A sajátos jogállam

Közzétéve 2019. május 30. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Igazolandó a legutóbbi bejegyzésemben írtakat, a csíkszeredai ügyészség is komoly erõfeszítéseket tesz annak tesztelésére, hogy mennyire lehet az idõt húzni. Ezt jól példázza az az ügy, aminek az elõzõ felvonása 2017 decemberében ért véget, s amirõl itt számoltam be.
Azzal a jogerõs döntéssel nyilván nem lehettem elégedett, ezért tavaly január elején újabb panaszt tettem a csíkszeredai ügyészségen a prefektus ellen, elvégre ama jogerõs ítéletet továbbra sem hajtotta végre. Az üggyel megbízott rendõr nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, már februárban beidézett és kihallgatott sértett félként, de aztán az ügy – szokás szerint – ellaposodott. Hogy teljesen el ne haljon, néha rákérdezek az ügyészségre, ez legutóbb pár napja történt meg, arra érkezett ez a válasz:

valasz-2019-05-30

Mivel nem akarom szánt szándékkal rontani az esélyeimet, ezért erre csak azt válaszoltam, hogy a levelemben azt is kértem, hogy az ügyész szabjon meg határidõt ami alatt le kell zárni a kivizsgálást (mert van rá mód, más esetekben meg is tették ezt), s ezt a kérésemet továbbra is fenntartom. Itt azonban engedelmükkel elmondom röviden, amit szívesen dörgöltem volna az ügyész orra alá:

1. Lehet nekem bölcsködni azzal, hogy én egy buta civil vagyok, s azt csak a szakemberek tudják felbecsülni, hogy mennyire komplex egy adott ügy, de attól az nem pont úgy van, s fõleg nem ebben az esetben. Ugyanis ha a prefektus be tud mutatni egy iratot, amit még a panaszom iktatása elõtt bizonyítható módon elküldött nekem, s amiben beszámol arról, hogy a petícióm nyomán ellenõrzött minden közintézményt, tájékoztat a tapasztalatairól és a meghozott intézkedéseirõl, akkor a panaszom megalapozatlan, azt el kell utasítani. Ha ellenben ilyet nem tud bemutatni, akkor gyakorlatilag biztos hogy bûnös, tehát bíróság elé kell állítani. Ez minden, csak nem egy szuperbonyolult ügy, amiben évekig kell kitartóan nyomozni.

2. A fentiek figyelembevételével finoman fogalmazva is bõdületes impertinencia azt leírni, hogy a kivizsgálást maximális sebességgel végzik ebben az ügyben. Márpedig az ügyészség törvényes feladatai között nem szerepel a panaszosokkal való gúnyolódás.

3. A panasz postázása óta eltelt közel 17 hónap során valóban írtam nekik szám szerint 5 alkalommal, érdeklõdve a nyomozás menetérõl. Ezek közül kettõt azonban ki is lehet venni, mert akkor csak újraküldtem a korábbi levelet, amire nem érkezett válasz a törvényes határidõn belül. Marad tehát három, azaz durván félévente egy. Ezt ismét csak impertinencia úgy nevezni, hogy a petíciós joggal való visszaélés, fõleg egy olyan intézmény részérõl, amelyik ugyanabban az idõszakban két alkalommal is törvényt sértett, mert nem válaszolt idõben. Állítólag a közhivatalnokok az állampolgár szolgálatában vannak, de elég nyilvánvaló módon Chiria fõügyész úr ezt pontosan fordítva gondolja.

S hogy a történet idõbeni lefolyását jobban lehessen érzékelni, hadd jelezzem, hogy az 2014 szeptemberében, azaz lassan öt évvel ezelõtt indult egy petícióval, amit a prefektus nem oldott meg, s ugyan idõközben született egy jogerõs bírói ítélet ami õt arra kötelezi, a helyzet máig változatlan, miközben az ügyészség második nekifutásra is lelkesen vizsgálja, hogy vajon követett-e el a prefektus hivatali visszaélést. Egy gyermek aki akkor született most már az óvoda nagycsoportjába készül, s ha átlagos IQ-val rendelkezik, akkor meg tudja adni a helyes választ erre a kérdésre.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Az idõ a legjobb gumi

Közzétéve 2019. május 18. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Közhelynek számít Romániában, hogy az igazságszolgáltatás nem a gyorsaságáról híres, ellenben vannak esetek, amikor az embernek óhatatlan az a Murphy-törvény jut eszébe, hogy “Mindennek van határa, de mi azt megkerüljük”. Más szavakkal egyes, jól meghatározható esetekben az igazságügyi szervek komoly erõfeszítéseket tesznek azért, hogy letaszítsák a világbajnoki trónjáról a csigát.
Egy ilyen esetrõl szólnék most, amíg még friss és meleg:
Az elõzmények itt olvashatóak, most következik a folytatás.
Mivel március elején az ügyészség arról tájékoztatott, hogy a kivizsgálás januárban lezárult, ezért egy újabb hónap várakozás után, április nyolcadikán újból érdeklõdtem, hogy sikerült-e döntésre jutnia az ügyésznek. Válasz semmi. Április 23-án újból érdeklõdtem, az eredmény ugyanaz volt. (Csak emlékeztetõképpen: a törvény értelmében a nyomozás lezárása után az ügyésznek 15 nap áll rendelkezésére hogy eldöntse, hogy vádat emel vagy ejti a panaszt, az a határidõ február közepén járt le.) E hó 16-án újból érdeklõdtem, s egyúttal azt is jeleztem, hogy megértem, ha netán létszám-gondok miatt nem tudják tartani a határidõket, de akkor bár mondják meg, hogy mikorra számíthatok eredményre, hogy ne “zaklassam” õket héthetente újabb levelekkel.
S akkor itt most tegyünk egy kis kitérõt, mert a 16.-i érdeklõdést többek közt az váltotta ki, hogy – hála a korszerû technikáknak – hozzáférésem van annak az ügynek az elektronikus iratcsomójához, aminek tárgya az, hogy DT megfellebbezte a Diszkriminációellenes Tanács õt elmarasztaló határozatát, s abban megjelent ez a kérés:

erdeklodes-tablabirosag

Ebben nem is az ügyemet vizsgáló ügyész, hanem az ügyészség vezetõje érdeklõdik arról, hogy milyen ítélet született abban a perben. A kérés dátuma május 2, pikantériája pedig az, hogy az ítélet még április 19-én megszületett, s nem csak a fõügyész, hanem bármelyik földi halandó megnézheti minden további nélkül itt. Nyilván tudja ezt a fõügyész is, de minek siettetni a dolgokat, ha lehet húzni az idõt. Mondjuk úgy, hogy ha valaki rákérdez, akkor azt mondják hogy jó-jó, de minket az ítélet indoklása is érdekel. Azt meg mondanom sem kell, hogy választ mindmáig nem kapott, így lelkesen várakozik, s az ügyem meg húzódik.
Szóval elküldtem 16.-án az újabb érdeklõdést, amiben azt is jeleztem, hogy a perben aminek a kimenetelérõl érdeklõdtek (hadd lássák, hogy tudok róla) már rég megszületett az alapfokú ítélet, de az irreleváns, mert egyrészt nem jogerõs, másrészt pedig nem kapcsolódik közvetlenül az ügyészségi panaszomhoz.
Na erre már válasz is jött, roppant operatív módon, már másnap:

Sepsiszentgyorgy-ugyeszseg-valasz-2

Az operativitás nyilván azzal magyarázható, hogy ez mindössze egy szemkiszúrás, tájékoztat valamirõl amirõl eleve tudják hogy tudok, de továbbra sem mond semmit arról, hogy mikorra méltóztatnak meghozni egy döntést, aminek a határideje eddig már hétszer lejárt (más szóval több mint hétszer annyi idõ telt már el, mint amennyit törvény elõír).
Megy tehát továbbra is az idõhúzás, aminek kapcsán hadd idézzek egy még élõ klasszikust: “Mi az hogy? Nagyon is!”
Mert itt belép a képbe a bírónõ, aki azt az ügyet tárgyalta. De mielõtt tovább mennék, ismét egy rövid, de fontos kitérõ.
Az elmúlt években számos bíróságon volt szerencsém megfordulni, kezdve a gyergyószentmiklósival, s befejezve Bukarestben a legfelsõvel. Az általános tapasztalat az, hogy mindenhol hatalmas a zsúfoltság, egy bíró egy nap jellemzõ módon több tíz ügyet is tárgyal. Ehhez képest döbbenetes tapasztalat volt, ami a Brassói Táblabíróságon fogadott mindkét alkalommal. A folyosók kihaltak voltak, lélek alig lézengett, s annak a bírónõnek, aki az ügyünket tárgyalta elsõ alkalommal két ügye volt napirenden, másodszor meg csak a mienk. Bejött, megállapította, hogy formai okokból halasztani kell, s azzal kiment. Ez volt az aznapi munkája. S akkor vissza.
Tegnap ismét belenéztem a már említett elektronikus iratcsomóba, ahol egy új iratra leltem:

indoklas-halasztasa

Ebben az áll, hogy tekintettel arra, hogy május 8.-án szolgálatos volt a bíróságon, ezért nem volt ideje megszövegezni az ügyünkben április 19-én hozott ítélet indoklását, következésképpen a megszövegezés határidejét meghosszabbítja 30 nappal!!! Azaz nem elég, hogy másokhoz képest munkanélküli, képes egy napi szolgálatra hivatkozva 30 nappal halasztani a megszövegezést. Nyilván május 8 lett volna az a nap, amikor szuper-munkaképes lett volna, s el tudta végezni másik 30 nap munkáját. (Mondjuk a két általam tapasztalt esetbõl kiindulva átlagos bíró bármelyik nap elvégzi harminc olyan nap munkáját.) No de lényeg a lényeg: a törvény értelmében az ítéletet meg kellett volna szövegezni május 19.-re, de ez csúszik teljes harminc napot. (Mondjuk az is megérne egy misét, hogy miképpen van az, hogy egy ilyen ügyben maga az érintett bíró dönt. Nem végzi el idõben a munkáját, de ezt saját maga törvényesíti is, egy egyszerû jegyzõkönyvvel, és senki nem ellenõrzi, hogy igaz-e, jogos-e amit abban leír. Így az arcbõr vastagsága az egyetlen mérce. Abból pedig ennek a bírónõnek juttatott bõséggel a Fennvalló).
S ha valaki azt képzeli hogy ez nem fokozható, akkor az naiv, mit sem tud Romániáról. Ugyanis a jegyzõkönyvben hivatkozott jogszabályi elõírás úgy szól, hogy az ítélet megszövegezésének a határideje alaposan megindokolt esetben (ezen ugye jót lehet nevetni, ezen eset alapján) 30 nappal meghosszabbítható, legtöbb két alkalommal. Ha fogadni lehetne rá, minden fellelhetõ pénzemet feltenném arra, hogy ebben az esetben ez a bírónõ ki fogja használni a második hosszabbítás lehetõségét is, s csak július 18.-ra szövegezi meg az ítéletet. Már ha akkorra megteszi…
Márpedig ez lesz a halogatásra az igen jó kifogása az ügyészségnek, amelyik türelmesen megvárja azt az ítéletet. Addig pedig van idejük bõven arra hogy kitalálják, onnan kezdve mire hivatkozva húzzák továbbra is az idõt.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Egy kakukk (sajátos) humora

Közzétéve 2019. március 31. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Mint köztudott, Kovászna megy prefektusa tavaly március közepén 5000 lejre büntette Sepsziszentgyörgy polgármesterét, azért, mert az “kitûzte Magyarország zászlaját, anélkül, hogy mellé tûzte volna Romániáét is“. Majd hogy ennek nagyobb nyomatékot adjon, rá egy napra kiállított még egy 5000 lejes büntetést, ugyanezért.
A polgármester nyilván nem hagyta ezt szó nélkül, hanem bíróságon támadta meg a büntetéseket, a per lefolyását itt lehet követni. Mint látható, hosszas huzavona, 11 hónapi pereskedés után múlt hónap végén alapfokon kedvezõ ítélet született, a bíró érvénytelenítette a két büntetést. Azóta megszületett az ítélet indoklása is, amit az érdeklõdõ itt talál meg. A jog útvesztõiben járatlan embernek nem könnyû olvasmány, de nem is reménytelen, ráadásul a felek érvelése, illetve a bíró indoklása helyenként igen érdekes, tanulságos, a végeredmény pedig több mint dicséretes, az ember nem is hinné (ismerve a Tanasã féle perekben futószalagon hozott jogszerûtlen ítéleteket), hogy ilyen is megtörténhet Romániában.
Hosszas elemzésbe nem mennék bele, de egy részt mindenképp szeretnék kiemelni, mert ugyan a lényeghez nem sok köze van, de sokat elmond a büntetést kirovóról. Erre a mondatra gondolok: “Reclamantul nu a gãsit de cuviintã sã arboreze drapelul României alãturi de cel al Ungariei, nici mãcar în ziua vizitei delegatiei Guvernului Maghiar, autoritatea locala neacordând astfel respectul cuvenit reprezentantului Guvernului Statului Maghiar, încãlcându-se astfel si uzantele diplomatice în materie.” Vagyis hogy az által, hogy nem tûzött ki minden magyar zászló mellé egy románt, a polgármester megsértette a hivatalos magyar küldöttséget és a diplomácia szokásrendet is! Azt ugye tudjuk, hogy Magyarországon nem tör ki tömeghisztéria egy román zászló láttán, az békésen ott lengedez számos középületen is. De innen addig, hogy magyar hivatalosságok megsértõdjenek a román zászló hiánya miatt igencsak hosszú az út!! S mégis megjárta ez az eszét ennek a kovásznai Kakukknak. Javaslatom az, hogy nézzük a dolgok jó oldalát amikor csak lehet, s ez esetben nevessünk egy kiadósat ezen az agyament butaságon.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika, siker | Hozzászólás most!

A sumákolás magasiskolája

Közzétéve 2019. március 21. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Jó két hét telt el azóta, hogy arról adtam itt hírt, hogy milyen operatívan mûködnek a román hatóságok, ha egy krónikus és beteges magyarellenes uszító elleni panaszt kell kivizsgálni. Amint ott kiderült, az ügyészség érdeklõdésemre (és mi tagadás sürgetésemre) azt válaszolta, hogy a 2017 október közepén postázott panaszom ügyében a rendõrség idén januárban zárta le a nyomozást és harmincadikán tette le a jelentését az ügyészségre.
Mivel a kisördög ott munkálkodott bennem, de fõleg azért, mert kíváncsi voltam arra, hogy mi volt a hosszas nyomozás eredménye, ama levél kézhezvétele után a rendõrségnél érdeklõdtem (mint aki mit sem tud), hogy hogy halad a nyomozás, netán lezárták-e már, s ha igen mikor és milyen eredménnyel. Ma kaptam kézhez a választ:

CV-rendorseg-valasz-2

Az elsõ konklúzió az, hogy minden bizonnyal igazam volt mikor arra gyanakodtam, hogy az ügyészség sumákol. Ugyanis a rendõrség azt állítja, hogy január 22-én adta át az ügycsomót. Tekintve hogy a két intézmény ugyanabban a városban mûködik, gyakorlatilag biztosra vehetõ hogy ez úgy történik, hogy valaki személyesen átviszi, márpedig a városon belül nincs akkora távolság, amit egy nap alatt nem lehet megtenni. Január 22 és 30 között pedig nyolc nap van!
De hogy az örömöm ne legyen teljes, a rendõrség is sumákol egyet. Ugyanis a nyomozás lezárása után kétféle javaslatot tehetnek az ügyészségnek: hogy az ejtse a panaszt, vagy pedig hogy indítsa meg a büntetõ eljárást. Ehhez képest arra a kérdésemre, hogy milyen javaslattal zárták le a nyomozást azt a dodonai választ adták, hogy törvényes javaslattal! Mintha sértett félként nem lenne jogom tudni, hogy közel másfél év kitartó nyomozás után milyen eredményre jutottak.
Végezetül: a törvény értelmében miután a rendõrség lezárja a nyomozást, az ügyésznek 15 napon belül el kell döntenie, hogy ejti a panaszt vagy vádat emel. Éppen ezért még folyó hó ötödikén írtam az ügyészségnek is, s kértem, hogy közöljék velem ezt a döntést. Január 30 óta eltelt több mint háromszor 15 nap (22. óta pedig már négyszer), de még március 5 óta is egyszer, de válasz semmi!
Megy az idõhúzás és a sumákolás ezerrel!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Operativitás

Közzétéve 2019. március 5. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Mint már többször jeleztem, 2017 októberében illetve novemberében (tehát lassan másfél éve) két panaszt tetten Dan Tanasã ellen a sepsiszentgyörgyi ügyészségen magyarellenes uszítás miatt. A kettõt az ügyészség összevonta, majd átadta kivizsgálás végett a rendõrségnek, ahol sértett félként tavaly márciusban kihallgattak, mely alkalomból letettem még egy adag bizonyítékot arra nézve, hogy a kifogásolt tevékenységet tovább folytatta.
Aztán teltek-múltak a hónapok, de nem történt semmi, ezért többször is érdeklõdtem levélben, egyszer pedig választ is kaptam, sokatmondót: a kivizsgálás folyamatban van.
Idén januárban újból érdeklõdtem, válasz semmi. Februárban ismét, s arra már válasz is jött, ez:

Sepsiszentgyorgy-ugyeszseg-valasz

Ebbõl kiderül, hogy a kivizsgálás immár véget ért, a rendõrség január végén visszaadta az iratcsomót az ügyészségnek. Immár csak az van hátra, hogy az ügyész eldöntse, hogy vádat emel, vagy ejti az ügyet. Írják ez március 5-én, tehát 34 nappal azután, hogy az iratcsomót visszakapták. S gondolom abban a tévhitben, hogy nekem fogalmam sincs arról, hogy léteznek törvényes határidõk, amiket az ügyész be kellene tartson. De hát vannak, így azt is tudom, hogy a Büntetõ Eljárási Törvénykönyv 322. cikkelye kimondja, hogy az ügyésznek az iratcsomó visszaérkezése után 15 nap áll rendelkezésére, hogy az említett döntést meghozza. Mely határidõnek több mint a duplája telt már el, ezért rögtön visszaírtam, s megkérdeztem, hogy miképpen döntött az ügyész.
A választ izgatottan várom!

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában | Hozzászólás most!

Amilyen a mosdó…

Közzétéve 2019. február 27. szerda | Szerző: Árus Zsolt

…olyan a törülközõ, tartja a magyar mondás. Márpedig a magyar közmondások jellemzõen igencsak találóak. Nézzünk erre egy jó példát.
Aki Sepsiszentgyörgyöt csak felületesen ismeri, az valószínûleg meglepõdik, hogy a szép és rendezett központtól alig pár percnyire ilyesmibe botolhat:

Márpedig ez így van, az a hely a megyei könyvtár mögött található, s a reprezentatívnak nehezen nevezhetõ épületben több – jellemzõen állami – közintézmény székel. Köztük a volt igazgatója miatt elhíresûlt fogyasztóvédelmi hivatal:

S ezzel helyben is vagyunk, mert ez a környezet mindent elmond arról az illetõrõl, aki magas rangú állami hivatalnok létére ittasan autót vezet, vagy pedig kocsmai verekedést provokál. Elnézve ezt a helyet, a fõfogyasztóvédõ “birodalmát”, ahova nap-nap után munkába járt anélkül hogy csöppet is zavarta volna õt ez a környezet, mindenki tisztában lehet azzal, hogy miféle emberrel van dolgunk.
De ez még nem minden, aki figyelmesen megnézi az elsõ fényképet az azt is láthatja, hogy jó magasan van még egy tábla. Ez (ha nem látszana jól, bátran nagyítható):

Diacon nagy barátja (DT) azonnal ugrik, ha valahol egy kifakultabb állami lobogót lát egy közhivatal bejáratánál. Kész csoda, hogy ezt eddig nem vette észre és nem indított eljárást a barátja ellen a nemzeti jelképek meggyalázásáért! Mert ez nyilvánvalóan az. De ha nekik ez így jó, akkor mi miért emelnénk szót?

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

A törvényesség rettenthetetlen õrei

Közzétéve 2019. február 5. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Õk lennének az ügyészek. Elvben. A gyakorlat – természetesen – kissé más. Nézzük konkrétat:
2017 októberében panaszt tettem az egyik nagyromán tévés személyiség ellen (a neve most nem fontos, hadd ne reklámozzam), s mivel hónapok múlva sem kaptam semmi hírt az ügyészségrõl, tavaly márciusban írtam nekik egy rövid levelet, amiben érdeklõdtem a nyomozás menetérõl. A címzett Bukarest elsõ kerületi ügyészsége volt. Az az intézmény, ahol ugyanazon hónap elején egy másik panaszról is érdeklõdtem, s amire olyan választ kaptam, hogy nem hagyhattam szó nélkül.
Nem fogják elhinni, de annak ellenére, hogy a viszontválaszomban szép akkurátusan, törvényi elõírásokra hivatkozva leírtam nekik, hogy amikor egy bejegyzett panaszról érdeklõdöm, akkor nincs szükség elektronikus aláírásra, illetve hogy nekik kötelességük tájékoztatni a panaszost ha az érdeklõdik (s ha a panaszban megadott egy elektronikus postacímet, akkor azt kell használni), a második panaszra ugyanaz a válasz jött: levelét mellékelten visszaküldjük, mert hiányzik az elektronikus aláírás.
Mit volt mit tenni, újból tartottam nekik egy kis törvény-ismertetõt, s második nekifutásra már nem akadékoskodtak, inkább kiszúrták a szememet egy egy mondatos válasszal, miszerint a panasz kivizsgálása folyamatban van.
Azóta eltelt újabb tíz hónap, gondoltam újból megkérdezem hogy haladnak, hogy meg ne vádolhassanak azzal, hogy nem érdekel a munkájuk. Múlt hónap 22-én tehát ismét írtam nekik egy rövid levelet, amire a mai nap megérkezett a válasz.
Itt most kicsit elbizonytalanodtam, hogy mondjam vagy ne mondjam, mert úgyis mindenki kitalálta más a csattanót, de a biztonság kedvéért álljon itt:

masodik-valasz-10038-p-17

Ha csak tájékozatlannak néznek, s próbálnak átverni az még hagyján, de mi van akkor, ha valóban funkcionális analfabéták, s egyszerûen nem értik azoknak a törvényeknek a szövegét, amik alapján a munkájukat kellene végezzék?

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

A Diszkriminációellenes Tanács diszkriminál?

Közzétéve 2019. január 22. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Jelen bejegyzésnek van egy rövid és egy még rövidebb változata. Kezdjük a másodikkal:

2. Igen.

S most jöjjön az elsõ:

1. Tavaly októberben végén panaszt tettem a Tanácsnál, azért mert a márakönyökünkönjönki Tanasã megsértette a diszkrimináció tilalmáról szóló kormányrendeletnek két cikkelyét is. A panaszomat iktatták, s onnan kezdve már csak ki kell várni, míg végre sorra kerül. A törvényes határidõ ugyebár 90 nap, tehát egy szavam se lehetne, mert az még nem telt el, ráadásul korábbi tapasztalatom szerint néha a sikerül azt a határidõt akár ötszörözni is. Következésképpen ez a bejegyzés meg sem született volna, ha nem megyek szembe a napokban ezzel a bejegyzéssel. Megtudtam tehát, hogy tavaly októberben õ is panaszt tett, amit a tiszteletre – ezek szerint – nem méltó tanács ritka operatív módon, már novemberben meg is oldott. Ezzel szembe az én panaszom esetében eltelt további több mint két hónap, s eredmény semmi. Ez egyféleképpen lehetséges: ha a Tanács diszkriminál, a panaszokat nem a beérkezés sorrendjében oldja meg, hanem egyesekkel kivételez, míg másokat várakoztat. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy diszkrimináció. Ebben az egészben a legfurcsább az, hogy bizonyára tudják õk is, hogy a nyáron büntetõ panaszt tettem ellenük, s annak ellenére packáznak velem továbbra is, érveket szolgáltatva ez által azt alátámasztandó, hogy a panaszom megalapozott. Ez vagy nagy meggondolatlanság, vagy pedig annak a jele, hogy biztosak benne, hogy az ügyész-holló nem vájja ki a diszkriminációellenes holló szemét.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

A zászlótörvény: látszat és valóság

Közzétéve 2019. január 15. kedd | Szerző: Árus Zsolt

2015 májusában, több mint három és fél éve fogadta el a parlament a helyi zászlókról szóló 141/2015-ös törvény. a deklarált cél az volt, hogy teremtsenek törvényes keretet ennek a területnek, ellenben aki elolvassa a törvényt, annak számára azonnal világos lesz, hogy ez távolról sincs így:

lege-141-2015

Ugyanis elsõ látásra nyilvánvaló az, hogy az elõírásai zavarosak, homályosak és értelmezhetõek, s ez különösen igaz a kihágásokra vonatkozó 5. cikkelye. Magyarán a törvény elfogadásának két fontos célja gyanítható, egyik az, hogy kivegyék ezt a jogot az önkormányzatok kezébõl, a másik pedig az, hogy teremtsenek jogalapot arra, hogy büntetéseket lehessen kiróni zászlók miatt, illetve nem tetszõ zászlókat tudjanak a hatóságok elkobozni.
Ezek után talán senkit nem lep meg, hogy:
1. A törvényt legelõször 2016 tavaszán alkalmazták, amikor Csíkszeredában Tõke Ervint összesen 11.000 lejre büntettek meg és elkobozták tõle Székelyföld zászlaját. Ráadásul az egész igen sanda körülmények között történt, ugyanis az eljáró rendõrök az egészet azzal indokolták, hogy ezt a zászlót “úgy ismerik” mint Hargita megye zászlaját, de nem volt törvényesen elfogadva.
2. Ennyi idõ alatt összesen 31 település zászlaját fogadta el a kormány, s ezek között nincs egyetlen egy székelyföldi sem, holott nem egy és nem kettõ kezdeményezte azt már az elsõ évben.
3. S most tessék fogózkodni: a 31-bõl összesen három olyan van, amelyik nem sérti a törvényt, míg jelentõs részük két elõírást is sért (megegyezik valamely ország – pl. Franciaország – zászlajával, illetve fel van tüntetve rajta a település neve, de nincs feltüntetve az országé és a megyéé). Ez azonban csöppet sem zavarja a kormány illetékeseit, gond nélkül rábólintottak mind a 28 esetben.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Valami bûzlik Daniában!

Közzétéve 2019. január 13. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Nem tagadván annak a lehetõségét, hogy léteznek furcsa véletlenek, hadd meséljek el egy igen aktuális történetet:
A helyszín és a személyek nem lényegesek, mondjuk tehát, hogy történik ez Daniában, ahol egy öntudatos Dan állampolgár által alapított jogvédõ szervezet 2106-ban a bírósághoz fordult, s azt kérte, hogy az kötelezze egy eldugott falu polgármesterét, hogy a községháza udvaráról távolítsa el a község zászlaját, mert az törvénytelenül van oda felhúzva. A bíróságon a polgármester bemutatta azt a 2013-ból származó helyi határozatot, amivel a zászlót a község képviselõtestülete elfogadta, ennek pedig az lett a következménye, hogy a kérést alapfokon is, majd fellebbezés után másodfokon is elutasították, a zászló tehát maradt. A jogerõs ítélet 2017 október 17.-én született, s a naivabbak úgy gondolhatták, hogy ezzel az ügy lezárult.
Hát tévedtek! Ugyanis egy év és egy hét intenzív gondolkodás után a felperesnek megvilágosodása támadt, s levélben fordult az illetékes prefektushoz, mely levélben azt kérdezte, hogy vajon ama zászlóelfogadó határozat megfelelt-e mindenben a törvényes elõírásoknak? Történt mindez – mint a számtanból jobbak más kiszámolták – 2018 október 24.-én. Mint köztudott, Dániában a válaszadási határidõ 30 nap, s ezt az egyes hivatalok ki is szokták használni, nem szokták elkapkodni a dolgot. De lám, valami csoda folytán – lehetséges, hogy azon a szerdán ez volt az egyetlen beérkezõ levél? ki tudhatja? – a prefektus saját kezével aláírt válaszát 2018 október 24.-én (gyengébbek kedvéért: aznap) továbbították is az érdeklõdõnek, s ebben az áll, hogy bizony a szóban forgó határozta álláspontjuk szerint törvénytelen volt, ezt annak idején közölték is az azt meghozó testülettel, az pedig a határozatot visszavonta. Szinte látom magam elõtt a prefektust, aki azt mondja magában, hogy: “78/2013-as határozat? Na lássuk csak, lássuk csak…”, s azzal a homlokára csap: ja persze, az 1492/2014-es átiratunkban jeleztük nekik hogy törvénytelen, õk meg a 23/2014-es határozatukkal visszavonták. Majd ezt tollba mondja a titkárnõjének, az kinyomtatja, a prefektus alá kanyarítja a nevét, s már megy is vele a futár a postára.
Hat nap múlva pedig az öntudatos Dan állampolgár (aki ez alatt kézhez kapta a prefektus válaszát, ügyvédet keresett, az pedig megírta a keresetet – ment az mint a karikacsapás!) már postázta is a törvényszékre a per-újrafelvételi kérést. Reszkessen hát az a zászló, mert ha minden a tervek szerint halad, akkor a napjai meg vannak számlálva!

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Vigyázat!

Közzétéve 2018. december 14. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Mint köztudott, Wass Albert egyfajta mumusa a román hatóságoknak már nagyon-nagyon rég, s míg valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon a könyvei szabadon jelentek meg és fogytak nagy példányszámban, addig minden mást ami vele kapcsolatban van tûzzel-vassal üldöztek és üldöznek. Aki a közéletet bár felületesen követi biztosan hallott ügyészségre citált versmondókról, betiltott rendezvényekrõl meg hasonlókról. Ez fõleg igaz 2002 után, amikor megjelent a híres 31-es sürgõsségi kormányrendelet, amely tiltja a fasiszta, xenofób és rasszista megnyilvánulásokat, ilyen jelképek használatát és ideológia terjesztését. Annak idején magam is részese voltam ennek a boszorkányüldözésnek, amint ebbõl az ügyészségi iratból kiderül:

wass-ugyeszsegi-hatarozat

Ezek a kísérletek azonban mind egyformán haltak el, az ügyészek sorra azt állapították meg, hogy Wass Albertet nem emberiesség elleni bûncselekményért ítélték el (hogy az ítélet mennyire jogos volt, abba most ne menjünk bele), tehát rá nem érvényes a tiltás. Ennek tudatában akik nem ijedtek meg egy kis ügyészségi zaklatástól, azok továbbra is szervezték a hagyományos Wass felolvasó esteket meg egyéb rendezvényeket.
Igen ám, de közben történt valami, amirõl a közbeszédben eddig egyáltalán nem volt szó, legalábbis én nem hallottam róla, holott elég intenzíven figyelem azt: 2015-ben módosították a kormányrendeletet. (Illetve hadd legyek egészen pontos: magáról a módosításról van tudomásom, mert a román médiában némi hullámokat vert, hogy a tiltott szervezetek közé bevették a legionárius mozgalmakat. De ennél többrõl nem volt szó.) A kezdeményezõ három liberális politikus, itt olvasható a javaslatuk indoklása. Ebben nagy vonalakban normális dolgok szerepelnek, egyetlen apróság keltheti fel a figyelmes olvasó figyelmét, ez pedig az, hogy a harmadik oldalon, az 5. cikkely módosítására vonatkozó mondatban egyszer csak megjelenik a háborús bûnökért elítélt személyekre való hivatkozás, olyan körülmények között, hogy ez a kifejezés hogy háborús bûn korábban, a rendelet címének változtatása kapcsán nem jelenik meg, illetve a javasolt módosítás sem erre vonatkozik, hanem arra, hogy ne csak az inkriminált személyek kultusza, hanem a fasiszta, rasszista, stb. ideológia promoválása is legyen tiltott. (Az más kérdés, s rögtön gyanakvást kelthet, hogy az eredeti változatban is szerepelt mind a két tiltás, tehát ez a javaslat tejesen értelmetlen, ellenben arra jó volt, hogy becsempésszen egy új fogalmat a hátsó ajtón.) Magyarán az egész indoklásban egyáltalán nincs szó arról, hogy javasolják hogy a rendelet hatályát terjesszék ki a háborús bûnökért elítélt személyekre is, s még kevésbé arról, hogy ezt mivel indokolják a kezdeményezõk.
A benyújtott tervezetet a Szenátusban három szakbizottság véleményezi , a vélemények elérhetõek itt, itt és itt. Mint látható, érdemi módosító javaslata egyiknek sincs, így a szenátus 2014 április 8.-án lényegében változatlan formában fogadta azt el.
Amint látható, a cím akkor még csak annyit változott az eredethez képest, hogy belekerült a “legionar” is. Ellenben az 5. cikkelybe már ekkor becsempészték a háborús bûnösöket, ráadásul a cikkely új formája már maszatolósabb lett, ugyanis az abban a pillanatban érvényes szöveg így szólt:
“(1) Promovarea cultului persoanelor vinovate de sãvârsirea unei infractiuni contra pãcii si omenirii sau promovarea ideologiei fasciste, rasiste ori xenofobe, prin propagandã, sãvârsitã prin orice mijloace, în public, se pedepseste cu închisoare de la 6 luni la 3 ani si interzicerea unor drepturi.
(2) Propaganda constã în rãspândirea în mod sistematic sau în apologia unor idei, conceptii ori doctrine, cu intentia de a convinge si de a atrage noi adepti.”
Ezzel szemben ez a módosított szöveg: “Fapta persoanei de a promova, în public, cultul persoanelor vinovate de sãvârsirea unor infractiuni de genocid contra umanitãtii si de crime de rãzboi, precum si fapta de a promova, în public, idei, conceptii sau doctrine fasciste, legionare, rasiste sau xenofobe, în sensul art. 2 lit. a), se pedepseste cu închisoare de la 3 luni la 3 ani si interzicerea unor drepturi.”
Amint látható, amellett hogy megjelenik a háborús bûnösök kultuszának a tilalma, azzal együtt eltûnik a “propaganda”, vagyis az a pontosítás, hogy a tiltás csak a propagandára vonatkozik, aminek ráadásul még a definícióját is megadta, így nyilvánvaló volt, hogy egy személy kultuszán az értendõ, hogy az általa képviselt értékek, doktrína, stb. dicsõítése, ráadásul nem önmagában, hanem azzal a céllal, hogy azoknak követõi legyenek a célszemélyek. Ennek hiányában már szinte bármire ráfogható, hogy azzal a céllal teszem, hogy valakinek a kultuszát propagáljam, így ettõl a pillanattól már Wass Albert könyveinek a kiadása is támadható, függetlenül attól, hogy a kiadó azért teszi, mert van rá fizetõképes kereslet, s így a célja az anyagi haszon szerzése.
A tervezet ez után átkerült a képviselõházba, ahol a védelmi és közrendi szakbizottság változatlan formában támogatta, az emberjogi bizottság a jelentésében két darab, a témánkat nem érintõ módosító javaslatot fogalmazott meg, majd következett a jogi bizottság, amelyik a maga 18 oldalas jelentésében kilenc módosító javaslatot tesz, amelyek legnagyobb része arra vonatkozik, hogy kezdve a címmel, az összes lehetséges helyre beteszik a háborús bûnökre vonatkozó utalást.
A jogi bizottságban volt nyolc darab elutasított módosító javaslat is, ezeket is érdemes megnézni. Roppant beszédes ugyanis már közülük az elsõ, ami arra vonatkozott, hogy a háborús bûnök kifejezést tegyék be az elsõ cikkelybe is (ami arról szól, hogy a jogszabály célja megelõzni az uszítást bizonyos cselekedetekre). A javaslat elutasítása gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogszabálynak nem célja megelõzni a háborús bûnök elkövetésére való uszítást, ami – hogy finoman fejezzem ki magam – igencsak furcsa. Szerettem volna ott lenne azon a bizottsági ülésen (a bizottság akkori összetétele itt látható) ahol ezt tárgyalták, hogy halljam, hogy az ellenzõk indokolták-e, s ha igen mivel azt, hogy ez a cél ne kerüljön be a szövegbe.
Ezt követõen a tervezet a képviselõház plénuma elé került, történt ez 2015 június 24-én, az pedig 302 szavazattal elfogadta (ellene senki sem szavazott, hárman tartózkodtak, ketten pedig nem szavaztak). Ha valaki kíváncsi az ülés illetve a szavazás jegyzõkönyvére, avagy megnézné ezek video-felvételét, az megtalálja azokat itt.

S akkor összegezzünk:
Hogy a legionárius mozgalmak fajgyûlölõek voltak, az lényegében evidencia.
A holokausztról, illetve annak tagadásáról a tárgyalt jogszabály eredeti változata is szól.
Ezzel szemben a háborús bûnök és az emberiesség elleni bûncselekmények között van eltérés, aki erre kíváncsi, az nézze meg ezek meghatározását a Büntetõ Törvénykönyvben.
Az is köztudott, hogy a román hatóságok szemében vörös posztó Wass Albert, de már számos esetben lepattantak róla, mert elindítottak eljárásokat a 31/2002-es sürgõsségi kormányrendelet alapján, de az ügyészek mindig azzal zártál le ezeket, hogy ez a jogszabály az emberiesség elleni bûncselekményekre vonatkozik, Wass Albertet ellenben háborús bûnök miatt ítélték el.
Ilyen elõzmények után kezdeményezi három képviselõ ennek a jogszabálynak a módosítását, csupa jó szándéktól áthatva, hivatkozva arra, hogy egyeztettek az Elie Wiesel intézettel, hogy a jogszabály eredeti formájában csak a rasszista, stb. szervezetek betiltásáról szól, az ilyen cselekedetekrõl nem, meg hogy a fasizmust Romániában legionárius mozgalomnak nevezték s ez nem szerepel a szövegben ami mindenféle gondokat okoz a bûnüldözõ szerveknek. A tervezethez fûzött indoklásban ezeken túl úgy véletlenül, minden összefüggés nélkül megjelenik a háborús bûnös kifejezés is, illetve szintén egyetlen helyen szerepel a törvénytervezetnek a Szenátushoz benyújtott eredeti változatában is (az 5. cikkelyben).
A tervezetet a Szenátus lényegi változtatás nélkül fogadta el.
Innen átkerült a képviselõházba, ahol a már említett módon alakult ki a végleges formája.
A fennebb említett okokból kifolyólag elmondható, hogy az, hogy a jogszabály címébe és szövegébe a rasszista és a xenofób mellé bekerült a legionárius, az gyakorlatilag nem tekinthetõ változásnak, hasonlóképpen a holokauszttal kapcsolatos módosítások sem hoznak semmi újat.
Magyarán az egyetlen lényegi eredménye ennek az egész folyamatnak az volt, hogy végre megvan a Wass Albert ellen bevethetõ fegyver. Meglehetõsen nyakatekert úton, mert ilyen a politika, legalábbis a román. S mivel a parlamentben a románok vannak többségben, ezért ezt megakadályozni minden bizonnyal nem lehetett volna. Ezzel együtt érdemes megnézni a két ház szakbizottságainak akkori névsorait (itt és itt), illetve azt, hogy mi volt a szavazás végeredménye a Szenátusban, illetve a Képviselõházban. Pedig bárki megtehette volna bár azt, hogy a tervezet ellen szavaz, azzal az indoklással, hogy a második világháború után felállított nép törvényszékek futószalagon ítélték el mondvacsinált okokkal háborús bûnök miatt a kommunista párt vélt vagy valós ellenségeit.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Egy jubileum és egy jól kiérdemelt karácsonyi “ajándék”

Közzétéve 2018. december 12. szerda | Szerző: Árus Zsolt

1.
Három és fél éve kezdtem intenzíven jogvédelemmel és jogérvényesítéssel foglalkozni, s ma egy kisebb jubileumot “ünnepelhetek”, már ha lehet ezt ünnepnek nevezni, hiszen az a tény, hogy ma postáztam az Emberi Jogok Európai Bíróságára a 20. keresetemet elsõsorban azzal függ össze, hogy a romániai igazságszolgáltatás kisebbségi ügyekben minden csak nem tisztességes, nagyítóval kell keresni az olyan eseteket, amikor a bírók nem sértenek meg gátlástalanul törvényeket és eljárási szabályokat, azért, hogy lehetõvé tegyenek egy jogsértést (ilyenek a Tanasã féle perek), avagy tisztára mossanak egy intézményt vagy hatóságot, ami jogsértést követett el (például a jogtalan büntetéseket kirovó prefektusok vagy fogyasztóvédelem).
Ez történt a múlt héten postázott 19. keresetem esetében is, aminek kiindulópontja az a panasz volt, amit a parlamentnek a Román Hírszerzõ Szolgálatot felügyelõ szakbizottságához intéztem több mint 3 évvel ezelõtt, s amiben azt kértem, hogy vizsgálják ki, hogy volt-e valami köze a román titkosszolgálatnak azokhoz a személyemet meg a Székely Nemzeti Tanácsot lejárató levelekhez, amiket változatos formában terjesztettek 2015 tavaszán. Erre a bizottságtól azt a “választ” kaptam, hogy alaposan kivizsgálták a panaszomat, köszönik hogy bizalommal fordultam hozzájuk, tegyem ezt bátran máskor is, majd dátum, pecsét és aláírás. Magyarán kaptam egy “nesze semmi fogd meg jól”-t, s hiába írtam nekik még vagy kétszer, hogy a vonatkozó törvények értelmében kötelesek érdemi választ adni, ezt nem tették meg. Így panaszt tettem ellenük a táblabíróságon, majd az ügy másodfokon elkerült a legfelsõ bíróságra, de mindkét helyen a keresetemet azzal utasították el, hogy kaptam választ a petíciómra, tehát a kérésem alaptalan. Így nem maradt más választásom, ebben az estben is a strasbourgi bírósághoz fordultam, kérve, hogy az állapítsa meg, hogy a bíróságok eljárása nem volt tisztességes, hisz nem lehet válasznak nevezni egy olyan levelet, amiben nem tájékoztatnak arról, hogy mit tapasztaltak a panaszom kivizsgálása során, illetve hogy milyen intézkedéseket hoztak ennek nyomán. Az ügy külön pikantériája, hogy ezek után joggal feltételezhetõ, hogy igenis benne volt a titkosszolgálatok keze azokban a levelekben, mert ellenkezõ esetben roppant könnyû lett volna a bizottság válaszába beleírni még azt is, hogy arra jutottak, hogy a Hírszerzõ Szolgálat nem érintett.
S akkor itt van a ma postázott 20. kereset, aminek a története tavaly kezdõdött, amikor a Realitate TV honapján majd Facebook oldalán is közzétettek egy csúsztató, manipulatív cikket, amiben azt a látszatot keltették, hogy Kelemen Hunor elvárja, hogy minden javaslatukat fogadja el a bukaresti parlament, s megsértõdött, mert egy esetben nem ez történt. Érkeztek is a gyalázkodó, gyûlölködõ és fenyegetõ hozzászólások, amelyek – szokás szerint – hamar átcsaptak általánosításba, s az egész romániai magyar közösségrõl szóltak. Minekutána figyelmen kívül hagyták a kérésemet, hogy távolítsák el a törvénysértõ írást meg hozzászólásokat, panaszt tettem az ügyészségen uszítás és gyûlöletbeszéd miatt. A panaszomra az ügyész egy oldalas rendelete volt a válasz, amiben a lényeg egyetlen mondat volt, miszerint magáévá teszi a kivizsgálást végzõ rendõr álláspontját és ejti a panaszt. A rendõr álláspontja is mellékelve volt, abban meg a panaszomban leírt tényállás rövid összefoglalója után az volt leírva ismét csak egy mondatban, minden indoklás nélkül, hogy a kifogásolt cselekedet nem szerepel a Büntetõ Törvénykönyvben. Az ügyész rendelete ellen az ügyészség vezetõjénél tettem panaszt, nyilván eredménytelenül, mert a szintén csak nyúlfarknyi rendeletében õ azt állapította meg (“természetesen” indoklás nélkül), hogy az ügyésznek igaza van. Végül ez ellen az illetékes bíróságon tettem panaszt, ismét eredmény nélkül, mert az ügyben korábban megnyilvánuló három személy után a bíró is csak annyit tett, hogy lakonikusan megállapította, hogy nem bizonyítható, hogy a bepanaszolt uszító szándékkal tette közzé a kifogásolt írást, tehát az ügyészség álláspontja helyes. Az különösebben a bírót sem zavarta, hogy nem a szándék, hanem az eredmény számít egy cselekedet megítélésénél, s hasonlóképpen egy szót sem fecsérelt a nyilvánvalóan törvénysértõ hozzászólások hosszú sorára, holott jeleztem, hogy azokért is a Realitate viseli a törvényes felelõsséget. Így ez az ügy is megy Strasbourgba, azzal a reménnyel, hogy az ottani bíróság helyesen fogja megítélni a helyzetet, már csak arra való tekintettel is, hogy idõközben panaszt tettem a Realitate ellen a Diszkriminációellenes Tanácsnál is, az pedig határozatban mondta ki, hogy a hozzászólások jelentõs része diszkriminatív illetve gyûlölködõ, akkor pedig az evidencia, hogy az azokat kiváltó írás gyûlöletkeltõ és diszkriminációra uszító.

2.
Ha van ebben az országban szorgalmas ember, aki fáradhatatlanul ténykedik kitûzött célja elérése érdekében, az kétségtelenül a tán mindenki által ismert Dan Tanasã. Ezt alátámasztandó elég megnézni ezt, ahonnan kiderül, hogy a kétszázat közelíti a pereinek a száma, ami még akkor is egy igen nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy a valós szám valahol 100 és 198 között van, mert a perek jó részében az alperesek fellebeztek, s ez a honlap a másodfokú tárgyalást külön ügyként kezeli.
Öröm az ürömben, hogy miközben számolatlanul indította pereket a székelyföldi önkormányzatok ellen, megfeledkezett arról, hogy a saját ügyeit is rendben kell tartani, így mostanra kiderült, hogy az egyesületét 2014 júniusában jegyezte be, az alapszabály szerint a vezetõtanácsának a mandátuma 2 év, ellenben azóta nem választottak és nem jegyeztek be a bíróságon új vezetõtanácsot. Következésképpen 2016 júniusa óta az egyesületnek nincs törvényesen megválasztott elnöke, azóta jogtalanul írta alá elnökként iratok tömkelegét. A perek viszonylatában pedig ez úgy volt lehetséges, hogy ugyan a törvény elõírja, hogy ha valaki egy egyesület nevében pert indít, akkor mellékelnie kell egy igazolást amibõl kiderül, hogy törvényes képviselõje az egyesületnek, s annak ellenére, hogy a megtámadott polgármesterek ezt rendszeresen számon is kérték, a bírók futószalagon hagyták figyelmen kívül ezt, illetve fogadták el bizonyítékként az egyesület alapító okiratait. (Az már a román igazságszolgáltatásról mond el mindent, hogy ezek pontosan azt bizonyítják, hogy Tanasã nem elnök, mert 2014-ben keltek és az áll bennük, hogy két évre választották elnöknek.)
Ugyanakkor azt is célszerû észrevenni, hogy az ADEC írásban rögzített céljai és tevékenysége finoman szólva nincs összhangban. A tevékenysége mint köztudott a magyarok gyalázásában és zaklatásában merül ki, miközben az alapító okirat szerint a céljai Románia, a román kultúra, nyelv és hagyományok népszerûsítése, az alapvetõ emberi jogok védelme. Ember legyen a talpán, aki be tudja bizonyítani, hogy amit tesz, annak bár a leghalványabb köze is van a deklarált célokhoz.
Végül pedig megjegyzendõ az is, hogy ténykedése során (figyelembe véve hogy az ADEC az lényegében azonos Dan Tanasã-val, az egyesület többi tagja csak dísznek van, azt se lehet tudni hogy kik és soha semmit nem tettek az egyesület nevében vagy megbízásából) ADEC Tanasã néha-néha törvényt is sért, bizonyítja ezt egyértelmûen az, hogy idén nyáron a Diszkriminációellenes Tanács meg is büntette. De azon kívül több büntetõ eljárás is folyamatban van ellene, s mindben igen pertinens bizonyítékok vannak arra nézve, hogy vétkes. Ráadásul még az is megtörtént vele idén tavasszal, hogy a Facebook törölte az oldalát gyûlöletbeszéd terjesztése miatt.
Ezek ismeretében érdemes fellapozni az alapítványokról és egyesületekrõl szóló törvényt, megkeresni annak 55. és 56. cikkelyeit, amelyekben a következõket is találjuk:
– Egy egyesület jog szerint megszûnik, ha több mint egy éven keresztül nincs törvényesen megválasztott vezetõsége. A megszûnést a bíróság mondja ki, bármilyen érdekelt fél kérésére.
– Egy egyesületet a bíróság felszámolja, ha az általa követett cél nem egyezik meg azzal, amiért alakult.
– Egy egyesületet a bíróság felszámolja, ha a célja vagy a tevékenysége tiltott vagy a közrendbe ütközik.
Hogy-hogy nem, ez a három eset fennáll, amint a fentiekbõl kiderül, következésképpen van három ok, amelyek közül normális országban egy is elég kellene legyen ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa az egyesület megszûnését avagy felszámolja azt. Tudva azt, hogy Románia kicsit más, megtörténhet, hogy ez a három együtt sem elég, de bûn lenne meg se próbálni, ezért ma postáztam Bukarest 3. kerületének a bíróságára azt a keresetet, amiben felsorolva a három okot (és bizonyító iratokkal alaposan alátámasztva azokat) azt kérem, hogy számolják fel az ADEC egyesületet.

Frissítés (dec. 13):
Na tessék, itt van erre a reakció:

Ungaria vrea să-mi desființeze asociația cu care asigur respectarea Constituției și a legii în Covasna și Harghita


Ezek szerint be kell nyújtsam az anyagi követeléseimet a magyar kormánynak, elvégre csak nem fogok ingyen dolgozni nekik! 🙂

Frissítés (dec. 18):
A keresetet ma iktatta a bíróság. A folyamat tehát hivatalosan is elindult, lássuk hova vezet.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

A román posta zsenialitása

Közzétéve 2018. november 8. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Tegnap levelet hozott a posta az alapítványunknak. Amúgy szokványos dolog, számos ügyünk van mindenféle intézményekkel folyamatban, rendszeresen csönget be a postás, hogy ilyen küldeményeket kézbesítsen. Ez ellenben egy sajátos eset volt, érdemes pár szót vesztegetni rá.
Íme a boríték:

boritek-eleje

Két dolog feltûnõ rajta:
1. A bélyegzõ szerint elsején indították útra Marosvásárhelyrõl, tehát az a 120 kilométer hat teljes napot vett igénybe.
2. A város neve be van karikázva, s kézzel oda van írva fölé, hogy “Gheorgheni”, holott jól olvashatóan van odanyomtatva a címzésbe.

A titok nyitjára akkor derül fény, ha megfordítjuk a borítékot:

boritek-hata

Ott ugyanis egy helyett két bélyegzõt látunk. Az elsõ a feladás másnapján, másodikán került rá, ebbõl pedig levonható a következtetés, hogy a posta nem is olyan lassú. Még pontosabban nem olyan lassú mint amennyire figyelmetlen, ugyanis az áll rajta, hogy “Galautas”. Tehát elsõ nekifutásra mindössze egy nap alatt ki is vitte a levelet Galócásra, ami – földrajzi ismeretekkel rendelkezõk elõnyben – az út nagyobbik részét jelenti. Illetve közvetett módon utal arra is, hogy az ügyintézõ csak a címzés elsõ betûjét olvasta el, majd továbbította a levelet az elsõ olyan településre, aminek a neve G-vel kezdõdik. Ott pedig nagyot néztek, annyira nagyot, hogy észrevették, hogy a tulajdonképpeni cél az Gyergyószentmiklós, ezt megjelölték a borítékon, majd a biztonság kedvéért még egyszer ráírták.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy az út Galócástól Gyergyószentmiklósig miért tartott öt napot…

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Rend a lelke mindennek

Közzétéve 2018. október 11. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Február 27-én postáztam egy panaszt a csíkszeredai ügyészségre az Informatia Harghitei és Dan Tanasã ellen, mert egy parlamenti szavazás kapcsán hazug és gyûlöletkeltõ írásokat jelentettek meg.
Aztán vártam türelmesen, hogy a hatóság végezze a dolgát.
Vártam egészen június 16.-ig (vagyis három és fél hónapot), majd küldtem egy rövid érdeklõdõ levelet az ügyészségre, amiben rákérdeztem, hogy iktatták-e a panaszomat, illetve hogy mi a helyzet vele. A válasz csend volt.
Ugyan elvileg 30 nap a kötelezõ válaszadási határidõ, de tekintettel arra hogy egy rég postázott küldemény felöl érdeklõdtem, illetve hogy a kérdéseimet megválaszolni igen egyszerû feladat lett volna, nem vártam meg a 30 napot, hanem két hét múlva, július elsején újra érdeklõdtem. Nem fogják elhinni, választ ezúttal sem kaptam.
Aztán érdeklõdtem július 17.-én, amikor már letelt a 30 nap. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem augusztus ötödikén is. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem augusztus 23.-án is. Válasz nem érkezett.
Érdeklõdtem szeptember 12.-én is. Válasz nem érkezett.
Végül immár sürgettem a választ október nyolcadikán, amikor már 114 nap telt el az elsõ levelem óta, a törvényes határidõnek közel négyszerese.
S ekkor – láss csodát – válasz érkezett. Ez:

raspuns-1

Ebben tájékoztatnak, hogy a panaszomat 72/278/P/2018-as számmal iktatták január 12.-én, s jelenleg folyamatban van a kivizsgálása.
Ugyanakkor némileg irritáltan azt is megjegyzik, hogy errõl már két korábbi alkalommal küldtek írott tájékoztatást az általam megadott címre. Más szóval én egy utolsó kötekedõ gazember vagyok aki szórakozik velük, avagy szellemi fogyatékos aki téves címet adtam meg nekik majd csodálkozom, hogy a válaszaikat nem kapom meg.

A figyelmes olvasó biztos feltette már magának azt a kérdést, amit én is, hogy vajon miképpen sikerült az ügyészségnek a február végén postázott panaszt január közepén iktatni. Most tekintsünk el attól, hogy ez a választ aláíró ügyészt is el kellett volna gondolkoztassa, s koncentráljunk a lényegre. A titok nyitja pedig az, hogy két külön panaszról van szó, egyiket januárban, a másikat februárban tettem. S minekutána erre felhívtam az ügyészség figyelmét, végre megkaptam a rég óhajtott, igen sokatmondó választ:

raspuns-2

Az ember azért – joggal – elgondolkozik azon, hogy miféle rend lehet abban az intézményben (ami horribile dictu az igazságszolgáltatás része, emberi sorsok függnek tevékenységétõl), ahol lazán figyelmen kívül hagynak hat egymást követõ hivatalos levelet, illetve még a hetedikre sem képesek helyes választ adni, mert csak a panaszos nevét nézik, azt már nem veszik észre, hogy az illetõ két panaszt is benyújtott? Mely intézmény – mint látható – kétféle fejlécet is használ, amelyek közül az elsõn hibásan szerepel az emil-cím. Bagatell!
Illetve a téma kapcsán azt sem árt megjegyezni, hogy a januári panasz kivizsgálása valóban folyamatban van, már február elsején kihallgatott sértett félként a kivizsgálást végzõ rendõr, míg a februáriban hét és fél hónap eltelte után sem történt semmi. Hogy-hogy nem, az ilyen kényes ügyek (magyarellenesség) megoldása csigalassúsággal halad.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Egy szép nap

Közzétéve 2018. október 10. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Annyira szép nap ez a mai, én meg annyira de annyira könnyûnek érzem magam!
Rögvest meg is magyarázom:
Szép nap, mert minekutána a tavasszal elhatároztuk, hogy lakásunkba bevezetjük a gáz, ma kézhez kaptam a vezetékre csatlakozás tervét. Hogy még konkrétabb legyek: a kerítésünktõl mintegy két és fél méterre megy el az utcán a fõvezeték, ennek a két és fél méteres vezetéknek a lefektetésére vonatkozik a terv. Az ember azt hinné, hogy ez egy banalitás, de errõl szó nincs, a tervezõ egy 39 oldalas dokumentációt adott át két példányban, bennük megszámlálhatatlan irat, mindegyik pecsétekkel és aláírásokkal. Abba ezek után bele se merek gondolni, hogy miképpen néz ki az Északi Áramlat gázvezeték dokumentációja.
Aztán könnyûnek érzem magam, s ez fõleg a zsebek táján érezhetõ. Ugyanis annak ellenére, hogy a bekötési munkálatból még egy kapavágás sem esett meg (s akkor nem beszéltünk csövekrõl meg egyéb idomokról, kazánról, stb.), de ez idáig már kifizettünk összesen 819 lej és 45 banit! Mit mondjak, nem semmi, némi papírmunkáért. S hogy legyen világos: nem X vagy Y pézéhségérõl van szó, hanem csupa olyan bürokratikus tennivalóról, amelyek tekintetében az állam a hunyó, az talál ki abszurd és felesleges ûrlapokat és nyakatekert eljárásokat, amelyeket be kell tartani, másképp nagy baj is lehet.
Tehát köszönöm szépen ennek a centenáriumi Romániának, hogy ily módon is emlékeztet rá, hogy itt élek!

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!