A napokban nagy intenzitással lángolt fel a hazai magyar közbeszédben egy vita a népszámlálás kapcsán. Ennek apropóját az adja, hogy a kérdõív-tervezeten több nemzetiség esetében számos al-kategória jelent meg, ellenben a magyarnál ilyen nem volt, holott korábban bevett volt minimum kettõt feltüntetni (maghiar és ungur), illetve legutóbb szerepelt még a székely is. Az egyszerûség kedvéért mondjuk azt, hogy két tábor alakult ki, egyik azt mondja, hogy székelyek és magyarok egyaránt vallják magukat magyarnak, mert ez létfontosságú a nyelvi jogaink gyakorlása szempontjából, miközben a másik azt hányja a kérdõív készítõi szemére, hogy el akarják tüntetni a statisztikákból a székelyeket, hogy ez által lehetetlenítsék el Székelyföld autonómia-törekvéseit.
Az egész kérdés attól mondható igen problémásnak, hogy mindkét tábornak vannak megfontolandó érvei, így bármelyik álláspont fog gyõzni (jelenleg úgy néz ki, hogy a kérdõívbe mégis bekerülnek a magyar al-kategóriái is), az bizonyos veszélyeket fog hordozni magában. S ez talán fõleg arra a változatra igaz, aminek az esélyei jelenleg nagyobbak. Ugyanis megszokhattuk már, hogy a romániai hatalom hajlamos a nem tisztességes játékra, ezért ebben az esetben is megtörténhet, hogy így vagy úgy, de nemzeti közösségünk kárára próbálja majd felhasználni azt, hogy az adatok összesítése során lesz egy bizonyos számú magyar illetve székely. Ugyanis a módszertan szerint ezeket össze kell adni és így jön ki a romániai magyarok létszáma, mégis megeshet, hogy itt-ott a hatóságok a két számot külön fogják kezelni.
A kritikus terület pedig – mint fennebb már jeleztük – kétségtelenül a magyar nyelv használata a közéletben (közigazgatás, igazságügy, egészségügy), ugyanis mint köztudott az egy küszöbhöz van kötve (mely küszöb ráadásul igen magas, az Európa Tanács szaktestületei már többször felszólították Romániát arra, hogy ezt csökkentse). A “vallják a székelyek is magyarnak magukat” álláspont híveinek lényegében az az érve, hogy így lehet elkerülni azt a potenciális veszélyt, hogy ha egy település lakói közül (maximálisan sarkítva) 19% székelynek, másik 19% pedig magyarnak vallja magát, akkor ott megszûnik a magyar nyelv használatának a törvényes alapja. Ugyanis a jelenleg érvényes jogszabályi elõírások (például a Közigazgatási Törvénykönyv 94. és 195. cikkelye) a nyelvhasználat lehetõségét/kötelességét az adott településen élõ és adott kisebbséghez tartozó személyek részarányától teszik függõvé, így hiába ugyanaz az anyanyelve székelynek és magyarnak, ez nem számít, ha nincs legalább 20% székely vagy magyar, akkor a magyar nyelvet nem lehet hivatalosan használni az adott településen.
Álláspontunk szerint azonban ez a megközelítés/szabályozás téves, a “minek valljuk magunkat?” dilemma feloldása pedig a jogszabályok módosítása. Elismerjük, hogy ez egy hosszas és a nemzeti közösségünk által önállóan nem megoldható feladat, de egyrészt szükséges, másrészt hosszú távon megoldja az említett dilemmát.
Ugyanis:
Az egyik alap-dokumentum, amin a nyelvhasználati jog nyugszik, az a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (angol és magyar nyelven itt). Ennek már a címe is világossá teszik, hogy nem nemzetiségekrõl, hanem nyelvekrõl szól, s ha ez valakinek nem volna elég, akkor olvassa el a preambulumot, ahol bõvebben ki van fejtve, hogy miért tekintik az aláírók fontosnak és védendõnek a nyelveket. S ha ez sem volna elég, akkor bátran végig lehet olvasni az egész Chartát, abban kizárólag nyelvekrõl és nyelvek beszélõirõl van szó, sehol nem említenek nemzetiségeket, etnikumokat, stb. Az összes a Chartában felsorolt jogot adott nyelvek beszélõi számára kell biztosítani, függetlenül azok etnikumától.
Mint köztudott, Románia ratifikálta ezt a Chartát (282/2007-es törvény), s annak 5. cikkelyének egyes alpontjai (a, b, c, stb.) a fentieknek megfelelõen nyelvekrõl és nem etnikumokról szólnak.
Csak a rend kedvéért tegyük ezekhez hozzá az Alkotmány 11. cikkelyét, amiben az áll, hogy Románia pontosan és jóhiszemûen teljesíti a nemzetközi kötelezettségeit.
Mindezekbõl pedig egyértelmûen következik az, hogy a Közigazgatási Törvénykönyvet (s vele együtt minden olyan jogszabályt, ami nyelvi jogokat szabályoz) módosítani kell, összhangba kell hozni a Nyelvi Chartával, olymódon, hogy valamely nyelv használatának jogát nem adott kisebbség részarányához kell kötni, hanem az adott nyelvet beszélõkéhez. Ennek megfelelõen a Közigazgatási Törvénykönyv 94. cikkelyének elsõ bekezdése például így kell hangozzon:
“În unitãtile/subdiviziunile administrativ-teritoriale în care una dintre limbile la care se referã Legea 282/2007 este folositã de cel putin 20% din numãrul locuitorilor acelei unitãti administrativ-teritorialale, stabilit la ultimul recensãmânt, autoritãtile administratiei publice locale, institutiile publice aflate în subordinea acestora, precum si serviciile publice deconcentrate asigurã folosirea, în raporturile cu acestia, si a limbii respective, în conformitate cu prevederile Constitutiei, ale prezentului cod si ale tratatelor internationale la care România este parte.”
Ha pedig ezek a módosítások meglesznek, akkor nagyrészt értelmét veszti a mostani vita, mert az nyilvánvaló, hogy a székelyek anyanyelve is a magyar, tehát ha nemzetiségként netán külön is jelennének meg a hivatalos statisztikában, az anyanyelv szerinti statisztikában egy helyre kerülnének s így a nyelvhasználati jogok nem lennének veszélyben. Márpedig ilyet statisztikát kötelezõ lesz majd készíteni, pont azért, hogy lehessen alkalmazni a kisebbségek nyelvére vonatkozó törvényes elõírásokat.
Mint említettük, az összes érintett jogszabály megváltoztatása nem könnyû feladat, tekintettel arra, hogy az igazán érdekeltek (vagyis az országban élõ nemzeti kisebbségek) csak töredékét adják a parlamenti képviselõknek és szenátoroknak. Ugyanakkor a jelen pillanat szerencsésnek mondható olyan szempontból, hogy az RMDSZ is tagja egy igen nagy többséggel bíró kormánykoalíciónak, így lehetõsége van a témát a koalícióban felvetni, s ügyes érveléssel, kitartó munkával (illetve adott esetben ügyesen kihasználva azt, hogy a mérleg nyelve a két másik koalíciós pártnak egy vitájában) van esélye elérni azt, hogy még ebben a kormányzati ciklusban a szükséges módosításokat a parlament is megszavazza.