Rángákkal, imákkal mozgatják a földet,
vajon kié az Isten, ki elévett?

Örvénylik Európa, fekete lyukká válik,
taposd meg Picassot és töröld le Vivaldit!

Felfedezők mögött konkvisztádor had jön,
hogy akarva-akaratlan vagy tévedésből öljön.

Akasztófaárnyak gyűlnek és sikátorszerelmek,
ami felvett és megtartott, éppen az, elejtett.

A szabadság jajszava szopránosul íme,
nemzetté, mi nemzett vakulva végzi be.

S mi gyóntatjuk a bábát, de hitetlenné lettünk,
felgyújtottuk magunk, tehettük? Nem. Igen. De tettük.

Sötétedik ez a kor s mit rendelünk végül,
a talapzat elkorhad, a gyilkos megbékül.

Hórihorgas keresztek, sarlók kalapácsok
nem intéztek ennyit, nem ástak ily árkot,

mely fölött imákkal, rángákkal mozgatják az eget,
vajon kié az isten, a bűn s a büntetés megett?