Kinek melyik tetszik?

Kultúr Találka – Sára világgá megy

Mary Grace – Sára 

Szabó András – Sára világgá megy 

Sára világgá megy

Sára világgá megy,
indul a kisszoba felé:
ernyő és hátitáska,
sál a  túrabot mellé.

Akkor elmentem – mondja.
És vissza már nem jövök!
Apa rossz voltál nagyon !–
olyan sírósan dörög.

S mint ki nagyot határoz,
szemében csillanó talány,
túl a rojtos szőnyegen
s már nem is néz vissza rám.

Bámulok szomorúan,
kicsi árnyékát lesem
a folyosó kövén s né’
az megmered hirtelen.

És egyszer csak Sára a
kanapém előtt topog,
Na meg is jártad? – kérdem,
s ő mérgesen rám morog.

Mert elfáradtam, tudod?
De, mert még haragszom rád,
most te menj el világgá,
majd itt búsulok tovább!

Most te menj el világgá!-
szólnak a szigorú szavak .
Aztán: megvárlak … ne félj!–
Még hozzájuk toldogat.

Így meg lehet cserélni? –
szűk mosollyal faggatom.
Hát?! Hát Persze Na menj már!
S puszit hagy az arcomon.

Tíz félig szívott szivar a számban

Tíz félig szívott szivar a számban –
verítékben, haláltusában. Istennel?
Ígysúgyahogy. Veled? Ahogy hagyod.
A közöny kendője szememen kétrét,
kopott lyuk rajt’ a részvét.
Nincs vér, se seb mi nyílik,
múlni is úgy kell, ahogy illik.
Isten? Törött ladikokban.
Én? Tört magyarsággal, a honban.
Gyanús mélységgel, kétes magassággal.
Szó-marta, kiharapott szájjal.

Tíz félig szívott szivar a számban –
az üveg alján boldogság van és
szerelem: rizlinges, savanykás-édes;
ölelés: meglehet fanyar és mérges.
És ott van sok jóéjszakát csókod,
ahogy a gyönyört elárulva mondod
(ahogy zajló folyóban hullámzik a tested,
ahogy a szíved a szívembe mented ):
nincs vér, se seb mi nyílik
múlni is úgy kell, ahogy illik – Istennel?
Még ígysúgyahogy. Veled? Ahogy hagyod.

Tíz félig szívott szivar a számban –
halottaimnak megbocsáttam:
a születéstől kezdve mindent
jól volt az úgy, ahogy billent.
S bő könnyemen, ki még elhajózgat
hogyha megcsal, még meg is gyónhat.
Csak vér ne legyen, se seb mi nyílik:
múlni is úgy kell, ahogy illik – Veled?
Ígysúgyahogy. Istenem! Ahogy hagyod.
Uram! Mert te vagy a lelketvesztő,
a nemtudás utáni és a nemtő!

Tíz félig szívott szivar a számban –
elkélek még a folytatásban, midőn
annyi hasán metszett éjjel örök
csillaghullás után kémlel. Istennel?
Ígysúgyahogy. Veled vagyok, ahogy hagyod.
S mi lehet még e zárkalázban?
Atyám! Még ezt sem, azt sem láttam:
no emelj tovább, ne tudd mi véges,
magyar vagyok, lehet tisztességes:
rég nyitott seben a vérem árad,
lássanak meg, kik ide látnak.