hím…nusz

“Öröktől belémkaroló,
Vánkosra velem hajoló,
Varjakat döggé daloló,
Gyönyörűm, te segíts engem!”
Nagy László: Himnusz minden időben

karomat metsző ölelések
koponyám lyuggató szavak
szívemig szúrt könnyes kések
Én szeretlek!
De te, te szereted magad?

imákból font káromlások
hidegrázásból szőtt nyarak
gyönyörből vesszőfutások
Én szeretlek!
S te vajon szereted magad?

szükségünk kemény fekhely
veríték vér és híg csatak
belőlünk Istenem jóságot emelj
Én szeretlek!
És szeretném, hogy szeressed magad!
 

mintha ellenségek

én drága barátom
hűtelen barátom
mért lettünk ily olcsók
olcsók miért lettünk

szívvel feketézünk
emlékeken győzünk
metszünk egymás nyakán
egymás nyakán metszünk

zablánkat harapjuk
zsebeljük a múltunk
isszuk a sok mérget
sok jó mérget iszunk

mintha ellenségek
tűz víz füstje lennénk
árnyékot terítsz rám
rádterül az árnyék

én drága barátom
hűtelen barátom
nagyon olcsók lettünk
olcsók lettünk nagyon

s jaj a megbocsátás
Isten szemén szikra
vissza mi nem lépünk
nem lépünk mi vissza