örökkétig

örökkétig járni
azt az egy helyet
nem elmélkedni
csak lenni józanul
belétaposni
magunk hadd
keményedjen
az évszázadok
sírbolt teteje
döngjön az
ég alja
hét határ vele
ne legyen
nagyapánk
csontjából
selejtes bumeráng
ne kongjon
megrogyott
templomunkban
árva miatyánk
ne hordja
szét nevünk
a szél se
sötétben fürdő
lélek s ne
hátunkon másszák
az eretnekséget
örökkétig tudni
azt az egy helyet