Árus Zsolt

Õrzi vagy sérti?

Közzétéve 2015. június 17. szerda | Szerző: Árus Zsolt

A prefektusról, illetve a prefektusi hivatalról szóló 340/2004-es Törvény már az elsõ cikkelyben rögzíti, hogy a prefektus a törvényesség õre abban a megyében, ahova kinevezték. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben törvénytelenséget észlel, nem csak joga, de kötelessége is az ellen fellépni. Vagy úgy, hogy õ maga bünteti a vétkest, vagy pedig úgy, hogy a bírósághoz fordul, hogy az tegyen rendet. Eredeti demokráciánkban szocializálódott ember erre azt mondja, hogy ez nagy hatalom, egy jogállamban ezzel szemben inkább úgy illik ezt értelmezni, hogy nagy felelõsség. Azaz ha jobban belegondolok, akkor eredeti demokráciánkban (ahol a hivatalnokok hajlamosak kiskirályokként viselkedni, s az átlag feletti vagyonnal rendelkezõk meg a törvény felettinek gondolni magukat) ez tulajdonképpen még nagyobb felelõsség. Kellene legyen…
Az sajnos egészen más kérdés, hogy ezt miképpen élik meg maguk az érintettek. Ha csak azt a három megyét nézzük ahol Székelyföld legnagyobb része fekszik, a kép nem valami bíztató. Gondolom bárki tud kapásból mondani nem egy olyan esetet, amelyben a prefektus szerepe, fellépése minimum megkérdõjelezhetõ.
A bizonytalanság, a vitatható helyzetek ellenben csak arra jók, hogy az embert bosszantsák, frusztrálják, ezért ha mód van rá, tisztázni kell az ilyen, lényegtelennek egyáltalán nem nevezhetõ kérdéseket. Ha pedig arra mód van, akkor ezt úgy kell tenni, hogy a tisztázáson túl potenciálisan hasznot is hozzon a közösségünknek.
Ezeket szem elõtt tartva fordultam tavaly õsszel Hargita megye prefektusához, jelezve neki, hogy Maroshévizen nem tartják be a kétnyelvû feliratokra vonatkozó törvényes elõírásokat, s kérve, hogy szólítsa fel az érintett intézmények vezetõit a törvény betartására. Ezt az akkori prefektus meg is tette, ellenben látható eredmény nélkül, ezért novemberben újabb levélben jeleztem ezt neki, s egyúttal arra is kértem, hogy ne csak Maroshéviz, hanem az egész megye viszonylatában intézkedjen, mert a törvényt sok más helyen is figyelmen kívül hagyják. Erre a levére már nem kaptam választ, s hiába tértem vissza rá januárban – jelezve azt is, hogy ha továbbra sem válaszol akkor bírósághoz fogok fordulni -, ez sem hatotta meg, s mind a mai napig (több mint fél év teltével) a levelemre nem válaszolt. Mit volt mit tennem, kénytelen voltam bírósághoz fordulni, s panaszt tenni többrendbéli törvénysértés miatt, ugyanis:
– A 27/2002-es Kormányrendelet értelmében az általam jelzett problémákat alaposan ki kellett volna vizsgálja, azt követõen meg kellett volna tegye a szükséges intézkedéseket, majd minderrõl engem is tájékoztatnia kellett volna. Erre az egészre 30 nap állt rendelkezésére. Hogy tett-e valamit azt nem tudom, de azt igen, hogy sokszor harminc nap után sem kaptam választ a petíciómra. Botorság volna azonban azt feltételezni, hogy megtette amire kértem, épp csak elfelejtett arról tájékoztatni, még az után is, hogy erre ismételten figyelmeztettem. Ha pedig az általam kérteket nem tette meg, akkor még egy sor jogszabályt sértett meg:
– Az önkormányzati törvény (215/2001) rögzíti, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvét estenként használni lehet (illetve kötelezõ) a közigazgatásban.
– Ennek konkrét módozatait az 1206/2001-es Kormányhatározat részletezi. Ráadásul ezen jogszabály második cikkelye azt is rögzíti, hogy annak gyakorlatba ültetése többek közt a prefektus feladat.
– A kormányrendelet, hivatkozva a már említett 215/2001-es, illetve a 33/1995-ös törvényre (amivel Románia ratifikálta az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményét), részletesen leírja, hogy a kisebbségekhez tartozó állampolgároknak mikor van joguk használni az anyanyelvüket, illetve hogy a hatóságoknak mikor kötelességük ezen állampolgárok anyanyelvét használni. Többek közt rögzíti azt is, hogy a rendelet életbelépését követõ 90 napon belül a települések, illetve a helyi közintézmények bejáratánál kétnyelvû táblákat kell kihelyezni. Ez a helyi hatóságok feladata, a végrehajtást ellenben a prefektus felügyeli és az elõírás be nem tartása esetén neki van joga bírságolni is. Az említett határidõ tizenhárom éve és több mint három hónapja lejárt, de még mindig létezik számtalan hely, ahol nincs kitéve kétnyelvû tábla. Arról pedig semmi hír, hogy ezért a prefektus valakit megbüntetett volna.
– Még mindig csak a feliratoknál maradva, Románia a 282/2007-es Törvénnyel ratifikálta a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját is, az pedig a kétnyelvû feliratozás közelezettségét kiterjeszti minden olyan közintézményre, ami kisebbségek által jelentõs számban lakott területen található, ideértve tehát rendõrséget, bíróságot, ügyészséget, s így tovább. Ez is az országnak egyik törvénye, ennek a betartását is a prefektus felügyeli.
– A340/2004-es Törvény 19. cikkelye azt is elõírja, hogy a prefektus a társadalmi béke fenntartásáért kell tevékenykedjen. Ebbe nyilvánvalóan beletartozik az, hogy nem csak az állam vélt vagy valós érdekei kell meghatározzák a tevékenységét, hanem azzal is foglalkoznia kell, hogy a megye lakóinak döntõ többségét kitevõ székelyek jogait rögzítõ törvényes elõírásokat is betartassa. Ilyen cselekedetérõl sajnos nem lehet hallani.
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a nyelvi charta még számos olyan jogot biztosít számunkra, amelyek megrekedtek a törvény szövegében, a gyakorlatban még bár halvány nyomukat sem lehet fellelni. Holott azok is törvényes jogok, azok betartása felett is kellene õrködjön a prefektus. Mondom kellene.
A konklúzió pedig megint az, hogy Romániában azok jeleskednek a törvények megszegésében, akik azok betartásáért, illetve betartatásáért felelnek. Ezek közé tartozik Hargita megye prefektusa is. A mi dolgunk pedig az, hogy ezt megállapítsuk, majd megtegyük a megfelelõ jogi lépéseket. Ennek megfelelõen tettem panaszt a közigazgatási bíróságon. A kereset (ami a fentiekrõl szól, csak románul) alább olvasható.

Către
Tribunalul Harghita
secţia Contencios Administrativ şi Fiscal

Subsemnatul Árus Zsolt István, domiciliat în judeţul Harghita, municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, posesorul CI. HR 359941, CNP 1610816190691, în contradictoriu cu Prefectul judeţului Harghita, având sediul în judeţul Harghita, Miercurea Ciuc, piaţa Libertăţii, nr. 5, în temeiul Legii 554/2004 formulez prezenta

CERERE

prin care vă solicit cu respect, ca:
1. Să constataţi faptul, că prefectul judeţului Harghita a încălcat prevederile din Ordonanţa Guvernului 27/2002, prin faptul că:
1.1. nu a răspuns în termenul legal de 30 zile la scrisoarea mea din 11 noiembrie 2014, respectiv prin faptul că
1.2. nu a dat curs celor solicitate de mine în acea scrisoare.
2. Să obligaţi prefectul judeţului Harghita să dee curs solicitărilor din scrisoarea mea din 11 noiembrie 2014 şi să mă informeze despre cele intreprinse şi rezultatul lor.
3. Să obligaţi prefectul judeţului Harghita la plata amenzii prevăzute în Art. 24, alin. (3) din Legea 554/2004, în cazul în care nu respectă Hotărârea pe care o veţi da în acest caz.

În fapt:
În data de 2 septembrie 2014 am fost în Topliţa, unde am constatat, că în pofida faptului că locuitorii de naţionalitate maghiară reprezintă peste 21% din totalul locuitorilor oraşului, nici la intrările în oraş, nici pe instituţiile publice din localitate nu există inscripţionare bilingvă, fiind încălcate astfel prevederile legale în vigoare, respectiv dreptul mea de a fi informat în limba mea maternă. Despre cele constatate am informat prefectul judeţului, şi i-am solicitat să intervină şi să solicite primarului şi conducătorilor instituţiilor publice respectarea legii. În răspunsul primit la acea scrisoare prefectul m-a informat că a dat curs solicitării şi a somat primarul şi conducătorii de instituţii.
În data de 7 noiembrie am trecut din nou prin Topliţa şi am constatat, că situaţia nu s-a schimbat de loc. De aceea în data de 11 noiembrie am adresat prefectului o nouă scrisoare (anexată) prin care l-am informat despre cele constatate şi – de vreme ce ştiu, că aceaşi problemă există nu numai în Topliţa – am solicitat o abordare şi soluţionare globală a problemei în tot judeţul Harghita.
După mai bine de 50 zile, având în vedere şi faptul că între timp prefectul a fost schimbat, la începutul lunii ianuarie am retrimis scrisoarea din noiembrie cu rugămintea să se rezolve cele ridicate în ea (anexată). Totodată am mai menţionat faptul, că scrisoarea respectivă reprezintă procedură prealabilă în înţelesul Art. 7 din Legea 554/2004. De atunci au trecut 161 de zile fără să primesc răspus, sau să fiu notificat în vreun fel despre acţiunile intreprinse de prefect ca urmare a celor solicitate de mine. Mă văd nevoit deci ca în baza Legii 554/2004 să mă adresez instanţei, cu rugămintea să oblige prefectul judeţului Harghita la respectarea Ordonantei Guvernului nr. 27/2002, a Legii 340/2004, a Legii 282/2007 şi a Normelor aprobate prin HG 1206/2001.
Cu privire la capătul de cerere 1.1. multe nu sunt de spus, pentru că legea este foarte clară: prefectul ar fi trebuit să răspundă la scrisoarea mea în termenul legal de 30 zile. Între 11 noiembrie şi 5 ianuarie au trecut 55 zile, iar din 5 ianuarie şi până în prezent 161. Este deci clar, că prefectul judeţului Harghita a încălcat prevederile Art. 8, alin. (1) din Ordonanţa Guvernului nr. 27/2002. Ca circumstanţă agravantă vă rog să reţineţi, că această încălcare a legii este comisă de prefectul judeţului, care are printre atribuţii “aplicarea şi respectarea Constituţiei, a legilor”, conform Art. 19, alin. (1), lit. a) din Legea 340/2004.
Cu privire la capătul de cerere 1.2. vă rog să reţineti, că în conformitate cu Normele adoptate prin HG 1206/2001, există o serie de cazuri în care folosirea atât în scris cât şi oral a limbii materne de către cetăţenii români de altă naţionalitate decât cea română este permisă acestora, respectiv este obligatorie pentru diferite autorităţi. Astfel conform Art. 4, 11 şi 12 din Norme, atât denumirea localităţii la intrare şi la iesire, cât şi denumirea instituţiilor publice din localităţile unde o anumită minoritate naţională are o pondere de peste 20% trebuie inscripţionate obligatoriu şi în limba acelei minorităţi. În conformitate cu Art. 13 din Norme, aceste inscripţionări trebuiau realizate cu mulţi ani în urmă, iar ignorarea acestei obligaţii constituie contravenţie, care se sancţionează în conformitate cu Art. 18, alin. (1), lit. e). Conform acelui articol, chiar prefectul este împuternicit să supravegheze asupra respectării acestor norme, respectiv să aplice amenzi în cazul nerespectării lor. Este deci cu atât mai grav faptul, că prefectul judeţului Harghita nu şi-a îndeplinit această obligaţie legală nici după ce i-am solicitat în scris acest lucru.
Vă rog totodată să reţineţi, că prin Legea 282/2007 România a ratificat Carta Europeană a Limbilor Regionale sau Minoritare. Această lege – cu privire la limba maghiară – prevede printre altele următoarele obligaţii pentru România:
ARTICOLUL 10
Autorităţile administrative şi serviciile publice
1. În circumscripţiile administrative ale statului locuite de un număr de vorbitori de limbi regionale sau minoritare, care justifică măsurile specificate mai jos, şi în funcţie de situaţia fiecărei limbi, părţile se angajează, în măsura în care este posibil:
a. (ii) să vegheze ca functionarii autorităţilor administrative care asigură relaţia cu publicul să folosească limbile regionale sau minoritare în raporturile lor cu persoanele care li se adresează în aceste limbi;
(iii) să vegheze ca vorbitorii de limbi regionale sau minoritare să poată prezenta cereri orale ori scrise şi să primească răspunsuri în aceste limbi;
(iv) să vegheze ca vorbitorii de limbi regionale sau minoritare să poată prezenta cereri orale ori scrise în aceste limbi;
(v) să vegheze ca vorbitorii de limbi regionale sau minoritare să poată prezenta ca valabil un document întocmit în aceste limbi;
b) să puna la dispoziţie formulare şi texte administrative de uz curent pentru populaţie în limbile regionale sau minoritare, ori în versiuni bilingve;
c) să permită autorităţilor administrative să întocmească documente într-o limbă regională sau minoritară.
2. În ceea ce priveşte autorităţile locale şi regionale din zonele locuite de un număr de vorbitori de limbi regionale sau minoritare în care se justifică măsurile specificate mai jos, părţile se angajează să permită şi/sau să încurajeze:
b) posibilitatea pentru vorbitorii de limbi regionale sau minoritare de a prezenta cereri orale ori scrise în aceste limbi;
c) publicarea de către autorităţile regionale a textelor oficiale şi în limbile regionale sau minoritare;
d) publicarea de către autorităţile locale a textelor oficiale şi în limbile regionale sau minoritare;
e) folosirea de către autorităţile regionale a limbilor regionale sau minoritare în dezbaterile din consiliile lor, fără a exclude totuşi folosirea limbii (limbilor) oficiale a (ale) statului;
f) folosirea de către autorităţile locale a limbilor regionale sau minoritare în dezbaterile din consiliile lor, fără a exclude totuşi folosirea limbii (limbilor) oficiale a (ale) statului;
g) folosirea sau adoptarea, dacă este cazul, alături de denumirea în limba (limbile) oficială (oficiale), a formelor tradiţionale şi corecte ale toponomiei în limbile regionale sau minoritare.
3. În ceea ce priveşte serviciile publice asigurate de către autorităţile administrative ori de către alte persoane care acţionează în cadrul competenţei acestora, părţile contractante se angajează, în zonele în care limbile regionale sau minoritare sunt folosite, în funcţie de situaţia fiecărei limbi şi în masura în care acest lucru este posibil:
a) să vegheze ca limbile regionale sau minoritare să fie folosite în cadrul serviciilor publice;
b) să permită vorbitorilor de limbi regionale sau minoritare să formuleze cereri şi să primească răspunsuri în aceste limbi;
c) să permită vorbitorilor de limbi regionale sau minoritare să formuleze cereri în aceste limbi.
4. În vederea aplicării dispoziţiilor paragrafelor 1, 2 şi 3 pe care le-au acceptat, părţile se angajează să ia una sau mai multe dintre măsurile ce urmează:
b) alegerea şi, dacă este cazul, formarea unui număr suficient de funcţionari şi alţi agenţi publici;
c) satisfacerea, în măsura în care este posibil, a cererilor agenţilor publici care cunosc o limbă regională sau minoritară de a fi repartizaţi în zona în care această limbă este folosită.
5. Părţile se angajează să permită, la cererea celor interesaţi, folosirea sau adoptarea de patronime în limbile regionale sau minoritare.
Din aceste texte de lege (în speţă Art. 10, aliniat (3), care se referă la toate instituţiile publice din zone administrative, cum este de exemplu judeţul Harghita) rezultă, că inscripţionarea denumirii instituţiilor publice în limba maghiară este obligatorie nu numai în cazul instituţiilor de interes local sau judeţean, ci în cazul tuturor instituţiilor publice de pe teritoriul judeţului, inclusiv cele care fac parte din structura Ministerului Justiţiei sau Administraţiei şi Internelor (dar nu numai). Acest lucru trebuie avut în vedere când se stabileşte sfera instituţiilor publice pe care prefectul trebuie să le aibă în vedere în îndeplinirea obligaţiilor trasate de Art. 19 din Legea 340/2004, şi de Art. 4, 11 şi 12 din Normele adoptate prin HG 1206/2001.
Conform Art. 19, alin. (1), lit. c) din Legea 340/2004, prefectul “acţionează pentru menţinerea climatului de pace socială şi a unei comunicări permanente cu toate nivelurile instituţionale şi sociale, acordând o atenţie constantă prevenirii tensiunilor sociale.” Faptul, că nu îşi îndeplineşte obligaţia de a veghea asupra respectării unor prevederi legale care privesc marea majoritate a locuitorilor judeţului Harghita este fără îndoială o încălcare a acestui articol de lege, menit totodată la a crea tensiuni sociale.
Cu privire la capătul de cerere 2 vă rog să constataţi, că aşa cum am arătat mai sus, ar fi fost de datoria prefectului să intreprindă din oficiu cele solicitate de mine. Dat fiind faptul că nu a procedat ca atare, este de datoria instanţei să-l oblige să-şi respecte această obligaţie legală. Vă rog deci să admiteţi această cerere.
Cu privire la capătul de cerere 3 vă rog să reţineţi, că în conformitate cu Art. 18. din Legea 340/2004, “Prefectul şi subprefectul răspund, după caz, disciplinar, administrativ, civil sau penal pentru faptele săvârşite în exercitarea atribuţiilor ce le revin, în condiţiile legii.” Legat de prezentul caz prefectul judeţului Harghita a încălcat nu numai prevederile Normelor adoptate prin HG 1206/2001, dar şi cele ale Legii 340/2004 şi ale Ordonantei Guvernului nr. 27/2002. Dat fiind faptul, că
– avem de a face cu ignorarea de foarte mulţi ani (din 2001) a unor prevederi legale,
– prefectul judeţului Harghita nu şi-a îndeplinit acele obligaţii nici în decurs de 8 luni de când i-am solicitat în mod expres acest lucru,
– procedând aşa a adus atingere nu numai intereselor mele, dar si unor interese legitime publice,
consider total îndreptăţit, ca instanţa să ia toate măsurile, ca acestă stare de fapt să nu persiste. Este deci indicat să facă uz de un instrument adecvat acestui scop, adică aplicarea amenzii prevăzute de Art. 24, alin. (3) din Legea 554/2004 în cazul în care prefectul nu-şi îndeplineşte aceste obligaţii legale nici după ce instanţa îl obligă la acest lucru.

În drept îmi întemeiez cerea pe următoarele:
– Prevederile articolelor menţionate mai sus din Legea 554/2004, Legea 340/2004, Legea 282/2007, Ordonanţa Guvernului nr. 27/2002 si Normele aprobate prin HG 1206/2001.

Vă rog pe această cale:
1. Să constataţi faptul, că prefectul judeţului Harghita a încălcat prevederile actelor normative menţionate mai sus prin faptul că:
1.1. – nu a răspuns în termenul legal de 30 zile la scrisoarea mea din 11 noiembrie 2014 (Art. 8 alin (1) din OG 27/2002), respectiv
1.2 – nu a dat curs celor solicitate în acea scrisoare (Art. 3, 4 şi 5 din Ordonanţa Guvernului nr. 27/2002).
2. Să obligaţi prefectul judeţului Harghita să dee curs solicitărilor din scrisoarea mea din 11 noiembrie 2014 (conform Art. 3, 4 si 5 din OG 27/2002 si Normele aprobate prin HG 1206/2001) şi să mă informeze despre cele intreprinse şi rezultatul lor.
3. Să obligaţi prefectul judeţului Harghita la plata amenzii prevăzute în Art. 24, alin. (3) din Legea 554/2004, în cazul în care nu respectă Hotărârea pe care o veţi da în acest caz.

Anexez:
– scrisoarea adresată prefectului judeţului Harghita în data de 11 11 2014, împreună cu traducerea acesteia.
– scrisoarea adresată prefectului judeţului Harghita în data de 05 01 2015, împreună cu traducerea acesteia.

Menţionez, că depun toate actele în două exemplare, câte unul pentru:
– instanţă, respectiv
– prefectul judeţului Harghita, cu sediul în Miercurea Ciuc, piaţa Libertăţi, nr. 5.
Mai menţionez, că nu anexez chitanţă care atestă plata taxei de timbru judiciar, dar solicit să aveţi în vedere faptul, că am achitat taxa legală în cazul dosarului nr. 296/96/2015, care a avut acelaşi obiect. Punerea pe rol a acelui dosar a fost refuzată de instanţă, dar taxa de timbru nu mi-a fost restituită, solicit deci ca acea taxă de timbru să fie considerată ca fiind plătită pentru această cerere.

Gheorgheni, la 16 03 2015

Árus Zsolt István

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Betartja-e a törvényeket a korrupcióellenes ügyészség?

Közzétéve 2015. június 10. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Az elmélet ugyebár az, hogy az igazságszolgáltatás különböző szervei a törvények betartása felett őrködnek, a törvénysértőket pedig megbüntetik. Jogos elvárás tehát a társadalom részéről, hogy ők járjanak elöl jó példával. Nézzük hogy néz ki ez a gyakorlatban.
Minekutána tanúként beidéztek és kihallgattak Marosvásárhelyen, felmerült bennem az, hogy ez az egész procedúra nem volt teljes mértékben törvényes és szabályos, ezért az ügyészség vezetőjéhez fordultam egy petícióval, s kértem, hogy vizsgálja ki az általam jelzetteket, majd ha rendellenességet talál, tegye meg a szükséges intézkedéseket. A petíciót március kilencedikén postáztam, s eképpen szólt:
Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în judeţul Harghita, municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, formulez prezenta

Petiţie

împotriva activităţii unor procurori de la Serviciul teritorial DNA Tîrgu Mureş, cu rugămintea să cercetaţi cele relatate mai jos şi să luaţi măsurile legale care se impun.

La sfârşitul lunii ianuarie anul curent, procurorii acelui serviciu teritorial au reţinut primarul municipiului Gheorgheni după o acţiune în fortă, totalmente nejustificată, pentru un presupus abuz în funcţie, care constă în înstrăinarea unui teren de 400 mp (în valoare de 27.000 lei) în staţiunea Lacu-Roşu. Oricine consultă situl municipiului Gheorgheni (www.gheorgheni.ro) poate găsi în scurt timp cele două hotărâri de consiliu care se referă la acel teren (18/2013 şi 48/2013, anexate), luate în mod legal de către consiliul local, necontestate în nici un fel de nimeni, verificate din punct de vedere al legalităţii de către prefectură. Tot ce a făcut primarul Mezei János legat de acest subiect este că s-a conformat prevederilor Art. 2 si Art. 3 din Hotărârea 48/2013, îndeplinându-şi obligaţiile prevăzute de Legea 215/2001. Este deci indubitabil că nu se pune problema comiterii vreunei infracţiuni, aşa cum aceasta este definită în Art. 15 din Codul Penal. Totuşi a fost reţinut şi s-a încercat chiar obtinerea unui mandat de arest preventiv pentru acea presupusă infracţiune. Asta nu au reuşit, dar au obţinut în schimb de la instanţă mai multe restricţii pentru Mezei János, care aduc deservicii tuturor locuitorilor municipiului Gheorgheni, de vreme ce de mai bine de 40 de zile viceprimarul este nevoit să îndeplineacă nu numai atribuţiile proprii, ci şi pe cele ale primarului. În tot acest timp procurorii nu au reuşit să finalizeze cercetările în acest caz extrem de simplu şi nu au reuşit să ajungă la o soluţie. Iar posibila explicaţie este – fără exagerare – şocantă.

Articolul 131 din Constituţie descrie extrem de clar rolul Ministerului Public, iar asta ar trebui să se reflecte în tot cea ce intreprind angajaţii acelui minister, inclusiv procurorii de la Direcţia Naţională Anticorupţie, serviciul teritorial Tîrgu Mureş. Cu părere de rău vă spun, atât din proprie experienţă, cât şi din informaţii care parvin de la mai multe persoane audiate în acest dosar, că procurorii care instrumentează cazul au o cu totul altă preocupare. În loc să cerceteze cazul care face obiectul dosarului, să clarifice toate aspectele aceluia şi să depună eforturi pentru finalizarea cercetării, se pare că se preocupă în primul rând (sau şi mai rău, în exclusivitate) cu încercarea de a dovedi, că primarul Mezei János încalcă restricţiile impuse de instanţă. Au fost convocate foarte multe persoane, inclusiv angajaţi ai Primărie, dar interesul procurorilor se limitează aparent la a afla, dacă într-un fel sau altul Mezei János şi-a îndeplinit prerogativele de primar de când aceasta i-a fost interzisă. Există dovezi directe, respectiv indirecte, că se alocă reasurse considerabile pentru a supraveghea comunicaţiile (electronice şi nu numai) a multor persoane, dar toate acestea numai cu scopul amintit mai sus. Eu personal am fost convocat ca martor, cu toate că nu am nici un fel de informaţie legat de vânzarea terenului, fiind un simplu cetăţean al municipiului. Iar cu ocazia audierii nu am fost întrebat de loc despre împrejurările vânzării. Procurorul a fost interesat despre demersurile făcute de mine pentru ca acest caz să fie închis cât mai devreme, demersuri care au fost răstălmăcite, fiind întrebat dacă am făcut eforturi pentru a ajuta primarul să scape de pedeapsă. Aşa înteleg unii procurori să reprezinte “interesele generale ale societăţii” şi să apere “ordinea de drept, precum şi drepturile şi libertăţile cetăţenilor”. Am rămas consternat şi profund indignat!

Ca cetăţean al acestei ţări sunt interesat ca cei care încalcă legea să fie pedepsiţi, respectiv ca banul public să fie gestionat cu grija cuvenită. DNA a obţinut în ultimii ani o reputaţie extrem de bună, ar fi păcat ca din cauze care-mi scapă, aceasta să fie pătată de către un caz, care aduce atingere demnităţii primarului din Gheorgheni, dar în acelaşi timp aruncă o umbră nedorită şi asupra oraşului meu. Şi nu în ultimul rând, dereglează funcţionarea unei instituţii publice importante cum este primăria, nu numai prin împiedicarea primarului să-şi exercite funcţia, dar şi prin dese şi inutile convocări la audiere ale multor funcţionari publici de la primărie.

În încheiere doresc să mai ridic o problemă care cred că trebuie menţionată. Consider total neadecvată modalitatea în care am fost invitat la Tîrgu Mureş pentru a da declaraţie: în data de 27 mă sună pe telefonul mobil un domn şi mă invită pentru data de 2 februarie la sediul DNA din Tîrgu Mureş. În primul rând există suspiciunea, că undeva cineva a abuzat de datele mele personale, de vreme ce eu nu am divulgat numărul meu de telefon persoanei respective. În al doilea rând – cel putin după părerea mea – o astfel de invitaţie ar trebui să se facă în scris, pentru ca cel invitat să nu aibă dubii, să nu-şi pună întrebarea, dacă este victima unei persoane care îi joacă o festă. Nu am posibilitatea să verific dacă chiar asta este procedura legală care se aplică la DNA, dar pot să afirm, că în caz afirmativ acea procedură ridică serioase semne de întrebare.

în cazul în care consideraţi că aveţi nevoie de alte clarificări vă stau la dispoziţie, dar insist asupra faptului să cercetati cele reclamate de mine şi în caz că veţi constata că s-a comis nereguli sau chiar ilegalităţi, să luaţi toate măsurile care se impun.

Gheorgheni, la 09 03 2015

Ebben szóvá tettem azt, hogy ugyan a 400 négyzetméteres terület története pontosan követhető a város honlapján elérhető határozatok alapján, s nyilvánvaló, hogy a polgármester semmiféle törvénysértést nem követett el, az ügyészség mégis nagy erőket mozgósítva, mindenféle korlátozó intézkedések foganatosítását kérte a bíróságtól, s az részben helyt is adott a kéréseknek, így már hetek óta nincs polgármestere a városnak, ami nem csak Mezei János, de az egész város számára hátrányt jelent.
Jeleztem, hogy ellentétben azzal, amit az alkotmány az ügyészség feladataként megjelöl, az ügyben eljáró ügyészek nagy erőfeszítéseket tesznek nem a vád tisztázására, hanem arra, hogy bebizonyítsák, hogy Mezei János megszegi a korlátozó intézkedéseket. Erre példa az is, hogy engem is beidéztek tanúnak, de nem kérdeztek semmit a kivizsgálás tárgyáról, csak arról, hogy tettem-e bármit, aminek célja a polgármester kimentése.
Leírtam, hogy állampolgárként érdekelt vagyok abban, hogy aki törvényt sért azt büntessék is meg, de az ilyen esetek nem csak a polgármester becsületén ejtenek foltot, hanem rossz fényt vetnek magára a városra is, illetve zavart keltenek egy fontos közintézmény működésében.
Befejezésképpen pedig felvetettem azt, hogy a beidézésem törvényessége két szempontból is megkérdőjelezhető. Egyrészt kérdés, hogy törvényes módon szerezte meg az ügyész a telefonszámomat, másrészt pedig az, hogy lehet-e valakit telefonon beidézni, hisz elvileg bárki felhívhat telefonon, s mondhatja hogy ő ügyész, s jelenjek meg ekkor és ekkor itt és itt.
A petíció jogalapja a 27/2002-es Kormányrendelet, amelyik előírja, hogy bármely közintézmény vezetőjéhez lehet petíciót intézni, amit ő kötelese alaposan kivizsgálni és maximum 30 napon belül válaszolni rá. Vártam tehát harminc napot, majd még további nyolcat – tekintettel arra, hogy a romám posta nem villámgyors -, de minekutána semmilyen választ nem kaptam, április 17.-én újabb levelet intéztem a főügyészhez, amiben emlékeztettem törvényes kötelességére, felvetettem, hogy az igazságszolgáltatás egyik fontos szervének a vezetőjétől elvárható a törvények szigorú betartása, illetve jeleztem, hogy ha továbbra sem válaszol a petícióra, akkor a közigazgatási bírósághoz fogok fordulni azzal a kéréssel, hogy a bíróság kötelezze őt válaszadásra:

Către
Procurorul şef al Direcţiei Naţionale Anticorupţie

Stimată doamnă!

În data de 9 martie v-am adresat o petiţie, bazată pe prevederile Ordonanţei Guvernului Nr. 27/2002, iar Dvs. – conform Art. 5 din Ordonanţă – aveaţi obligaţia de a dispune măsuri de cercetare şi analiză detaliată a tuturor aspectelor sesizate.

Art. 8 stabileşte termenul – 30 zile de la înregistrarea la instituţia Dvs. – în care aveaţi obligaţia să răspundeţi la petiţia mea. Presupunând că o scrisoare recomandată ajunge în maxim 4 zile de la Gheorgheni la Bucureşti respectiv invers, trebuia deja să primesc răspuns la acea petiţie, dar încă nu am primit. Dat fiind faptul că sunteţi conducătorul unei instituţii care are drept scop cercetarea acelor persoane, care nu respectă legile, ar fi fost logic, ca Dvs. să vă conformaţi cu stricteţe prevederilor Ordonanţei amintite.

Situaţia este şi mai jenantă dacă avem în vedere că în acea petiţie v-am atras atenţia asupra unor aspecte care în aprecierea mea ridică serioase semne de întrebare privind corectitudinea sau chiar legalitatea unor demersuri ale subordonaţiilor Dvs. Ar fi fost de dorit să acţionaţi în conformitate cu prevederile Art. 5 din OG 27/2002, chiar pentru a elucida în timp cât mai scurt şi cât mai convingător cele semnalate de mine. Vă rog deci şi pe această cale să procedaţi ca atare şi să răspundeţi la petiţia mea în tâmp cât mai scurt.

Mai menţionez, că prezenta constituie procedură prealabilă, în conformitate cu Art. 7 din Legea 554/2004, iar în cazul în care vă nu vă conformaţi, voi fi nevoit să mă adresez instanţei de contencios administrativ.

Gheorgheni, la 17 04 2015

Erre mintegy tíz nap elteltével a következő döbbenetes válasz érkezett:

korrupcioellen-valasz-1

Vagyis tájékoztatnak, hogy az április 24.-i panaszomat továbbították az ügyészség marosvásárhelyi kirendeltségéhez, s majd onnan fogok választ kapni.
Vagyis nemcsak hogy megengedik maguknak azt, hogy úgy tegyenek, mintha csak áprilisban intéztem volna hozzájuk petíciót, de ráadásul azt a jogi képtelenséget is elkövetik (jelzem nem először találkozom sajnos ilyennel), hogy a petíciómat elküldik a bepanaszolthoz, hogy az vizsgálja ki saját magát. Arról nem is beszélve, hogy az idézések lebonyolítására vonatkozó belső szabályokra vonatkozó kérdést nyilván az intézmény vezetője tudja megválaszolni és nem egy területi kirendeltség. Ezeket újabb levélben hoztam a főügyész tudomására, s abban emlékeztettem arra is, hogy a vonatkozó jogszabály értelmében nem valaki más, hanem személyesen az intézmény vezetője felel azért, hogy a petíciókat valóban alaposan kivizsgálják, a jelzett problémákat megoldják, s az eredményről a petíciót benyújtót a törvényes határidőn belül tájékoztassák. Nem lehet tehát a felelősséget másokra hárítani, az személyesen az övé:

Către
Procurorul şef al Direcţiei Naţionale Anticorupţie

Stimată doamnă!

Am primit cu stupefacţie adresa Dvs. nr. 4540/24 04 2015. Faţă de cele afirmate în adresă ţin să precizez, că nu v-am adresat niciodată nici un fel de plângere. Aşa cum v-am atras atenţia în notificarea mea din 17 aprilie, în data de 9 martie v-am adresat o petiţie, la care – conform legii – aveaţi obligaţia să răspundeţi în termen de 30 de zile. În acea notificare v-am atras atenţia, că nu aţi respectat legea şi v-am somat să răspundeţi în termen cât mai scurt la petiţie. În consecinţă nu am idee la ce plângere vă referiţi.
Dacă cumva adresa se referă la petiţia mea din luna martie, atunci vă rog să aveţi în vedere următoarele:
1. Este de neconceput, ca o petiţie trimisă în data de 9 martie să fie înregistrată la Dvs. în data de 24 aprilie.
2. Tot aşa este de neconceput, ca petiţia să fie trimisă spre soluţionare chiar celor reclamaţi în petiţie. Eu v-am semnalat aspecte care privesc pe subalternii Dvs, de aici rezultă fără echivoc, că acele aspecte trebuiesc cercetate de Dvs. şi de nimeni altcineva. În altă ordine de idei, după primirea petiţiei – conform Art. 5 din Ordonanţa Guvernului Nr. 27/2002 – aveaţi obligaţia de a dispune măsuri de cercetare şi analiză detaliată a tuturor aspectelor sesizate, cea ce se poate efectua de subalterni de ai Dvs., dar asta nu poate fi înţeleasă în nici un caz ca cei reclamaţi să fie puşi să se autocerceteze. Având în vedere poziţia şi pregătirea profesională pe care o aveţi, o astfel de atitudine este pur şi simplu inexplicabilă, dar în orice caz extrem de jenantă.
3. Numai o parte din cele reclamate de mine în petiţie privesc activitatea serviciului teritorial Tîrgu Mureş, în consecinţă şi din această cauză ei nu pot da răspuns adecvat la toate chestiunile ridicate.
4. Conform prevederilor art. 4 din Ordonanţa menţionată mai sus, “Conducătorii autorităţilor şi instituţiilor publice prevăzute la art. 2 sunt direct răspunzători de buna organizare şi desfăşurare a activităţii de primire, evidenţiere şi rezolvare a petiţiilor ce le sunt adresate, precum şi de legalitatea soluţiilor şi comunicarea acestora în termenul legal.” În consecinţă la petiţia adresată Dvs. aveţi obligaţia să răspundeţi tot Dvs, nu Serviciul Teritorial Tîrgu Mureş.
Dacă însă prin “plângerea mea” vă referiţi la notificarea mea din 17 aprilie, atunci vă rog să aveţi în vedere, că în acel caz Serviciul Teritorial Tîrgu Mureş chiar că nu are nici o competenţă, de vreme ce conform ierarhiei ei nu vă pot cerceta pe Dvs.
Închei prin repetarea solicitării din notificarea mea din 17 aprilie: vă rog să vă conformaţi măcar parţial prevederilor legale şi chiar cu termenul expirat, să cercetaţi aspectele semnalate de mine şi să răspundeţi la petiţia mea din 9 martie în timp cât mai scurt.

Gheorgheni, la 28 04 2015

További két hét elteltével erre is válasz érkezett, de téved az, aki azt gondolja, hogy érdemi:

korrupcioellen-valasz-2

Simán kioktatnak, hogy nehogy már azt gondoljam, hogy ők az én igényeim szerint ugrálnak (mintha nem törvényes kötelezettségeiket idéztem volna), nekik megvannak a saját belső szabályaik, s azokat követik. Ha mégis valami kifogásom lenne az eljárásuk ellen, akkor panaszt tehetek a Legfelsőbb Bírói Tanácsnál, de őket tovább hiába is zaklatom ezzel az üggyel, mert válaszolni sem fognak!

Ha azt hitték, hogy ezzel leráznak, akkor természetesen tévedtek, ugyanis két és fél hónappal a petícióm megfogalmazása után még mindig nem kaptam rá érdemi választ, ezért panaszt tettem a főügyészre Legfelsőbb Bírói Tanácsnál. Ebben ismertettem a történteket, majd jeleztem az általam sérelmezett dolgokat, vagyis:
– Mindenki köteles betartani a törvényeket, de joggal várható el, hogy az igazságügyi szervek ebben élen járnak. Az, amit a főügyész művel egy igen súlyos kihágás.
– A petíciómban felvetett kérdéseket nyilvánvalóan az ügyészség központi szervei illetékesek kivizsgálni, mert jogi szempontból nonszensz valakit azzal megbízni, hogy saját magát kivizsgálja.
– A formális, érdemi kérdésekre választ nem adó, arrogáns levelek a személyem, illetve a jogszabály iránti lenézésről tesznek tanúbizonyságot.
– A második levében említett belső szabályok vagy nem léteznek, vagy léteznek de nem felelnek meg a törvény előírásainak, vagy léteznek, törvényesek, de akkor meg nem tartják be azokat. Egy dolog biztos: ha a főügyészhez petíciót intéztem, akkor az ő személyes felelőssége, hogy azt kivizsgálják, meghozzák a szükséges intézkedéseket, s minderről engem tájékoztassanak.
Tekintettel arra, hogy Mezei János ügyében az ügyészség egyfajta politikai rendőrségként jár el még inkább indokolttá teszi, hogy ebben az ügyben világosságot tegyenek, kérem tehát, hogy kezeljék kellő komolysággal a petíciómat, alaposan vizsgálják ki az általam jelzetteket és a törvényes határidőn belül tájékoztassanak az eredményről:

Către
Inspecţia Judiciară de pe lângă Plenul Consiliului Superior al Magistraturii

Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în judeţul Harghita, municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, formulez prezenta

Petiţie

împotriva modului în care Procurorul Şef al Direcţiei Naţionale Anticorupţie a tratat petiţia mea adresată instituţiei pe care o conduce, în data de 9 martie anul curent.

Faptele:

De vreme ce anexat vă trimit în copie toate documentele la care fac referire, descriu numai succint cele întâmplate între 2 martie şi data prezentei:

În data de 2 martie am fost audiat la Tg-Mureş ca martor într-un dosar de corupţie deschisă pe numele primarului municipiului Gheorgheni. Împrejurările acelei întâmplări au ridicat în mine mai multe semne de întrebare.

Drept consecinţă în data de 9 martie anul curent am adresat o petiţie Procurorul Şef al Direcţiei Naţionale Anticorupţie, în care am solicitat două lucruri:
1. Să verifice dacă acţiunile procurorilor de la Serviciul Teritorial Tg-Mureş în cazul dosarului deschis împotriva lui Mezei János, primarul municipiului Gheorgheni au fost în totalitate în conformitate cu legile ţării, respectiv regulamentele DNA.
2. Să se pronunţe asupra legalităţii modului în care am fost citat ca martor în acel dosar.

Dat fiind faptul că nu am primit nici un răspuns în termenul legal de 30 zile, în data de 17 aprilie am revenit cu o nouă adresă, în care am solicitat respectarea prevederilor Ordonanţei Guvernului nr. 27/2002, respectiv am precizat, că în caz contrar mă voi adresa instanţei de contencios administrativ.

În data de 27 aprilie am primit o scurtă adresă, prin care am fost înştiinţat, că petiţia mea din data de 24 aprilie a fost înregistrată şi transmisă spre soluţionare la DNA, Serviciul Teritorial Târgu Mureş, urmând să primesc răspuns de la instituţia menţionată.

În data de 28 aprilie am răspuns la acea adresă, expunându-mi pe larg punctul de vedere cu privire la conţinutul ei.

În data de 19 mai am primit un răspuns la adresa mea din data de 28 aprilie, prin care – fără să se menţioneze ceva concret legat de cele expuse de mine în adresa la care se răspunde – se susţine, că s-a procedat corect, conform cu normele aplicabile, iar în încheiere mi-se aduce la cunoştinţă că din partea lor cazul se consideră încheiată, nu are nici un rost să mai insist, pentru că nu-mi vor răspunde.

Legat de aceste evenimente ridic următoarele probleme:

1. Orice instituţie este obligată să respecte actele normative în vigoare (printre care şi OG 27/2002), dar instituţiile care fac parte din sistemul judiciar ar trebui să fie exemple pentru restul instituţiilor. Sau invers: o încălcare a legii este şi mai reprobabilă în cazul unei instiţutii ca DNA. Faptul că pur şi simplu s-a ignorat petiţia mea (trimisă prin scrisoare recomandată) din 9 martie este o abatere gravă, care nu se poate trece cu vederea.

2. În petiţia din 9 martie am formulat solicitări a căror soluţionare este în mod clar de competenţa conducătorilor din structura centrală a instituţie. În cazul primei solicitări este evident chiar şi pentru un neavizat în chestiuni de drept, că nimeni (nici o persoană, dar nici un serviciu teritorial, ca în cazul de faţă) nu poate fi însărcinat să-şi verifice propria activitate. Iar în cazul celei de al doilea, am ridicat o întrebare legată de procedura citaţiei aplicată la DNA, care iarăşi este de competenţa conducerii centrale.

3. Modalitatea în care s-a acţionat în acest caz (răspunsuri cât-de-cât operative dar numai formale la adresele mele din 17 şi 24 aprilie, care evită să răspundă la probleme de fond ridicate de mine în toate cele trei adrese) denotă dispreţ atât faţă de OG 27/2002, cât şi faţă de mine, care am făcut uz de un drept asigurat de către Ordonanţă.

4. În adresa primită în data de 19 mai se face referire la norme aplicabile în cauză, fără să se specifice exact despre ce norme se vorbeşte. În acest caz există trei posibilităţi:
– Nici nu există astfel de norme, se încearcă inducerea mea în eroare.
– Există astfel de norme, care sunt în concordanţă cu prevederile OG 27/2002, însă în acest caz nu s-au respectat acele norme.
– Există astfel de norme interne care s-au şi respectat, dar acelea nu sunt în concordanţă cu prevederile Art. 4 din OG 27/2002, care precizează clar şi fără echivoc: “Conducătorii autorităţilor şi instituţiilor publice prevăzute la art. 2 sunt direct răspunzători de buna organizare şi desfăşurare a activităţii de primire, evidenţiere şi rezolvare a petiţiilor ce le sunt adresate, precum şi de legalitatea soluţiilor şi comunicarea acestora în termenul legal.”
De vreme ce eu am adresat o petiţie Direcţiei Naţionale Anticorupţie, conducătorul acesteia, adică procurorul şef Laura Codruţa Kövesi este direct şi personal răspunzător de “a dispune măsuri de cercetare şi analiză detaliată a tuturor aspectelor sesizate” de mine (Art. 5), de respectarea termenului legal de 30 zile, şi de comunicarea către mine a celor constatate şi a măsurilor luate. Nici Serviciul Teritorial Târgu Mureş şi nimeni altcineva nu poate fi substituit şi nu se poate substitui conducătorului instituţiei. Drept urmare nici unul din răspunsurile primite în data de 24 aprilie şi 19 mai nu respectă prevederile OG 27/2002.

Dat fiind faptul, că există indicii rezonabile că în cazul primarului Mezei János DNA se comportă ca un fel de poliţie politică (semnalată deja către mai multe instituţii internaţionale), este şi mai imperios necesar să se facă lumină atât în acel caz, cât şi în cazul petiţiei mele care se referă la acela. Vă rog deci cu respect să acordaţi atenţia cuvenită acestei petiţii, să cercetaţi în detalii cele semnalate în ea şi să-mi comunicaţi în termen legal cele constatate şi soluţiile adoptate.

Gheorgheni, la 20 05 2015
Cu respect,
Árus Zsolt István

Május 28-án visszaigazolták, hogy a petíciómat megkapták és iktatták, várom a fejleményeket.

Időközben pedig megérkezett a marosvásárhelyi területi kirendeltségtől az “önvizsgálat” eredménye. Nem fogjak elhinni mi áll benne:

korrupcioellen-vasarhely-valasz

Ők nagyon alaposan kivizsgáltál saját magukat, de semmi rendellenességet nem sikerült találniuk. Egyszerűen tökéletesek.

Itt akár meg is állhatnék, s megadhatnám a választ a címben feltett kérdésre: létezik legalább egy jogszabály, amit a korrupcióellenes ügyészség, illetve annak vezetője következetesen nem tart be. Ez pedig minden, csak nem dicséretes.

A helyzet azonban az, hogy ha a Legfelsőbb Bírói Tanács netán elmarasztalja a főügyészt, attól még nem fog kiderülni, hogy mi a helyzet a telefonon idézéssel, meg a petícióban jelzett megkérdőjelezhető eljárással. Ezért még kicsit lapozgattam a törvénytárat, majd újabb petíciót fogalmaztam meg a főügyészhez:

Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în judeţul Harghita, municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, formulez prezenta

Petiţie

cu privire la modul de citare practicat de către instituţia Dvs, a modului în care sunt obţinute şi folosite de către instituţia Dvs. date cu caracter personal, respectiv a modului în care se respectă Codul de Procedură Penală de către unii procurori DNA.

Faptele reclamate:

În data de 27 februarie m-a sunat pe telefonul mobil un domn, s-a recomandat ca şi comisar şef Postolache şi m-a invitat pentru data de 2 martie la sediul DNA din Tîrgu Mureş pentru a fi audiat ca martor în dosarul 30/P/2015.

În primul rând există suspiciunea, că undeva cineva a abuzat de datele mele personale, de vreme ce eu nu am divulgat numărul meu de telefon persoanei respective. Vă rog deci să-mi comunicaţi cum a ajuns acest comisar şef în posesia numărului meu de telefon. Menţionez, că telefonul este unul de serviciu, cu contract pe nume de firmă.

În al doilea rând o astfel de invitaţie ar trebui să se facă în scris, pentru ca cel invitat să nu aibă dubii, să nu-şi pună întrebarea dacă este victima unei persoane care îi joacă o festă. Nu am posibilitatea să verific dacă într-adevăr asta este procedura care se aplică la DNA, dar consider, că în caz afirmativ acea procedură nu este conformă cu prevederile Codului de Procedură Penală, care la Art. 257 şi 258 descrie detailat modul de citare. Menţionez, că aliniatul (1) din Art. 257 vorbeşte de notă telefonică (şi nu apel telefonic), care este tot un document scris, iar Art. 258 stabileşte foarte clar conţinutul citaţiei (inclusiv faptul, că trebuie să fie semnată), de unde rezultă că procedura folosită de comisarul şef Postolache nu a fost una legală. În cazul în care aceasta este o procedură uzuală folosită de către instituţia Dvs., prin prezenta solicit să o modificaţi, iar în caz că nu, atunci vă rog să luaţi măsurile disciplinare care se cuvin împotriva comisarului şef Postolache.

În al treilea rând solicit explicaţie pentru faptul, că m-am deplasat la Tîrgu Mureş, am lipsit o zi de la locul de muncă, iar comisarul şef care m-a audiat nu mi-a pus nici o întrebare cu privire la cazul în care am fost citat ca şi martor, adică cu privire la vânzarea terenului de 400 mp. de la Lacu Roşu. Aliniatul (1) din Art. 114 stipulează, că Poate fi audiată în calitate de martor orice persoană care are cunoştinţă despre fapte sau împrejurări de fapt care constituie probă în cauza penală, iar aliniatul (1) din Art. 116 că Martorul este audiat asupra unor fapte sau împrejurări de fapt care constituie obiectul probaţiunii în cauza în care a fost citat. Dat fiind faptul că în afara datelor publice care se găsesc pe situl Municipiului Gheorgheni eu nu aveam şi nu am nici acum nici un fel de informaţie cu privire la acel caz, iar – aşa cum am arătat mai sus – nici nu am fost întrebat despre acea vânzare de teren, este clar că citarea şi ascultarea mea s-a făcut cu încălcarea prevederilor legale amintite mai sus.
Şi mai este un aspect important legat de această citaţie: faptul că am fost invitat la DNA a fost adus la cunoştinţa presei, la intrare şi la ieşire m-au aşteptat mai mulţi jurnalişti. Vă rog să-mi comunicaţi cine şi pe baza căror informaţii a decis ascultarea mea ca şi martor, respectiv cum ajuns la jurnalişti informaţia privind convocarea mea la DNA. Dat fiind faptul că deţin o funcţie în cadrul Consiliului Naţional Secuiesc şi am fost abordat de jurnalişti în această calitate, există suspiciunea că s-au urmărit scopuri politice, iar acest lucru este intezis prin lege procurorilor.

În al patrulea rând conform Art. 273 din Codul de Procedură Penală am dreptul la restituirea cheltuielilor de transport aferente deplasării la Tîrgu Mureş, dar din data de 2 martie şi până în ziua de azi acest lucru nu s-a întâmplat, cu toate că am solicitat acest lucru în scris, am făcut dovada sumei cheltuite, am indicat contul meu bancar şi am făcut toate acestea de două ori până acum. Vă rog să luaţi măsuri ca Serviciul Teritorial Târgu-Mureş să-mi returneze suma respectivă.

Gheorgheni, la 30 05 2015
Árus Zsolt István

Ebben már tételesen fogalmaztam meg a problémáimat, illetve jogszabályokra való konkrét utalásokkal jeleztem, hogy megkérdőjelezhető többmindennek a törvényessége:
– Elsősorban ott van a telefonszámom megszerzésének a kérdése. Az engem felhívó ügyésznek én nem adtam meg a telefonszámomat, s mást se hatalmaztam fel erre. Telefonkönyv nem létezik, s a szolgáltató sem adhatta meg a számomat, mert a szerződés cégre volt kötve, nem lehet tudni, hogy melyik számot ki használja. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy valahol valaki visszaélt egy személyes adatommal, márpedig ez törvénybe ütközik.
– Aztán ott van a telefonon idézés. A vonatkozó törvény azt mondja, hogy beidézi valakit írásban kell, s azt is felsorolja, hogy milyen elemeket kell tartalmazzon az idéző, ezek közül a legutolsó annak az aláírása, aki az idézést kibocsátja. Nyilvánvaló tehát, hogy valakit telefonon beidézni törvénybe ütköző cselekedet. (A Vásárhelyről kapott válaszban próbálják ezt magyarázni, de amint ők maguk idézik, az jogszabály azt mondja, hogy “prin notă telefonică”, ami nem “apel telefonic”, hanem szintén egy írott dokumentum.)
– Harmadsorban a büntető-eljárási törvény értelmében azt lehet tanúként beidézni, aki rendelkezik a kivizsgált ügyre vonatkozó információkkal, s a kihallgatás során ezekről lehet őt kérdezni. Mint már jeleztem, nekem ilyen információim nem voltak, de nem is kérdeztek egyáltalán a kivizsgálás tárgyát képező 400 négyzetméter eladásáról. Ebből következik, hogy a beidézésem és a kihallgatásom során nem tartották be ezeket a törvényes előírásokat. (Hogy még pontosabb legyek: a nem létezett semmiféle jogalap már a beidézésemre sem, feleslegesen töltették velem az időt és költették a pénzt. Vagyis nem teljesen, de erről később.)
– Negyedsorban a jogszabály értelmében az utazási költségemet meg kellett volna térítsék. A kihallgatás óta eltelt három hónap, ezt már kétszer kértem írásban, de semmi választ nem kaptam azokra a levelekre.

A címbeli kérdésre kicsit korábban adott választ tehát csak megerősíteni tudom: a jelek szerint törvényi előírások egész sorát nem tartja be a korrupcióellenes ügyészség. Persze lehet erre azt mondani, hogy milyen alapon általánosítok, saját tapasztalataim alapján csak arról beszélhetek, hogy az általam leírt esetekben nem tartották be a törvény. De gondoljunk csak bele: nem még kínosabb a helyzet akkor, ha más esetben tényleg betartják a törvényeket, csak velem szemben nem? Egyáltalán honnan venném én a bátorságot hogy olyat állítsak, hogy velem kivételt tesznek?

No de a történetnek nem csak azért nincs vége, mert két szál is elvarratlan maradt, hanem azért is, mert a főügyészhez intézett második petíció elküldése után, a témát a fejemben tovább forgatva kikristályosodott egy olyan gondolat, ami már március óta ott motoszkált bennem: az, hogy miért is idéztek be engem tanúként a Mezei János perében?
A helyzet ugyanis az, hogy amint már jeleztem, az ügyről semmilyen információt nem tudtam adni, de nem is kérdeztek, azt pedig a megkérdezésem nélkül is pontosan tudták, hogy milyen levelezést folytattam az V. Kerület polgármesterével. Látszólag teljesen értelmetlen volt tehát a beidézésem. De csak látszólag, mert ott van az a nem elhanyagolható tény, hogy valaki a sajtónak kiszivárogtatta azt, hogy beidéztek. Ha pedig valaki beírja egy keresőprogramba a nevemet és azt a három betűt, hogy DNA, akkor több tucat találatot kap, amelyek két nagy csoportba sorolhatóak. Egyikbe tartoznak azok, ahol a cím úgy kezdődik, hogy a Székely Nemzeti Tanács alelnökét beidézték, a másikba meg azok, ahol meg úgy, hogy Árus Zsoltot, a Székely Nemzeti Tanács alelnökét beidézték. A kihallgatásomnak tehát nem volt semmi relevanciája a vizsgált ügy szempontjából, ellenben kiváló lehetőség volt a Székely Nemzeti Tanács lejáratására. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az ügyészség az által hogy beidézett és annak hírét kiszivárogtatta, vagy politikai célokat követett, vagy pedig azon eszközévé vált. Márpedig az alkotmány és a vonatkozó törvények értelmében nem ez az ügyészség feladata. Éppen ezért büntető panaszt tettem a korrupcióellenes ügyészség általam ismeretlen alkalmazotta/alkalmazottai ellen:

Către

Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie

Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, cod numeric personal 1610816190691, în calitate de persoană vătămată, în temeiul Articolului 297 din Codul Penal, cu referire la Art. 77, Art. 114 şi 116 din Codul de Procedură Penală, în conformitate cu Articolul 289 din Codul de Procedură Penală, fac prezenta

PLÂNGERE

împotriva făptuitorului/făptuitorilor necunoscut/necunoscuţi din cadrul Direcţiei Naţionale Anticorupţie.

Fapte:

– În data de 27 februarie anul curent am fost invitat de către comisarul şef Postolache, procuror în cadrul serviciului teritorial Tîrgu Mureş al Direcţiei Naţionale Anticorupţie, ca în data de 2 martie să mă prezint la sediul DNA din Tîrgu Mureş pentru a fi audiat ca martor într-un dosar privind un presupus abuz în serviciu al primarului din municipiul Gheorgheni. Cu toate că despre această invitaţie am discutat numai cu soţia mea, în data de 2 martie, când eram în drum spre Tîrgu Mureş, am fost sunat de către o cunoştinţă de acolo, care m-a întrebat dacă într-adevăr am fost convocat la DNA, pentru că mai mulţi jurnalişti din localitate l-au întrebat despre acest lucru. Este deci clar, că cineva din cadrul DNA a furnizat informaţii – pe deasupra trunchiate şi distorsionate, aşa cum se va vedea în continuare – presei despre citarea mea.
Când am ajuns la sediul DNA din Tîrgu Mureş, la intrare am fost aşteptat de mai mulţi jurnalişti, şi situaţia s-a repetat şi la ieşire, fiind abordat ca şi o persoană care a încălcat legea. Prin aceasta s-au cauzat grave încălcări ale drepturilor mele fundamentale. Anexez în acest sens cu titlu de exemplu copii de pe un număr de publicaţii online (Anexa 1).
Mai mult decât atât, unele publicaţi au mers şi mai departe, sugerând, că nu numai că am încălcat legea, dar totodată am încercat să mă sustrag de la justiţie, fiind nevoie de aducerea mea cu mandat la DNA (Anexa 2).
Cu toate că aceste acuzaţii sunt toate nefondate, din 3 martie şi până acum DNA nu a făcut nici un demers pentru a clarifica situaţia, respectiv a furniza informaţii corecte despre cele întâmplate. În acest fel DNA practic a lăsat să se înţeleagă, că acuzaţiile sunt adevărate. Cu alte cuvinte oricine a(u) fost sursa scurgerii de informaţii către presă, DNA ca şi instituţie a contribuit în mod decisiv la vătămarea drepturilor şi intereselor mele legitime.
Un aspect important este acela, că interesul presei nu s-a datorat persoanei mele ca atare, ci faptului, că sunt unul din conducătorii Consiliului Naţional Secuiesc, o organizaţie fără personalitate juridică, însă cu un scop politic bine determinat. Aşa cum se poate vedea în toate documentele anexate, nu sunt amintit ca persoană fizică, ci ca vicepreşedintele Consiliului Naţional Secuiesc. Este posibil deci, ca divulgarea de informaţii să fi urmărit scopuri politice, dar pe de altă parte este sigur, că a avut astfel de efecte.
Dat fiind faptul, că despre cauza în care am fost citată nu am putut furniza nici o informaţie, dar nici procurorul care m-a citat nu a motivat în nici un fel citarea mea prin prezentarea vreunei indici care le-ar fi sugerat că am cunoştinţe relevante despre acel caz, este foarte plauzibilă ipoteza, că scopul pentru care am fost citat este acela, ca asta să ajungă subiect în presă. Iar dacă procurorul nu poate susţine cu argumente solide că citarea mea s-a făcut pe baza unor indicii clare, care arătau că am cunoştinţe despre cazul în care am fost citat, atunci ipoteza amintită rămâne singura care stă în picioare.

Infracţiuni reclamate:

– Articolul 297 CP – Abuz în serviciu – prin faptul că am fost citat ca şi martor într-un dosar în care nu aveam cum să furnizez informaţii (Art. 114 Cod de Procedură Penală), dar nici nu am fost întrebat despre acel dosar (Art. 116 Cod de Procedură Penală). Pentru a demonstra acest lucru, solicit să fie consultată declaraţia mea dată în data de 2 martie la DNA Tg-Mureş. Practic am pierdut o zi de la locul de muncă, respectic am pierdut timp şi bani degeaba.
– Articolul 297 CP – Abuz în serviciu – prin faptul că având în vedere împrejurările relatate mai sus, singurul scop al citării mele a fost denigrarea publică a persoanei mele, cât şi a organizaţiei din care fac parte, înfăptuită prin divulgarea de informaţii trunchiate presei. Astfel mi-a fost cauzată o vătămare a drepturilor şi intereselor legitime privind demnitatea şi imaginea publică (Art. 58, 72 si 73 din Codul Civil). Iar ca factor agravant solicit să fie luate în considerare aspectele politice ale acestei întâmplări, în conformitate cu Art. 77 din Codul de Procedură Penală.

Gheorgheni, la 2 iunie 2015
Árus Zsolt István

Az egész ügy végső konklúzióit majd akkor lehet levonni, ha mind a három folyamatban levő levő ág véget ér, ellenben egy általánosabb jellegű következtetés már most levonható, s ezt melegen ajánlom minden közszereplő figyelmébe: jogsértések ellen csak politikai eszközökkel nem lehet harcolni. Kell a tiltakozó nyilatkozat, kell a közvélemény, illetve nemzetközi szervezetek, kormányok, stb. tájékoztatása, de az nem elég. Aki jogsértést követ el, azt bíróságon kell ezzel szembesíteni, s meg kell adni a lehetőséget az igazságszolgáltatásnak, hogy ezekért elmarasztalja őket, vagy pedig tanúbizonyságot tegyen arról, hogy elfogult vagy politikai befolyás alatt áll. S ez utóbbi esetekre ott van Strasbourgban az emberjogi bíróság.

Kategória: Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Gyöngyszem

Közzétéve 2015. június 9. kedd | Szerző: Árus Zsolt

A romániai jogrend tárházából
Ma tárgyalásom volt Csíkszeredában, ezért jó két órát ücsörögtem egy tárgyalóteremben, ahol volt alkalmam érdekes tapasztalatokra szert tenni.
Egyike ezeknek a perrendtartásnak egy igazi gyöngyszeme, egy tanú kihallgatása. Csíkszeredáról lévén szó, s egy nem túl fiatal tanúról – aki egyáltalán nem meglepõ módon nem tud túl jól románul – a kihallgatás úgy zajlik, hogy elhangzik a kérdés románul, azt a tolmács lefordítja magyarra, a tanú válaszol, a tolmács fordít románra, s annak alapján írja a jegyzõkönyvet a magyarul kukkot sem tudó jegyzõ. Majd a kihallgatás végén a vallomást kinyomtatják, s odateszik a tanú orra elé, hogy írja alá.
Ebben a pillanatban szerencsétlen mit tehet?
Mondhatja azt, hogy én ezt sajnos nem értem, tehát nem írom alá, s azzal sakk-matt. Volt is meg nem is kihallgatás, mert aláírt vallomás nélkül az egész semmit nem ér.
A másik lehetõség az, hogy vesz egy mély levegõt, behunyja a szemét és aláírja. De ez azért igen kockázatos dolog ám! Nem kell rosszindulatú legyen a jegyzõ, elég ha kicsit figyelmetlen, s szerencsétlen tanú egy nap arra ébred, hogy ismét ott van a tárgyalóteremben, de ezúttal vádlottként, hamis tanúzás miatt.
A logikus gondolkodás és az odafigyelés a parlamenti képviselõk mindegyikétõl joggal várható el, de most tekintsünk el a döntõ többségtõl, s nézzük csak azt a pár tízet, akik azzal kampányoltak volt, hogy “Magyar érdek azt kívánja, szavazzon a tulipánra!”. Csak kellett volna kerüljön közülük bár egy, aki tervezet vitája során észreveszi ezt a csapdát és javaslatot tesz az elkerülésére! A jelek szerint nem volt ilyen. De akkor bár most, amikor itt szóvá teszem, illene mozdulniuk! A magam részérõl ezt azzal tudom elõsegíteni, hogy ezt az írást megküldöm nekik is.

Kategória: Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Mire képes a piaci verseny

Közzétéve 2015. június 2. kedd | Szerző: Árus Zsolt

A Harghita sör a csíkszeredai sörgyárnak a tipikusan helyi fogyasztásra szánt márkája volt – talán – már a kezdetektõl. S ez érvényes mind a mind a napig, függetlenül attól, hogy magát a sört az ország valamelyik más gyárában palackozzák.
Ennek ellenére kisebbfajta szenzáció volt, amikor néhány éve új címkével kezdték forgalmazni, melyen megjelent egy piros-fehér-zöld keret és néhány magyar szó is. De mindaz semmi volt ahhoz képest, ami a legújabb címkéken látható, melyek – borítékolhatóan nem véletlenül – az Igazi Csíki Sör forgalomba kerülése után kerültek fel a Harghita sör üvegeire. Itt már szinte minden felirat kétnyelvû, s ugyanakkor a címkék addigi színvilágától gyökeresen eltérõ módon hangsúlyosan jelennem meg a székely színek (kék, ezüst, arany), illetve a 11 év alatt de facto szabvánnyá vált jelképek. Annak a Székelyföldnek a jelképei, amelyet a konkurencia ellen indított perben a Heineken még az “úgynevezett” jelzõvel illetett. Ismét beigazolódott, hogy a pénznek nem csak szaga, de nemzetisége sincsen. Szerencsére – mondhatjuk ebben az esetben.
harghita-cimkek

Kategória: Mindennapjaink a 21. században, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Hát nem!

Közzétéve 2015. június 1. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

A helyzet ismeretében túlzás nélkül állítható, hogy hosszas halogatás után került sor múlt héten a Monturist idei közgyûlésére. Ép ésszel már azt is nehéz felfogni, hogy ezzel miért kellett várni négy hónapot az után, hogy január végén az ügyészség meg a csendõrség pont a cég ügyvezetõje által tett feljelentés miatt tartott erõdemonstrációt városunkban, hisz az lett volna a logikus, hogy azt követõen minél hamarabb üljön össze a rendkívüli közgyûlés, elemezze ki a helyzetet és hozza meg a szükséges intézkedéseket. Ezzel szemben az történt, hogy az április végére összehívott közgyûlést azért kellett még egy hónappal halasztani, mert az V. Kerület illetékesei nem voltak felkészülve, nem volt mandátumuk arra, hogy a sürgõsen meghozandó intézkedésekrõl szavazzanak. Már csak ezért is jogos lenne, hogy a számvevõszék illetékesei megkérdezzék tõlük: ezt nevezik-e szerintük a rájuk bízott közvagyonhoz való felelõs viszonyulásnak? Más szemszögbõl nézve azonban nincs ebben semmi meglepõ, hisz már jó ideje társ-tulajdonosai a cégnek, azóta is eltelt egy szekérderék esztendõ amióta megszerezték a többségi tulajdont, de – fogalmazzunk egyelõre finoman – nem sok fogalmuk van arról, hogy mi zajlik a cégben meg körülötte. (Honnan is tudnák, jegyzem meg zárójelben, ha még évente egyszer, a közgyûlésre sem méltóztatnak ideutazni, bár egy pillantást vetni a “jószágra”.) Azt meg végképp kár volna megkérdezni, hogy mi a céljuk ezzel a céggel, mert nagy összegben fogadnék arra, hogy értelmes válasz nem érkezne, ha pedig mégis, az csak azt jelentené, hogy jól tudnak rögtönözni. Az ugyanis cáfolhatatlan tény, hogy a sok éve kinevezett ügyvezetõ sajátjaként kezeli a céget, a tulajdonosok se reális tájékoztatást, se osztalékot nem láttak ezidáig. Holott ha rövid is a szezon, de annál intenzívebb, tudja ezt mindenki, aki nyári idõszakban megfordul a Gyilkostónál.
Annál inkább érdekelte a cég sorsa Gyergyószentmiklós önkormányzatát, illetve polgármesterét. Az ügyvezetõ makacs titkolózása eleve nem jelenthet semmi jót, de itt élvén azt mindenképp látták, hogy a dolgok nincsenek rendben. Csoda-e ezek után, hogy már régóta megfogalmazták azt az igényt, hogy az ügyvezetõt váltsák le? Nem. A csoda az, hogy ezt mindmáig megtagadják azok, akik Budapesten csak azokat a meséket ismerték, amelyekkel reggel-délben-este álomba ringatta õket az ügyvezetõ.
S akkor még egyszer: felelõsen gazdálkodik-e a rá bízott közvagyonnal az az önkormányzat, amelyik megelégszik azzal, hogy idõnként meghallgatja a messzirõl jött ügyvezetõ rablómeséit, s egyszer nem teszi ide a lábát, hogy a saját szemével lássa azt a furcsa céget, ahol minden a legnagyobb rendben megy, azt az apróságot leszámítva hogy évek hosszú során keresztül profit helyett csak veszteséget termel? A veszteség meg csak gyûl és gyûl, õk pedig a kisujjukat sem mozdítják. Van az ilyenre két szép jogi kifejezés: hûtlen kezelés és bûnpártolás. Annyi év után talán ideje volna, hogy valaki odahaza is feltegye nekik ezekkel kapcsolatban a kellemetlen, de jogos kérdéseket. Elvégre õk is a köz szolgálatára esküdtek fel! Ha a saját pénzükkel bánnak felelõtlenül abba másnak beleszólása nincs, de itt közpénzrõl beszélünk, amit az V. Kerület ebbe a cégbe fektetett, s az mint feneketlen kút el is nyelte.
A közgyûlésrõl kiadott közlemény ugyan pozitív kicsengésû, elõrelépésrõl beszél, de a sorok között azért továbbra is nyugtalanító dolgokat lehet kiolvasni. Például ezt: A gyergyói városvezetés közleménye szerint a küldöttség határozottan képviselte azt az álláspontot, miszerint a gyilkostói területek a város tulajdonát képezik. Ez ugyanis egy telekkönyvben rögzített tény, ha pedig határozottan kellett képviselni, az azt jelenti, hogy volt ott egy másik fél, aki szintén határozottan ennek az ellenkezõjét állította. Mert így tudta. Ez a fél csak az V. Kerület lehetett, mert a harmadik tulajdonos (a Közüzem) nem képviseltette magát. Az V. Kerület “információja” pedig – ugye kitalálták – az ügyvezetõtõl származott. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a szentmiklósi küldöttség nem steril vitát lefolytatni utazott Budapestre, ezért vitte magával a tényeket rögzítõ dokumentumokat (köztük a telekkönyveket) is. Innen kezdve már lényegtelen, hogy eddig hogyan és mivel traktálta az V. Kerület illetékeseit a Monturist ügyvezetõje, múlt csütörtökön már õk is rendelkeztek a lényeges érintõ összes tényszerû információval. S ez az a pont, ahonnan kezdve számukra nincs mentség és felmentés. Eddig mondhatták azt, hogy az õ információik szerint Mezei János megkárosította a céget több mint másfél hektár jogtalan eladásával, ezért nézték tétlenül az ügyészség meg a bíróság ténykedését. Elvégre az igazságszolgáltatásnak tennie kell a dolgát. Most azonban már tudják, hogy mi az igazság, tudják, hogy Mezei János azt tette, amit õk nem: számon kérte az ügyvezetõt, majd amikor látta, hogy az a tulajdonosok érdekeivel ellenkezõ módon vezeti továbbra is a céget, kezdeményezte a leváltását. Most már tudják, hogy a cég ügyvezetõje folyamatosan félrevezette õket. És ennek ellenére nem támogatták Gyergyószentmiklós önkormányzatának a kérését, hogy azonnali hatállyal váltsák le!! Mit is említettem korábban? Hûtlen kezelést és bûnpártolást mondtam? Tegye a szívére a kezét a tisztelt olvasó és mondja meg: nem ezeket követi el az, aki továbbra is tisztségben hagyja ezt az ügyvezetõt? Mint a pénztáros, aki tágra nyitja az ajtót a kasszafúrónak, s udvariasan mutatja az utat, hogy “erre tessék”. S adja a kulcsokat is, hogy ne kelljen nagyon megizzadjon.
S ez még csak az ügy anyagi vonzata. Mert van neki másik kettõ is.
Egyik az erkölcsi. Immár nyilvánvalóvá válhatott az V. Kerület illetékeseinek is, hogy Mezei János ellen a nekik valamiért oly kedves ügyvezetõ feljelentése nyomán, de alaptalanul indult az eljárás. Szereztek neki és családjának (maradjunk ennél, habár a kör tágítható) olyan felejthetetlen élményeket, amelyeket maguknak bizonyára nem kívánnak. Ezt jóvá tenni ugyan nem lehet, sõt, a feljelentés visszavonása esetén is tovább folyik az eljárás, de akkor is, az a minimum, hogy a feljelentést visszavonják, illetve hogy keresztény ember módjára bocsánatot kérnek. Mindennek semmi nyomát nem látni.
Végül van egy nemzetpolitikai vonatkozása is az ügynek. Azok, akik ezt mûvelik városunk polgármesterével annak a pártnak a tagjai, amely az elmúlt években számos esetben és módon bizonyította, hogy a nemzeti összetartozás, a határok feletti nemzetegyesítés számára nem üres jelszavak, hanem valós célok, amelyekért nap mint nap tesz. Mondtam és mondom: Mezei János mindenképp szálka volt a román hatóságok szemében, ezért igencsak kapóra jött nekik a Monturist ügyvezetõjének a feljelentése. A kérdés ezek után az, hogy van-e helye a Fideszben olyanoknak, akik még ha balekségbõl vagy nemtörõdömségbõl kifolyólag is, de a székely autonómiamozgalmat minden eszközzel elnyomni akaró román hatóságok eszközeivé válnak? Szerintem ha a párt nem akarja magára venni ennek az esetnek minden szennyét, akkor egy dolgot tehet: rövid úton megszabadul azoktól a tagjaitól, akik ebben valamilyen szerepet játszottak.
Március tizenkilencedikei bejegyzésem címe ez volt: Testvér? 75 nap után annyival elõbbre vagyunk, hogy határozott választ lehet adni a kérdésre: Nem! Sajnos. De ha már nem, akkor szerintem ezt mondjuk ki bár mi! A városi képviselõtestület tartozik azzal Mezei Jánosnak is, de a saját önbecsülésének is, hogy nem vág jó képet mindehhez, hanem tiszta vizet önt a pohárba, s nagyon gyorsan felbontja a testvérvárosi szerzõdést. Ki kell mondani világosan és egyértelmûen, hogy amit ezek a “testvérek” az elmúlt hónapokban tettek (illetve nem tettek) az még egy esküdt ellenségnek is becsületére vált volna (ha lehet ilyen összefüggésben ilyet mondani).

Kategória: egy kisváros nagy gondjai, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Felveszem a kesztyût

Közzétéve 2015. május 25. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

A közélet iránt érdeklõdõknek nem mondok újat azzal, hogy a küzdelem Székelyföld autonómiája ellen az utóbbi idõben egyre nagyobb erõkkel és változatosabb formákban zajlik. Ennek során azt is megértük tavaly nyáron, hogy a Román Hírszerzõ Szolgálat igazgatója egy interjúban elmondta, hogy az általa vezetett intézmény feladatának tekinti a területi autonómia “erõltetett megszerzésének” a megakadályozását. (Figyelem: nem erõszakos, hanem erõltetett megszerzésrõl beszélt, azt pedig nem tisztázta, hogy mit ért ezen.)
Az idei évben azonban azt is meg kellett tapasztaljuk, hogy a bevetett eszközök tekintetében igen lényeges változás állt be. Január végén ugyanis filmekbe illõ jelenetek tanúi lehettünk máskor csendes és békés városunkban: nagy erõkkel vonultak ki csendõrök, ügyészek, s még ki tudja kik, hogy felgöngyölítsenek egy olyan “ügyet”, amirõl elsõ látásra lerítt hogy mondvacsinált, az azóta eltelt idõ pedig napról napra megerõsíti ezt.
S hogy mire is megy ki a dolog? Annak megértésében segíthetnek a következõk: Március harmadikán kaptak meg emberek és intézmények tucatjai egy lejárató levelet, majd azt követte mostanig további négy. Ezeket jellemzõ módon fiktív néven, azonosíthatatlannak szánt (Gmail) címrõl küldték nagyon sok címzettnek szerte a világon, ráadásul egyeseket papírra (nem is akármilyenre, hanem jó minõségû, vastag és hófehér, krétázott papírra) kinyomtatva is szétszórtak itt Szentmiklóson. Ezek mindegyike elsõ látásra az én – állítólagos és dicséretesnek semmiképp nem nevezhetõ – viselt dolgaimról szól, de van még néhány figyelemre méltó közös elem bennük:
– Kezdem azzal, ami megindokolja azt, hogy miért említettem elõbb a polgármesterünk elleni eljárást: minden levélben szerepel “bûntársként” a Mezei János, illetve az Izsák Balázs neve, s nem mellékesen szó van a Székely Nemzeti Tanácsról, amit ilyen hiteltelen emberek irányítanak, következésképpen az egész szervezet gyanús.
– A lejáratáshoz elegendõ lett volna összehordani hetet-havat, ilyennel találkoztam is még régebb. Azonban ezen levelek mindegyike tartalmaz egy-két olyan adatot, információt, ami önmagában igaz, valós, csak a kontextus hamis, amiben említésre kerül. Ebbõl két dolog is következik: egyik az, hogy ez által hitelesebb lesz az egész iromány (legalábbis azok számára, akik az illetõ adatokat ismerik), másrészt – s véleményem szerint ez a sokkal fontosabb – jelzik számomra, hogy valaki(k) figyel(nek), minden lépésemrõl tud(nak), évekre visszamenõleg. Ennek pedig egyetlen célja lehet: hogy megijesszen, hogy rávegyen arra hogy belássam, jobb ha abbahagyom amit teszek, mert annak ki tudja milyen következményei lehetnek.
– Ugyan a leveleket különbözõ módszerrel meg címekrõl küldözgették, a szerzõ(k) nem volt(ak) elég körültekintõ(ek), elemi hibákat vétett(ek), így egyértelmûen bizonyítható, hogy az összes szöveg ugyanazon a számítógépen készült.
– Az említett adatok – mármint az összes – nem kerülhettek véletlenül más birtokába. Van amirõl tud X, a másikról meg Y, de az összes kizárólag nálam keresztezõdik, elvileg egyedül én ismerhetem mindegyiket.
– Az is egyértelmû, hogy ezeket nem lehetett véletlenül, avagy az én figyelmetlenségem miatt megszerezni, csakis titkosszolgálati módszerekkel (telefon lehallgatása, a levelezésem megfigyelése, stb.).
Mindezekbõl igen logikus levonni azt a következtetést, hogy azzal szembesülünk a gyakorlatban, amirõl a Román Hírszerzõ Szolgálat igazgatója beszélt tavaly nyáron. Fontos azonban leszögezni, hogy ez csak egy ésszerû magyarázat, nem föltétlen az igazság.
Ettõl függetlenül igaz az, hogy aki(k) ezt elkövette/ék, az(ok) nem csak a Büntetõ Törvénykönyv számos elõírását sértette/ék meg (a teljesség igénye nélkül: zaklatás, a magánélethez való jog, szakmai titok nyilvánosságra hozása, a levéltitok megsértése), de ráadásképpen a nemzetbiztonsági törvény számos elõírását is. Ugyanis – bármennyire hihetetlen, az ember ki se nézné ezt a román parlamentbõl – az nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti az alapvetõ emberi jogok szabad gyakorlásának a megsértését is, függetlenül attól, hogy azt ki követi el.
Mint már említettem, joggal feltételezhetõ, hogy bárki(k) is terjesztette/ék ezeket a leveleket, azok célja az lehet, hogy megijesszenek, rávegyenek arra, hogy tovább ne tevékenykedjek Székelyföld autonómiájának az érdekében. Ha pedig ez így van, akkor rossz hírem van nekik, ugyanis én úgy gondolom, hogy nem az a jó védekezés ha az ember meghúzza magát és hallgat. Ilyen esetben a legjobb védelem a nyilvánosság! Elmondom hát hangosan, közhírré teszem: valakik valamiért le akarnak járatni, meg akarnak félemlíteni! Ha pedig ennek bármiféle negatív következménye lesz, az csak azt fogja megerõsíteni, hogy igazam van. Más szemszögbõl nézve a dolgokat: ha hallgatnék, akkor csak azok malmára hajtanám a vizet akik a rágalmakat terjesztették, mert akik azokat olvasták azt gondolhatják magukban, hogy csak kell legyen bennük valami, ha szó nélkül tûröm. Hát nincs!
S hogy ki(k) teszi(k) ezt? Azt nem tudom, de azért vannak az államnak arra szakosodott intézményei, hogy ezt kiderítsék. Éppen ezért két nappal ezelõtt postára tettem azt a bûnvádi panaszt, amiben azt kérem az ügyészségtõl hogy derítse ki, ki(k) az elkövetõ(k), majd állítsa õ(ke)t bíróság elé. A fejleményekrõl pedig – természetesen – be fogok itt számolni.

Kategória: Államérdek, Autonómiák, Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Lehetetlen küldetés

Közzétéve 2015. május 17. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Nem állítom hogy szándékosan, de a most elfogadott zászlótörvénnyel a honatyák alaposan feladták a leckét a polgármestereknek. Létezik ugyanis egy szabályzat, amit az 1157/2001-es kormányhatározattal fogadtak el, s aminek a második cikkelye elõírja, hogy a polgármesteri hivatal homlokzatára ki kell tenni az ország címerét, s annak két oldalára az ország egy-egy zászlaját. A most elfogadott törvény negyedik cikkelyének hatodik bekezdése ezzel szemben azt írja, hogy a hivatal homlokzatán szerepelnie kell az ország címerének, amit két oldalról zászlók kell közrefogjanak. A zászlót kötelezõen betartandó sorrendje: az ország, az EU, a megye (ha van annak olyan) és a település zászlaja. Mindegyikbõl egy-egy. Nyilvánvaló módon a két elõírást egy idõben nem lehet betartani, a polgármesterek tehát csak azt dönthetik el, hogy melyiket szegik meg. Ennek mérlegelésénél gondolom az anyagiak jelentõs szerepet fognak játszani, márpedig akkor az új törvény lesz a nyerõ, ugyanis ha azt sértik meg, akkor a büntetés 5.000 és 10.000 lej között van, míg a másik jogszabály enyhébb – 2.500-5.000 lej közötti – büntetésekrõl rendelkezik.
Ezen a ponton azon is el lehet merengeni, hogy miért van az, hogy az ország zászlajának kitûzésére vonatkozó jogszabály igen pontosan leírja a lehetséges kihágásokat, amelyek miatt 500 és 5.000 közötti büntetések szabhatók ki, miközben az új törvény lakonikusan annyit mond, hogy ha valaki megsérti a törvény elõírásait (tág teret engedve a hatóság fantáziájának) akkor 5.000 és 10.000 lej között büntethetõ. A hazaszeretettõl és nemzetféltéstõl duzzadó keblû honatyák hogyan értékelhették sokkal kevesebbre a trikolórt holmi helyi zászlócskáknál? Netán valami hátsó szándékot takar ez? Gondoljunk csak bele: kövessen el bármiféle merényletet valaki az ország zászlaja ellen, megússza kevesebb büntetéssel, mint az a szerény polgármester, aki – tudván, hogy a faluja mégsem vetekedhet az egész országgal – a hivatala homlokzatára kitesz egy szép nagy állami zászlót, s melléje egy valamivel kisebb község-zászlót. Mert ez bizony a zászlótörvény megsértése, ilyesmiért büntetés jár!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

A román modell

Közzétéve 2015. május 17. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Románia 1995-ben aláírta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, aminek a ratifikálását ugyan elhúzta 12 évig, de a 2003-ban életbe lépett új alkotmány megszövegezésekor már figyelembe vették a Charta elõírásait, melyek többek közt az anyanyelvnek az igazságszolgáltatásban való használatát is szabályozzák. Így született meg az alkotmány 128. cikkelye, ami kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van az igazságszolgáltatásban szóban és írásban használni az anyanyelvüket, s ezt a lehetõséget oly módon kell biztosítani számukra, hogy az ne okozzon plusz költséget nekik.
Aztán eltelt hét esztendõ, s a parlament elfogadta a Polgári Eljárási Törvénykönyvet, benne azzal az elõírással, hogy ha valaki egy per folyamán a bíróságnak egy idegen nyelven készült dokumentumot mutat be, akkor ahhoz mellékelnie kell annak egy hivatásos fordító által készített majd hitelesített fordítását is. Azt gondolom bárki sejti, hogy se a fordító, se a közjegyzõ nem dolgozik ingyen, tehát egy ilyen fordítás elkészíttetése esetenként tetemes költséget jelent. Ha pedig ez így van, akkor nyilvánvaló módon ez az elõírás sérti az alkotmány 128. cikkelyét.
Mindezzel akkor szembesültem, amikor benyújtottam egy keresetet a megyei törvényszékre, melyhez mellékeltem két rövid, magyar nyelvû levelet. Mivel régebb is volt már ilyenre példa, a leveleket románra is lefordítottam, s csatoltam ezeket a fordításokat is. Pár hét múlva azonban érkezett a hivatalos felszólítás, hogy a törvénykönyv elõírásainak megfelelõen küldjem be a hitelesített fordításokat. Több se kellett nekem, rögvest válaszoltam, hogy városunkban nem találtam olyan fordítót aki ingyen elkészítette volna a fordítást, tehát két lehetõség van: vagy a törvényszék megadja nekem egy ilyen fordító elérhetõségét, vagy pedig – ha ilyet õk sem tudnak – akkor felvetem ennek az elõírásnak az alkotmányellenességét, s kérem a törvényszéket, hogy ebben a kérdésben kérje ki az alkotmánybíróság álláspontját.
Megdöbbenésemre az ügyben eljáró bíró válasza erre az volt, hogy hivatkozva arra, hogy nem tettem eleget a kérésének, az ügyet lezárja, nem indítja meg az eljárást a prefektus ellen. A vonatkozó dokumentum több mint négy oldal, de a lényege az érvelésnek itt található:
jogok-a-gyakorlatban
Habár a szöveg magáért beszél, mivel nem mindenki járatos ebben a sajátos nyelvben hadd fûzzek hozzá pár megjegyzést.
Az alkotmány ugye azt mondja, hogy jogom van használni az anyanyelvemet, szóban és írásban. Az eljárási törvénykönyv már szigorít egyet ezen, mert a dokumentumok használatát pénzbe kerülõ fordításhoz köti. A törvényszék azonban ennél is tovább megy, s kijelenti, hogy a per ezen szakaszában kizárólag a román nyelv használható.
Az már egy logikai kérdés (remélem nem túl megterhelõ), hogy ha ez így van, akkor miért nem hagyták figyelmen kívül a magyarul beküldött leveleket, miért nem használták az eleve beküldött román fordítást?
Az is a logika területére tartozik, hogy amikor a bíróság nem tûz ki tárgyalást és nem hoz ítéletet, hanem a per megkezdését egy olyan feltételhez köti, ami ellentétes az alkotmánnyal, akkor miképpen tudja ezzel egy idõben azt is állítani, hogy ez által nem sérült az a jogom, hogy az igazságszolgáltatáshoz forduljak, se a tisztességes perhez való jogom. A pontosság kedvéért: az elsõkén említett jogom valóban nem sérül, mert azt nem akadályozták meg hogy keresetet nyújtsak be, de ilyen jog nincs is, amit ilyen sajátosan nevez meg a dokumentum az tkp. az a jog, hogy az igazságszolgáltatás révén szerezzek érvényt az igazamnak. Az állítás második felével kapcsolatban meg az van, hogy én tettem egy panaszt, a törvényszék pedig úgy döntött, hogy azt nem vizsgálja meg és nem hoz azzal kapcsolatban ítéletet. Ez nem csak a tisztességes, de bármilyen perhez való jogomat sérti.
A csúcs pedig a harmadik aláhúzott rész. Nem elég, hogy azt a kérésemet nem teljesítik (mondvacsinált okkal), hogy az alkotmányossági kifogásomat továbbítsák az Alkotmánybíróságnak, ezt megtetézik azzal, hogy átveszik az Alkotmánybíróság szerepet és megállapítják, hogy az eljárási törvénykönyv elõírása nem alkotmányellenes, mert a szövegek lefordításának költségei nem jelentenek plusz költséget! Az indoklás pedig maga a szürrealizmus: azért van ez így, mert az alkotmány nem azt írja, hogy a perrel kapcsolatban a feleknek nem lehet semmilyen költségük. Ha valaki netán érti ezt, kérve kérem magyarázza el nekem is.
Hogy az eljárás abszurd volta egyértelmûbb legyen, hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ha ama két levelet annak idején eleve románul írom meg s most úgy csatolom a keresethez, akkor azokat a törvényszék szó nélkül elfogadja. Elég egyértelmû, hogy a most általam készített román fordítás szóról szóra egyezik azzal, amit akkor írtam volna. Ennek ellenére várják el azt tõlem, hogy pénzt adjak ki azért, hogy valaki más tolmácsolja románul az én gondolataimat.
Az sem elhanyagolandó részlet, hogy – mivel az igazságszolgáltatásban elõre kell fizetni – én a kereset benyújtásakor kifizettem 50 lej bélyegilletéket, magyarán kifizettem a bíró munkáját. Erre az õ válasza az, hogy elutasítja az ügy letárgyalását, vagyis a munka elvégzését. De arról sehol egy hang, hogy az el nem végzett munkáért kifizetett pénznek mi lesz a sorsa.
S hogy miért lett pont ez a címe ennek az írásnak? Azért, mert szeretném megerõsíteni, hogy igenis létezik a kisebbségvédelem terén román modell, s hogy igenis a hatóságok (ideértve nem csak a parlamentet, de mindenféle más állami intézményt, köztük az igazságszolgáltatást is) kiemelt figyelmet szentelnek a nemzeti kisebbségeknek, illetve azok jogainak. Az egésszel csak az a gond, hogy a figyelem, az erõfeszítések arra irányulnak, hogy miképpen tudják azokat megsérteni, kijátszani. De jó lenne, ha feleennyi energiát fordítanának azok betartására!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

A pénzügyminisztériumban dobozolnak

Közzétéve 2015. május 12. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Újabb jogszabály-módosítás borzolja – joggal – a kedélyeket kies honunkban. A 28/1999-es sürgõsségi kormányrendeletrõl van szó, aminek témája eredetileg az elektronikus pénztárgépek bevezetése volt, de jó román szokás szerint idõvel burjánzani kezdett, s mára már számos más elõírást is belezsúfoltak, köztük olyanokat, amelyeknek semmi köze a pénztárgépekhez.
Azt csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy az elmúlt 16 év alatt 24-szer módosították. Ebbõl az idei évre (négy hónap s egy kicsi) hét darab jutott, ebbõl is három az utóbbi napokra, amikor a már említett újításokat bevezették, majd módosították, végül pontosították. Eh, nehéz szakma a pénzügy, annál már csak a jogalkotás nehezebb, hisz nem csak ki kell találni egy rendszert, de ráadásul le is kell írni, világosan, közérthetõen és egyértelmûen. Mondanom sem kell, hogy a minisztérium alkalmazottainak ez ismét nem jött össze.
Tekintsünk el attól, hogy a most bevezetett módosításoknak semmi közük ahhoz, hogy egy cég használ-e pénztárgépet, s nézzük a lényeget: a módosítások bevallott célja az adócsalás megakadályozása. E célból bevezettek egy naplót, aminek a formáját miniszteri rendelet szabályozza, amit be kell iktatni az adóhatóságnál (miután az ember a rendelet értelmében minden oldalt megszámozott, mert ha csak a lapokat kellene megszámozni az ugyan fele munka volna, de akkor fennállna a veszély, hogy élelmes vállalkozók egyes oldalakat utólag kicserélnének), s amibe a cég minden alkalmazottja munkakezdéskor be kell írja, hogy mennyi pénze van. Nem tévedés, szó szerint így van leírva: “sumele de bani detinute“. Persze a nyelvi zseni aki ezt fogalmazta arra gondolt, hogy mennyi pénz van az alkalmazottaknál abban a pillanatban, épp csak nem ezt írta le, hanem azt, hogy mennyi pénzzel rendelkezik. S ebbe bizony beleszámít az is, ami odahaza van a malacperselyben, meg az is, ami a bankban van lekötve kamatra. Ha pedig az emberek komolyan veszik és szó szerint betartják a jogszabályt, akkor nyilvánvaló módon nem éri el a célját, nevezetesen azt, hogy ellenõrizni lehessen, hogy a nap folyamán X vagy Y adott-e el valamit az üzletbõl feketén, pénztárjegy nélkül. Egy biztos: a megfogalmazás pontatlan, ez pedig egy jogszabályban nem csak kerülendõ, de tilos is.
No de tegyük fel, hogy az emberek értik hogy mire gondolt a hatóság, s beírják, hogy mennyi pénz van náluk munkába álláskor. A következõ zseniális elõírás az, hogy ha ez napközben változik, akkor az illetõ cég kell erre igazoló aktát kiállítson. Ha tehát egy alkalmazott kimegy délelõtt és vesz magának egy kiflit, akkor ugyan kérhet rá a pékségben pénztárjegyet, de az semmit se ér, mikor visszaérkezik a munkahelyére, akkor ott valaki ki kell állítson egy igazoló iratot az elköltött összegre. Azt a jogszabály nem pontosítja, hogy mit ért igazoló iraton, tegyük fel tehát, hogy nincs annak kötött formája. Pl. a cégvezetõ ír egy igazolást, hogy aszongya: Alulírott XY igazolom, hogy Z nevû alkalmazottam ma délelõtt 11 óra 18 perckor elkérezett kiflit venni, s mikor visszaérkezett a munkahelyére, akkor a zsebében egy lejjel kevesebb volt, mint amikor elment. Dátum, aláírás, pecsét. S persze mindez fejléces papírra, amin szigorúan szerepel a cég minden adata, kezdve az adószámmal, s befejezve a bankszámlája számával. S ha tíz alkalmazott van? S ha ezek között vannak nõk is, s mit ad isten, pont egy olyan nap van, s nem csak kiflit vásárol? Kínos, na! S lehet ezt még variálni! Egy szó mint száz, aki ezt a rendszert kitalálta, az sokat nem gondolkozott.
Végezetül van egy olyan elõírás, hogy ha az adóhatóság ellenõrzést végez, akkor az alkalmazottak be kell mutassák a náluk levõ pénzt. Ez megítélésem szerint már eleve necces, mert milyen alapon kötelezhetnek valakit, illetve bárkit erre? Ráadásul így az egész semmit nem ér, mert az ember azt mutat meg, amit akar. Benyúl a jobb zsebébe, s kiveszi azt a 11 lejt, amit reggel beírt a naplóba. Ettõl az ellenõr boldog lesz, illetve ebbõl következik, hogy a cégnél nincs adócsalás? Ugyan, ugyan! Akkor mit mondjunk a bal zsebérõl, ahol reggel semmi nem volt, de az ellenõr érkezésekor mondjuk 300 lej? Vagy 3500. Avagy egyenesen 15.000 lej, cége válogatja. Motozás pedig végképp nem jöhet szóba, eddig már nem merészkedtek el a pénzügyminisztérium lelkes szakemberei sem.
Nem akarom tovább nyújtani, gondolom sikerült világossá tenni, hogy bevezettek egy intézkedést, ami idõt, pénzt és idegeket fogyaszt, de az ég világán semmi haszna nem lesz. Hacsak nem számítjuk a nyomdákat, mert azok kétségtelenül nyereséggel jönnek ki ebbõl.
S akkor még nem beszéltünk a büntetésekrõl: ha a napló nincs napra készen kitöltve, akkor a büntetés 9000 lej, függetlenül attól, hogy egyszemélyes családi kisboltról van szó (aminek a havi forgalma ennek fele), vagy pedig bevásárlóközpontról (ahol óránként nagyobb a forgalom).
Szegény Örkény ha ezt megérte volna, most sírva tépné össze a diplomáját!

Kategória: Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Igazságszolgáltatás, vagy amit akarnak

Közzétéve 2015. május 2. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Három hónappal azután hogy Gyergyószentmiklóst lerohanták a különleges alakulatok, ugyanerre a sorsra jutott Csíkszereda is. S ugyan vannak nyilvánvaló különbségek a két eset között, talán mégis relevánsabbak a hasonlóságok.
A különbség elsõsorban az, hogy ebben az esetben nem lehet olyan egyértelmûen és elsõ látásra eldönteni, hogy a vádak valósok vagy kitaláltak. Ugyan a várost ideiglenesen egyedül vezetõ Antal Attila sok mindent elmondott a hivatalosan megfogalmazott vádakról, de még megeshet, hogy ezekkel kapcsolatban késõbb bebizonyosodik, hogy nem minden esetben szigorúan a törvény betûje szerint jártak el a megvádolt vezetõk.
Ennél azonban sokkal szembetûnõbben azok az elemek és jelek, amelyek arra mutatnak, hogy ez sem vegytiszta igazságszolgáltatási fellépés.
Itt van mindjárt az, hogy nagy erõkkel vonultak fel a hatóságok, mintha közveszélyes, fegyveres ellenállásra is képes bûnözõkrõl lenne szó. Ha megérkeztek volna egy személyautóval csak az ügyészek, a városházára, hivatali idõben, akkor ugyanúgy be tudták volna gyûjteni a lemásolt vagy elvitt dokumentumokat, teljesen feleslegesen utaztattak autószámra állig felfegyverzett, maszkos kommandósokat (nota bene: ennek költségeit mindannyiunk zsebébõl, közpénzbõl fedezték). Milyen erkölcsi (no meg jogi) alapon róják fel Szõke Domokosnak, hogy egy hivatali személyautóval elutazott Tulceara, amikor õk meg több mikrobusszal utaztatták emberek tucatjait, teljesen feleslegesen? A maszkosok kirándulása garantáltan nagyobb közpénz-pazarlást eredményezett, mint amit az alpolgármester okozott. Megérjük netán, hogy ezen erõdemonstráció elrendelõi ellen is vádat emelnek hivatali visszaélésért?
Persze mindjárt értelmet nyer a kommandós show ha azt nézzük, hogy tökéletesen alkalmas az erõfitogtatásra, annak a megmutatására, hogy kik az urak ebben az országban. S ugyanezt a célt szolgálja az is, hogy pirkadatkor otthonukban vernek fel embereket, minden valós ok nélkül. Szinte látom, amint Ráduly Róbert lakásában is célkeresztbe veszik a könyvespolcokat (a könyveket már Ceausescu idejében is komoly nemzetbiztonsági veszélyként kezelték!), hátha a kötetek között ott lesz elrejtve a Sapientia vezetõitõl a “törvénytelenül” kibocsátott építkezési engedélyért hálából kapott kiló kávé. Miközben Románia futószalagon veszíti el pereit az emberjogi bíróságon, az ügyészség nem zavartatja magát, továbbra is álmukból ver fel ártatlan embereket, lakásokat forgat fel és gyermekeket motoz, holott nyilvánvaló, hogy semmi olyat nem fog ott találni, aminek köze lehet a megfogalmazott vádakhoz.
S akkor jöjjenek a vádak. A hatóság nagy erõkkel kivonul, a helyi sajtó errõl tudomást szerez és érdeklõdik. Mi a válasza erre a mord ügyésznek? Hagyjanak, hogy végezzük a dolgunkat! Ezzel szemben a központi sajtó már reggeltõl ontja a “híreket”. Megszámlálhatatlan vádpontot emlegetnek, havi tíz ezer eurós kenõpénzt meg amit még csak ember el tud képzelni. A helyi sajtó pedig – sajnos – belesétál a csapdába és ha már az ügyészektõl nem kap felvilágosítást, átveszi a Bukarestbõl érkezõ “információkat”. S mire másnap megjelenik az ügyészség közleménye, már ország-világ ismeri az összes, súlyosabbnál súlyosabb vádpontot, melyek legnagyobb része – minõ fura véletlen, nemdebár? – nem jelenik meg az ügyészség által hivatalosan megfogalmazottak között. Ebben a helyzetben megvádolhatjuk szenzációhajhászással, légbõl kapott információk terjesztésével a bukaresti újságírókat, de ne tévesszük szem elõl, hogy a vádak mindegyike tartalmazott olyan konkrét elemet, ami azokat a csíkiak számára hihetõvé tette, ellenben egy bukaresti újságíró (aki nem ismeri az itteni valóságot) nem találhatta ki ezeket. Ha valaki még nem értené: a bukaresti sajtónak megvannak a maga hírforrásai a különbözõ hivatalokban, ebben az esetben azokban azok nem valós információkat szivárogtattak ki, hanem hazugságokkal tömték az újságírókat. Manipuláltak, ami köztudottan titkosszolgálati tevékenység. Ilyen szempontból érdekes összevetni az ügyészség január 27.-i és április 29.-i közleményeit. Az elsõben ez a mondat is olvasható:
“În cauzã, procurorii beneficiazã de sprijin de specialitate din partea Serviciului Român de Informatii si din partea Brigãzii Speciale de Interventie a Jandarmeriei.” (Ebben az ügyben az ügyészeket szakmai segítségben részesíti a Román Hírszerzõ Szolgálat és a Csendõrség.)
A másodikban is szerepel egy ilyen mondat, de hiányzik belõle a hírszerzõ szolgálat. El tudja valaki képzelni azt, hogy azért, mert nincs is szerepük ebben az ügyben?
Hogy is mondta George Maior, a Szolgálat akkori igazgatója tavaly egy interjúban?

Kategória: Államérdek, Autonómiák, Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Válasz Benedek Pálnak

Közzétéve 2015. április 28. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Már ha valós személy

A Gyergyói Hírlap péntek-vasárnapi számában, “Az olvasó véleménye” rovatban Benedek Pál aláírással egy igen épületes hozzászólás jelent meg. Idézem:
“Nem Budapesten kell tisztázni a Monturist törzstõkéjének jogi helyzetét, hanem itt, Gyergyóban. 1996-ban hova került a forint, amivel beszállt az V. kerület önkormányzata, a Monturist cég vagyonának a gyarapításához? (sic)
Várjuk Dézsi úr, Árus Zsolt és Török Zoltán véleményét, mivel akkor õk voltak, akik ezzel az üggyel foglalkoztak.”
Az köztudott, hogy vannak emberek, aki bármikor kaphatóak egy kis mocskolódásra, ez tipikus esete annak. Gondolom nem csak én nem értem, hogy mirõl is akar beszélni, hisz – hála az ügyészség nagyszerû munkájának – ma Gyergyószentmiklóson az óvodás gyermekek is tudják, hogy a vita tárgya egy 400 négyzetméteres telek, amit nem az V. kerület hozott Budapestrõl, hanem Gyergyószentmiklós adott használatba a Monturistnak. Mirõl beszél tehát ez az ember? Egyáltalán ki próbálja a cég törzstõkéjének a jogi helyzetét Budapesten tisztázni?
Arról is sokszor volt már szó a sajtóban is, hogy az V. kerület német márkát utalt át 1996-ban a Gyergyóért Alapítvány számlájára, forintot ugyanis nem utalhatott volna, mert az akkor még nem volt konvertibilis valuta.
S nem utolsósorban: 1996-ban Dézsi Zoltán polgármester volt, jómagam és Török Zoltán ellenben semmilyen kapcsolatban nem voltunk az önkormányzattal, illetve köztudottan igen rossz viszonyban a polgármesterrel. Következésképpen kettõnk közül egyik sem foglalkozott akkor ezzel az üggyel.
De ha már a véleményemre volt kíváncsi Benedek Pál, hát elmondom: ez egy nagyon gyenge kísérlet volt, még van mit tanulnia, ha profi zavarkeltõként, lejáratóként akarja keresni a kenyerét. Ráadásul rossz hír az, hogy az illetékes szolgálatoknál a jelek szerint nincs üresedés, gõzerõvel dolgoznak.

Kategória: egy kisváros nagy gondjai, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Biztos van más is

Közzétéve 2015. április 26. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

A Mezei János elleni kivizsgálás immár jó éve zajlik, s errõl a közvélemény is három hónapja tud. Az ügyészség közleménye szerint a kivizsgálás témája egy 400 négyzetméteres terület eladása, illetve az azzal kapcsolatban elkövetett zsarolás. Ezek a nyilvánosan elérhetõ információk, s mint már számtalan esetben elmondtam és leírtam, ezekben a város polgármestere nyilvánvalóan nem bûnös. Ez az egyik ok, amiért minden erõmmel azon vagyok, hogy a közvélemény figyelmét erre az esetre irányítsam, mert az ügyészség is meg a bíróság is ebben nem azt a szerepet játssza, amit az igazságszolgáltatástól az ember elvárhat, s ha már ezt teszik, akkor fontos, hogy ne tehessék titokban, minél többen szerezzenek tudomást róla.

Azt is hallani és látni lehet, hogy sokan vannak azok, akik ugyan egyetértenek azzal, hogy az eljárás jogtalan és túlzó, ellenben nagyon óvatosan, vagy egyáltalán nem foglalnak állást, s ezt azzal indokolják, hogy az ismert vádak valóban nem indokolják ezt az eljárást, de biztos vannak az ügynek egyéb, egyelõre nem ismert vonatkozásai is. Vagy rövidebben azt mondják, ami a fenti címben szerepel: biztos van más is. A probléma ezzel az, hogy aki ezt mondja vagy gondolja, az nem gondolja azt végig. Ennek egyik oka az, hogy nem ismerik, hogy miképpen mûködik az igazságszolgáltatás. Ha ugyanis felmerült volna az ügyészek fejében az, hogy Mezei János egyéb törvénysértést is elkövetett, akkor azt is elmondták volna, hogy még ezzel meg ezzel is gyanúsítjuk. De ilyet nem mondtak! Tegyük hozzá ehhez még azt is, hogy heteken keresztül vért izzadtak azért, hogy találjanak valamit, amire rá lehet fogni hogy törvénytelen, azért, hogy kérhessék az elõzetes letartóztatását. El tudja képzelni épeszû ember, hogy vállalják azt, hogy sikkasztásnak nevezik egy videó felvétel kölcsönkérését, ha lett volna tudomásuk más cselekedetrõl, ami inkább nevezhetõ törvénysértésnek? Lehet valakinek rossz véleménye az ügyészek szakmai felkészültségérõl vagy tehetségérõl, de azért épp ennyire nem szabad lenézni õket. Ebbõl pedig logikusan következik, hogy ez idáig az ügyészség nem talált arra utaló bizonyítékot (de még különösebb jelet sem), hogy Mezei János valami büntetendõt követett volna el.

Ebbõl azonban egyáltalán nem következik az, hogy nincs valami más. Sõt, ebbõl következik csak igazán! Ha ugyanis valaki nem sért törvényt és mégis így járnak el vele szemben, annak jó oka kell legyen. S még egyszer: az nem elég ok, hogy valaki – mentendõ az állását – mindenféle hamis vádakat gyárt Mezei János ellen. Átlagos intelligenciával és szakmai ismeretekkel rendelkezõ ügyésznek nem kell egy év, sokkal hamarabb kideríti hogy a feljelentés valótlanságokat tartalmaz, s nem indít eljárást. De akkor mi lehet Mezei János bûne? Csak olyasmi, amit ugyan törvény nem tilt, de igencsak irritálja a hatóságokat. Ezért mondtam elsõ perctõl, hogy ez az ügy nem jogi, hanem politikai jellegû. A hatóságok azért zaklatják és hurcolják meg Mezei János, mert politikai tevékenységével, a Székely Nemzeti Tanácsban végzett munkájával sérti az állam feltételezett érdekeit, rombolja a példaértékûen megoldott kisebbségi kérdés mítoszát. Márpedig ez fõben járó bûn, tökéletesen példázza ezt az, hogy amikor eme dogmát meg kell védeni, akkor az államelnök nevetségessé tétele, kínos helyzetbe hozása sem túl nagy ár. S akkor hogy jön ahhoz egy kisváros polgármestere, hogy olyat tegyen, ami még az államelnöknek is tilos?

A nagy kérdés az, hogy ki hogyan viszonyul ehhez az esethez? Az eltelt három hónap tapasztalata igen lehangoló, úgy néz ki, hogy azok sem értik a lényeget, akik számára pedig ez evidencia kellene legyen. S itt most egy nagyon hosszú listát írhatnék, de nem teszem, célom ugyanis nem az újjal mutogatás. Azt szeretném elérni, hogy bár három hónap késéssel kezdjék azt tenni, amit elsõ perctõl tenniük kellett volna.

Kategória: Államérdek, Autonómiák, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Az elnöki hivatal mosakszik

Közzétéve 2015. április 24. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Minekutána az román “igazságszolgáltatás” elõzetes letartóztatásba helyezte városunk polgármesterét, nyílt levelet intéztem az államelnökhöz, arra kérve õt, hogy ne nézze tétlenül az alapvetõ jogok lábbal tiprását. A levelemre most válasz érkezett, itt van alább, utána pedig a viszontválaszom. Most nincs idõm a szövegeket lefordítani, ellenben nem szeretnék várni a közzététellel, ezért egyelõre eredeti formában, románul teszem közzé a leveleket, de megígérem a románul nem tudóknak, hogy hamarosan magyarra is lefordítom ezeket.
(Másnapi frissítés: idõközben elkészítettem a szövegek magyar fordítását is, azok is olvashatóak alább.)

Tehát a válasz:

Domnule Arus Zsolt,

Am luat cunostinta din petitia adresata Presedintelui României, domnul Klaus Iohannis, despre solicitarea dumneavoastra si va informam ca cele solicitate nu intra în atributiile Presedintelui României, asa cum sunt acestea prevazute la art. 85 – 94 din Constitutia României, republicata.

Orice interventie a Domniei Sale, în afara prerogativelor conferite prin legea fundamentala, ar constitui o încalcare a doua dintre principiile fundamentale ale statului de drept, respectiv principiul separatiei si echilibrului puterilor în stat si principiul independentei justitiei.

Potrivit art. 126 alin 1 din Constitutia României, republicata, justitia se realizeaza prin Înalta Curte de Casatie si Justitie si prin celelalte instante judecatoresti stabilite prin lege. Legalitatea si temeinicia unei hotarâri judecatoresti, inclusiv de arestare, nu pot fi puse în discutie decât în conditiile legii procesuale, prin exercitarea cailor de atac ordinare sau extraordinare, iar potrivit dispozitiilor art. 124 alin 3 judecatorii sunt independenti si se supun numai legii.

Prin urmare, institutia Presedintelui României nu se poate pronunta cu privire la situatia expusa, deoarece aceasta ar constitui o imixtiune în actul de înfaptuire a justitiei.

Cu stima,

Consilier de Stat
Gabriel-Cristian Piscociu

Magyar fordításban:

Arus Zsolt úr,

Tudomást szereztünk a Románia Elnökének, Klaus Iohannis úrnak címzett petíciójából az ön kéréseirõl és tájékoztatjuk, hogy a kért dolgok nem tartoznak Románia Elnökének a Románia Alkotmánya 85-tõl 94-ig terjedõ cikkelyeiben leírt feladatkörébe.

Az Elnök úr bármilyen beavatkozása, ami túllép az alaptörvény által meghatározott hatáskörökön a jogállam két alapvetõ elvének, nevezetesen a hatalmi ágak szétválasztásának, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének a megsértését jelentené.

Románia Alkotmánya 126. cikkelyének elsõ bekezdése szerint az igazságszolgáltatás a Legfelsõbb Semmítõ és Ítélõszék, illetve a törvény által meghatározott egyéb bíróságok révén valósul meg. Egy ítélet – vonatkozzon az akár letartóztatásra – törvényességét és megalapozottságát csak az eljárási törvénykönyvnek megfelelõen, a rendes vagy rendkívüli folyamodási utakon lehet vitatni, a bírók pedig a 124. cikkely 3. bekezdése értelmében függetlenek és csak a törvénynek alárendeltek.
Következésképpen Románia Elnökének hivatala nem foglalhat állást a leírt helyzetrõl, mert az az igazságszolgáltatás folyamatába való beavatkozás lenne.

Tisztelettel,
Gabriel-Cristian Piscociu
Államtanácsos

S a viszontválasz:

Stimate domn!

Cu tot respectul cuvenit pentru institutia pe care o reprezentati, permiteti-mi totusi sã vã contrazic.

Asa cum am semnalat si în scrisoarea deschisã, nu avem de a face cu un caz în derulare în care instanta încã nu si-a spus cuvântul, ca sã asteptãm acest lucru, ci cu un abuz al procurorilor, care de mai bine de un an cerceteazã un caz, în care oricine poate decide la prima vedere cã primarul cercetat nu a încãlcat legea si cu toate acestea este persecutat de luni de zile într-un mod revoltãtor. În consecintã prin nefinalizarea cercetãrilor dupã un timp asa de lung, chiar procurorii sunt cei care împiedicã justitia sã-si spunã cuvântul.

Cazul este extrem de simplu: Consiliul Local Gheorgheni a hotãrât vânzarea unui teren de 400 mp. si a însãrcinat primarul cu semnarea contractului de vânzare-cumpãrare. Asta s-a întâmplat în anul 2013, toate documentele au fost de atunci verificate de prefecturã si Curtea de Conturi, fãrã sã fi gãsit ceva în neregulã. Iar acum DNA vine cu acuzatia, cã prin semnarea contracutului, primarul a comis abuz în serviciu!
Dar chiar presupunând cã primarul a încãlcat legea, ce vinã au copii lui minori, sculati cu noaptea în cap de niste mascati înfricosãtori si scotociti prin dulap si ghiozdan?

În rãspunsul Dvs. faceti referire la separatia puterilor în stat, ca principiu care nu poate fi încãlcat. Permiteti-mi sã citez dintr-un mesaj Facebook al presedintelui Johannis, postat în data de 26 martie:
“Am solicitat Curtii Constitutionale sã constate existenta unui conflict juridic de naturã constitutionalã între Ministerul Public – Parchetul de pe lângã Înalta Curte de Casatie si Justitie si Consiliul Superior al Magistraturii, pe de o parte, si Parlamentul României, pe de altã parte. Respingerea de cãtre Parlament a cererii de retinere si arestare preventivã a unor deputati sau senatori a condus la un blocaj institutional care împiedicã desfãsurarea procedurilor judiciare si înfãptuirea actului de justitie.”
Dacã ne referim strict la litera Constitutiei, la acea datã domnul presedinte a încãlcat Constitutia, pentru cã s-a pronuntat asupra unor hotãrâri ale Parlamentului, o institutie fundamentalã si autonomã a statului. Cea ce a fãcut însã este foarte corect, pentru cã a respectat legile moralitãtii, care sunt mai presus de orice lege adoptatã de parlament.
Consider, cã tot asa de corect ar fi sã intervinã si în acest caz.
Si ca sã fiu bine înteles: nu am solicitat si nu solicit sã se implice în actul de justitie în sensul sã indice procurorilor sau judecãtorilor ce anume sã facã în acest caz! Tot cea ce cer este sã solicite acestor institutii sã respecte legile. Pentru cã în rãspunsul Dvs. v-ati referit la independenta justitiei, cea ce este iarãsi un principiu important, dar nu poate fi interpretat în sensul cã justitia are independentã totalã, inclusiv libertatea de a încãlca legea.

Închei prin a accentua, cã fiind un cetãtean care respectã legile, nu am solicitat ca domnul presedinte sã se pronunte în cazul prezentat de mine, asa cum ati presupus în rãspunsul Dvs. Solicit însã sã acorde atentie acestui caz, deoarece studiind numai informatiile publice accesibile pe situl municipiului Gheorgheni (www.gheorgheni.ro – Hotãrârile 18 si 48 din 2013), respectiv cel al DNA (http://www.pna.ro/comunicat.xhtml?id=5822 si http://www.pna.ro/comunicat.xhtml?id=6092) se pot trage concluzii pertinente despre acesta.

Si dacã tot vorbim de Constitutie, vã rog sã aveti în vedere prevederile aliniatului 2 din articolul 80: “Presedintele României vegheazã la respectarea Constitutiei si la buna functionare a autoritãtilor publice. În acest scop, Presedintele exercitã functia de mediere între puterile statului, precum si între stat si societate.”
Cea ce am solicitat se înscrie perfect în aceste prevederi: ca domnul presedinte sã vegheze la respectarea Constitutiei de cãtre procurorii DNA (si mã refer aici la aliniatul 1 din articolul 131 si acelasi aliniat din articolul 132), respectiv la buna functionare a autoritãtii publice denumitã Parchetul National Anticoruptie. Iar dacã va constata, cã cele semnalate de mine nu pot fi calificate ca bunã functionare, atunci sã constate existenta unui conflict între stat si primarul orasului meu si sã-si exercite functia de mediere.

Cu respect,
Árus Zsolt

Magyar fordításban:

Tisztelt uram!

Megadva az ön által képviselt intézménynek járó minden tiszteletet, engedje meg, hogy mégis ellentmondjak.
Amint a nyílt levelemben jeleztem, nem egy folyamatban levõ bírósági eljárással van dolgunk, amiben a bíróság még nem nyilvánított vélemény, tehát ki kell várni azt, hanem az ügyészség visszaélésével, hisz több mint egy éve vizsgálnak egy olyan ügyet, amirõl bárki eldöntheti elsõ ránézésre, hogy a kivizsgálás alatt álló polgármester nem sértett törvényt, s ennek ellenére hónapok óta felháborító módon zaklatják. Következésképpen az által, hogy ilyen hosszú idõ után sem zárják le a vizsgálatot, maguk az ügyészek akadályozzák azt, hogy ebben az ügyben ítélet szülessen.

Az eset végtelenül egyszerû: Gyergyószentmiklós Képviselõtestülete eldöntötte, hogy elad egy 400 négyzetméteres telket és megbízta a polgármestert az adásvételi szerzõdés aláírásával. Ez még 2013-ban történt, azóta az ügy iratait ellenõrizte a Prefektura is meg a Számvevõszék is, anélkül, hogy valami rendellenességet találtak volna. S akkor most a Korrupcióellenes Igazgatóság elõáll azzal a váddal, hogy a szerzõdés aláírásával a polgármester hivatali visszaélést követett el!
De feltéve hogy a polgármester valóban törvényt sértett, mi bûnük van a kiskorú gyermekeinek, akiket éjnek idején ijesztõ maszkosok vernek fel álmukból, majd átkutatják a szekrényüket meg iskolatáskájukat?

Ön a válaszában a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét említi, mint egy áthághatatlan valamit. Engedje meg, hogy idézzek Johannis elnöknek egy március 26.-i Facebook bejegyzésébõl:
“Azt kértem az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy egy alkotmányos jellegû jogi konfliktus áll fenn egyfelõl a Legfelsõ Ítélõ és Semmitõszék mellett mûködõ ügyészség és a Legfelsõ Igazságszolgáltatási Tanács, másfelõl pedig Románia Parlamentje között. Az egyes képviselõk és szenátorok elõállítására és elõzetes letartóztatására vonatkozó kéréseknek a Parlament általi elutasítása egy intézményi blokádhoz vezetet, ami akadályozza a bírósági eljárásokat és az igazságszolgáltatás megvalósítását.”
Ha szigorúan az Alkotmány betûjét vesszük figyelembe, akkor abban a pillanatban az elnök úr megsértette az Alkotmányt, mert véleményt mondott egyes határoztairól annak a Parlamentnek, ami az államnak egy alapvetõ és önálló intézménye. Amit tett, az mégis nagyon helyes, mert a moralitás törvényének engedelmeskedett, ami felett áll bármilyen, a parlament által elfogadott törvénynek.
Úgy értékelem, hogy ugyanilyen helyes volna, ha ebbe az ügybe beavatkozna.
S hogy legyek nagyon világos: nem kértem és nem kérem, hogy olyan értelemben avatkozzon be az igazságszolgáltatás folyamatába, hogy megmondja az ügyészeknek vagy a bíróknak, hogy mit tegyenek ebben az ügyben! Mindössze azt kérem, hogy fejezze ki azon igényét, hogy ezek az intézmények tartsák be a törvényt. Ugyanis ön a válaszában az igazságszolgáltatás függetlenségét említi, ami szintén egy fontos elv, de nem lehet úgy értelmezni, hogy az igazságszolgáltatás teljes szabadsággal rendelkezik, beleértve a törvények megszegésének a szabadságát is.
Azzal zárom, hogy törvénytisztelõ állampolgár lévén nem kértem azt, hogy az elnök úr foglaljon állást ebben a kérdésben, amint azt ön feltételezte. Azt ellenben kérem, hogy figyeljen oda erre az esetre, mert csak város (www.gheorgheni.ro – 18-as és 48-as határozatok 2013-ból), illetve az ügyészség (http://www.pna.ro/comunicat.xhtml?id=5822 és http://www.pna.ro/comunicat.xhtml?id=6092) honlapján elérhetõ közérdekû információk alapján érdemi következtetések vonhatóak le róla.
S ha már az Alkotmányról beszélünk, kérem vegyék figyelembe a 80. cikkely 2. bekezdésének az elõírásait: “Románia Elnöke õrködik az Alkotmány betartása. illetve a közhatóságok jó mûködése felett. E célból az Elnök közvetítõ szerepet játszik az állami hatalmi szervek, illetve az állam és a társadalom között.”
Amit kérek, az pontosan illeszkedik ezekhez az elõírásokhoz: kérem, hogy az elnök úr kövesse figyelemmel, hogy a Korrupcióellenes Igazgatóság ügyészei tartsák be az Alkotmány elõírásait (gondolok itt a 131. és a 132. cikkelyek elsõ bekezdésére), illetve hogy a Korrupcióellenes Igazgatóság nevû közhatóság jól mûködjön. Ha pedig azt tapasztalja, hogy az általam jelzett dolgok nem tekinthetõek jól mûködésnek, akkor állapítsa meg, hogy konfliktus van az állam és városom polgármestere között és gyakorolja közvetítõi hatáskörét.

Tisztelettel,
Árus Zsolt

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

A láthatatlan ember

Közzétéve 2015. április 19. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Az RMDSZ kongresszusán egymás sarkát taposták a romániai pártok vezetõi, s az udvarias házigazdák pedig sorra szót adtak mindenkinek, hadd mondják el azt, amire mindenki számított: hogy nagyra becsülik az RMDSZ-t, mindig megbízható partner volt, s a jövõben is szívesen együttmûködnek vele. S láss csodát, egyikük sem okozott csalódást, más más szavakkal, de sorra el is mondták mind. A romániai sajtó meg hozta a formáját és szorgalmasan be is számolt ezekrõl a köszöntõ beszédekrõl.
Ezeken kívül olvasható, hallható és látható, hogy beszédet mondott még a párt számos tisztségviselõje, felolvastak és megszavaztak néhány, semmi meglepetést nem tartalmazó dokumentumot, s különösebb izgalmak nélkül újabb mandátumra megválasztották elnöknek az egyedül versenybe szálló Kelemen Hunort.
Nem állítom, hogy tanulmányoztam minden sajtótermék tudósításait, de elég sokat igen, s azok alapján azt lehetne hinni, hogy mindössze ennyi történt a két napos rendezvényen.
Márpedig ez igazi szenzáció, ugyanis ezek szerint egy ritka jelenség történt két napja Kolozsváron: a diákmûvelõdési házban tiszteletét tette egy láthatatlan ember! Ott volt, fel is szólalt, de mindezt úgy tette, hogy senkinek nem tûnt fel! Hogy ezt mibõl gondolom? Hát abból, hogy egy internetes portálon szinte véletlenül erre bukkantam:
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnökével is találkozott Kolozsváron Laurenþiu-Mihai ªtefan, a román államfõ belpolitikai tanácsosa, aki pénteken Klaus Johannis román államfõ üzenetét olvasta fel az RMDSZ 12. kongresszusán.
A “Romániában nincs magyar kérdés” után természetesen kíváncsi lettem arra, hogy mit üzent az elnök az “érdekvédelmi szövetségnek”, szerencsére ezt igen könnyû volt kideríteni, mert ott van az elnöki hivatal honlapján:
http://presidency.ro/?_RID=det&tb=date&id=15632&_PRID=ag
Na akkor kezdtem el igazán csodálkozni, amikor ezt elolvastam. Ugyanis:
Chiar dacã avem un model de succes, mai sunt multe de fãcut. Existã multe chestiuni rãmase nerezolvate, deziderate ale minoritãtilor nationale privind respectarea efectiva a drepturilor conferite de lege, dar si nevoia de garantii mai bune pentru protejarea si promovarea identitãtii lor nationale.
Aki figyelemmel követte az elnök eddigi nyilvános megszólalásait az tudja, hogy kerülte a nemzetiségi kérdéseket, mint macska a forró kását, s amikor ott Berlinben az újságíró rákérdezett, akkor egy rövid és dodonai választ adott. Ezzel szemben most teljesen magától, kérdezés nélkül kijelenti, hogy számos megoldatlan gond van, kezdve a csak papíron létezõ jogokkal, s befejezve azzal, hogy garanciákra van szükség a nemzeti identitásunk megvédésére és megélésére. Tipikusan az a helyzet, amire nyugodt lélekkel mondható, hogy a szánkból vette ki a szót. Tömören és szabatosan összefoglalta a romániai magyarság alapvetõ problémáit.
S ez még nem minden, tovább meg ezt mondja:
Spre exemplu, am sustinut reluarea dezbaterilor despre descentralizare si regionalizare, ca parte a unei necesare discutii privind arhitectura statului român si organizarea sa administrativ-teritorialã. Experienta pe care am acumulat-o în administratia localã îmi oferã o perspectiva realistã asupra complexitãtii acestor procese, si asupra multiplelor implicatii ale lor – de la cele strict administrative sau socio-economice, la cele culturale si identitare.
…
Subiectele sensibile în relatiile dintre majoritate si minoritate pot fi abordate doar pe calea dialogului, chiar daca eforturile necesare par uneori enorme si distanta dintre cele douã pãrti insurmontabilã. Atât respectarea sau extinderea drepturilor minoritãtilor, cât si decizii majore precum conturul regiunilor pot fi obtinute si consolidate doar deschizând si mentinând canale de comunicare cu toate partidele politice care au un cuvânt de spus în politica româneascã.
Hát nem ezeket mondja a Székely Nemzeti Tanács is évek óta? Hogy a régiósítás nem kizárólag közigazgatási probléma, annak igen lényeges kulturális és önazonossági vetületei vannak. Az összes román politikus ez idáig úgy viszonyult ehhez, hogy márpedig a régiósítás során etnikai szempontokat sehol nem vesznek figyelembe, Romániában sem fognak! S akkor jön Klaus Johannis, aki – hadd jegyezzem meg – számomra eddig komoly csalódást okozott azzal, ahogy a marosvásárhelyi polgármester jogsértéséhez viszonyult, s kimondja azt, ami minden civilizált országban evidencia, de Romániában eddig tabu volt. S elmondja a másik fontos elvet is: ezeket a kétségtelenül kényes kérdéseket – ideértve a régiók határainak a megállapítását – párbeszéd útján kell rendezni.
Minderre lehet legyinteni is, mondván hogy protokolláris udvariaskodások, de annál nagyobb hibát nem is követhetnének el ebben a pillanatban az erdélyi magyar politikai vezetõk. Ugyanis ez egy felhívás a párbeszédre, az egyeztetésre. Egy lehetõség, amivel élni kell. De ahhoz, hogy sikeresek is lehessünk, egyrészt meg kell hallani a felkérést, másrészt még egy fontos dologra szükség van: az összhangra ezekben a kardinális kérdésekben. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor még disszonánsabb lesz az, hogy:
– A kongresszuson mindenki elmondta az elõre megírt beszédét, senki semmilyen módon nem reagált az elnök üzenetére. Erre egy logikus magyarázat van: oda se figyeltek, ami ritka nagy udvariatlanság.
– A Magyar Polgári Párt elnökét meghívták a kongresszusra, miközben az RMDSZ újraválasztott elnöke a Néppárt esetében a jövõbeni együttmûködés lehetõségét is kizárja.
Klaus Johannis üzenete megadta egy valódi újratervezés esélyét. Ez egy történelmi lehetõség, amihez fel kellene nõni. Sikerülni fog?

ui.
5 napn keresztül volt látható az üzenet az elnöki hivatal honlapján, majd minden magyarázat nélkül lecserélték egy semmitmondó másikra. Magyarázat nincs. Ha azt mondom, hogy ez világraszóló botrány, akkor nem túlzok. Az esetrõl a Székely Nemzeti Tanács közleményt adott ki, ami itt olvasható.

Kategória: Autonómiák, Politika, RMDSZ, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Helyes!

Közzétéve 2015. április 16. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Megelégedéssel olvasom, hogy a bíróság újabb harminc nappal meghosszabította Mezei János fogvatartását. Mindenki számára világos, hogy ez a helyes cselekedet, legalább két ok miatt:
1. A Gyilkostó üdülõtelep ugyan nem olyan nagy kiterjedésû, de azért még jó sok négy áras telek található ott, márpedig azokat meg kell védeni ettõl a megveszekedett gonosztevõtõl, nehogy már további négy árakat kótyavetyéljen el potom 27.000 lejekért. (Egyáltalán hogy jön õ ahhoz, hogy 800 lej leltári értékû telket mélyen áron alul, 27.000 lejért vesztegessen?)
2. Aki képes arra, hogy kikölcsönöz egy videófelvételt, az bármilyen gaztettre képes. Nekem is vannak gyermekeim, joggal féltem az életüket, s addig vagyok nyugodt, míg a polgármester a várostól jó messze, rácsok mögött van.
S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen szörnyû bûncselekményeket követett el a letartóztatás idején, a rendõrségi fogdában. Biztos információm van például arra nézve, hogy minden áldott nap reggelizett! S ez mind semmi, arról is tudni lehet hogy naponta nem egyszer, hanem sokszor vett levegõt. Vérfagyasztó dolgok ezek!
Azt gondolom hogy minden jóérzésû, törvénytisztelõ ember nevében mondhatom, hogy a bíróság akkor jár el helyesen, ha a polgármestert mindaddig bezárva tartja, míg sikerül eldönteni, hogy ezen förtelmes cselekedetek miatt az akasztás vagy a fõbelövés a méltó büntetés. Segítõ szándékkal még azt is elmondom, hogy a dilemma gyorsan feloldható: akasszák fel egy gépfegyverre. De még ma, ha lehet!

ui.
Hadd szóljak pár jó szót az ügyben eljáró ügyészekrõl is. Nem tudom, hogy hányan foglalkoznak ezzel a szövevényes üggyel, de az alaposságukat csak dicsérni lehet. Sajtóinformációkból tudni, hogy a feljelentést tavaly tavasszal tette a Monturist vagyonának éber felvigyázója, elmondható tehát bátran, hogy a legnagyobb nyomozókat megszégyenítõ alapossággal járnak el, minden egyes négyzetméter ügyét kerek egy napig vizsgálták, gondolom nagyítóval, négyzetmilliméterrõl négyzetmilliméterre. Azt kívánom nekik, hogy ne adják fel, folytassák áldozatos munkájukat, mert a közösségnek joga van megismerni az ügy legapróbb részleteit is! Azokkal semmiképp ne törõdjenek, akik képesek háborogni azon, hogy mindegyikük havonta többszörösét viszi haza az adófizetõk pénzébõl annak, amennyi az állítólagos kár.

Kategória: Államérdek, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Õrzi vagy sérti?

Betartja-e a törvényeket a korrupcióellenes ügyészség?

Gyöngyszem

Mire képes a piaci verseny

Hát nem!

Felveszem a kesztyût

Lehetetlen küldetés

A román modell

A pénzügyminisztériumban dobozolnak

Igazságszolgáltatás, vagy amit akarnak

Válasz Benedek Pálnak

Biztos van más is

Az elnöki hivatal mosakszik

A láthatatlan ember

Helyes!

Meta

Archívum

Kategóriák