Bürokrácia

Közzétéve 2018. szeptember 14. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Amint az várható volt, DT barátunk megfellebbezte a Brassói Táblabíróságon a Diszkriminációellenes Tanács határozatát, így kezdetét vette egy újabb évekig elhúzódó per. A táblabíróság megküldte nekem a keresetet, én pedig – élve a korszerû technikák adta lehetõségekkel – a válasziratomat és a viszontkeresetemet elektronikus úton küldtem el, kérve ugyanakkor, hogy igazolják vissza annak kézhezvételét.
Megvallom nagy reményeket nem fûztem a visszaigazoláshoz, mert egyéb ügyekben számos bíróságtól kértem már ezt az elmúlt években, de egyetlen esetben sem jártam sikerrel. Ehhez képest most meglepetésemre megérkezett a visszaigazolás, nem is egy egyszerû, egy mondatos levél, hanem egy pecsétes papír formájában:

adresa conf.e-mail dos 399

De hogy az örömbe azért némi üröm is vegyüljön, a bürokrácia újabb veretes példájával is szembesülnöm kellett egyúttal, ugyanis – mint az iratból kiderül – a bíróság azt kérte, hogy igazoljam vissza, hogy megkaptam a visszaigazolást. Jólnevelt ember lévén ezt meg is tettem, kitöltve az e célra kapott típusiratot:

confirmarea-confirmarii

Mivel van bennem hajlam az abszurd iránt, megfordult a fejemben, hogy kérjem meg õket, hogy igazolják vissza a visszaigazolás visszaigazolását, de aztán letettem róla, mert azért mindennek kell legyen egy határa. Habár ez a példa inkább azt mutatja, hogy az agyament bürokráciának talán nincs, vagy legalábbis valahol jó messze van.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Az elsõ harmad után 1-0 és 1-0

Közzétéve 2018. augusztus 20. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Mikor már azt gondoltam, hogy még a fenyegetés sem fogja tettre serkenteni a Diszkriminációellenes Tanácsot, akkor kisebbfajta csoda történt: ugyanazon a napon két határozatot is hozott a postás: a tavaly áprilisban Dan Tanasã ellen tett panaszom ügyében idén március hetedikén meghozott 106-os számút, illetve az idén januárban a Realitate Media ellen tett panaszom ügyében július 25-én meghozott 308-as számút.
Mindkét panasz közös vonása az, hogy a bepanaszoltak az egész romániai magyar közösséget diszkriminálták, sõt, igazság szerint az ellen izgattak és uszítottak, s igencsak eredményes módon, sértõ és gyûlölködõ hozzászólások egész sorát kiváltva, melyekbõl egy-egy igen bõséges válogatást is mellékeltem a panaszokhoz. Ennek ellenére, illetve figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezek nem elszigetelt esetek, mert mindkét bepanaszolt sûrûn követi el ezeket a vétkeket, a Tanács igen hosszas idõhúzás után (illetve – joggal feltehetõ – a bûntetõ panasszal való fenyegetés hatására) szánta rá magát, hogy ezeket a határozatokat megszövegezze is kiközölje. Az elsõ panasz esetében például a határozat még március elején megszületett, de csak több mint 5 hónap eltelte után közölték ki.
No de lényeg a lényeg, mindkét esetben helyt adtak a panaszomnak, megállapították a szabálysértést és büntetést róttak ki a bepanaszoltakra:

ODT-hatarozat-lenyeg

ODT-hatarozat-lenyeg

Tehát mondhatni mindkét mérkõzés – hoki-nyelven – 1-0-ra áll (mert nagyon csodálkoznék, ha nem fellebbeznék meg ezeket a határozatokat a bíróságon, ami további két játékrészt fog jelenteni). Ezzel együtt hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindkét szemem nevet, mert a Tanács a büntetés ellenére meglehetõsen elnézõ volt, ugyanis:
– A panaszokban azt is kértem, hogy kötelezzék a bepanaszoltakat, hogy a határozatot tegyék közzé a sajtóban. Ezt a kérésemet mindkét esetben elengedték a fülük mellet, minden indoklás nélkül figyelmen kívül hagyták.
– Ugyan elvárható lett volna, hogy a bepanaszoltakat arra kötelezzék, hogy távolítsák el a Tanács által jogsértõnek nyilvánított szövegeket a honlapjukról meg a Facebook-oldalukról, ez nem történt meg, mindössze annyi – s ez is csak Tanasã esetében – hogy azt ajánlják, hogy tegyen lépéseket ezen tartalmak eltávolítása érdekében. Mintha azt valami felsõbb hatalomtól kellene kérvényezni, nem lenne meg minden lehetõsége arra, hogy õ maga hipp-hopp kitörölje az egészet.
– Tekintettel arra, hogy a diszkrimináció egy egész közösséget érintett, a kiszabható bírság 2.000 és 100.000 lej között van. Ennek a minimumát szabták ki, holott a törvény értelmében is súlyosbító tényezõ az, ha a diszkrimináció több szempontból is megvalósul, márpedig itt nyelvi és nemzetiségi alapon is diszkrimináltak, ráadásul folytatólagosan. Tehát elvárható lett volna egy súlyosabb büntetés, aminek némi elrettentõ jellege is lehetne a jövõre nézve. Azt mondanom sem kell gondolom, hogy a panaszokban ezekre mind felhívta a Tanács figyelmét, de nem sikerült meghatnom õket. (Igaz, hogy arra is módjuk lett volna, hogy csak megrovásban részesítik a bepanaszoltakat.)
A következtetés mindenképp az kell legyen – szerintem -, hogy ezt az utat kell járni. S ha tömegesen érkeznek panaszok a Diszkriminációellenes Tanácshoz, akár azt is el lehet érni, hogy egy idõ után magasabb bírságokat szabjanak ki, avagy hogy közös erõvel rávegyük az uszítókat, hagy hagyják abba, vagy legalábbis fogják vissza magukat.
Ha valaki kedvet kapott és csatlakozna, annak természetesen megadunk minden segítséget, épp csak jelentkezzen itt szekler.monitor@sic.hu vagy itt https://www.facebook.com/szeklermonitor.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, siker | Hozzászólás most!

Ellátja-e a feladatát a Diszkriminációellenes Tanács?

Közzétéve 2018. augusztus 9. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Nyilván nem egyszerû erre a kérdésre egy sima igennel vagy nemmel válaszolni, de hát az általában igaz, hogy bármilyen ítéletet úgy kell meghozni, hogy azt minél több konkrétum támassza alá. Nézzünk tehát ilyen konkrétumokat:
Tavaly április elején tettem panaszt a Tanácsnál bizonyos Tanasã ellen, aki a blogján meg a Facebook oldalán folyamatosan uszít a magyarok ellen, hazudozik és félremagyaráz meg belemagyaráz. Tekintve hogy a zaklatás is a vonatkozó jogszabály hatálya alá esik, a panasz tökéletesen megalapozott, ezt támasztja alá amúgy nem egy korábbi határozata a Tanácsnak. Az eset tehát elsõ látásra egyszerû, az említett precedensek miatt sokat filozofálni nem kellett volna, hanem hipp-hopp meghozni az elmarasztaló határozatot. Mondanom sem kell, hogy nem ez történt. Eltelt ugyanis a törvényben elõírt 90 nap, de határozat sehol. Aztán eltel még egyszer 90 nap, ugyanazzal az eredménnyel. Vártam további két hetet, majd írásban érdeklõdtem a panaszom sorsáról, amire kaptam egy semmitmondó választ, miszerint a megoldása folyamatban van.
Aztán ez a folyamat csak nem akart véget érni, így tavaly decemberrel kezdõdõen havonta bár egyszer újra és újra érdeklõdtem, összesen kilenc alkalommal, anélkül hogy válaszra méltattak volna. Mint köztudott, bármely intézmény köteles minden megkeresésre 30 napon belül válaszolni, de ez a Tanácsot különösebben nem zavarta, hallgattak kitartóan, mint a csuka. Idén februárban Bukarestben jártam, így módom volt személyesen is érdeklõdni, ekkor azt a választ kaptam, hogy nagyon meggyûlt a munkájuk, nehezen birkóznak meg a feladatokkal, de becsszóra ígérik, hogy legkésõbb április elején kézhez fogom kapni a határozatot.
Gyanakvó természet lévén, hazaérve megfogalmaztam egy közérdekû adatigénylést (hadd lássam mennyire gyûlt meg a munkájuk), amire csodák csodája válaszoltak, az eredmény pedig itt van.
Na ez már egy olyan konkrétum, ami alapján elmondható, hogy komoly gondok vannak a Tanács körül, hisz a 90 napos határidõt gyakorlatilag soha nem tartják be, sõt, az egy év alatt regisztrált panaszok kevesebb mint negyven százalékát sikerült elbírálniuk 14 hónap alatt, s a meghozott határozatoknak meg alig több mint felét szövegezték meg és küldték el a feleknek. Ez a pillanatkép elég egyértelmûen azt vetíti elõre, hogy az elmaradások évrõl évre csak szaporodni fognak, a megoldatlan panaszok lassan lassan maguk alá temetik az egész intézményt, ha nem kezdenek el fürgébben dolgozni, vagy nem bõvítik lényegesen a létszámot.
Na de vissza a saját panaszhoz. Itt a következõ fejlemény az volt, hogy március elején a bepanaszolt fél a Facebook oldalán közzétett egy dühös bejegyzést, miszerint arról értesült, hogy a Tanács elmarasztalta és 2000 lej büntetés kifizetésére kötelezte. Hogy ez igaz-e nem tudom, mert jómagam további öt hónap múlva sem kaptam semmiféle tájékoztatást (mint korábban már jeleztem), de hajlok arra hogy elhiggyem. S akkor itt van egy újabb gond: a Tanácsnál olyan alkalmazottak vannak, akik a bepanaszoltaknak, a gonosztevõknek súgnak. Márpedig aki a medvével tart, aki megteszi azt, hogy egy ilyen alakot tájékoztat az ellene meghozott határozatról, az miért ne tenné meg azt is, hogy még határozathozatal elõtt tippeket ad neki a védekezésre?
Aztán van az ügynek egy olyan oldala is, hogy a Tanács csigatempója nem csak engem, mint panaszost hoz hátrányos helyzetbe, hanem – s ez a nagyobb gond – megadja a lehetõséget a bepanaszoltnak, hogy tovább végezze kártékony tevékenységét. Ha a Tanács rendesen végezné a dolgát, akkor maximum három hónapon belül döntést hozna, s az illetõ már kotorászhatna is a zsebében. S ha tisztességesen mérné fel a helyzetet, s nem a minimális büntetést szabná ki, hanem bár a kiszabhatónak a tizedét (ez 10.000 lej lenne), akkor hamar el lehetne venni az ilyen bajkeverõk kedvét, mert aki figyelemmel követi a ténykedését az tudja, hogy minden további nélkül lehet ellene hetente tenni egy panaszt, s a heti 10.000 lej büntetés egy idõ után lelohasztaná a harci kedvét.
S akkor ismét vissza a saját ügyemhez. Múlt hónap közepén végképp meguntam ezt az idõhúzást, s írtam nekik egy utolsónak szánt levelet, amiben jeleztem, hogy tele van a hócipõm, s ha a hónap végéig nem kapom kézhez a határozatot, akkor panaszt teszek ellenük az ügyészségen hivatali visszaélés miatt. Hisz a tényállás világos: hibásan végzik a törvényben elõírt tevékenységüket, s ennek eredményeképpen nekem a jogaim sérülnek.
Így utólag bevallom, ezzel a szándékom az volt, hogy mozdítsam ki õket a tespedésbõl, s vegyem rá, hogy végre szövegezzék meg és küldjék el nekem a hónapokkal korábban meghozott határozatot. No de nem ez történt! Eljött július vége, de ezzel a levéllel se sikerült kiváltanom semmiféle reakciót, magasról tettek a fenyegetésemre. S hogy ez mennyire így van, azt tökéletesen bizonyítja az, hogy július 30.-án ismét Bukarestben volt dolgom, hát bekopogtam a Tanácshoz is érdeklõdni. A titkárnõ pedig arról tájékoztatott, hogy aki a határozat megszövegezéséért felel szabadságon van.
No itt telt be nekem a pohár, ez volt az a pont, amikor a címben feltett kérdésre egy határozott “nem” választ adtam. S hogy a véleményemet nyomatékosítsam, hozzáláttam a büntetõ panasz megfogalmazásához is, az elkészült dokumentumot pedig a hétfõi napon postára tettem. Hadd lássuk az ügyészség miképpen fogja ezt a kristálytiszta helyzetet kimagyarázni. Mert hogy ki fogja, arra nagy összegben mernék fogadni, elvégre Romániában élünk és volt idõnk kiismerni ezt az országot.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Szolgálnak és védenek

Közzétéve 2018. augusztus 7. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Tavaly októberben tettem panaszt a sepsiszentgyörgyi ügyészségen népünk nagy barátja ellen, több rendbeli törvénysértés miatt. Onnan a panasz kivizsgálásra átkerült a bûnügyi rendõrségre, ahol nagy lendülettel munkához láttak, s elsõ lépésként idén márciusban sértett félként kihallgattak. Aztán teltek múltak a hónapok, s június közepén levélben érdeklõdtem a rendõrségen a kivizsgálás menetérõl. Vártam becsülettel egy hónapot a válaszra, de az nem jött, így július közepén már az ügyészségnek küldtem el ugyanazt a kérést. Erre ma érkezett egy levél a rendõrségrõl:

CV-rendorseg-valasz

Sajnálom azokat, akik nem tudnak románul, s nem tudják kiélvezni a maga teljességében ezt a remekmûvet, így be kell érjék az én tökéletlen magyar nyelvû összefoglalómmal, ami így hangzik:
Tájékoztatjuk, hogy a ügyészséghez címzett levelét az hozzánk továbbította. Érdeklõdésére közöljük, hogy a 1963/P/2017-es számú ügy kivizsgálása folyamatban van. Ha részleteket szeretne megtudni arról, hogy miképpen haladnak a kivizsgálások, ezeket az ügyészség tudja önnek megadni.

Világos, nem? Nem? Tényleg? Márpedig a levélben ez áll!
Persze feltehetõ az a kérdés, hogy kinek a szolgálatában áll az a két fõnök, akik a levelet aláírták, de erre biztos választ nem tudok adni. Tippem mondjuk van…

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Hogy értsük a helyzetet

Közzétéve 2018. augusztus 5. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Vannak jóhiszemû ismerõseim (köztük román is), akik azzal nyugtatnak (vagy inkább csak magukat?), hogy ez a Dan Tanasã csak egy darab õrült, nem kell komolyan venni, a szamárbõgés nem hallatszik az égbe, stb, stb. Ezeket kérem, hogy figyeljenek:
Ma egy hete tüntetés volt Bukarestben, de már azt megelõzõen, heteken keresztül ment a nagy szervezés sovén román körökben, hogy menjünk Bukarestbe, védjük meg a román nyelvet. Ennek az egésznek része volt az is, hogy tudós emberek megfogalmaztak egy nyílt levelet Iohannis elnöknek, amiben azt kérték, hogy ne hirdesse ki az új közigazgatási törvényt, mert az hivatalossá teszi a magyar nyelvet az ország jelentõs részében, márpedig ez – mint köztudott – az elsõ lépés Erdély elszakításának az útján. Azt is kérték a levél szerzõi, hogy a tüntetés végén Iohannis fogadja õket, hogy tudják szóban is elmondani amit leírtak, de még további érveket is.
Aztán lezajlott a tüntetés (hála Istennek mérsékelt érdeklõdés mellett), Iohannis meg nem fogadta a nyelvvédõket. Ellenben alig két napra rá az elnöki hivatal honlapján közzétették ezt, vagyis egy terjedelmes beadványt, amit az elnök az alkotmánybírósághoz intézett, s amiben hosszan részletezi, hogy szerinte miért alkotmányellenes az illetõ törvény. S láss csodát, ezen pontok között fellelhetõek azok is, amiket Tanasã meg egyéb székelyföldi “civilek” kifogásolnak. S – figyelem! – még aznap megjelenik Tanasã blogján ez az írás, ami hosszan ecseteli, hogy lám, az elnök igazat adott nekik, s megtámadta a törvényt az alkotmánybíróságon.
Azt talán megállapíthatjuk, hogy Tanasã barátunk nem alkotmányjogász, aki reggelire alkotmányossági kifogásokat szokott enni a rántotta mellé, akkor pedig a logikus magyarázat úgy hangzik, hogy az elnöki hivatalból valaki súgott neki, úgy értesült a beadványról. Most persze azt is mondhatja valaki, hogy gonosz vagyok, létezik sok más lehetséges magyarázat is, s én ezt készségesen elismerem, ezért még hozzáteszek egy másik történetet:
Tavaly áprilisban panaszt tettem Tanasã ellen a Diszkriminációellenes Tanácsnál. A panaszom ügyében született döntésrõl (mert van ilyen) engem máig nem értesítettek, ezzel szemben március elején Tanasã (azóta törölt, mert a Facebook hamarabb unta meg a mocskolódásait mint a román hatóságok, s ez is sokat elmond) Facebook oldalán a következõ bejegyzés jelent meg: “Aflu pe surse ca CNCD, institutia aia condusa de un membru UDMR nostalgic al Ungariei Mari, a decis azi sa ma amendeze cu 2000 de lei pentru niste comentarii pe care le-au facut unii la un articol de pe blogul meu. Da, ati înteles bine! CNCD ma amendeaza pe mine pentru ce au spus altii. În anul Centenarului Marii Uniri, UDMR, formatiune ce actioneaza la comanda Ungariei împotriva României, se atinge de mine direct ca sa îmi faca rau! Astept confirmarea oficiala. Între timp îmi contactez avocatii.” Ezek szerint a Tanács úgy döntött, hogy megbünteti, s – láss csodát – õt errõl valaki belsõ ember még aznap tájékoztatta is! Mondom még aznap. Tehát azonnal, ahogy ez megtörtént. S ugyan a határozat kiközlésének törvényes határideje 30 nap, rá 5 x 30 napra sem kézbesítették ki hivatalosan (minden bizonnyal neki sem). S mivel azt még bíróságon meg lehet majd támadni, ami további minimum két éves folyamat, ezért leghamarabb a panaszom iktatása után 3,5-4 évvel fog – esetleg – megtörténni az, hogy a neve mellé beírnak egy jogerõs elmarasztalást.
Ezek után talán a korábban még kétkedõk is elhiszik, hogy ugyan lehetséges, hogy ez egy õrült, de hogy a rendszer maximálisan kiszolgálja és felhasználja, ahhoz a leghalványabb kétség sem fér.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Fokozódik a magyar tanulókat az érettségi alkalmával érõ diszkrimináció

Közzétéve 2018. július 10. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Korábban már beszámoltam arról, hogy mivel az érettségi alkalmával a magyar tanulókat dupla diszkrimináció éri, mivel ugyanannyi idõ alatt kell több tantárgyból vizsgázzanak, azért, hogy végül ugyanazt a diplomát kapják, mint román társaik. Ezért a Diszkriminációellenes Tanácshoz, majd az igazságszolgáltatáshoz fordultam azzal a kéréssel, hogy változtassák meg a rendszert, számolják fel a diszkriminációt. Az évekig tartó eljárás eredménytelen volt, így a téma immár az Emberi Jogok Európai Bíróságán van, ahol idén februárban átment az elsõ szûrõn, tehát befogadhatónak nyilvánították (magyarán úgy értékelték, hogy az elbírálása a Bíróság hatáskörébe tartozik, illetve hogy vannak arra utaló jelek, hogy valóban diszkrimináció történt), így elõbb-utóbb érdemben is el fogják bírálni.
Már akkor mondtam, hogy ez egy jó jel, illetve azt, hogy arra bíztatunk minden olyan érettségizõt, aki a román vizsga miatt nem kap diplomát, hogy maga is forduljon a strasbourgi bírósághoz, mert a panaszát szinte biztos be fogják fogadni. Ezzel pedig két dolgot tud elérni: egyrészt esélye van kártérítést kapni az õt ért diszkrimináció miatt, másrészt pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy minél hamarabb szülessen egy irányadó ítélet a témában, ami rendes körülmények között az kell legyen, hogy arra kötelezik Romániát, hogy alakítsa át az érettségi rendszerét, szüntesse meg a magyar tanulókat érõ diszkriminációt.
Most, hogy véget ért az érettségi, célszerû visszatérni erre a témára, felhívni az érintettek figyelmét erre, illetve még inkább arra, hogy a Székely Figyelõ segítséget nyújt mindenkinek aki ezt igényli a kereset elkészítésében. Tehát arra bíztatjuk azokat, akik románból nem kaptak átmenõ jegyet, avagy elérték az ötöst de a román jegy lerontotta az általánosukat s ezért nem kaptak diplomát, hogy keressék meg a Székely Figyelõt vagy az EMI-t, és mi ellátjuk õket a szükséges információkkal, hogy tudják a panaszukat elküldeni, de igény esetén abban is tudjuk segíteni õket, hogy kapcsolatba hozzuk egy ügyvéddel, aki a nevükben eljár. Lényeg az, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetõséggel, mert egyrészt egyenként mindenkinek fontos lehet az, ha akár pár év múlva is, de egy strasbourgi ítélet kimondja, hogy tisztességtelenül járt el velük szemben a román állam, másrészt a bíróság által megítélhetõ kártérítés is jól jöhet majd. Arról nem beszélve, hogy az egész romániai magyar közösség szempontjából milyen fontos az, hogy legyen vége ennek a diszkriminációnak, az állam biztosítson egyenlõ feltételeket minden érettségizõnek.
S ha ez nem lenne elég, az idén egyértelmûen azzal is szembesülnünk kellett, hogy a Hargita és Kovászna megyei érettségizõket meglopták a dolgozatokat javító tanárok! A kifejezés erõsnek tûnhet, de teljesen indokolt, hiszen nem lehet véletlen az, hogy országos szinten 2 százalékkal nõtt az átmenési arány, ezzel szemben Hargita és Kovászna megyében ennek két és félszeresével! Ez messze a statisztikai hibahatáron túl van, s egyértelmûen azt bizonyítja, hogy a maros megyei tanárok (illetve azoknak legalább egy része, mert ott javították ennek a két megyének a dolgozatait) tisztességtelenül pontoztak. Minden hátrányos megkülönböztetés elítélendõ, de amikor az életük elején levõ fiatalokat lopnak meg s ráadásul tanárok és szisztematikusan, arra nehéz szavakat találni, az a gazemberség olyan szintje, amitõl a legnyugodtabb embernek is felforr a vére. Éppen ezért arra bíztatjuk azokat az érettségizõket akik áldozatul estek ennek, hogy ne elégedjenek meg azzal, hogy az újrajavítás után jobb jegyet kaptak, netán sikeresen érettségiztek. Ugyan egy ilyen esetben a Maros megyei tanfelügyelõségnek kötelessége volna hivatalból kivizsgálást indítani, azonosítani és megbüntetni a vétkeseket, de ilyen téren pont azzal a tanfelügyelõséggel szemben nem lehetnek illúzióink. Jobb, célszerûbb ha minden egyes áldozat maga tesz panaszt az õt ért diszkrimináció miatt a Diszkriminációellenes Országos Tanácsnál. Tudatában vagyunk annak, hogy egy ilyen eljárás elindítása és lefolytatása nem kézenfekvõ feladat az emberek döntõ többségének, ezért segítséget ajánlunk azoknak, akik panaszt szeretnének tenni, de nem tudják hogyan. Keressenek meg minket az alább olvasható elérhetõségek valamelyikén, és mi felvesszük velük a kapcsolatot és díjmentesen segítünk. Túl azon, hogy kiben-kiben kell legyen annyi önérzet, hogy kiáll a jogai mellett, ez (is) az egész romániai magyar közösség szempontjából is fontos, ezért is arra kérünk miden érintettet, hogy éljen a felkínált lehetõséggel.
Elérhetõségek:
https://www.facebook.com/szeklermonitor/
https://www.facebook.com/emi.erdely/
szekler.monitor@sic.hu

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Danke – Thanks – Köszönjük Dolomiten!

Közzétéve 2018. július 4. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Dolomiten-04.07.2018

Dolomiten

Kategória: Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

A profi

Közzétéve 2018. június 24. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Mármint a profi feljelentõ. Gondolom ebbõl már mindenki tudja kirõl van szó, nevet nem is kell írjak. Igen, igen, róla! S hogy miért mondom, hogy profi? Azt jól mutatja a következõ történet:
Múlt kedden délután két levél érkezett a gyergyószentmiklósi városházára. A 21. században élünk, tehát nyilván nem a postás hozta, hanem az internet, mert az éjjel nappal rendelkezésre áll, s havi általányért cserébe az ember korlátlan számú levelet küldözgethet mindenfele.
Feladóként mindkettõben ez szerepelt: tanasa.dan@gmail.com, s a levelek fejlécében megjelölt téma is szinte ugyanaz volt: “Plângere prealabila în baza art. 7 din Legea nr. 554/2004 – inscriptii casa de cultura (atasat)” illetve ” Plângere prealabila în baza art. 7 din Legea nr. 554/2004 – steaguri domeniul public (atasat)”. Azaz mindkét levélhez csatolva volt egy-egy felszólítás, amiben a feladó tájékoztatja a város választott vezetõit, hogy tûrhetetlen törvényszegések kézzelfogható jelei tapasztalhatóak a város területén, s kifejezi azon elvárását, hogy 30 napon belül a polgármester orvosolja a helyzetet.
Épeszû emberben felmerül a kérdés, hogy ugyan nem kerül többe két levelet küldeni, de akkor is furcsa, vajon miért nem írt az az áldott jó ember egyet, amiben feltárja lelke minden bánatát? A magyarázat pedig a következõ: Mint köztudott, a Bukarestben bejegyzett, méltóságért meg egyebekért küzdõ egyesület tevékenysége abban merül ki, hogy üldözi a magyar feliratokat és jelképeket. Ennek megfelelõen két fajta pert indított az elmúlt években, az egyiket nevezhetjük zászló-pernek, a másikat pedig felirat-pernek. E célból valamikor valaki megírt két típus-szöveget, egy-egy polgármestereknek címzett felszólítást meg bíróságoknak szánt keresetet, a barátunk pedig nem tesz mást, mint hogy ezekbe beírja egy-egy település nevét, az aktuális dátumot, majd elküldi a címzettnek. Sõt, még abban sem lehetünk biztosak, hogy õ teszi mindezt, mert minden ilyen levél végére egy valamikor beszkennelt pecsét és aláírás kerül, tehát elvileg a nevében akárki végezheti ezt a tevékenységet. Egy biztos: mivel “kombinált” levél-minta nem létezik, ellenben Gyergyószentmiklós esetében mindkét “bûncselekményt” sikerült feltárnia, ezért nem maradt más választása, elküldte mind a két levelet. Nehogy már nekifogjon összeollózni a két levél-típusból egy harmadikat, avagy – horribile dictu – írjon egy egyedit, erre az esetre szabottat. Õ ilyet nem tesz, mert õ profi. Ül a számítógép elõtt, s gyártja a felszólításokat és a kereseteket.
Néha ugyan be-becsúszik egy-egy hiba, hogy teszem azt X település polgármestere elleni panaszban az Y település területén található zászló ellen emel szót, de ez még belefér, elvégre az elmúl években számos bíró is elkövette ugyanezt a hibát, amikor az ilyen esetek számára készült típus-ítéletbõl állított elõ egy konkrét perben konkrét ítéletet. De attól még igaz, hogy az emberünk profi. Elvégre minden bizonnyal ebbõl él.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Hol jó rendõrnek lenni?

Közzétéve 2018. június 19. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Nagyon régóta beszélik úton-útfélen, hogy a rendõrök Székelyföldön “veszélyességi pótlékot” kapnak. A dolog teljes mértékben hihetõ, ellenben bizonyítékot hosszú ideig nem prezentált senki, míg aztán ez is megtörtént, valaki ugyanis nemrég közzétette ezt a miniszteri rendeletet:

OMAI 132_2004_sporuri salariale

Ebben a 12. oldalon található a 14.1 cikkely, ami arról rendelkezik, hogy Hargita és Kovászna megyében minden rendõr 15% fizetés-pótlékot kap. Mondanom sem kell, hogy ez a rendelkezés legalább három sebbõl vérzik, de nagyon:
1. A miniszteri rendelet alapját képezõ kormányrendelet 20. cikkelye (amint az oldal tetején olvasható) arról rendelkezik, hogy miniszteri rendelettel kell meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján egyes településeken szolgálatot teljesítõ, bizonyos beosztásban dolgozó alkalmazottak valahány százalékos plusz juttatásra jogosultak. Ezzel szemben ez a cikkely nem kritériumokat tartalmaz, hanem csak úgy megállapítja, hogy két teljes megyében, minden egyes rendõr és egységesen 15% plusz fizetésre jogosult. Egy ilyen intézkedésre nem jogosította fel a minisztert ama kormányrendelet, tehát ez az intézkedés jogalap nélküli, más szóval törvénytelen.
2. Egy azonnal szembeszökõ, átlátszó csúsztatással összemossa azt a tényt, hogy a székelyek nem szívesen állnak rendõrnek a román állam szolgálatába azzal a nyilvánvalóan valótlan állítással, hogy a székelyföldi rendõrségek üresen konganak, mert senki nem akar itt rendõr lenni. Miközben köztudott, hogy 1989 óta a rendõrség állománya vidékünkön igencsak felduzzadt, s az ország minden sarkából örömmel jöttek ide rendõrök.
3. Ezzel szemben semmiféle pótlékot nem kapnak azok a rendõrök, akik valóban elszigetelt helyen dolgoznak, valamelyik hegyi faluban amit csak szekérrel lehet megközelíteni, mert ugyan a kormányrendelet szerint az megilleti õket, de a miniszteri rendelet róluk semmit nem rendelkezik. Még elgondolni is abszurd, hogy elszigetelt helyen való szolgálat miatt fizetési pótlékot kapnak azok a rendõrök, akik Sepsiszentgyörgyön vagy Csíkszeredában dolgoznak, miközben nem kap olyat az a rendõr, aki teszem azt a Duna deltában teljesít szolgálatot.
Arról nem beszélve, hogy ez az egész mélységesen diszkriminatív, mert minden elfogadható ok nélkül ad kevesebb fizetést az összes többi megyében dolgozó rendõröknek.

Mint látható, a miniszteri rendelet 2004-es, kérdés tehát, hogy még érvényben van-e. S mivel a törvény biztosítja az állampolgároknak a jogot, hogy közérdekû információkhoz hozzáférjenek, nosza megkérdeztem a Belügyminisztériumot, hogy érvényben van-e még ez a rendelet, s ha netán nem, akkor létezik-e olyan más érvényes jogszabály, ami hasonló privilégiumot biztosít a két megye rendõreinek. A válasz pedig eképpen néz ki:

Rasp-Arus-Zsolt-1

Ebbõl egyrészt kiderül, hogy ama miniszteri rendelet már nincs érvényben, illetve az, hogy a most érvényes javadalmazási kerettörvény is tartalmazza azt a lehetõséget, hogy miniszteri rendelettel, bizonyos feltételek között egyes rendõrök plusz jövedelmet kapjanak. Nem derül ki azonban a lényeg, mégpedig azzal az indoklással, hogy a most érvényben levõ miniszteri rendelet szolgálati titoknak van minõsítve!

Márpedig ez nincs rendben, sõt, nagyon nincs rendben. Ugyanis:

1. Ugyanazt a területet szabályozza, amit a korábbi, amelyik nem volt szolgálati titok. Akkor vajon ez miért lett az?

2. Az alkotmány 31. cikkelye garantálja a közérdekû információhoz való hozzáférés jogát, s hogy ne lehessen maszatolni, egyrészt rögzíti, hogy ezt a jogot csak törvénnyel lehet korlátozni, másrészt pedig mindössze néhány esetben (ha ezt megkívánja a nemzetbiztonság-, a közegészség-, a morál-, vagy az emberi jogok védelme, illetve ha az által természeti katasztrófákat lehet megelõzni). Nem kell ahhoz logikából doktorálni hogy az ember belássa, hogy a fizetési pótlékokra vonatkozó kritériumok nem esnek ezen kategóriákba, következésképpen még törvény által sem szabad azokat titkosítani.

3. Arról nem beszélve, hogy a válaszban hivatkozott fizetési kerettörvény nem említ semmiféle titkosítást, tehát a miniszteri rendelet titkosítása jogsértõ, mert nem törvény által történt.

4. Végezetül az sem lényegtelen szempont, hogy a közérdekû adatokhoz való hozzáférésrõl szóló törvény tételesen kimondja, hogy tilos titkosítani olyan adatokat, amelyek jogsértésre vonatkoznak, vagy jogsértés tesznek lehetõvé. Márpedig a 2004-es miniszteri rendelet – amint arra fennebb utaltam – jogsértõ, egészen pontosan diszkriminatív volt, s megvan minden esély arra, hogy a mostani is az. Éppen ezért újabb levélben fordultam a minisztériumhoz, amiben a fenti érveket felsorolva azt kértem, hogy küldjék meg nekem az S/7/2018-as miniszteri rendeletet.
A hazai viszonyokat ismerõ olvasó könnyen kitalálja hogy mi volt erre válasz, ezért gondolom nagyon nem lepõdik meg azt olvasván:

Rasp-Arus-Zsolt-2

Ebbõl hadd emeljem ki azt a csúcs-impertinenciát, amikor közlik velem, hogy márpedig nem küldik meg a kért rendeletet, majd arra bíztatnak, hogy ha rendelkezem bizonyítékkal arra nézve hogy az törvénysértõ, akkor forduljak az illetékes hatóságokhoz.

Lényeg azonban a lényeg, kitartanak amellett, hogy a miniszteri rendelet hivatali titok, s nem küldik el nekem. Nem maradt hát más választásom, így múlt héten postáztam a Bukaresti Táblabíróságnak azt a keresetet, amiben a fent felsorolt érvek alapján azt kérem, hogy kötelezzék a minisztériumot a titkosság feloldására és arra, hogy küldje meg nekem a vitatott minisztériumi rendeletet.

Következésképpen ha valaki most azt kérdezi tõlem, hogy kapnak-e jelenleg fizetés-pótlékot a rendõrök Székelyföldön, arra csak azt tudom válaszolni, hogy nem tudom. Az ellenben biztos, hogy közszájon forog az hogy igen, épp csak nem 15, hanem most már 20%-ot.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, megáll az ész!, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | 1 hozzászólás

A kincstári gõg és butaság határtalan

Közzétéve 2018. június 14. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Minekutána már három esetben jártam meg a Bukaresti Táblabíróságon azt, hogy a bírók figyelmen kívül hagyva egy törvényes elõírást, nem végleges döntést hoztak, hanem olyat ami ellen fellebbezni lehet a Legfelsõ Ítélõ és Semmítõszékhez, úgy döntöttem, hogy írok egy levelet a Táblabíróság elnökének, amiben felhívom a figyelmét erre, s megkérem hogy õ a maga részérõl figyelmeztesse a bírókat. (Hogy jobban értse mindenki mirõl van szó: ismerve a hazai bíróságok hozzáállását, kisebbségi jogsértések esetében az ember úgy indít eljárást, hogy 99,99%-ban tudja, hogy a pert idehaza el fogja veszíteni, esetleg az Emberjogi Bíróság fog majd igazságot szolgáltatni. Ahhoz azonban, hogy oda eljusson, egyszer végig kell járnia idehaza a törvényes utat, csak egy végleges ítélet után lehet Strasbourghoz fordulni. Ez pedig a jelzett esetekben azt jelenti, hogy ahelyett hogy a Táblabíróság ítélete után rögtön panaszt tehettem volna az Emberjogi Bíróságon, egyszer meg kellett fellebbezzem azt az ítéletet, ki kellett fizessek minden esetben 100 lej bélyegilletéket, majd várnom kellett minimum két évet, míg a Legfelsõ Bíróság kimondja, hogy a táblabíróság ítélete a törvény értelmében végleges, így a fellebbezésemet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.)
Szóval a hónap elején megírtam a fent említett levelet, amiben utalva a három konkrét esetre s az általuk okozott kellemetlenségekre, illedelmesen megkértem a bíróság elnökét, hogy hívja fel a bírók figyelmét arra, hogy tartsák be ama törvényes elõírást, elvégre azt úgy illik, s ráadásul az által hozzájárulnak a Legfelsõ Bíróság tehermentesítéséhez is. A levelemre pedig ma válasz érkezett:

buk-tabla-valasz

Amint látható, a válasz igen tartalmas és udvarias, kissé laza szabadfordításban az áll benne, hogy semmi közöm, ne szóljak bele. Szabatosabb változatban: az egyes ügyekben a bírók a megfelelõ törvényes elõírásoknak megfelelõen járnak el. Az láthatólag picikét sem érdekli a bíróság elnökét (név szerint Davidoiu Georgiant), hogy három konkrét esetrõl tájékoztattam, amikor a bírók bizony-bizony nem úgy jártak el. Ilyen körülmények között maximum remélni tudom, hogy azért vette az adást és szólt a kollégáinak. Ez hamarosan ki fog derülni, mert tegnap postáztam nekik egy ugyanolyan keresetet amilyen a másik három volt.

Gondolkodó ember azt a kérdést is felteheti magának, hogy vajon nem volna ésszerû a Legfelsõ Bíróság részérõl, hogy látva az oda sorra beérkezõ fellebbezéseket olyan ítéletek ellen amelyek a törvény értelmében véglegesek, valaki szánjon rá pár percet, s írja meg a Táblabíróság elnökének azt a levelet, amit én megírtam? A válasz nyilván az, hogy ésszerû lenne, következésképpen nem tették meg. S hogy ezt honnan tudom? Hát onnan, hogy õk maguk tájékoztattak a nemrég kézbesített jogerõs ítéletükben arról, hogy mit tettek. Ha mindenki leült és jól megkapaszkodott, akkor mondom: összeült az összes bíró, alaposan megvitatták a kérdést, majd azt a határozatot hozták a bírói gyakorlat egységesítése végett, hogy minden ilyen esetben a fellebbezéseket formai okokból, érdemi vizsgálat nélkül el fogják utasítani! Zseniális, nemde? Történt eme határozathozatal tavaly októberben. Majd rá négy hónapra megvizsgálták az egyik fellebbezésemet a fent említett háromból, s el nem fogják hinni a tisztelt olvasók mire jutottak:

raport-admisibilitate

Igen, igen! Megállapították, hogy formai szempontból minden rendben, a fellebbezés befogadható, érdemben le fogják majd tárgyalni!!
Majd aludtak rá párat, s a rá két hónapra sorra kerülõ tárgyaláson angyali ártatlansággal úgy döntöttek, hogy a fellebbezés nem befogadható, ezért érdemi tárgyalás nélkül elutasítják.
Részletek itt.

Tudnám kommentálni hosszan, de gondolom felesleges, mindenki képet alkothat ezek alapján a román igazságszolgáltatásról.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Kettõs mérce?

Közzétéve 2018. június 5. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Mint köztudott, idén március 14.-én a megye prefektusa a kiszabható legnagyobb összegre büntette Székelyudvarhely polgármesterét, mert a magyar nemzeti ünnep tiszteletére piros-fehér-zöld zászlókkal merészelte feldíszíteni a várost. Hogy ezt a büntetést végül ki kell-e fizetni, az még a jövõ zenéje, de ismerve a bíróságok joggyakorlatát, jó esély van arra, hogy a polgármester fellebbezését elutasítsák.
Ezek után igencsak meglepõdtem, mikor a napokban Csíkszeredában ezt láttam:

Na, mondom magamban, ezek is elszabták, készíthetik a pénzt a büntetésre, mert nekik aztán végképp nem lehet semmi kifogásuk, az amerikai nemzeti ünnep még odébb van, tehát õk valóban törvényt sértettek.
Azóta figyelem a sajtót, várom, hogy mikor jelenik meg a hír arról, hogy a Csíkszeredában vendégszereplõ cirkusz vezetõjét megbüntették. Várom, de sehol semmi. Se a román, se a magyar, se az írott se az elektronikus sajtó ilyen hírt nem közölt. Lehetséges, hogy a megyénk prefektusa kettõs mércét alkalmaz?

Kategória: Ez Románia, Megyei ügyek, Politika | Hozzászólás most!

Fejlemények a jogvédelem területén

Közzétéve 2018. május 30. szerda | Szerző: Árus Zsolt

1. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az elnöke megkapta a levelemet
A tértivevény tanúsága szerint 11-én, tehát 19 nappal ezelõtt kézbesítették Strasbourgban a levelemet, amiben jeleztem a bíróság elnökének, hogy Románia az Európa Tanács több dokumentumát is ratifikálta, ellenben azok gyakorlatba ültetése egy ideje visszafele halad, egyre több elõírásukat sértik meg maguk a hatóságok, amint azt a különféle szakértõi testületek jelentésében olvasni lehet. Éppen ezért igen nagy a felelõssége a Bíróságnak, hisz az tud igazságot szolgáltatni a jogsérelmet szenvedõknek.
Ilyen körülmények között komoly aggodalomra ad okot az, hogy az utóbbi hónapokban több olyan keresetet utasítottak vissza, amelyek egyértelmû jogsértésekrõl szóltak. Ezt alátámasztandó a levélhez csatoltam egy-egy rövid ismertetõt tíz ilyen ügyrõl, köztük van a gyergyószentmiklósi zászlóper is, ahol a másodfokú ítélettel a város szabályosan elfogadott zászlaját is levetették a városházáról, holott törvény biztosította jog azt oda kitûzni. Szintén csatoltam a levélhez a tíz elutasító végzést.
Mindezek ismeretében arra kértem az elnököt, hogy saját hatáskörben vizsgálja ki, hogy ezek a határozatok valóban szabályosan, minden befolyástól mentesen születtek-e. Jeleztem, hogy tudatában vagyok annak, hogy az elutasított panaszok esetében fellebbezésre nincs lehetõség, ellenben egyrészt ebben a félévben is több hasonló panasz volt vagy lesz benyújtva a bíróságra és fontos, hogy azokat korrektül kezeljék, másrészt a bíróság presztízsének megvédése érdekében is fontos tisztázni a felmerült gyanút.
Az eset kapcsán fontos információ még az, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlését egy komoly korrupciós botrány rázta meg (errõl részletek például itt: https://www.theguardian.com/world/2017/sep/05/azerbaijan-revelations-could-herald-shake-up-at-council-of-europe), amely komolyan megtépázta az ET jó hírnevét. Ilyen körülmények között elvárható, hogy a bíróság maximálisan komolyan kezeli ezt a kérdést, megelõzendõ annak elmérgesedését.
Sajnálatos ugyanakkor, hogy magának a bíróságnak a mûködési szabályzata tálcán kínálja a lehetõséget azon országoknak, amelyeknek rossz gondolataik találnak támadni. Jobb helyeken ugyanis (sõt, még Romániában is) az a szabály, hogy az egyes ügyeket véletlenszerûen osztják el a bírók között, ezzel szemben a strasbourgi bíróság szabályzata nemrég úgy változott, hogy a bíróság elnöke kijelöli azt a 32 bírót akik az elõzetes szûrést végzik, s abban a rendeletben azt is megjelöli, hogy melyik bíró melyik országokból érkezõ panaszokkal foglalkozik. Így egy kormánynak egyetlen bírót kell megkörnyékeznie, s máris biztosítani tudja azt, hogy az országa ellen benyújtott panaszok mindegyikét elnézõen fogják kezelni. Meggyõzõdésem, hogy ezt a szabályt sürgõsen meg kell változtatni, s remélem, hogy a panaszom nyomán bár ez meg is fog történni.

2. Mostantól szervezett formában
A Székely Nemzeti Tanács tevékenységét akadályozó hatóságok elleni fellépésekkel indult az a tevékenység, ami három évvel ezelõtt lépett új dimenzióba, mikor némi hatósági segédlettel elhagytam korábbi munkahelyemet, s idõm jelentõs részét erre tudom szentelni. Ha két szóval kell leírni, akkor a téma jogvédelem és jogérvényesítés. Ez azonban egy igen széles pálya, magam is meglepõdtem amikor kicsit alaposabban végiggondoltam, hogy mi minden fér bele, mi mindenre volna szükség. Ez zajlik mostantól szervezett formában, egy alapítvány keretében. Mivel a tevékenység egy jelentõs része nemzetközi téren folyik, ezért annak megfelelõen az alapítvány neve Szekler Monitor, de magunk között nevezzük csak Székely Figyelõ alapítványnak.
Három fõ területen tevékenykedünk:
– 1. Tájékoztatás
Ennek keretében mûködtetjük a szeker-monitor.sic.hu oldalt, ahol nem csak tájékoztató anyagokat teszünk közzé a romániai jogsértésekrõl, de elemzõ, megoldási javaslatokat tartalmazó írásokat is. Ezek elérését nem bízzuk a véletlenre, közösségi hálókon és hírlevélben tájékoztatjuk célzottan az általunk fontosnak tartott nagykövetségeket, nemzetközi szervezeteket és a sajtót minden egyes új írás közzétételekor. Szintén ezen tevékenység keretében árnyékjelentéseket készítünk, amelyek a helyzet ismertetésén túl célzott javaslatokat is tartalmaznak az egyes szervezetek (ET, ENSZ, EBESZ) dokumentumai alapján arra nézve, hogy mit kell változtatni a hazai szabályozásban és gyakorlatban. Ugyanis minden szervezethez a maga “nyelvén” kell szólni, annak dokumentumai és hatásköre meg tevékenysége ismeretében. A cél az, hogy sikerüljön rávenni a román hatóságokat arra, hogy tartsák tiszteletben nemzetközi vállalásaikat és az ország törvényeit, illetve ezen túl még arra is, hogy változtassanak meg számos olyan jogszabályt, amelyek jogsértõ elõírásokat tartalmaznak (zászlótörvény, helynevek használata hivatalos dokumentumokban, helyi zászlók törvénye, nyelvhasználat a bíróságon, stb.).
– 2. Jogi tanácsadás
– Ennek során figyeljük a sajtót és bíróságok honlapjait, s ha olyan perrõl értesülünk aminek van a jogainkat érintõ vonatkozása is, akkor megkeressük az alpereseket és felajánljuk nekik a segítségünket. Ugyanakkor várjuk azt is, hogy akik jogsérelmet szenvedtek keressenek meg, s éljenek az általunk nyújtható segítséggel.
– 3. Jogkövetelés
– Ennek keretében figyelemmel kísérjük a különféle hatóságok tevékenységégét, s ha azt tapasztaljuk hogy megsértik a nyelvhasználatra vagy egyéb jogainkra vonatkozó törvényes elõírásokat, akkor figyelmeztetéseket küldünk nekik, felszólítjuk a törvények betartására, szükség esetén pedig pert indítunk ellenük.
Mint minden tevékenységhez, így ehhez is szükség van anyagi forrásokra, melyekkel valamilyen szinten rendelkeztünk és rendelkezünk, de azért hogy többet és jobban tudjunk dolgozni, szívesen fogadunk minden támogatást. Ennek módja roppant egyszerû, hisz ma már gyakorlatilag mindenkinek vagy bankszámlája, így csak kattintani kell a honlapunk alján látható “Donate” gombra, s pár egyszerû lépés nyomán utalható a számlánkra tetszõleges összeg, mindenféle egyéb utánajárás és kezelési költség nélkül.

3. Jó hír a magyar tanulóknak
Magam is meglepõdtem amikor azzal szembesültem, hogy több mint 5 éve indítottam azt az eljárást, aminek célja az érettségi vizsga során a magyar tanulók által elszenvedett diszkrimináció megszüntetése. Miután a panaszom megjárta az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot, a Bukaresti Táblabíróságot, az Alkotmánybíróságot és a Legfelsõ Ítélõ- és Semmítõszéket, végül ez is Strasbourgba került, ahol egyike lett annak az általam ismert tíz keresetnek, amelyeket a bíróság nem befogadhatónak talált (itt hadd utaljak vissza a fenti 1. pontra). No de ha már ennyi energiát belefektettem, ilyen könnyen nem hagytam lerázni magam, hanem megkerestem egy olyan fiatalokat, akik tavaly érettségiztek, s akiknek a román vizsga miatt nem sikerült az érettségijük. S mivel ilyen nem egy van, került olyan is, akit sikerült meggyõznöm, hogy e miatt tegyen panaszt az Emberjogi Bíróságon. Így a sok kudarc után végre egy jó hírem is, van, ezt a panaszt ugyanis a bíróság befogadta, így ha évek múlva is, de ítéletet is fog hozni. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a panasz azon a szûrõn ment át, amelyiken fennakadt a nyilvánvalóan jogsértõ gyergyószentmiklósi zászló-ügy, akkor ez némi bizakodásra is jogot ad a majdani ítélet viszonylatában, van rá esély, hogy pár év múlva megszûnjön ez a diszkriminatív állapot. S hogy nem egy banális dologról, keveseket érintõ elszórt problémáról van szó, azt bizonyítandó álljon itt alább a keresethez melléklet táblázat, amibõl az derül ki, hogy csak egy vizsgaidõszakban és egy iskolából 18 végzõs, a vizsgázók 23%-a bukott el a vizsgán a román nyelvû írásbeli miatt. S ehhez még tegyük hozzá azt, hogy nem tudni mennyivel vizsgázott volna jobban mindenki a másik három tárgyból ha nem kellett volna románból is készüljenek, s ha lett volna nekik is szabadnapjuk minden két vizsga között. Tehát nem elmélet az, hogy a plusz egy vizsga hátrányt jelent, hanem számokban kimutatható és igen sötét valóság. Van is némi lelkiismeret-furdalásom a miatt, hogy késõn ébredtem és a saját gyermekeimet is kitettem ennek a tortúrának, ugyanakkor jogos a kérdés, hogy miért fogadják el természetesnek ezt az állapotot még ma is azok, akik lassan harminc éve fõállásban a jogainkért harcolnak. Úgy gondolom hogy bár most be kellene lássák hogy tévedtek, s az ügy mellé kellene álljanak, például úgy, hogy idén nyáron az érettségit a román vizsga miatt elbukóknak testületileg segítenek, hogy minél nagyobb számban tegyenek õk is panaszt, hadd lássák Strasbourgban azt, hogy mekkora is itt a gond ilyen téren. Én a Székely Figyelõ alapítvány részérõl ezt felajánlom mindenkinek, aki hozzánk fordul.
erettsegi-eredmenyek

Kategória: siker, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Maradunk a kárral?

Közzétéve 2018. május 3. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

1.
Több mint két és fél éves az az ügy, ami most lezárulni látszik, ráadásul igen bizarr módon.
Történt ugyanis, hogy 2015 októberében a Székely Nemzeti Tanács által szervezett határ-kivilágítás keretében Gyergyószentmiklóson is õrtüzet szerettünk volna gyújtani, amit a rendõrség szinte megakadályozott, hisz elkobozta az arra a célra oda szállított fát, ráadásul pedig megbüntette az azt szállító autó vezetõjét. Tekintettel arra, hogy ama beavatkozás több sebbõl vérzett, a megbüntetett autóvezetõ bírósághoz fordult, kérve a büntetés eltörlését és a fa visszaszolgáltatását. A közmondásosan lassú román igazságszolgáltatás pedig ebben a ránézésre banálisnak tûnõ ügyben (hogy csak a legfontosabb részletet említsem: s rendõrök a szállítólevél hiánya miatt jártak el, holott olyannal csak bizonyos mennyiség fölött kell rendelkezni, márpedig mind a mai napig nem mérte meg senki az elkobzott fát, hogy jogszerûen meg lehessen állapítani, hogy igazuk volt-e a rendõröknek) rekordot döntött, a 2015 október 28.-án iktatott panasz ügyében a jogerõs ítélet 2017 június 7.-én születet meg, kiközölni ellenben a törvényes 30 napot alaposan meghaladva, csak augusztus végén közölték ki.
Az ítélet ellen természetesen panaszt tettünk az Emberi Jogok Európai Bíróságán, kifogásolva a tisztességtelen eljárást (erre több ok is volt, a legfontosabb hogy a bírók figyelmen kívül hagyták a fa megmérésére vonatkozó kérést), illetve a magántulajdonhoz való jog megsértését (hisz a tulajdonomat képezõ fát egy jogsértõ jegyzõkönyv alapján kobozták el). Tekintettel az ügy részleteire, a leghalványabb kétségem sem volt afelõl, hogy a bíróság az ügyet befogadhatónak fogja nyilvánítani, majd elõbb utóbb igazságot is fog szolgáltatni.
Aztán teltek múltak a hónapok, de nem jött semmi válasz Strasbourgból, holott korábbi esetekben 2-3 hónapon belül visszaigazolták a kereseteket. Ebben az estben azonban hat hónap telt el válasz nélkül! S ha ez nem lett volna elég, a fél év eltelte után arról értesítettek, hogy a keresetet megvizsgáló bíró úgy találta, hogy ebben az ügyben semmiféle jogsértés nem történt!! Ez nem vicc, itt van:

EJB-12-valasz

No ez már az én sokat látott és igencsak edzett szervezetemnek is sok volt. Ugyanis szokok olvasgatni a strasbourgi bíróság által hozott ítéleteket, s volt alkalmam tapasztani, hogy azok milyen alaposak, rigurózusak, mennyire szigorúan betartják az emberjogi egyezmény paragrafusait, s romániai szemel banálisnak nevezhetõ jogsértések esetén is rendre igazat adnak a panaszosoknak. S akkor most itt van ez az eset, ami a napnál is világosabb, s elintézik egy bõvített mondattal, miszerint a bíró nyomát nem találta jogsértésnek. Jóhiszemû ember ilyenkor esetleg a saját ítélõképességében is elkezd kételkedni, ellenben egyéb gondolatai is támadhatnak, figyelembe véve azt, hogy mostanában egy nagy korrupciós botrány rázza meg az Európa Tanácsot. Éppen ezért, habár amint a levélben is olvasható, a döntés ellen semmiféle jogorvoslati lehetõség nincs, miután konzultáltam a témában járatos szakemberekkel úgy döntöttem, hogy levélben fordulok a bíróság elnökéhez és kérni fogom az ügy kivizsgálását, annak a kiderítését, hogy valóban felelõssége teljes tudatában és minden külsõ befolyástól mentesen hozta meg ezt a döntést a bíró.

Ettõl függetlenül jelenleg tény, hogy az elkobzott fa veszett, a megfellebbezett büntetést pedig ki kell fizetni. S mivel az eleve világos volt, hogy a román adóhatóság nem fogja bevárni a strasbourgi ítélet megszületését, hanem a lehetõ leghamarabb be fogja hajtani a büntetést, ezért azzal a kéréssel fordultunk a jogerõs hazai ítélet megszületése után a Székelyföldért Társasághoz, hogy lehetõsége szerint segítsen. Ez a kérésünk szokás szerint meghallgatásra talált, a március tizedikén Budapesten szervezett tüntetés résztvevõi pedig engedtek az ott elhangzott felkérésnek, így összegyûlt a szükséges összeg, amit még abban a hónapban át is vettem a Társaság elnökétõl, így ha érkezik a fizetési felszólítás, akkor annak rögvest eleget tudunk majd tenni. Ezúton szeretném nyilvánosan is megköszönni ezt a segítséget (is) a Székelyföldért Társaságnak, illetve azoknak a jó embereknek, akik a pénzt összeadták.

2.
S ha már Strasbourg, Székelyföldért Társaság és a címben szereplõ kérdés, hadd számoljak be két további ügy legújabb fejleményérõl. Az ugyanis köztudott, hogy idén januárban jogerõs ítélet született újabb két “Községháza” perben, így Csíkrákoson és Csíkdánfalván is el kell távolítani az inkriminált feliratokat. Amint azonban az várható volt, a helyi vezetõk ezt nem hagyták annyiban, mindkét ügy immár az Emberjogi Bíróság asztalán van. A módszer pedig az, amit már a gyergyószentmiklósi zászló-per esetében is alkalmaztunk: a Székelyföldért Társaság szerezte meg a szükséges anyagiakat (ezért ismét köszönet nekik), illetve bízta meg ugyanazt az ügyvédet a két ügy képviseletével.
S hogy a történet legyen kerek: már csak ezért is fontos tisztázni azt, hogy minden rendben van-e a bíróság háza táján, számíthatunk-e arra, hogy ezen ügyeket korrektül fogják kezelni. Mert az nagyon nem hiányzik, hogy ebben a két esetben is csak a kár maradjon, hisz az nem csak a két község, hanem az egész Romániai magyar közösség kára lenne!

Kategória: Európa alkonya, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Van az még lennebb is!

Közzétéve 2018. április 30. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Tavaly õsszel írtam itt arról a nehezen minõsíthetõ módról, ahogyan a rendõrség meg az ügyészség eljárt a prefektus elleni büntetõ panaszom ügyében. Amint akkor dokumentumokkal igazoltam, a kivizsgálást végzõ rendõr attól sem riadt vissza, hogy a jelentésében valótlanságokat állítson két dokumentumról. Ezt a cselekedetet a büntetõ törvénykönyv úgy nevezi, hogy “fals intelectual” és egytõl öt évig terjedõ börtönbüntetéssel díjazza.
Azért, hogy azt ne gondolják ezek a hivatalnokok, hogy bármit megtehetnek ha azzal magyar emberek jogait sértik, illetve azt is tesztelendõ, hogy miképpen jár el a romániai igazságszolgáltatás ilyen nyilvánvaló bûncselekmények esetében, az év elején büntetõ panaszt tettem a szóban forgó személyek ellen, részletesen és bõven leírva, hogy mely cselekedeteik a Btk. mely cikkelyeibe ütköznek. Ezúttal nem kellett egy évet várnom az eredményre, ugyanis pár napja már kézhez is vehettem a Marosvásárhelyi Táblabíróság mellett ügyészség rendeletét, amiben az áll, hogy az eljárást bûncselekmények hiányában lezárják! Az ebben az esetben eljáró ügyész is fittyet hány az alkotmányban és a törvényekben rögzített hivatali kötelességeire (a közérdek szolgálat, õrködés a törvények betartása felett, az állampolgárok jogainak a védelme, stb.), az egész irat teljesen nyilvánvaló módon egyetlen célt követ: hogy tisztára mossa a csíkszeredai kollégákat. E célból ez az ügyész is papírra vet nem egy valótlan állítást, de õ ennél is tovább merészkedik. Nem mernék tippelni azt illetõen, hogy értelmi színvonala eddig terjed, meg akarja mutatni hogy neki bármit szabad, avagy más okból kifolyólag, de képes volt leírni az itt aláhúzott mondatot:

ugyeszi-logika

Hogy értse jól mindenki, még az is, aki a román nyelvet nem bírja: Ebben a mondatban az áll, hogy ha azt akarjuk eldönteni, hogy követett-e el hamisítást az általam bepanaszolt rendõr, akkor teljesen irreleváns, hogy az általa a jelentésben leírtak helyesek (valósak) vagy nem! Ezek szerint derék ügyészünk látott már olyan hivatalos iratot, ami csupa valós tényt tartalmazott, ennek ellenére hamisnak találtatott (a szerzõje pedig a rácsok mögé került), illetve olyat is, ami ugyan hemzsegett a hazugságoktól, de hamis az nem volt. Persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ügyész szerint melyek azok a releváns szempontok, amelyek alapján eldönthetõ, hogy egy irat hamis-e, de errõl õ mélyen hallgat. Így csak tippelni lehet olyasmikre, hogy: a felhasznált papír mérete vagy minõsége; a betûtípus; a betûk mérete; az írás színe; az iratot kiállító személy életkora, neme, iskolai végzettsége vagy bõrszíne; stb.
Így néz ki tehát a romániai igazságszolgáltatás: az állampolgárok jogait védeni köteles ügyészek nem csak a jog, de az elemi logika szabályait is gond nélkül áthágják, ha ez kell ahhoz, hogy a magyarok jogait megsértõ hivatalnokok bõrét mentsék.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Egy jó hír meg egy rossz

Közzétéve 2018. április 18. szerda | Szerző: Árus Zsolt

A jó hír az, hogy büszke lehet a Renault, mert igen strapabíró autókat készít, melyekbe még a 21. századi vademberek bicskája is beletörik. Megsebesíteni ugyan lehet azokat, de életüket venni már nem.
Ezzel szemben a rossz hír az, hogy léteznek ma is vademberek, akik mégis próbálkoznak, hátha-hátha sikerül, s ráadásul ezen kísérleteknek nyoma is marad, a tulajdonos bosszúságára.
Mielõtt bárki aggódni kezdeni szellemi épségem miatt, sietek megnyugtatni mindenkit, hogy köszönöm, egészségileg jól vagyok, ellenben némileg bosszús-szomorú, ugyanis a fentieket személyes tapasztalat nyomán írom, ugyanis vasárnap ezzel szembesültem:

A képen az autónk motorházteteje látható, a gyilkossági kísérlet nyomával, mellette a penge-darab, amit a földön, az autó mellett találtunk.

Kategória: Ez Románia, megáll az ész!, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!