NYÖGVENYELÉS

„Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.”

Halandzsa, zagyva, mindenki kötészete, költészete, közérzete… legyen szó a nagyonkisGrófóról, vagy a reppelős, retrózó tinédzserbálványokról. Vers mindegy kinek! Dal mindegy miről. A dadaisták és a póz- és/vagy posztmodernek – ha van egy kis öniróniájuk és szeretik az olcsó gyönyöröket – a gatyájukba nyúlnak és élvezik ahogy a divat, az együgyűség, no és az önbizalomtól duzzadó tehetségtelenség  tankönyvbe illő példái gyarapodnak. Vagy csak a szőlő savanyú és rothadt? Lehet. Majd nyögve nyelem és jajgatva iszom én is eme mesterművek szavait, mert elbújni úgy sem tudok, az orgia és a szadista extázis itt zajlik, itt tombol körülöttem!