Legyünk derûlátóak, s bízzunk benne, hogy igen. Ugyanis minekutána három hónappal ezelõtt beszámoltunk egy nem túl nagy, de mégis jelentõs (mert jellegében az elsõ ilyen) részsikerrõl, most egy újabb hasonlóról adhatunk hírt, amint az itt látható. Ráadásul ez az ítélet ugyanazon személyre vonatkozik, tehát esetében már két olyan büntetõ panaszunk van, amiket az ügyészek ejtettek volna, ellenben a bíróságok úgy ítélték meg, hogy a kivizsgálást folytatni kell, ami azt jelenti, hogy megmaradt az esélye annak, hogy az illetõ végül bíróság elõtt kell feleljen azon cselekedetekért (ezek konkrétan ismételt magyarellenes uszítások), amik miatt panaszt tettünk ellene.
A félreértések elkerülése végett sietünk itt is megjegyezni, hogy ezekkel a panaszokkal a célunk nem az illetõ bántása, nehéz helyzetbe hozása, vagy bármi hasonló, mindössze azt szeretnénk elérni, hogy ha már szép szóval nem ment (holott tettünk rá nem egy kísérletet), akkor a törvény erejével bírjuk rá, hogy hagyjon fel ezzel a tevékenységgel, ami az egész társadalom számára káros. Ehhez ellenben ragaszkodunk, ezért figyelemmel kísérjük a ténykedését és újabb meg újabb panaszokat teszünk ellene, a cselekedetei súlyossága függvényében a Diszkriminációellenes Tanácsnál vagy az ügyészségen. S ugyanezt tesszük mindenféle válogatás nélkül más olyan személyek esetében is, akik hozzá hasonló dolgokat mûvelnek, s az által veszélyeztetik az etnikumközi békét. Mert a tevékenységünket nem a személyes szimpátiák vagy antipátiák vezérlik, hanem a kitûzött cél: hogy közösségünk tagjai magyarként békében élhessenek Romániában, élvezvén azokat a jogokat, amiket az ország törvényei, illetve az ország által ratifikált nemzetközi egyezmények garantálnak.
Az pedig az országról mond el sokat (és csupa rosszat), hogy még ilyen apró sikerekben is ritkán van részünk, panaszaink sorra az Emberi Jogok Európai Bíráságára kerülnek.