Szeretettel ajánlom, nagyszerű írások és benne a Szívünkre kell írnunk c. versem.

örökkétig

örökkétig járni
azt az egy helyet
nem elmélkedni
csak lenni józanul
belétaposni
magunk hadd
keményedjen
az évszázadok
sírbolt teteje
döngjön az
ég alja
hét határ vele
ne legyen
nagyapánk
csontjából
selejtes bumeráng
ne kongjon
megrogyott
templomunkban
árva miatyánk
ne hordja
szét nevünk
a szél se
sötétben fürdő
lélek s ne
hátunkon másszák
az eretnekséget
örökkétig tudni
azt az egy helyet

folyton úgy jössz meg

a szemeid köré vasalt ráncok
úgy gyűlnek mint gyerekek
polcán a ragasztani való
játék s a halogatott határozások
melyekre naponta miatyánkot mondasz;
folyton úgy jössz meg mint
aki nem futamodott csak
kilépett friss levegőt szívni
sétálni a verandán Holdat
távcsövezni évszakról
napszakról leváló időben
megszellőztetni a gondokat;
s ilyenkor olyankor eszedbe jut
az az öregházból kisurranó
kilencvenévnyi bánat
kit mindiglen visszavisznek
s aki csak azért is nekivág
éjszakánként a sötétnek
Magyarósról földúton
mezítláb Amerikába

mennyi ránc fér el egy arcon?