Mindennek előtte

Mindennek előtte

Reád adtam fekete kabátom,
talányaim, hogy megtaláltak.
Voltanak kínzó rímei,
voltanak az elmúlásnak.

Egyedül, egyedül, egyedül
elvástam szakadott utakat járni,
éjjel-nyílt szívemet adtam rád:
éltetni, szeretni, szánni.

S rímeink lettenek szépek,
lettenek örömből fontak.
Ütik a karót a dombtetőn,
de mindennek előtte ott vagy!

 

 

 

 

2 thoughts on “Mindennek előtte”

  1. Sejtelmesen szép. Igeidőid voltanak első olvasatra a figyelemfelkeltők. Ottlétük igazolt – az újraolvasatkor is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük