Elkeseredett küzdelem

A jogvédelem úgy általában nem fáklyásmenet, s ez hatványozottan így van kies hazánkban, ahol az állam minden intézménye, hatósága és funkcionáriusa azon ügyködik napestig, hogy elvegye az életkedvünket, legyen már tele a hócipõnk s távozzunk innen. De ezt bár megszoktuk lassan száz év alatt, olyan nagy meglepetések nem érnek.
Nem érnek? Biza néha érnek! Például akkor, amikor magyar nevet viselõ, “magyar érdekvédelmi szervezet” politikai támogatását élvezõ illetõk ügyködnek teljes erõbedobással azon, hogy a jogainkat csorbítsák. Amikor ezek harsogva bíztatják a medvét és fülig ér a szájuk, ha az gyõz. Az ember el se hinné, de vannak ilyenek, ráadásul igen magas polcon. Jómagam is három ilyennel harcolok lassan négy éve, a nevük az alábbi dokumentum elsõ bekezdésében olvasható. Ezek azok az emberek, akik Székelyföldet építik, de közben a pokolba kívánnak minden olyan székelyt, akik nem esnek hasra a nagyságuk elõtt, s a leghalványabb lelkiismeretfurdalás nélkül csorbítják azt a nem sok megszerzett jogunkat is, ha az által jól keresztbe tehetnek egy ilyen renitensnek. Jelen esetben például azon nem létezõ kötelezettség mellett érvelnek már sokadszor, hogy egy magyar ember a megyei önkormányzathoz román nyelven kell benyújtsa a vagyonbevallását. Errõl már beszéltem korábban is, amiért ismét elõhozom a témát az az, hogy immár azt is megértem, hogy ezek a jó magyar emberek, akik akkurátusan odafigyelnek, hogy a román szövegbe az összes ékezetet pontosan kitegyék, a nevemet csak az alább látható két oldalon hét alkalommal írják le helytelenül, ékezetek nélkül. Ezt már megszoktam a román hatóságok részérõl, de esetükben is mindig szóvá teszem és felszólítom õket, hogy ne ûzzenek csúfot a nevembõl, írják helyesen. Velük most kivételt teszek, s a felszólítást ezúton nyilvánosan teszem meg: a személyi igazolványomban az áll, hogy Árus Zsolt, lesznek olyan kedvesek ezt jól megjegyezni, s ugyanígy írni a jövõben.

valaszirat-bcs-es-tarsai-reszlet