Megérkezés

Megérkezés

“Állj meg, ember! Hát csak így, ajtóstul, tokostul?” Sütő András – Advent a Hargitán

Halkan a városi zajban,
észrevétlen a kikiáltók között,
mégis útjában sok sietségnek,
felülve mennyi tévesztésnek.
Csontokból, húsból, vérből,
magabiztos léptekkel míg
döng a fejlődés és döngöl.

Halkan a városi zajban,
észrevétlen a kikiáltók között,
míg toronydaruk villognak,
s a vásárosok neonmécsesei
felett benzinszag nyomja
el a nyugalom illatát,
megvilágíthatatlan estéken.

Halkan a városi zajban,
észrevétlen a kikiáltók között,
a szmogfelhőn, vaksötéten,
nemtörődömségen túli fényt,
de várva. Békéjével,
csendjével, szeretetével, hogy
meglegyen a megérkezés.

Halkan a városi zajban,
észrevétlen a kikiáltók között,
híresztelések, ócska masinériák,
guvadt szemű nyálcsorgatók,
pénzzel fűtött ragály fészkelte
melegedők népe között, drótkefe-
simogatások alatt, hogy meglegyen.

Hogy meglegyen!

        

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

4:0 (főhajtás Hobo munkássága előtt)

“A mi hazánk nevét zengik szerte a világon”(Hobo – 6:3)*

Négyet rúgtunk Angliának, elhiszem, mert láttam!
Ria, ria Hungária, zeng büszkén, vidáman!
Hajdú B.-vel csodát éltünk, s hiába fütyültek,
a vendégszektor biztatta a piros-fehér-zöldet!

Gazdag, Nagy Zsolt, Sallai is bevette a kaput,
tizenegyszer többet érő csapat! Neked kaput!
Dibusz Dénes, Schäfer, Orbán lehúzták a rolót,
nem rezdült a magyar háló, aki tudott blokkolt!

Sej-haj, túl a szerb-magyaron, Andorrán, Mexikón,
ez szép volt Fiúk! Szép volt! Az oroszlán pórázon!
Egy ide a félidőben, a végén négy-nulla!

Míg a labda gömbölyű és nem papíron játszunk,
amíg zöld a gyep, még való lehet álmunk!
Bizony így kellene élni minden egyes napot:
négyre juthatsz kettőről, ha hited el nem hagyod!

Milyen gyönyörű lövések és azok a passzok!
Biz’ a Szepesi s az egész Égi Csapat tapsolt!
Nagyon boldog mind a gyermek, övék lesz a jövő --
ha nem ismerik(?), nem fáj, az ötvennégyes döntő!

Sej-haj, túl a szerb-magyaron, Andorrán, Mexikón,
ez szép volt Fiúk! Szép volt! Az oroszlán pórázon!
Egy ide a félidőben, a végén négy-nulla!

Mert lehet itten woke, jöhet BLM-mozgalom,
vagy a szivárvány végénél aranykor, jutalom,
csúnya olajembargó és háború, hogy féljünk…
Ezt a másfél órát nem, nem, nem veszik el tőlünk!

Mennyi kisfiú és kislány válogatott mezben,
Szalai és Szoboszlai, nem csak Philip Foden!
A tévé és a sok srác, mint Tutti újra játssza**,
legyen végre Magyarország az öröm országa! 

* A Hobo Blues Band Esztrád (1986) című albumának negyedik dala: 6:3
**6:3 avagy, Játszd újra Tutti (film, 1998, rendezte: Tímár Péter)
Hungary’s striker Adam Szalai (C) leads the celebrations as Hungary’s players celebrate in front of their supporters after the UEFA Nations League, league A group 3 football match between England and Hungary at Molineux Stadium in Wolverhampton, central England on June 14, 2022. – Hungary won the game 4-0. (Photo by Adrian DENNIS / AFP) / NOT FOR MARKETING OR ADVERTISING USE / RESTRICTED TO EDITORIAL USE
Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Feltámadás előtt

„Nem kell nagy zsákokat cipelni, és belegörbülni a boldogság előkészítésébe. Nem kell megenni a kásafalat, és elrontott bendővel érkezni a röpködő sült kacsák közé…”
Karácsony Benő – Napos oldal

Meglestük. Arasznyira nyitva maradt
a tűrhetetlen/tűrhető boldogság, szája
eszelősen/gusztusosan habzott fel.
Megpróbáljuk csapdába ejteni,
magunk alá gyűrni, megkötözni,
szóra bírni, tettekre sarkallni –
hátha sikerülne. Mi fel nem adjuk!

#nemadjukmifel! Hiába rondít rajtunk,

tapad ránk a kór, hiába olvad ki
a gyorsfagyasztott félelem, a frekvenciák,
megabitek, osztott képernyők hiába
hintik a kárhozat és kegyelem
együttállását, napi huszonöt órában,
óránként huszonöt napra elég dózissal,
hogy denevérekként csapódunk wuhani
felhőkarcolóknak, legális kábulatban.

Csak lesünk. Istennek ennyi szolgáját/gályáját
még nem látta a nép ríltájm (sic!), nem
ennyi fogadkozást és félkegyelmű
megfejtést, összecsapott esküvést,
elmért elméletet, színpompás magánszámot,
oda-vissza linkelt videóörömöt. A gyász,
a keserv s a téboly túlcifrázott gyutacsai
között hiába csókoljuk a Megváltót
feleannyiért, mint a karióti. Húsvét
letelt és a feltámadás elhalasztva,
mint a bolgár-magyar, a tokiói
lánggyújtás vagy Rebiék esküvője,
RESURRECTION* POSTPONED,
de megpróbájuk erőszakkal,
ha másképp nem megy, erőszakkal
de megfogdosni a boldogságot – hátha sikerülne.

*Rob Halfordnak (Judas Priest) az Úr 2000. esztendejében megjelent szólóalbuma

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

Hat könnyű fohász

I. Székely ima, 2019

„Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot.”
Széllyes Sándor: Székely karácsony

Uram! Ha lesz egy kis időd,
(sűrű évszázadok vannak, nemde?)
ne hagyj minket cserbe’!
Ne feledkezz rólunk: vedd elő az aktánk,
bár egy fokkal, jobb sorsot szabj ránk!
Nem amerikás, pezsgős gazdagságot,
de örömöt, nyugalmat s dolgos szabadságot.
Mert szorított a cipő száz éve is, de másként,
mi nem akarjuk a másét, de a magunkét nem adnánk,
sokunk megszaladott, de mi már nem szaladnánk.
Anyánk nyelvét pedig tépik, apánk nevét pedig vinnék,
kaszálót, erdőt, szántót, bölcsők helyét s temetőkét,
égetnék az arcunk: szégyelljük, hogy vagyunk;
utunkat sározzák, vadásszák csillagunk.
Hordták már a búzát csűrből, gabonásból,
kilopták az igét, a pappal, a palástból,
lökték fiainkat sortüzek elébe,
vágták koporsónkat – gyújtósnak, miszlikbe.
Mondtak hazátlannak, ki idegen a tájon,
mit több száz éve verssel – szerelmesen, áldón.
Sűrű évszázadok voltak: csaltak, csalogattak.
Uram! Segíts, segélj a székely-magyarnak,
ne hagyj minket cserben, ne hagyj minket veszni!
Szeress meg egy kicsit, mert mi nagyon tudunk szeretni!

II. Lyukad a szívem Istenem!

Lyukad a szívem Istenem!
Tán csak a helye tátong?
Falta valami éhesen,
vadul, veszettül rágott.
Lyukad a szívem Istenem!
Nem tudom miért történt:
valami szép volt s igaz volt,
s most rútul összetörték.
Lyukas a szívem Istenem!
Csak állnak félhomályban,
kikben elhalt a szeretet,
kikben csak gonoszság van.
Lyukas a szívem Istenem!
Hívnak, hogy közéjük álljak,
az életem, ne hagyd,
még közébük szárad!

III. Uram! Legyél te irgalmas…

Uram! Legyél te irgalmas, de igazságos
is legyél. Sok az árus és vegyes a portéka,
s ki mérgező gondolatát csodaszerként adja,
ne szánd meg te azt: bűnhődje
mit bűne ér, ne engedd a gyónás
csodaszerét hatni! Uram! Te végetlenül vagy
irgalmas, de vagy-e milliomod annyira igazságos,
hogy kik a jóságot éjnappal köszörülik, magad elé
vedd azokat s tanítsd a szívüket a szép
szerelmére, buta kezüket a jót megfaragni,
szemüket törvényed szerint látni?! Uram!
Kik a rosszal fajtalankodnak, kiknek sötétszobák
labirintusa a lelkük, hallásukat ne hagyd
te azoknak a hazugság hullámhosszán,
egyenesítsd ki az ő járásukat, tövéig de
nyírd a hitványságot és az ármányt.
Uram! Irgalmad nem nyomoríthatja
az igazság számadóját: tenmagad.
Ha más nem használ, hát verd meg,
verd meg bottal a barmokat!

IV. Nem egyforma biz’ a vétek

Jóistenem, én Istenem!
Behunyom a gyermekszemem,
becsukom a felnőttet is:
nézz meg engem így is, úgy is!
Én is nézem, én is látom,
annyi pompás szamárságom,
szinteszép balfékségem,
savanyúra maszkolt képem,
a hogyismondjam szántszándékot,
hogy már a jószívem is sokat kopott.
De mégis, hisz tudlak annyi jelben,
megoldom a gyermeknyelvem,
megoldom a felnőttet is,
az ember ahogy van, úgy vét is.
De mérhetnéd kiben több az ármány,
jegyezhetnéd, ki fut meg gyáván,
ki ha esküszik azt meg is szegi,
ki a szépet rommá teszi.
Nem egyforma biz’ a vétek,
én csak egy kis súly’zást kérek,
s kulcsolom a gyermekkezem,
szorítom én felnőttelen,
szorítom a felnőttkezem,
s kulcsolja a gyermek velem.

V. Istenem! De megcsúfolnak.

Mert mindenben, mindenhol, mindenkor ott vagy
Istenem, de megcsúfolnak. Veszik mocskos szájakra
a neved, csontozzák a szereteted, foltozgatják szennyes
módjuk, bujtogatják sok bolondjuk, mutatják a hit
fonákját, kerülik a hűség táját. Istenem! De megcsúfolnak.
Mondják maguk szabadabbnak, szent törvényid, mint, hogy égi,
mennyi félős mégse féli, csak a pénzért remeg nagyon,
érte anyját veri agyon, s mennyi döngeti a mellét,
adna becsületből leckét, s mikor nem látják elorozza,
mások álmát s bútorozza. Istenem! De megcsúfolnak.
Istenem! De megcsúfolnak. Törpe-félék magasodnak,
árnyékuk messze nyúlik, borulunk, mint a kuglik, s már
nem tudom, hogy kit sajnáljak (s hogy jó szó erre a sajnálat?),
Téged, akit nem keresnek, vagy minket, akit megkerestek,
s tömik belénk, ami hazug, fejünkön a nehéz satuk.
És mert mindenben, mindenhol, mindenkor ott vagy,
ezért ugyan, kit okoljak (s vajon jó szó erre, hogy okollak?)
Téged, akit nem találnak, vagy magunk, kiket megtaláltak,
annyi retkes, rühös rosszal, de meg nem küzdünk a gonosszal,
csak hajtjuk fejünk térden alól, karám való nekünk s akol.

Nem sajnállak, nem okollak, Veled vagyok: nem panaszollak,
egyszer-egyszer, de nyújtsd a kezem, néhanapján nyisd a szemem,
hízlald meg a türelmemet, erősítsd a szerelmemet,
egy-egy kicsit: csak biztatónak, s tarts meg engem jónak!

VI. Érveink fogyatkoznak

Érveink fogyatkoznak Istenem,
gyermekeink feleselnek szemtelen,
nevetik az üggyel-bajjal dolgaink,
válogatják féltő-óvó szavaink.
Repülnének esztelenül, szárnyatlan,
a kísértés, én Istenem, számtalan,
hívja őket nem létező csodatáj,
sok plasztik ábránd kis szívükbe betalál.
Adj Istenem szép életet ő nekik,
s legyen úgy, hogy szép életük szeretik,
add, hogy lássák, melyik is a tiszta sor,
hogy a jószándék is gellert kaphat valahol!
Adj Istenem, sok mosolyt az arcukra,
mert komolytalan, ki a mosolyt nem tudja,
hogy teremjenek, tudjanak s ha lázadnak,
tudják helyét büszkeségnek s alázatnak!

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Székely ima, 2019

Székely ima, 2019
(Hat könnyű fohász – I.)

„Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot.”
Széllyes Sándor: Székely karácsony

Uram! Ha lesz egy kis időd,
(sűrű évszázadok vannak, nemde?)
ne hagyj minket cserbe’!
Ne feledkezz rólunk: vedd elő az aktánk,
bár egy fokkal, jobb sorsot szabj ránk!
Nem amerikás, pezsgős gazdagságot,
de örömöt, nyugalmat s dolgos szabadságot.
Mert szorított a cipő száz éve is, de másként,
mi nem akarjuk a másét, de a magunkét nem adnánk,
sokunk megszaladott, de mi már nem szaladnánk.
Anyánk nyelvét pedig tépik, apánk nevét pedig vinnék,
kaszálót, erdőt, szántót, bölcsők helyét s temetőkét;
égetnék az arcunk: szégyelljük, hogy vagyunk;
utunkat sározzák, vadásszák csillagunk.
Hordták már a búzát csűrből, gabonásból,
kilopták az igét, a pappal, a palástból,
lökték fiainkat sortüzek elébe,
vágták koporsónkat – gyújtósnak, miszlikbe.
Mondtak hazátlannak, ki idegen a tájon,
mit több száz éve verssel – szerelmesen, áldón.
Sűrű évszázadok voltak: csaltak, csalogattak.
Uram! Segíts, segélj a székely-magyarnak,
ne hagyj minket cserben, ne hagyj minket veszni!
Szeress meg egy kicsit, mert mi

nagyon tudunk szeretni!

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

hat könnyű panasz

hat könnyű panasz
*Házadat tatarozd s töltsd meg gyermekkacajjal!

ezer idegenbe mért futsz el anyátlan
rablók vernek tanyát elhagyott házadban
temetőd szántják már s bontják a templomot
lázas a sóhajtás: volt s nincs már otthonod

ezer idegenbe nagy gép viszen téged
markolj az éjjelbe ez a fizetséged
nagy gépek csillognak kifakul a képed
lépre csalnak komám koldus ki így lézeng

*Az ingyentől pedig féljetek, mert drága lészen!

mintha ostorozna minket úgy esik ránk
vizes korbács vessző husáng égi fullánk
most kapjuk a leckét amit érdemeltünk
ingyen cirkuszba hogy belekeveredtünk

mintha ostorozna bőrünket szedi le
Isten báránya balga teremtettje te
ráfizetsz hogy meg nem izzadsz hogy nem fizetsz
az ördög rád mézes keresztet mereszt

*Elvek nem győzedelmeskedhetnek szablyákon.

mert fehér vászonból van a legtöbb zászló
mert az igazságban alig akad gázló
alig akad hely hogy megfürödjünk benne
hogy ne lenne gyászos az igazak kedve

ha a Góliátok markában a nyakunk
látszatra hűségre alig-alig adunk
fehér inget vásznat lobogtatunk bénán
s lovazunk kicsit a szégyen széles hátán

*Miért vársz másra boldogság ügyében?

kimaradt egy járat talán az utolsó
kevés az ölelés annál több a zokszó
melyik utcán menjek út közepén menjek
siratom és áldom átkozott szerelmed

kimarad egy járat ki az összes többi
torkomat a szeszek gyilkos lángja gyötri
sivatagban járok nagy a szomjúságom
átkozott szerelmed siratom és áldom

*Ne félj az ördögtől s ne paktálj vele!

úgy meghízott a gyávaságunk egykomám
már nem is nyílik szólásra a szád a szám
ülve maradtunk színes képernyők előtt
s az ördög itt van rég a nagykapun bejött

gyávaságunk csak félszet zabál szétfolyik
s biz’ gazember lesz ki a rosszra rászokik
szítjuk mi is a hitványságnak tüzeit
hűség hit méltóság nemigen melegít

*Isten nem lehet egyházfik, papok, pápák inasa; politikusok ajtónállója.

Ki volt igaz híve az Magyarországnak*?
ki nem áll ellen a Szeretet szavának
jelöld meg Istenem tégy rendet közöttünk
tikkadunk tépetünk tévedünk törődünk

ki az igaz híve és ki nem áll ellen
sok dolgunk mehetne éppenséggel rendben
mutasd meg Istenem tégy rendet közöttünk
értelmes jövendőt évezredet töltsünk

*Két szegénylegény beszélgetése (1706)

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

egyenként minden magyarnak

egyenként minden magyarnak

áll egy férfi fehér ingben
állva maradt rezzenetlen
Galambfalva határában
Debrecenből oda láttam

láttam ahogy Udvarhelynek
Kolozsvárnak Budapestnek
egyenként minden magyarnak
verset gondol épp a Napnak

szólani már nincs ereje
örökléte legeleje
roppant késő ezen órán
háromszoros hajnal partján

áll a vártán fehér ingben
fehérebb minél már nincsen
verset gondol épp a Napnak
egyenként minden magyarnak

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

már ült is mellém

már ült is mellém

Sprechen sie Deutsch?
s már ült is mellém
nem tudva kiféle-miféle
vagyok kalapján pöccintett
egyet s marokra fogta
hózentrógerét szakálla
foltjait s az összevissza
ráncokat homlokán bekormozta
a júliusi napfény
English?
napszemüvege a szökőkutat
tükrözte s a déli felleget
mi felettem körözött kitartón
beszédes remegések míg kísértek
s szószátyár kihallgató tisztek
vörös ordítással züllesztették
magányomat
Just a little bit…
s a szakálla foltjaiba belekent
nyár s a citromfagylalt színű
hózentróger érdeklődve
figyelte szaggatott
válaszaim s nem volt
se megkísértés se bűnbocsánat
csak egyszerű pofonegyszerű
turistaszezon

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

kiöltött nyelvvel

kiöltött nyelvvel


“Most megmarad a hit, a remény, a szeretet,
– ez a három,
de köztük a legnagyobb a szeretet.”
Pál Apostol első levele a korintusiakhoz, 13. rész


kutyafuttában szeretünk
mintha merész húzás
volna mind a csók
mintha búvni kellene
kapkodni összecsapni
fuzsitos szerelmeink

lóhalálában ölelünk
kiöltött nyelvvel
szemérmetlen közhelyek
mantrái alatt
strapás mutatványok
nem szoknak hozzánk

csak úgy mintha
lenne más dolog millió
mi leginkább Istentől való
s erre nézvést a fene
vinné nem átallunk
ügyködni magunk ellen

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!

talppal az ég felé

talppal az ég felé

„Berlioz ügyet sem vetett a kérencsélő, nyegle karnagyra, odaszaladt az utat elzáró forgókerékhez, megragadta, megforgatta, és már ki akart lépni a sínekre, amikor vörös-fehér felirat fröccsent az arcába: „Vigyázz, ha jön a villamos!”

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

mikor a villamos nem állt meg
nem is fékezett nem is csengetett
száguldott kéken s mélysárga
örvényt kavart a városon

mikor a villamos nem állt meg
A. ..LÓ utasok fejen álltak és kézen
cipők és emlékek cseréltek gazdát
s alattuk szikrákat vetett a sín

mikor a villamos nem állt meg
nyurga lángra lobbant az ellenőr
s az ülések átadták helyüket
a háborgó zaklatott nyugalomnak

mikor a villamos nem állt meg
szemem mögött is láttam mi folyik
s ördög bújta bőröm alatt
játszottak szelíd fenevadak

mikor a villamos nem állt meg
s alattunk szikrákat vetett a sín
mások emlékével összerázva
utaztam talppal az ég felé

Kategória: Egyéb | Hozzászólás most!