Egy Weöres-átirat

Egy Weöres-átirat az Aposztróf kötetből – megjegyzésbe be lehet írni, hogy mi az eredeti vers címe. A Ki talál ki? Erdélyi dallam című kötetemen már csak az utolsó finomításokat kell elvégezni és megy a nyomdába.

Fele van, fele nincs

Fele van, fele nincs: kétség.
Remegő zsinegen vércsék.
Hidegen, keserű trappban,
köveken monoton csattan.

Gyufa fény, hamu fény izzik.
Szeme szűk, szava szűk mindég.
Kavarog, gurul is, robban,
dobom is lyukasan dobban.

 

Vásárhelyi gondolatok, 2017

Vásárhelyi gondolatok, 2017

„Vigyázz! mert közel van a homálynak partja,
Elnyél, ha az észnek fénye meg nem tartja,
A kinek díszére építsél templomot,
És a vakság ellen hányj több-több ostromot.”
Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi gondolatok

Számháborúzni nem akarok. Kérdezik: hányan voltak? Kevesen voltak? Ugye, milyen kevesen voltak? Na ugye, milyen kevesen voltak! Közel van a homálynak partja és sokan örülnek, vagy legalábbis nem búslakodnak: vakok, megvakultak, rövidlátók, szekely_szabadsagszemellenzősök, szemkötősök. Mit akartok? Csendben bevégezni az erdélyi magyarság sorsát, asszisztálni az RMDSZ-es felsővezetők jól fizető megalkuvásához, lezárni a székelység történetét, megépíteni egy jókora szekler-skanzent, ahol majd belépőt lehet szedni egy-egy talpraesett álgóbénak és a turistáknak jó nagyokat lehet sírni – áfonyapálinkát szopogatva, kürtős kalácsot majszolva.

Itthon vagyunk! – Esik a szívünkre az ólomnehéz megállapítás, ahogy a függönyök, ablakok, ajtók mögött a vásárhelyi magyarok félve, bizonytalanul, olyan nemtudommitérezzekmitmondjakgondoljak módon szemlélik a kék-arany zászlókat lengető vonulókat. S én mit érzek? – teszem fel a kérdést. Valami nagyon közös magányt; közös magányt azokkal, akik őseik iránti hűségből, gyerekeikért vállalt felelősségből, magukkal szembeni erkölcsi elvárásokat megfogalmazva, kitartóan dolgoznak ezért a közösségért. Székelyföldnek joga van a területi önrendelkezéshez, de az autonómia soha sem fog pártpolitikai érdekek mentén megvalósulni – a mozgalomnak függetlennek kell lennie a hajlongásban, forgolódásban megszédült pártoktól. Ezt a függetlenséget pedig csak a Székely Nemzeti Tanács biztosíthatja, nagyon odafigyelve a Bottoni által a napokban megfogalmazott kritikákra.

Csíki András