, hogy az idõhúzást nem folytatják tovább. (Hogy ebben valóban bízik-e, azt ismét ne firtassuk.)

Befejezésképpen még hadd fogalmazzak meg egy kérdést: vajon ezek a hivatalnokok maguktól ilyen gazemberek, vagy pedig felsõbb parancsra, azért, hogy az állam minél késõbb (lehetõleg soha se) kelljen fizessen? Nem mintha ez az érintettek szempontjából bármi jelentõséggel bírna…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | 2 hozzászólás

Ügyfelünk a fejõstehenünk

Közzétéve 2022. április 21. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

avagy: hogy kell szellemi fogyatékosnak nézni az ügyfeleket

A mai nap levelet hozott a posta. A bankból. Szép hosszú, két oldalas levél, ami így kezdõdik:

Kedves ügyfelünk,

Amint azt már a kezdetekben megígértük, transzparensek akarunk lenni és biztosítunk arról, hogy mindig azon vagyunk, hogy megtaláljuk a számodra legmegfelelõbb megoldásokat. Ezért folyamatosan beruházunk a termékeink fejlesztésébe, hogy azok számodra minõségi szolgáltatásokat nyújtsanak.

Ezt követi egy 11 pontból álló felsorolás, amúgy semmi különös, nagyjából olyan dolgok, amiket eddig is tudtam. Gondolom ezzel mások is nagyjából így vannak, s jó eséllyel sokan végig sem olvassák a levelet. De én végigolvastam, egészen az utolsó helyen szerénykedõ bejelentésig, miszerint a következõ hónaptól a számlakezelés havidíja 20 lej lesz. Ilyen információkat nem szoktam észben tartani, de pár kattintás elõkeresni a legutóbbi számlakivonatot, amiben az áll, hogy ez a díj 15 lej. A levél lényege tehát az, hogy ezt a díjat hipp-hopp megemelték 33%-kal, a feladat pedig az volt, hogy ezt úgy közöljék az ügyfelekkel, hogy azok lehetõleg észre se vegyék, de utólag ne reklamálhassanak, lehessen az orruk alá dörgölni, hogy õk idõben szóltak.

Hát ezért tartanak a bankok kommunikációs szakembereket, akik az ilyen feladatokat ilyen ragyogóan meg tudják oldani. S akik fizetése azokból a díjakból kerül ki, amiket most épp megemeltek.
Ügyes!

Kategória: Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Egy lépéssel közelebb

Közzétéve 2022. február 4. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Közel négy évvel az elsõ lépés megtétele után, hosszas hercehurca árán sikerült egy lépéssel közelebb kerülni a célhoz, ahhoz, hogy egyszerû halandó létemre megtudhassam (s utána persze közkincsé tegyem) azt, hogy továbbra is többlet-fizetést kapnak-e a Belügyminisztérium azon alkalmazottai, akik Hargita és Kovászna megyében tevékenykednek.
Ugyanis korábban kaptak, amint kiderül itt.
Az akkori elutasításnak az lett az eredménye, hogy pert indítottam a Belügyminisztérium ellen, ami aztán körbejárta az országot, s végül Bukarestben látványosan megfeneklett. Átmenetileg. Ugyanis az ottani ítélettel egyet nem értve, de abból tanulva tavaly újraindítottam a folyamatot, benyújtva egy keresetet a Marosvásárhelyi Táblabírósághoz, azt kérve, hogy az kötelezze minisztériumot a fizetéseket szabályozó miniszteri rendelet titkosításának a feloldásár. Ez a per már viszonylag gyorsan lezajlott, s a mai nap birtokomba került az ítélet is.
Habár a téma roppant egyszerû (a rendõrök fizetése közérdekû információ, hisz a közpénzek elköltésérõl szól, nyilvánosságra kerülésük pedig semmilyen módon nem jelent veszélyt s nemzetbiztonságra), a bíró ezt annyiban másképp látta, hogy ritka alapossággal és részletességgel vizsgálta meg a témát és fogalmazta meg az ítéletet, olyannyira, hogy egyszerû halandónak ezt a 16 oldalt még végigolvasni is több mint nehéz., a lényeg azonban ott van az utolsó oldalon: kötelezi a bíró minisztériumot a tikosítás feloldására. Ha pedig ez megtörténik, utána bárki kikérheti a minisztériumtól a szóban forgó rendeletet, az minisztérium pedig köteles lesz kiadni neki.


S csodák csodájára ama utolsó oldalon még a nevem is helyesen, ékezetetekkel szerepel! 🙂

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Mindennapjaink a 21. században, Politika, siker | Hozzászólás most!

Jogállam román módra (folytatás)

Közzétéve 2022. február 1. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Ez a történet másfél éve kezdõdött, annak idején itt számoltam be a kezdetérõl, vagyis arról, hogy a megyei vészhelyzeti bizottság elfogadott egy minden jogalapot nélkülözõ határozatot. Mely határozatot felszólításra nem voltak hajlandóak visszavonni, így kénytelen voltam bíróságon megtámadni, mert jogaimat korlátozta, ráadásul az egészségemre káros módon.

A keresetemet 886/96/2020-as számmal iktatták, szokás szerint jó ráérõsen kezelték, majd alapfokon is és másodfokon is elutasították azt a kérésemet, hogy érvénytelenítsék a szóban forgó határozatot. Tették ezt olyan körülmények között, hogy a helyzet kristálytiszta volt, ráadásul mire tárgyalásokra került sor az egész téma okafogyottnak volt tekinthetõ, mert idõközben új szabályok láttak napvilágot. De a bírók még ilyen körülmények közt is körömszakadtáig védték a bizottság védhetetlen álláspontját, szembe menve a józan ésszel és áthágva törvényeket.

Mivel ez igen látványos példa arra, hogy Románia mennyire távol áll attól, hogy jogállam legyen, az ügyben panaszt tettem Strasbourgban, ahonnan ma érkezett a válasz, miszerint a panaszomat befogadhatónak találták, 39647/21-es számmal iktatták, s érdemben le fogják tárgyalni. A fejleményekre még várni kell, de amint lesznek, garantáltan be fogok számolni azokról. Ha ellenben valaki maga is figyelemmel szeretné kísérni az ügyet, az megteheti ezen az oldalon.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Megyei ügyek, Politika, siker | Hozzászólás most!

Mindent az állampolgárért!

Közzétéve 2022. január 8. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Ez lenne ugye az állam értelme és szerepe: begyûjti az adót a polgáraitól, s cserében mindenféle szolgáltatásokat nyújt neki.
Ha kinevették magukat, akkor folytassuk, s nézzük meg ezt Romániában, két konkrét példa fényében:

  1. A parlament törvénybe foglalta még hónapokkal ezelõtt, hogy a 2021 november – 2022 március között idõszakra maximálja a földgáz és a villamos energia árát, olymódon, hogy ha egy szolgáltató ára a törvényben megszabottnál magasabb, akkor a fogyasztónak a maximált áron számláz, s a különbözetet kifizeti neki az állam. Itt vagyunk 2022 januárjában, a törvényt két hónapja alkalmazni kellene, de nem tudják, mert még nem sikerült elkészíteni a végrehajtási utasításait, se a szolgáltatók se a kormány nem tudják, hogy miképpen kell alkalmazni. Következésképp legalábbis mi még a tavaly novemberi számlákat se kaptuk kézhez, fogalmunk sincs, hogy mennyi lesz azok értéke, izgulhatunk, hogy egyszer majd megérkezik egyszerre két-három számla, s csak gyõzzük kifizetni a félretett pénzünkbõl.
  2. A kormány december 15-én elfogadott egy sürgõsségi rendeletet, aminek értelmében aki az országba belép, az még azelõtt, de maximum 24 órával a belépés után ki kell töltsön egy ûrlapot, amiben szerepel az, hogy honnan érkezik, milyen országokat látogatott meg korábban, meg hogy hol fog lakni az országban. A rendelkezés állítólagos célja az, hogy segítsen a járvány megfékezésében, de akárhogy töröm a fejem, nem bírok rájönni, hogy ezt hogyan teszi. No de lépjünk ezen túl, tegyük fel, hogy valóban segít, s nézzük mi történt a továbbiakban.
    Meglepõ módon a szükséges informatikai alkalmazás pikk-pakk elkészült, mûködik is (legalábbis úgy néz ki, nem csináltam végig a procedúrát), lehet használni.
    A következõ kérdés nyilván az, hogy miképpen szerez róla tudomást az, aki beutazik Romániában? Mert az nem életszerû, hogy az ide igyekvõ turisták (már amennyiben van még ilyen) rendszeresen böngészik a Hivatalos Közlönyt, sõt, ez nem várható el még a külföldön dolgozó és karácsonyra hazaigyekvõ román állampolgároktól sem. Ép ésszel megáldott ember arra gondolna, hogy az illetékesek kiadták szigorú parancsban az összes határõrnek (elvégre az állampolgárok egészségének a megvédése fontos, nemes cél), hogy mindenkinek aki bejön az országba, mondják meg nyomatékosan, hogy töltse ki az ûrlapot. Hogy ez mennyire nincs így, azt azzal tudom alátámasztani, hogy nem egy emberrel találkoztam akik azóta jöttek haza, de senki sem tudott errõl. Amibõl még csak az következne, hogy ismét hoztak egy teljesen felesleges intézkedést, ami a gyakorlatban nem mûködik, de hátra van még a csattanó: az ûrlap ki nem töltése kihágásnak számít és 2000-tõl 3000 lejig terjedõ büntetés róható ki miatta. (Ami már csak azért is érdekes, mert felmerül a kérdés, hogy milyen alapon döntik el, hogy kit hány lejre büntessenek? Lehet netán egy ûrlapot kicsit vagy nagyon nem kitölteni?) S láss csodát, itt egyik percrõl a másikra sikerült elkészíteni a végrehajtási utasításokat, felkészítették a büntetést kiróni illetékes személyeket, elkészült a kihágási jegyzõkönyv mintája, s már írják is a jegyzõkönyveket futószalagon, a posta alig gyõzi kézbesíteni. Mindebbõl logikusan csak azt a következtetést lehet levonni, hogy egy nagy átverés az egész, a “járványmegelõzõ” intézkedés valódi célja az emberek szívatása, a kongó államkassza feltöltése.

Csak hogy tudjuk: ez itt Románia!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Tûrhetetlen elnyomás!

Közzétéve 2021. november 16. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Az aktuális román himnusz szövege szerzõjének rövid élettörténete:

“Sunt probabil putini cei care stiu ca cel care a scris „Marseilleza românilor” (dupa cum spunea Nicolae Balcescu), poetul Andrei Muresanu s-a nascut în urma cu 205 ani la Bistrita, într-o familie modesta. Tatal sau avea o moara de argasit scoarta, care asigura cu greu la vremea respectiva existenta unei familii cu trei copii. De altfel, a ramas la doar câtiva ani fara tata, acesta murind în urma unui accident de munca.
Andrei Muresanu este autorul poemului „Un rasunet”, scris la Brasov si publicat în numarul 25 din 21 iunie 1848 al revistei „Foaie pentru minte, inima si literatura”. Acest poem a fost transpus pe melodia anonima a unui vechi imn religios „Din sânul maicii mele” (culeasa de Anton Pann), poem denumit ulterior „Desteapta-te, române!” si a devenit imn, din 1990 fiind imnul de stat al României.
Poetul Andrei Muresanu, care s-a ridicat intelectual prin multa munca, truda si sacrificii din partea familiei sale, a studiat doi ani filosofia, apoi teologia la Academia Greco-Catolica din Blaj. Acolo l-a avut coleg de studentie pe George Barit, împreuna cu care s-au numarat printre conducatorii Revolutiei din 1848. A scris consecvent poezii patriotice, cu caracter social protestatar.
Dupa înfrângerea revolutiei, poetul se refugiaza în Muntenia, împreuna cu Barit. Aici a fost luat prizonier de armata tarista si dus pâna în nordul Moldovei. La întoarcere, s-a stabilit ca functionar la Sibiu : „concepist guvernial” si translator de limba româna la Buletinul oficial al guvernului.”
Tehát Erdélyben, ahol a románok évszázadokon át mérhetetlen elnyomásnak, kizsákmányolásnak és szenvedésnek voltak kitéve, ennek a derék embernek az édesapja nem jobbágy volt, hanem mesterember, magánvállalkozó.
Aztán felcseperedvén nem szolga lett valamelyik gróf portáján, hanem román nyelvû egyetemet végzett, filozófiai és teológiai tanulmányokat végzett és értelmiségi pályára került. S ugyan részt vett az 1848-as román ellenforradalomban, s folyton a magyarok ellen lazító, hazafias verseket írt, õt nem végezték ki se Aradon se máshol, még bár börtönben se került, hanem állami állást kapott Szebenben. S az sem mindegy, hogy hol, mert abból meg az derül ki, hogy abban az idõben az elnyomó és elnemzettelenítõ kormány hivatalos közlönyének volt román nyelvû változata is.
Mit lehet erre mondani? Tényleg pokol volt szegény erdélyi románok élete, leszármazottaik joggal gyûlölik a magyarok utódait hetedíziglen!
S a poén még csak ezután jön! Honnan lehet megtudni mindezt? Ki nem találják! Egy olyan román politikus Facebook oldalán olvasható ez a történet, aki magyarellenességbõl doktorált és szíve szerint reggel-délben-este magyarokat enne. A neve Marius Pascan. Akinek az intelligenciájáról mindent elmond az, hogy közzéteszi ezt a történetet, s nem veszi észre, hogy mit is tett.

ui.

A román Márszejesz helyett – ha jobban belegondolunk – sokkal inkább a román “Talpra magyar” a megfelelõ megnevezése ennek a szövegnek.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!