Készülj!
Készülj a Nagy Nevetésre!
S imádkozz, imádkozz, hogy
a meszes erek még elhordják
véred, jusson még a csavarral
fogott fogak alá szivarvég,
felsavasodott gyomrodba![](http://blog.sic.hu/csikiandras/wp-content/uploads/sites/41/2018/03/kop-300x200.jpg)
olcsó, üvegalji seprő.
Készülj! A deszkák s a módszerek
már nyikorognak: konferálják
a Végső Vicceket. A demo-krácia
három évtitititiezezezezrednyi
kísérleti fázisa végéhez közeledik:
a proto-típusokat szétszerelik,
az ágyak alól kiráncigálják az
igazság kegyvesztett szanitéceit,
a bankárok s a közügyek lánglovagjai
egy utolsó, orbitális orgiába kezdenek,
s a maradék utó-piát is felvedelik.
A szétroncsolódott magasztosság?
Jó magaviselet? Szorgalom?
Szemétdombon, farkasveremben végzi –
agyvelővel, széttört szavakkal,
késhegynyi méltósággal, csipetnyi hűséggel,
anyatejszagú végrendeletekkel.
A költők? Kikínlódják még az
utolsó, el nem használt rímeket: csókra,
asszonyölre, s egy-egy mihaszna,
újsütetű hasonlatot szeretetre, békére,
tiszteletre stb. S te? Te készülj fel a Nagy Nevetésre!
Nem madárfütty![](http://blog.sic.hu/csikiandras/wp-content/uploads/sites/41/2018/03/6-300x200.png)
Mégis, mégis incselkedsz velem?
Ravasz vagy, fagyos és idegen,
nem madárfütty, nem rügy, nem barkaág,
nem szegődöm, nem tartozom hozzád!
Mégis, mégis játszanál velem?
Szeles vagy, dacos és hirtelen,
kék-szürke égbolt, nem rímes fény,
ne köss, ne tarts, ne bújj belém!
De mégis? Csak-csak marakodsz velem?
Kidől, mint sírkő, a türelem.
Jég tükre borítja, tartja arcomat,
fázom hazudott mondatok alatt.
Mint véres jégcsapok
![](http://blog.sic.hu/csikiandras/wp-content/uploads/sites/41/2018/03/DSC97952-300x200.jpg)
Megkergült, összezavarodott évszakban,
e szitkok honolta tájon, mint véres
jégcsapok lógnak az igaztalan s a
szűziessé kovácsolt vádak és védelmek.
Gyanútlanságból font hurkokba tartják
nyakukat a szer(e)te(t)len hívek, és
senki toldotta szépségben észrevétlenül
kárhoznak, keverednek s felejtődnek el.
Unos-untalan ![](http://blog.sic.hu/csikiandras/wp-content/uploads/sites/41/2018/03/depositphotos_18968319-stock-photo-hungarian-flag-drawing-300x225.jpg)
*
Foghíjas a múlt
és kilógunk, kínlódunk egyre.
Törtünk, beletörtünk a jóba
és nyelvünk s Nyelvünk kettéhasadt.
Egyszerre nem történünk,
egyszer-egyszer csak megtörténünk,
mind a Mind mellé ülünk,
szédülünk és megszédülünk,
míg százfelé szaggat a bizonytalanság,
mert lecövekelt a kétség,
és szuvas szavakkal háborgatjuk egymást,
unos-untalan.
**
mennyi fals duma
megtelne két Duna
ha ez a sok duma
esők vize volna
mennyi nyers zörej
nevetem kész röhej
karcos nyers zörej
azt mondja ne perelj
mennyi rossz nyivák
fordítva is fonák
dunsztolt rossz nyivák
agyunkba belerág
s mennyi álsirám
ez itt az én hazám?
sívó álsirám
túl sok a sarlatán
VERSEK, DALSZÖVEGEK és … Figyeld csak meg jobban! Az Élet bohókás dalok, sötét elégiák, hímes himnuszok, színjátszó szerelmi énekek váltakozása. Észveszejtően gyönyörű!