Ez is Románia

Közzétéve 2016. március 21. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

A napokban két büntetõ panasz esetében kaptam kézhez az ügyészek végzését, s mivel egyikkel sem vagyok megelégedve, hozzáfogtam a fellebbezések elkészítéséhez. E célból például jogszabályokat böngészek. Például a bírók és ügyészek jogállásáról szóló 303/2004-es törvényt. Ebben ugyanis egy külön rész foglalkozik eme két kategória jogaival és kötelezettségeivel, ami engem most különösen érdekel, mert mindkét esetben az a gondom, hogy az ügyészek az elmúlt hónapokban nem szaggatták el a hámot, sõt, kis túlzással azt is mondhatom, hogy csak a lábukat lógatták. Végigolvastam hát ezt a részt, ami nem is olyan rövid, kerek 21 cikkely, melyek közül nem egy jó hosszú.
S akkor most jön a Románia: a 21 cikkelybõl 18 szól a jogokról és 3 a kötelességekrõl. S az elõbbiek mint mondám jó bõven taglalják, hogy mennyi szabadság jár meg miféle egyéb jogok illetik meg a bírókat és ügyészeket, míg ama utolsó három mindegyike egy-egy rövid mondatocska, s ezek közül is egyik arról szól, hogy milyen viseletet kell hordjanak eme urak a tárgyalások idején.
S igen, eltalálták: arról szó nincs a kötelezettségek között, hogy törvényesen kell eljárjanak, avagy hogy ha megszakadnak is, de ki kell derítsék az igazságot. Sõt, még az eljárások idõtartamára nézve is az van elõírva, hogy rezonábilis idõn belül! Én a két panaszt tavaly május végén és június elején tettem, tehát közel tíz hónapja. Vajon ki dönti el, hogy ez rezonábilis idõ-e?
De ez nem minden, van még egy fejezet a bírók és ügyészek felelõsségérõl is. Abban található ez a cikkely:
Art. 96. – (1) Statul raspunde patrimonial pentru prejudiciile cauzate prin erorile judiciare.
Tehát az állam felel anyagilag a jogi tévedések révén okozott károkért!!!
Megvallom nem tudom, hogy ez más országokban hogy van, de az tény, hogy Romániában igencsak jó dolog bírónak és ügyésznek lenni. Temérdek jog, nulla felelõsség.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Apró sikerek

Közzétéve 2016. március 21. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Érik az embert ilyenek, még akkor is, ha – miképpen a szellemes román mondás tartja – Romániában élünk és ez leköti minden idõnket.
Ezek közé sorolható kétségtelen a Hargita megyei prefektus ellen megnyert per, fõleg mióta az ítélet jogerõs lett. Persze annak végrehajtása – mint az várható volt – döcögõs, de történnek annak következtében olyan dolgok, amelyek – joggal gondolom – példa nélküliek a 21. század Romániájában. S mivel a végrehajtás ütemével szembeni elégedetlenségemnek újabb perrel adtam nyomatékot, ezért a prefektus bizonyítási kényszerben van. Annak köszönhetõ, hogy a válasziratához egy egész paksaméta dokumentumot csatolt, amikkel mind azt igyekszik bizonyítani, hogy õ aztán nagyon igyekszik, az ítélet végrehajtása rendben zajlik.
Eme paksamétában pedig találhatóak valóban figyelemre méltó dokumentumok, amelyekbõl a következõkben – ahogy az idõm, illetve frissebb, aktuálisabb témák engedik – néhányat közzéteszek itt, hadd tudjon róluk más is.
Kezdetnek itt van talán a legjelentõsebb, a február végi prefektusi kollégium (ahol a megyében található fontos intézmények vezetõi szoktak összeülni) jegyzõkönyvének utolsó oldala:

prefektusi-kollegium-jegyzokonyv

Az utolsó pont – ami alá is van húzva – így hangzik:
Létezik egy 2015.XI.10.-i keltezésû, a kisebbségi jogokra vonatkozó ítélet, ami Árus Zsolt keresete nyomán született. Ennek nyomán a prefektus úr felszólítja a megye összes intézményének a vezetõit, hogy ellenõrizzék a kisebbségi nyelvek használatának betartását, illetve a közérdekû információk közzétételének a helyzetét. Egy tíz napos határidõt szabott meg arra, hogy az intézmények vezetõi tájékoztassák a prefektusi intézményt az adott intézményben tapasztalható helyzetrõl.
Azt javasolom hát mindenkinek, aki különféle hivatalokban szokott megfordulni, hogy ezt az oldalt nyomtassa ki és tegye magához, hogy szükség esetén bármikor tudja felmutatni.
Befejezésképpen pedig ne vegye senki rossz néven, de nem lehet megkerülni azt, hogy egy ilyen felszólítást az elmúlt sok-sok évben bármikor és akárhányszor megfogalmazhattak volna azok a magyar emberek, akik hosszabb-rövidebb ideig prefektusi tisztséget töltöttek be. S mindazokat akik ezt nem tették meg hadd kérjem meg tisztelettel arra, hogy még választási kampány idején se jelenjenek meg ismét, s ne osszák senkinek az észt arról, hogy miképpen is kell a magyar közösséget képviselni.

Kategória: Megyei ügyek, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Románia és a nyelvi charta

Közzétéve 2016. március 20. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Már nem emlékszem jeleztem-e itt, de lényeg a lényeg: perben állom Kovászna megye prefektusával is, mert nem bírtam kitéríteni abból az álláspontjából, hogy Kovászna megyében a magyarok nyelvi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják. (Mit mondhatnék, minden elismerés azoké, akik a prefektura mennyezetét készítették…)
Pénteken kaptam kézhez egy vaskos paksamétában a prefektus válasziratát a keresetemre. Ez jó hazai szokás szerint jó bõ lére van engedve, hadd fáradjon el az olvasó már félúton, s minél nehezebben tudja kiszûrni belõle a lényeget. Olvasom, olvasom a sok tölteléket, amikor megakad a szemem egy igencsak furcsa mondaton:
reszlet-CV-prefektus-valaszirat
Ez magyarul így hangzik:
A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája az aláírók, tehát államok számára állapít meg feladatokat, a prefektusi intézmény nem veheti át az állam szerepét ami a vállalt kötelezettségek teljesítése kereteinek a megteremtését illeti. Pontosabban a Románia által ratifikált Charta végrehajtására vonatkozó normák hiánya lehetetlenné teszi ezen kötelezettségek gyakorlatba ültetését.
A megfogalmazás kicsit nyakatekert, de a lényeget gondolom mindenki érti: a prefektus – vagyis a kormány megyei képviselõje – azt mondja, hogy Románia ugyan ratifikálta a nyelvi chartát, de mivel annak végrehajtásai utasításai mindmáig nem készültek el, ezért a chartát Romániában alkalmazni nem lehet.
Mondja ezt olyan körülmények között, hogy sok-sok évvel az aláírás után, Románia végül 2007-ben ratifikálta is a chartát, vagyis a 282/2007-es törvény révén a belsõ jogrend részévé tette.
És mondja ezt annakutána, hogy hosszas halogatás után Románia elkészítette az elsõ beszámolóját is az Európa Tanács számára a Charta alkalmazásáról, az ET szakértõi bizottsága ez után elkészítette a maga 160 oldalas jelentését errõl (akinek ideje és kedve van, itt találja meg), illetve a Miniszterek Tanácsa annak nyomán megfogalmazta a maga ajánlásait, nevezetesen hogy a kormány vegye figyelembe a szakértõi bizottság összes észrevételét, de ezek közül is kiemelten hatot. Ezek közül pedig egyik – figyeljenek pl. a kolozsváriak – hogy csökkentsék le azt a küszöb-százalékot, ami felett kötelezõ egy kisebbség nyelvét használni adott településen.
S akkor jön egy prefektus, s azt írja le amit leír. Teszi ezt annak az országnak magas rangú köztisztviselõjeként, amelyiknek az alkotmányában ez áll (11. cikkely):
A román állam vállalja, hogy pontosan és jóhiszemûen teljesíti azon nemzetközi megállapodások elõírásait, amelyeknek részese.
Azt hiszem ezt az egészet röviden így lehet jellemezni: Románia az Románia.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Döbbenetes

Közzétéve 2016. március 17. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Két napja zajlott le a kolozsvári zászlós incidens, azóta sok nyomdafesték meg pixel fogyott a téma kapcsán, de nekem egyre inkább nõ a hiányérzetem. Sokan beszélnek az esetrõl, de mintha senki nem szólna a lényegrõl.
Ugyanis a rendõrség tette azt, amit jó ideje tesz, harcol a hatalomnak nem tetszõ jelképek ellen. Ez egyáltalán nem újdonság, ezért olyan nagyon meg sem lep, s ezzel gondolom még sokan így vannak.
Ebben a történetben a döbbenet ez:
“Kinizsi az MTI-nek elmondta, egy rendõrségi nyomozó figyelmeztette arra, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson, „amelyen a románság nincsen reprezentálva”, az diszkriminációra való uszításnak minõsül. „Mondtam, hogy mi nem viszünk ilyen zászlót. Erre megkérdezte, hogy Fancsali Ernõ (az EMNP kolozsvári szervezetének az elnöke) fog-e Erdély-zászlót vinni. Mondtam: nem tagja az RMDSZ-nek, és nem tudom. Arra kért, figyelmeztessem, hogy ne hozzon ilyen zászlót. Ezt meg is tettem” – jelentette ki Kinizsi Zoltán.”
(forrás)
Pár mondat, de milyen mondatok! Esszenciája annak, hogy hova tud eljutni egy “érdekvédelmi szervezet” 25 év alatt. Doktori értekezést lehetne írni belõle, de mivel engem ilyen ambíciók nem feszítenek, csak röviden írok le róluk pár gondolatot.

A rendõrök azt mondják, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson amelyen a románság nincs reprezentálva, az diszkriminációra való uszításnak minõsül. Mire a fõszervezõ azt válaszolja, hogy õk olyan zászlót nem visznek. Holott a hatályos törvény azt írja, hogy saját rendezvényeiken a kisebbségi szervezetek szabadon használhatják jelképeiket. Amelyeken nyilván nincs reprezentálva a románság. Március 15-én tavaly is, az elõtt is, de az idén is csupa olyan zászlóval vonultak fel (ha leszámítjuk a legelöl vitt román zászlót). Tehát tényszerûen nem igaz amit a fõszervezõ válaszolt. De ez nem is lényeges, mert a rendõrség elvárása egyrészt nonszensz (mi az, hogy egy zászlón a románság reprezentálva van?), másrészt minden jogalapot nélkülöz. Nem véletlen, hogy az utóbbi két napban számos újságíró kérdezett rá az intézkedés jogalapjára, választ azonban nem kaptak. A fõszervezõ részérõl elvárható válasz éppen ezért az kellett volna legyen, hogy hagyja õt békén, ne próbáljon nyomást gyakorolni rá, amit kér az alaptalan, tehát az eljárás hivatali visszaélésnek minõsül, vigyázzon mit csinál.

A rendõr megkérdezi, hogy Fancsali Ernõ fog-e Erdély-zászlót vinni, mire a fõszervezõ azt válaszolja, hogy Fancsali nem tagja az RMDSZ-nek, ezért nem tudja. Ez talán azt akarja jelenteni, hogy az RMDSZ-tagokról mindent tud? Vagy ha Fancsali RMDSZ tag lenne, akkor elvállalta volna azt, hogy utasítja, hogy tegyen eleget a rendõr igényének? Egy öntudatos állampolgár (nem érdekvédelmi szervezet képviselõje, csak pusztán a jogait ismerõ s azokkal élõ állampolgár) azt válaszolta volna a rendõrnek, hogy ehhez a rendõrségnek semmi köze, jobb lesz ha nem feszítik a húrt és nem próbálják az állampolgárokat jogaik gyakorlásában akadályozni.

Végül a csúcs: A rendõr arra kérte a fõszervezõt, hogy figyelmeztesse Fancsalit, hogy ne vigyen Erdély-zászlót, õ pedig ezt megtette. Mint ki, mi? Egy hûséges rendõrkutya? Nem elég, hogy a rendõrség messze túllépi a hatáskörét, s hogy ezt az “érdekvédelmi szervezet” képviselõje szó nélkül hagyja, de tovább is megy ennél, “felkérésre” maga is csatlakozik a jogsértõhöz, szolgai módon segíti azt törvénysértõ tevékenységében! És nem szakadt rá az ég. Sõt, el sem bujdosott szégyenében, mikor mindez kiderült. Abból ahogy nyilatkozik egyértelmû, hogy a leghalványabb kétely se gyötri, eszébe nem jut az, hogy valamit rosszul tett. S ez a legijesztõbb ebben a történetben. No meg az, hogy az “érdekvédelmi szervezet” vezetõi sem találnak az egészben semmi kivetnivalót. Magyarázzák a bizonyítványukat, hogy nem igaz, hogy õk kérték, de ezzel megelégszenek. Az csöppet sem zavarja õket, hogy a hatóságok futószalagon sértik meg az állampolgári jogokat, illetve hogy saját emberük is lelkesen segédkezik ebben. Van tisztább, egyértelmûbb helyzet amire illik a mondás, hogy a király meztelen?

Kategória: megáll az ész!, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Kényes téma?

Közzétéve 2016. március 16. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Az köztudott, hogy ezidáig 62 székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a petíciót, amiben azt kérik a kormánytól és a parlamenttõl, hogy a közigazgatási régiók létrehozása során tartsák be az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait és hozzák létre Székelyföld régiót. (Apropó: a 149-ig még van, bár most kampány idején csatlakozhatnak további önkormányzatok.)
Ezen határozatok mindegyike törvényszékre került, mert a prefektusok – mint köztudott – adott esetben igen aktívak tudnak lenni. A perek pedig ugyanazon forgatókönyv szerint zajlottak és zajlanak, mintegy vezényszóra az összes román nemzetféltõ elfelejti az anyanyelvét, s a petíciókat úgy érti, hogy azok révén az önkormányzatok megváltoztatták az ország közigazgatási beosztását. Márpedig erre nekik nincs joguk, mondja ki a megszületett ítéletek sora.
Egy, csak egy kivétel van mostanáig, Székelyderzs, az a község, ami immár nem csak erõdtemplomáról híres, hanem arról is, hogy a jogerõs ítélt ellen rendkívüli jogorvoslatért folyamodott, azon egyszerû okból kifolyólag, hogy a közigazgatási bíróságokról szóló törvény tételesen tartalmazza azt, hogy egy ilyen határozatot (ami az önkormányzat és a parlament viszonyáról szól) még bár meg sem lehet támadni a bíróságon, nem hogy tárgyalni majd ítélkezni.
A keresetet – mint alább látható – február tizedikén iktatták Marosvásárhelyen:

szekelyderzs-fellebbezes-1
Az ilyen ügyeket sürgõsséggel tárgyalják, ezért nem kellett sokat várni az elsõ tárgyalásra, arra a mai napon került sor. Hogy az eredmény – halasztás – jó vagy rossz az késõbb kiderül, annál érdekesebb az, ami a kereset iktatása és a tárgyalás között történt. Mint sok minden más, ez is megtudható a táblabíróság honlapjáról:

szekelyderzs-fellebbezes-2
S mit lát az ember: eddig három bíró utasította vissza, hogy ezt az ügyet tárgyalja! Az elsõ kettõ még február tizenötödikén, a harmadik rá egy hónapra, egy nappal a tárgyalás elõtt. Az sem elhanyagolható apróság, hogy titoknak minõsül hogy mi is az oka ezeknek a visszalépéseknek, errõl tanúskodik az, hogy a dokumentum címszó alatt mindkét esetben ez áll: încheiere de sedintã (secretã).
Hogy mi volt a három bíró indoka, azt ezek szerint egyszerû halandó nem tudhatja. Lehetséges hogy banális és kézenfekvõ (de akkor miért titkos?), ellenben könnyen meglehet hogy az ok az, hogy a helyzet kínos: a “nemzeti érdek” azt kívánja, hogy a keresetet elutasítsák, miközben az teljes mértékben jogos és megalapozott.
Egyszer talán megtudjuk hogy mi az igazság, addig is érdemes rajta tartani a szemünket ezen az ügyön, ami – újabb – lakmuszpapírja tud lenni a román igazságszolgáltatás valódi helyzetének.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Köszönet!

Közzétéve 2016. március 11. péntek | Szerző: Árus Zsolt

A Székelyföldért Társaság ismét kitett magáért, aki a részletekre kíváncsi, annak ajánlom a figyelmébe ezt.
Azzal pedig csak egyetérteni lehet, hogy járható az az út is, hogy következetesen újra és újra megfogalmazzuk ugyanazt az elvárást, de talán célravezetõbb azzal egy idõben folyamatosan keresni az új utakat is. Márpedig tegnap Budapesten két ilyenrõl is szó volt, amelyek közül most arra szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, aminek a sikere rajtunk múlik. Egy aláírásgyûjtés, ami azt célozza, hogy a magyar és a román kormány vegye elõ a két ország alapszerzõdését, s az abban leírtaknak megfelelõen kezdjen mihamarabb tárgyalásokat, egyeztetést Székelyföld státusáról. S ráadásképpen megszólíttatik az Európa Tanács is, amelyik az ukrajnai konfliktus rendezése során igen aktív, s aminek a figyelmét már korábban is felhívta a Székely Nemzeti Tanács arra, hogy fordítson energiát a konfliktusok megelõzésére is. Hisz az nem csak olcsóbb, de fájdalommentesebb eljárás is, s mint ilyen igencsak kívánatos. Arra kérek tehát mindenkit, hogy írja alá a petíciót, de ezzel ne elégedjen meg, terjessze is a hírét, mert mint köztudott, egy ilyen esetben a nagy szám a hatásos. Aláírni itt lehet.

Kategória: Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Nicsak, nicsak!

Közzétéve 2016. március 10. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Mint korábban jeleztem, látva azt hogy a prefektusunk húzza az idõt, csak a határidõ letelte után kezdett valamiket tenni a magyar nyelvnek a közigazgatásban való használatát ellenõrzendõ, azzal a kéréssel fordultam a törvényszékhez, hogy büntesse meg az ítélet végre nem hajtása miatt. Az ilyen kéréseket elvileg sürgõsséggel tárgyalják, s egy úgy néz ki a gyakorlatban is így van, mert ma kézhez kaptam az idézést:
idezes-2016-iii-15
Nyilván megkapta a maga idézését a prefektus is, s bizonyára annak köszönhetõ, hogy ma tõle is kaptam egy magyarázkodó levelet:
1993 sz Hargita Megyei Prefektus Intezmenye-HU
(Aprócska érdekesség, hogy a levél keltezése február 29, de csak ma küldték át. Az emberben felmerül a kérdés, hogy biztosan tíz nappal korábban írta?)
Ez elég jelentõs részben mellébeszélés meg törvény-ismertetõ, lényeges kijelentéseivel meg egyetérteni sem lehet (lásd: a prefektus nem illetékes a nyelvi chartát ratifikáló román törvény ügyében bármit tenni, az õ hatásköre csak a 215-ös törvényben foglaltakra terjed ki), de vannak benne bíztató dolgok is, amiket sok éve meg kellett volna már tegyenek, de ha a dolog jó oldalát nézzük akkor azt mondhatjuk, hogy végre hogy ezekre sor kerül.
Ami továbbra is elfogadhatatlan: a levélbõl indirekt módon az derül ki, hogy ellenõrizni még senkit nem ellenõriztek, akkor meg büntetést se róttak ki egyetlen törvénysértõre sem. Márpedig az intézményvezetõk akkor fognak majd változtatni a hozzáállásukon, amikor hírt kapnak arról, hogy egyesek a zsebükbe kellett nyúljanak már.
De eljön ennek is az ideje, csak kitartás kell hozzá, az pedig van.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Megyei ügyek, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

A tét igen nagy!

Közzétéve 2016. március 6. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Véleményem szerint a korábbi két alkalommal (2013, 2104) világosan megmutattuk, hogy a székelyek képesek határozottan de civilizáltan kiállni a jogaik mellett, nem véletlen az, hogy a hatóságok megijedtek és tavaly megakadályozták a felvonulást. Éppen ezért a csütörtöki rendezvény tétje nem az, hogy kinek lesz igaza, a szervezõknek-e, akik biztosították a hatóságokat hogy békés és fegyelmezett tüntetés lesz, avagy a polgármesternek, aki interetnikus konfliktusokat vizionál. Számomra nem kétséges, hogy még ha lesznek is köztünk beépített provokátorok (mert arra számíthatunk hogy lesznek), azokkal el tudunk bánni, nem lesznek képesek rossz irányban elvinni a történéseket.
Ezzel szemben van egy ennél sokkal fontosabb kérdés, s ez az igazi tétje az idei március tízedikének. Nevezetesen az, hogy mindenki lemérheti az elmúlt hónapok magyarellenes intézkedéseinek a hatásait.
A hatóságok nyilván arra várnak, azt remélik, hogy megijedtünk, beláttuk hogy jobb meghúzódni, mert lám hogyan járnak azok, akik kiállnak, akinek nem csak van véleményük, de azt ki is mondják, ki is állnak mellette. S ha ezt fogják tapasztalni, akkor arra számíthatunk, hogy fokozódni fog a nyomás azokon, akik még mukkanni mernek, szaporodni fognak a nyelvünk és jelképeink elleni támadások.
Márpedig mi ezt – nyilván – nem akarjuk, s ebbõl egyetlen, de nagyon fontos dolog következik: most lényegesebb mint valaha, hogy hányan leszünk a Székely Vértanúk emlékmûvénél. Ha rövid távon javítani akarunk a helyzetünkön, ha nem akarjuk megnehezíteni a saját és az utódaink életét, ha azt akarjuk, hogy legyen magyar jövõ ezen a tájon, akkor egyetlen választásunk van, az, amit a Kossuth nóta is mond: mindnyájunknak el kell menni! Mutassunk most is erõt és elszántságot, ez az egyetlen helyes válasz a hatósági túlkapásokra, zaklatásokra. Ha nem akarjuk hogy újabb polgármestereket hurcoljanak meg a korrupcióellenes harc álságos jelszavával, hogy még több székely fiatalra süssék rá a terrorista hamis bélyegét, akkor legyünk ott minél többen Marosvásárhelyen. Be kell ugyanis látni, hogy helyzetünk békés, tárgyalásos megoldására törekszünk, de a tárgyalóasztal mellett csak annak jut hely, aki erõt tud felmutatni. Erõnk van, mutassuk hát fel!

Kategória: Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Kolozsvári táblaháború

Közzétéve 2016. március 3. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Évek óta zajlik ez is, újabb és újabb kanyarokkal, mindmáig kézzel fogható eredmény nélkül. Már a magyar közösség szempontjából nézve. A legújabb fejlemény az, hogy a Kolozsvári Törvényszék elutasította a Minority Rights egyesület azon kérését, hogy kötelezze a polgármestert hogy tegyen ki a kétnyelvû helységnévtáblákat a város bejárataihoz.
Az nem derül ki a törvényszék honlapján található szûkszavú összefoglalóból, hogy pontosan mi a per tárgya, de az elõzményekbõl és sajtóhírekbõl arra lehet következtetni hogy az, hogy a polgármester ültesse gyakorlatba a városi képviselõtestületnek a táblák kihelyezésére vonatkozó határozatát. Ez pedig egy teljesen jogos kérés és érthetetlen az ítélet, magam is kíváncsi vagyok, hogy mivel indokolja azt a bíró. Remélem amint a felperes kézhez kapja, közkincsé is teszi majd. Ez biztos: a polgármester az elutasítást nem indokolhatja azzal, hogy a magyarok alakosság kevesebb mint 20%-át teszik ki, ugyanis az 1206/2001-es Kormányhatározat olyan esetben ezt kötelezõvé teszi, ellenben legyen akárhány százalék a magyar lakosság, ha a képviselõtestület úgy dönt, akkor a magyar felirat ki kell kerüljön, azért, mert helyi ügyekben ilyen téren a testület szuverén módon dönt, a polgármesternek pedig törvényes kötelessége a testület határozatait végrehajtani. Ha nem ezt teszi, az hivatali visszaélés, vagyis bûncselekmény. Éppen ezért a kolozsvári magyarok megfontolhatják azt is, hogy büntetõ panaszt tegyenek az akadékoskodó polgármester ellen, megvan rá minden okuk és joguk.
A kérdés ugyanakkor megközelíthetõ más irányból is. A már említett kormányhatározat 2001-ben született, melléklete pedig tételesen felsorolja az összes olyan települést, amelyben valamely nemzeti kisebbség 20% felett van jelen, s rögzíti azt is, hogy mi a neve az adott településnek ama kisebbség nyelvén. Ebben a mellékletben pedig ott szerepel Kolozsvár is! A kormányhatározat azt is elõírja, hogy az érintett települések polgármesterei ki kell helyezzék a kétnyelvû feliratokat (települések s azon belül közintézmények nevei) maximum 90 nappal a határozat érvénybe lépése után. Az a határidõ 2002 márciusában járt le, addig kellett volna az akkori polgármester kihelyezze a város bejárataihoz a kétnyelvû táblákat, 14 éve van tehát mulasztásban a mindenkori polgármester.
Ezen rendelkezések végrehajtását a prefektus (is) felügyeli, be nem tartásuk esetén 2500 és 5000 lej közötti bírságot szabhat ki.
Következésképpen ha van ha nincs a táblák kihelyezésérõl szóló önkormányzati határozat, azokat a kormányhatározat elõírásai szerint még 2002 elején ki kellett volna helyezni, s ez azóta is aktuális, ezt a kötelességet mulasztotta a mindenkori polgármester, ezért a prefektusnak büntetni kellett volna és büntetni kellene. S mivel a jogszabály semmi olyat nem tartalmaz, hogy ha valahol utólag a lakosság részaránya csökken, akkor el kell távolítani a táblát (már csak azért sem, mert a szerzett jogokat jobb helyen visszavonni nem illik), ezért az a tábla ma is ott kellene álljon.
Mindebbõl az következik, hogy túl azon, hogy a táblaállításra vonatkozó határozat gyakorlatba ültetését kérik, a kolozsváriak még két – békés, azaz nem büntetõjogi – dolgot tehetnek:
1. Felszólítják a polgármestert, hogy az 1206/2001-es Kormányhatározat elõírásainak megfelelõen helyezze ki a város bejárataihoz, illetve a helyi középületekre a kétnyelvû feliratokat.
2. Jelzik a prefektusnak, hogy a polgármester 14 éves mulasztásban van, s felszólítják, hogy ezért bírságolja meg és kötelezze õt a feliratok kihelyezésére.
Ezek a hazai lehetõségek. De nem szabad megfeledkezni a nemzetköziekrõl sem. Az Európa Tanács (azon belül kiemelten az 1206/2001-es Kormányhatározatban is hivatkozott Kisebbségi Keretegyezmény titkársága, valamit a két éve igen kritikus jelentést kiadó ECRI) és az EBESZ tájékoztatása a minimum, amit szerintem ezzel az üggyel kapcsolatban is célszerû megtenni. Illetve ha meglesz az ítélet indoklása, azt meg lehet küldeni az Európai Bizottságnak is, azt alátámasztandó, hogy távolról sem jött el az ideje annak, hogy a román igazságszolgáltatás felügyeletét megszüntessék.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Hozzászólás most!

A prefektus nem gyermek a homokozóban

Közzétéve 2016. március 2. szerda | Szerző: Árus Zsolt

De nem ám! Az egy felelõs ember, jogi végzettséggel s komoly tapasztalatokkal. Ha pedig ez így van, akkor elvárható tõle, hogy annak megfelelõen viselkedjen, s ha születik ellene egy jogerõs ítélet, akkor azt tartsa be. Betû szerint. Ha pedig nem így jár el, akkor vállalja annak a következményeit.

Márpedig a 1787/2015-ös számú ítélet esetében megyénk prefektusa nem úgy jár el, mint már jeleztem pár nappal korábban. S minekutána többször felhívtam a figyelmét arra hogy nem jó úton jár, s adtam neki több mint egy hónap haladékot is, úgy gondolom hogy nem csak saját magammal, de az egész székely közösséggel szemben sem tehetem meg azt, hogy tovább várok. S ha már amúgy is tárgyalásom volt ma (a Fehér Ház másik társbérlõjével, aki kitart amellett, hogy vagyonnyilatkozatot csak román nyelven szabad letenni), ezért személyesen iktattam azt a keresetet, amiben azt kérem a törvényszéktõl, hogy büntesse meg a prefektust az ítélet végre nem hajtása miatt: kereset-HR-prefektus-buntetes

Az ilyen kereseteket elvileg sürgõsségi eljárással bírálják el, remélhetõleg hamarosan kiderül, hogy a törvényszék egyetért-e velem abban, hogy több mint 60 nap után gyakorlatilag semmit nem tett meg a prefektus abból, amit a petíciómban kértem.

De ha már Csíkszeredában voltam, be kell számoljak valami pozitívumról is. Útba esik ugyanis Vasláb, ahol a magyar lakosság aránya negyven százalék, ennek ellenére a település bejáratánál az átutazót ez a tábla fogadja:

Vaslab-falutabla

Ez ugyan ma is úgy van, ellenben pár méterre tõle a falu mindkét bejáratánál megjelent egy új tábla is:

Vaslab-uj-tabla

Hogy ez minek köszönhetõ azt nem tudom, de akár az is megeshet, hogy a vaslábi polgármester is megkapta azt a levelet amit pár napja tettem közzé, s így próbál megfelelni az abban foglaltaknak. Ha netán ez lenne az ok, akkor nem árt tudnia, hogy ez szép és jó kezdeményezés, de nem elégséges. S nem csak az gond vele, hogy látható módon azon voltak, hogy olyan betûket használjanak, amelyek mozgó autóból szinte ki sem olvashatóak (fehér alapon fehér, vékony kontúrral), hanem fõleg az, hogy a jogszabály nagyon világosan azt írja elõ, hogy a település nevét magyarul és románul ugyanazon a hivatalos táblán kell feltüntetni (lásd a felsõ képet) és ugyanakkora betûkkel. Hogy azon kívül ki milyen üdvözlõ táblát állít az a saját baja.

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Megyei ügyek, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Messze még a cél, de …

Közzétéve 2016. február 26. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Tavaly novemberben született az az ítélet, ami arra kötelezi Hargita megye prefektusát, hogy tegyen eleget az év elején hozzá intézett petícióban foglaltaknak, azaz hogy hivatalosan szólítsa fel a megyében mûködõ összes közintézmény vezetõit, hogy tartsák be a kétnyelvû feliratozásra vonatkozó törvényt, majd munkatársai révén ellenõrizze az összes intézményt, s indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlelnek.
Hogy a prefektusnak szándékában állt-e az ítéletet megfellebbezni azt nem tudhatom, de az tény, hogy végül nem fellebbezett és így az ítélet december 28-án jogerõre emelkedett. Onnan kezdve 30 nap állt rendelkezésére, hogy a kérésnek eleget tegyen. Ehhez képest a következõ hetekben csak azzal volt elfoglalva, hogy biztosítson, hogy végre fogja hajtani az ítéletet. Az elsõ konkrét lépést a harminc nap letelte után, február harmadikán tette meg: levelet küldött több önkormányzatnak: prefektusi-felszolitas
Ez ugyan eléggé távol áll attól amit kértem, de ha a jó oldalát nézzük, akkor látatlanban megkockáztatom, hogy 1989-tõl errefele román prefektustól még bár hasonló felszólítást sem kapott egyetlen polgármester sem. Nem mintha nem lett volna erre mód, sõt, nem lett volna kötelessége a mindenkori prefektusnak hogy a nyelvi jogok betartását felügyelje, de a gyakorlat azt mutatta mostanig, hogy az idejüket teljesen lekötötte székely zászlók, magyar személyiségekrõl elnevezett utcák, a magyar és székely himnusz elleni harc, s egyébre már nem maradt energiájuk.
Attól azonban ne tartson senki, hogy ez a levél annyira elérzékenyít, hogy nem hívom fel a prefektus figyelmét arra, hogy a kérésem ennél többrõl szól! S ha nem tesz eleget annak maradéktalanul, akkor számítson arra, hogy eljárást indítok ellene a bírói ítélet végre nem hajtása miatt.
S hogy szavamat ne feledjem: eme prefektusi levél értékelése során tartsuk szem elõtt azt is, hogy az ével során számos magyar ember is ült különféle megyék prefektusi meg alprefektusi székében!

Kategória: Megyei ügyek, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Búcsú a józan észtõl

Közzétéve 2016. február 26. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Olvasom a sajtóhírt, s elsõként az jut eszembe, hogy a kézdivásárhelyi képviselõtestületnek még módja van azt a búcsút megakadályozni, ellenben a határozattervezet két kezdeményezõje (nevek a cikkben, én nem szeretném népszerûsíteni õket) már garantáltan búcsút mondott a józan észnek. S ha van fikarcnyi igazság e tájon, akkor az emberek tiszteletének és megbecsülésének is.
A cikkben is hivatkozott 2004-es dokumentum minden bizonnyal ez:wass-ugy-2004. Eredetiségét nem áll módomban sem megerõsíteni, sem cáfolni, de gondolom nem áll ki sokból megkérdezni Vekov Károlyt, akinek az eredeti a birtokában kell legyen.
Azt ellenben garantálni tudom, hogy eredeti ez:wass-ugyeszsegi-hatarozat, ugyanis itt van a birtokomban, számomra kézbesítette a posta. Márpedig a két végzés indoklása is és konklúziója is tökéletesen egyezik. Ugyan Romániában ez nem föltétlen logikus, de ennek oka az, hogy mindkettõ a valós tényállásból vonja le ugyanazt a következtetést. Nem kétséges tehát, hogy Wass Albert nem csak hogy nem követett el háborús bûnöket, de még nem is vádolta ilyennel a népbíróság.
Ez azonban csak egyik oldala a történetnek. A másik még mindig a józan ésszel függ össze: ha valakirõl az ügyészség netán nem állapítja meg hogy nem követett el háborús bûnöket, arról elmondható, hogy elkövetett ilyet? A két városatya logikája erre enged következtetni: hogyha netán hamis az ügyészségi végzés, akkor Wass Albert vétkes, nem lehet róla utcát elnevezni. Mert figyelem: nem arra hivatkoznak, hogy az ügyészég azt állapította meg, hogy vétkes, hanem arra, hogy az ügyészség nem állapította meg, hogy vétlen! Ezen logika alapján csak olyan személyiségekrõl szabad utcát elnevezni, akikrõl elõzetesen az ügyészség vétlenségi bizonyítványt állított ki. Ha tehát a kezdeményezõk következetesek, nem szabad itt megálljanak, kérniük kell, hogy a képviselõtestület törölje az Apor Péter, Bod Péter, Keresztes Máté, Molnár Józsiás, stb, stb. utcák nevét is. Sõt, mivel vétlenségi bizonyítványa bizonyára Nicolae Bãlcescunak sincs, ezért a róla elnevezett utca nevét is változtatni kell.
Végül joggal lehet feltenni azt a személyes kérdést is a két tiszteletre egyáltalán nem méltó városatyának, hogy mi az õ saját véleményük, ott legbelül? Hogy gondolják, lehet-e, szabad-e, kell-e utcát elnevezni Wass Albertrõl? Érdemel-e bár ennyit az utókortól? Ha nem, akkor érthetetlen, hogy miért szavazták meg pár hónapja az utcanevet. Ha ellenben igen, akkor felfoghatatlan a mostani kezdeményezésük. Romániában a helyi autonómia igencsak gyenge lábakon áll, így arra is volt már példa, hogy bíróság érvénytelenített egy utcanévre vonatkozó helyi határozatot. De ezt a szolgalelkûséget, amikor két, magát székelynek, s a helyiek képviselõjének mondó ember kezdeményezi ezt a merényletet Wass Albert ellen higgadtan fogadni nem lehet. A románok garantáltan üdvrivalgásban törnek ki, de vajon mi lesz a kézdivásárhelyiek reakciója?

Kategória: egy kisváros nagy gondjai, Ez Románia, megáll az ész!, RMDSZ | Hozzászólás most!

Mozgalmas hét

Közzétéve 2016. február 19. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Ez a hét sem telt el eseménytelenül!
Hétfõn reggel Bukarestben kezdtem, a Diszkriminációellenes Tanácsnál, ahol a Maros megye prefektusa elleni panaszom volt napirenden. Nem meglepõ módon se a prefektus se annak képviselõje nem tette tiszteletét a meghallgatáson, így az arra korlátozódott, hogy szóban is elõadtam a panaszomat, majd átadtam a Tanács jelen levõ tagjainak még pár dokumentumot amikbõl szintén az derül ki, hogy ha román ember vagy állami intézmény fordul hozzá olyan kéréssel, ami lényegében a magyarok ellen irányul (úgy mint székely zászló egy községházán, vagy hagyományos falunevet tartalmazó tábla Hármasfaluban), akkor a prefektus ugrik, felszólít és perel, még akkor is, ha a kérésnek semmi jogalapja nincs. Ezzel szemben ha egy magyar ember fordul hozzá azzal a kéréssel, hogy teljesítse hivatali kötelességét (amire jogszabályok kötelezik), s gondoskodjon arról, hogy a magyarok törvény adtai jogai érvényesüljenek, akkor megvonja a vállát s azzal próbál kibújni, hogy neki erre nincs törvényes lehetõsége. Ezek figyelembevételével azt kértem a Diszkriminációellenes Tanácstól, hogy állapítsa meg hogy a prefektus nemzetiségi és anyanyelvi alapon diszkriminál, hogy ezért büntessék meg, s nem utolsósorban meg azt, hogy kötelezzék, hogy az õt elítélõ határozatot jelentesse meg a sajtóban, hadd lássa mindenki, hogy milyen törvénytisztelõ képviselõje van a kormánynak Maros megyében.
Ez azonban nem oldja meg a probléma lényegét, éspedig hogy tegye a dolgát és ellenõrizze a Maros megyében található intézményeket, s büntesse meg azokat, amelyek megsértik a magyarok jogait. Éppen ezért a keddi napon véglegesítettem és postára tettem azt a keresetet, amiben arra kérem a Maros megyei törvényszéket, hogy állapítsa meg, hogy a prefektus nem teljesíti hivatali kötelességét, megtagadta egy jogos kérés teljesítését, s kötelezze õt arra, hogy a kérésnek tegyen eleget.
Aztán hozzáláttam és összeállítottam egy másik keresetet, ezúttal a Kovászna megyei prefektus ellen, aki – talán még emlékeznek rá – imigyen tért ki ugyanazon kérés teljesítése elõl. Mára azt is véglegesítettem, s miután lepengettem az 50 lej bélyegilletéket a városi pénzügyön (ahova úgy járok, mint egyesek a törzsvendéglõjükbe, csak annyit kell mondjak hogy a szokásosat, s nyújtom a pénzt), postára tettem ezt a keresetet is.
Következik a hetedik nap, amikor illik megpihenni, de ezen még gondolkozom, mert tennivaló az folyton kerül.

Kategória: Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Alkotmányellenes?

Közzétéve 2016. február 14. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

A napokban meglehetõsen nagy port kavart egy újabb bírósági – nevezzük nyugodtan a nevén – visszaélés, nevezetesen hogy visszautasították egy turisztikai szövetség bejegyzését, amely Székelyföldet népszerûsítette volna. Az alapfokú ítélet Csíkszeredában született, s a bejegyzés elutasításának az indoklásaképp a 26/2000-es Kormányrendelet 9. cikkelyének második bekezdése szerepel. Nézzük mit mond ama bekezdés.
A 9. cikkely általában arról szól, hogy amennyiben a bejegyzéshez szükséges feltételek nem teljesülnek, a bíró felszólítja a szövetség képviselõjét, hogy orvosolja a hiányosságokat. A második cikkely pedig így szól:
(2) Daca neregularitatile constatate privesc dispozitiile art. 40 alin (2) din Constitutie, pentru termenul fixat va fi citat si parchetul de pe lânga instanta sesizata, caruia i se vor comunica, în copie, cererea de înscriere, împreuna cu actul constitutiv si statutul asociatiei. În acest caz punerea concluziilor de catre procuror este obligatorie.
Vagyis ha a rendellenességek az Alkotmány 40. cikkelye (2) bekezdésével vannak összefüggésben, a tárgyalásra meg kell idézni az ügyészséget is és az ügyész köteles véleményt nyilvánítani.

No de mirõl szól az alkotmány hivatkozott cikkelye? A társulás jogáról:

ARTICOLUL 40
Dreptul de asociere
(1) Cetatenii se pot asocia liber în partide politice, în sindicate, în patronate si în alte forme de asociere.
(2) Partidele sau organizatiile care, prin scopurile ori prin activitatea lor, militeaza împotriva pluralismului politic, a principiilor statului de drept ori a suveranitatii, a integritatii sau a independentei României sunt neconstitutionale.
…

A második cikkely pedig ezt mondja: Alkotmányellenesek azok a pártok vagy szervezetek, amelyek céljaik vagy tevékenységük révén a politikai pluralizmus, a jogállam elvei, Románia szuverenitása, területi egységes és függetlensége ellen mozgósítanak.
Az egyesület célja az ítéletben is szerepel: Székelyföld turisztikai látványosságainak a megismertetése, a turisták ide vonzása.
Ezzel szemben a bíró véleménye (sic!) az, hogy mivel “Székelyföld” hivatalosan nem létezik, ezért a turisztikai népszerûsítése sem szentesíthetõ az által, hogy a szövetséget bejegyzik.
Ezek eddig a tények, nézzük milyen következtetések vonhatóak le.
Felnõtt ember számára nem okozhat gondot annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy vajon az egyesület célja ütközik-e ama alkotmányos cikkellyel. A válasz pedig – legalábbis az enyém – az, hogy nem hogy nem ütközik, de semmi köze hozzá. Ha pedig ez így van, akkor nyilván az ítélet tévesen hivatkozik az alkotmányra.
Továbbá az is kiderül az ítéletbõl, hogy egyéb kifogás nem merült fel, minden mást rendben talált az ügyben eljáró bíró.
S akkor jöjjön a nagy kérdés: egy bíró a véleménye, vagy pedig a törvények alapján kell döntsön? Na itt már érdemes elõvenni az Alkotmányt, mert az irányt mutat. A 124. cikkely 3. bekezdésében ugyanis az áll, hogy a bírók függetlenek és kizárólag a törvénynek vannak alávetve. Ez pedig azt jelenti, hogy lehet neki véleménye, de ítélkezni csak a törvények alapján ítélkezhet. Márpedig a törvény azt mondja, hogy akkor tagadhatja meg a szövetség bejegyzését, ha az általa jelezett rendellenességeket nem orvosolják. Õ ugyan jelzett egy rendellenességet, ellenben mint az elõbb már szó volt róla, ez a rendellenesség a valóságban nem létezik, a bejegyezni kívánt szövetség nem sérti az alkotmány 40. cikkelyét. Akkor meg volt joga a bírónak megtagadni a bejegyzést? Ugye hogy nem?
Sõt, ha a bíró nem áll elõ ama légbõl kapott alkotmányossági problémával, akkor még bár az alapból gyanakvó, ellenséges, stb. ügyészséget se kellett volna az egészbe belekeverni, õ egyedül elrendelhette volna a szövetség bejegyzését. S mégsem tette! Pedig magyar ember, még azzal semm lehet meggyanúsítani, hogy román és soviniszta, be akart tartani a bejegyzést kezdeményezõknek. Hogy mi járhatott a fejében…?

Innen kezdve azonban nyílegyenes út vezetett a jogerõs elutasításhoz, mert a másodfokon eljáró Marosvásárhelyi Ítélõtáblától mi mást is várhatnánk el?
Az ott született ítéletben már megjelennek az ügyész érvei is, nem meglepõ módon ezek a “ha hallgatott volna, bölcs maradt volna” kategóriába sorolhatók, ugyanis az elsõ oldalon az a gyöngyszem olvasható, hogy a szövetség célja Hargita, Maros és Kovászna megye egyes régióinak a népszerûsítése, márpedig ez ellenkezik az Alkotmány 3. cikkelye 3. bekezdésével. Ahol mit olvasunk: az ország területe közigazgatási szempontból községekre, városokra és megyékre oszlik. Ez tehát a közigazgatási beosztás. Ezzel szemben léteznek egyéb beosztások, más szempontok szerint. S azok bizony néha-néha (vagy inkább gyakran) fittyet hánynak a községek vagy megyék határára. Vannak például folyók, amelyek pofátlan módon átfolynak egy másik megyébe is, s vannak hegyek, amelyek – az ügyész ezen biztos megdöbbenne – nem érnek véget a megyehatáron. Vagy ott van a tengerpart, renitens módon az is két megyét fog át. S vannak turisztikai egyesületek, amelyek a tengerpartot, vagy valamelyik hegységet reklámozzák? Vannak ám! Csak azért, mert az ottani ügyészek málészájúak? Hajlok arra hogy azt gondoljam, hogy azok bejegyzésérõl meg sem kérdezték az ügyészeket. Ez a vásárhelyi is csak azért kapott szót, mert a csíkszeredai bíró belekeverte a bejegyzésbe az ügyészséget.

Ezt követõen az ítélet hosszan sorolja a bejegyzést kezdeményezõk jogi és egyéb érveit, amelyekbõl világosan kitetszik, hogy a turisztika az nem közigazgatás, meg hogy akárhány olyan turisztikai szövetséget jegyeztek be szerte az országban, melyek egy hagyományos tájegység nevét viselik és több megyére kiterjednek. A józan ész azt diktálná, hogy ezek után az ítélet az legyen, hogy elrendeli a szövetség bejegyzését. De nem!
Az ügyben eljáró bírók ugyanis elõrántják a magyar kártyát, s kivágják, hogy ugyan a turisztikai célpont az valóban nem közigazgatási fogalom, de mivel a szövetség egy olyan régió turisztikai promoválását célozza, amiben három megyében található települések találhatóak, amelyeket kizárólag etnikai alapon lehet azonosítani, ezért egy ilyen kezdeményezés ellentmond az Alkotmány 3. cikkelye 3. bekezdésének. (Ugye emlékeznek még rá: az ország területe közigazgatási szempontból községekre, városokra és megyékre oszlik.)

Hogy ez abszurd? Hogy van az országban nem egy hasonló tájegység, amire ez a leírás pontosan illik, s az azokat népszerûsítõ turisztikai egyesületeket simán bejegyezték? Netán ez azért lenne, mert ott nem csupa magyar, hanem mind román többségû település alkotja a régiót? Ez vajon nem diszkrimináció?
S ami már kicsit távolabb mutat: az ítélet kimondja, hogy van az országnak egy régiója, Maros, Hargita és Kovászna megyei települések alkotják, s ezekben a lakosság többsége magyar. Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy Románia ratifikált nem egy olyan nemzetközi egyezmény, amelyek értelmében az ilyen (tehát ez is) önálló közigazgatási egység kellene legyen.
Azok pedig, akiket megfosztottak attól a törvénye lehetõségtõl, hogy bejegyezzenek egy szövetséget két dolgot tudnak tenni:
1. Panaszt tenni az Emberjogi Bíróságon.
2. Létezik olyan, hogy jogi személyiség nélküli egyesület. Ebben a formában már holnaptól tudnak mûködni, s ebben nem tudja megakadályozni õket se bíró, se ügyész.

A végére pedig egy kérdés: vajon miképpen mûködhet ez a honlap?

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Petres Sándor a mennybe megy?

Közzétéve 2016. február 13. szombat | Szerző: Árus Zsolt

A napokban a sajtóban is hír volt az, hogy megyénk alprefektusa (korábban prefektusa, még korábban hosszú éveken keresztül a megyei önkormányzat alelnöke) sikeresen szerepelt egy televíziós vetélkedõben. Ennek kapcsán nem csak újságíróktól kapott dicséretet, hanem a cikkek alatti hozzászólások is döntõ többségükben pozitívak voltak.
Szeretném leszögezni, hogy maga a gesztus (hogy bejelentkezett a vetélkedõbe) szokatlan, s akár dicséretesnek is nevezhetõ, s hasonlóképpen az is értékelhetõ ahogy ott helytállt. Éppen ezért nem teljesen alaptalanok a dicséretek, hisz kapásból tud mondani bárki számos olyan erdélyi magyar politikust, akik garantáltan gyengébben teljesítettek volna.
No de azért álljunk már meg egy szóra, s gondolkozzunk el azon, hogy ez lehet-e fokmérõje a szakmai megítélésének? A tárgyi tudás, az általános mûveltség, az intelligencia nyilvánvalóan fontosak egy politikus esetében, hisz ezek segíthetik abban, hogy szakmai téren sikeres legyen. De attól még igaz az is, hogy a politikust (is) a munkája, az eredményei alapján kell megítélni. S ha innen nézzük Petres Sándort, a kép már távolról sem olyan rózsaszín.
Ugyanis az, amit korábbi fõnöke, a megyének még mindig elnöke mûvel a sajtóban való szereplés kapcsán az természetesen túlzás, de a másik véglet sem sokkal jobb annál. Gondoljon csak bele ki-ki, hogy az elmúlt mondjuk 12 évben hányszor találkozott a Petres Sándor nevével a sajtóban? S ezen ritka esetek közül hány olyan volt, amikor a munkája, valamilyen eredménye volt a téma? Ugye hogy ha nagyon erõltetik a memóriájukat, akkor se nagyon jut eszükbe ilyen? Márpedig ha lettek volna figyelemre méltó megvalósításai, azokról bár a hûséges párt-sajtó csak beszámolt volna. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy hosszú éveken át csak a napot lopta és potyára vette fel a fizetését, de azt igen, hogy ha valaki vezetõ beosztásban van annyi idõn keresztül, akkor az sokkal többet kellene felmutasson ahhoz, hogy kiérdemelje a közösség elismerését, dicséretét.
Arról nem beszélve, hogy – személyes tapasztalat alapján mondom – lett volna lehetõsége tenni, beírni a nevét a történelemkönyvekbe, hisz egy ideig prefektus volt, s mint ilyen, példát mutathatott volna a többi prefektusnak a pártatlan ténykedésbõl, s egyúttal népe javára is cselekedhetett volna. De nem ezt tette! Hanem ezt.
Hát ezért van az, hogy én akkor se zengenék hozsannát Petres Sándornak, ha megnyerte volna a 25 milliós fõdíjat. Mert lehet hogy mûvelt és intelligens, de ezen tulajdonságok politikusként nagyobb felelõsséget is jelentenek. Ha valaki buta, csak a konjunktúra juttatta pozícióba, akkor arra a székely azt mondja, hogy ha tyúk nincs, ha megütöd se tojik. De ha valakinek megvannak a szükséges képességei, akkor attól az emberek joggal várnak el teljesítmény is. Márpedig ilyen – legjobb tudomásom szerint – a Petres Sándor nevéhez nem sok fûzõdik.

Kategória: Megyei ügyek, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!