Két napja zajlott le a kolozsvári zászlós incidens, azóta sok nyomdafesték meg pixel fogyott a téma kapcsán, de nekem egyre inkább nõ a hiányérzetem. Sokan beszélnek az esetrõl, de mintha senki nem szólna a lényegrõl.
Ugyanis a rendõrség tette azt, amit jó ideje tesz, harcol a hatalomnak nem tetszõ jelképek ellen. Ez egyáltalán nem újdonság, ezért olyan nagyon meg sem lep, s ezzel gondolom még sokan így vannak.
Ebben a történetben a döbbenet ez:
“Kinizsi az MTI-nek elmondta, egy rendõrségi nyomozó figyelmeztette arra, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson, „amelyen a románság nincsen reprezentálva”, az diszkriminációra való uszításnak minõsül. „Mondtam, hogy mi nem viszünk ilyen zászlót. Erre megkérdezte, hogy Fancsali Ernõ (az EMNP kolozsvári szervezetének az elnöke) fog-e Erdély-zászlót vinni. Mondtam: nem tagja az RMDSZ-nek, és nem tudom. Arra kért, figyelmeztessem, hogy ne hozzon ilyen zászlót. Ezt meg is tettem” – jelentette ki Kinizsi Zoltán.”
(forrás)
Pár mondat, de milyen mondatok! Esszenciája annak, hogy hova tud eljutni egy “érdekvédelmi szervezet” 25 év alatt. Doktori értekezést lehetne írni belõle, de mivel engem ilyen ambíciók nem feszítenek, csak röviden írok le róluk pár gondolatot.
A rendõrök azt mondják, hogy ha olyan zászló is lesz a felvonuláson amelyen a románság nincs reprezentálva, az diszkriminációra való uszításnak minõsül. Mire a fõszervezõ azt válaszolja, hogy õk olyan zászlót nem visznek. Holott a hatályos törvény azt írja, hogy saját rendezvényeiken a kisebbségi szervezetek szabadon használhatják jelképeiket. Amelyeken nyilván nincs reprezentálva a románság. Március 15-én tavaly is, az elõtt is, de az idén is csupa olyan zászlóval vonultak fel (ha leszámítjuk a legelöl vitt román zászlót). Tehát tényszerûen nem igaz amit a fõszervezõ válaszolt. De ez nem is lényeges, mert a rendõrség elvárása egyrészt nonszensz (mi az, hogy egy zászlón a románság reprezentálva van?), másrészt minden jogalapot nélkülöz. Nem véletlen, hogy az utóbbi két napban számos újságíró kérdezett rá az intézkedés jogalapjára, választ azonban nem kaptak. A fõszervezõ részérõl elvárható válasz éppen ezért az kellett volna legyen, hogy hagyja õt békén, ne próbáljon nyomást gyakorolni rá, amit kér az alaptalan, tehát az eljárás hivatali visszaélésnek minõsül, vigyázzon mit csinál.
A rendõr megkérdezi, hogy Fancsali Ernõ fog-e Erdély-zászlót vinni, mire a fõszervezõ azt válaszolja, hogy Fancsali nem tagja az RMDSZ-nek, ezért nem tudja. Ez talán azt akarja jelenteni, hogy az RMDSZ-tagokról mindent tud? Vagy ha Fancsali RMDSZ tag lenne, akkor elvállalta volna azt, hogy utasítja, hogy tegyen eleget a rendõr igényének? Egy öntudatos állampolgár (nem érdekvédelmi szervezet képviselõje, csak pusztán a jogait ismerõ s azokkal élõ állampolgár) azt válaszolta volna a rendõrnek, hogy ehhez a rendõrségnek semmi köze, jobb lesz ha nem feszítik a húrt és nem próbálják az állampolgárokat jogaik gyakorlásában akadályozni.
Végül a csúcs: A rendõr arra kérte a fõszervezõt, hogy figyelmeztesse Fancsalit, hogy ne vigyen Erdély-zászlót, õ pedig ezt megtette. Mint ki, mi? Egy hûséges rendõrkutya? Nem elég, hogy a rendõrség messze túllépi a hatáskörét, s hogy ezt az “érdekvédelmi szervezet” képviselõje szó nélkül hagyja, de tovább is megy ennél, “felkérésre” maga is csatlakozik a jogsértõhöz, szolgai módon segíti azt törvénysértõ tevékenységében! És nem szakadt rá az ég. Sõt, el sem bujdosott szégyenében, mikor mindez kiderült. Abból ahogy nyilatkozik egyértelmû, hogy a leghalványabb kétely se gyötri, eszébe nem jut az, hogy valamit rosszul tett. S ez a legijesztõbb ebben a történetben. No meg az, hogy az “érdekvédelmi szervezet” vezetõi sem találnak az egészben semmi kivetnivalót. Magyarázzák a bizonyítványukat, hogy nem igaz, hogy õk kérték, de ezzel megelégszenek. Az csöppet sem zavarja õket, hogy a hatóságok futószalagon sértik meg az állampolgári jogokat, illetve hogy saját emberük is lelkesen segédkezik ebben. Van tisztább, egyértelmûbb helyzet amire illik a mondás, hogy a király meztelen?
