Vásárhelyi gondolatok, 2017
„Vigyázz! mert közel van a homálynak partja,
Elnyél, ha az észnek fénye meg nem tartja,
A kinek díszére építsél templomot,
És a vakság ellen hányj több-több ostromot.”
Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi gondolatok
Számháborúzni nem akarok. Kérdezik: hányan voltak? Kevesen voltak? Ugye, milyen kevesen voltak? Na ugye, milyen kevesen voltak! Közel van a homálynak partja és sokan örülnek, vagy legalábbis nem búslakodnak: vakok, megvakultak, rövidlátók, 
szemellenzősök, szemkötősök. Mit akartok? Csendben bevégezni az erdélyi magyarság sorsát, asszisztálni az RMDSZ-es felsővezetők jól fizető megalkuvásához, lezárni a székelység történetét, megépíteni egy jókora szekler-skanzent, ahol majd belépőt lehet szedni egy-egy talpraesett álgóbénak és a turistáknak jó nagyokat lehet sírni – áfonyapálinkát szopogatva, kürtős kalácsot majszolva.
Itthon vagyunk! – Esik a szívünkre az ólomnehéz megállapítás, ahogy a függönyök, ablakok, ajtók mögött a vásárhelyi magyarok félve, bizonytalanul, olyan nemtudommitérezzekmitmondjakgondoljak módon szemlélik a kék-arany zászlókat lengető vonulókat. S én mit érzek? – teszem fel a kérdést. Valami nagyon közös magányt; közös magányt azokkal, akik őseik iránti hűségből, gyerekeikért vállalt felelősségből, magukkal szembeni erkölcsi elvárásokat megfogalmazva, kitartóan dolgoznak ezért a közösségért. Székelyföldnek joga van a területi önrendelkezéshez, de az autonómia soha sem fog pártpolitikai érdekek mentén megvalósulni – a mozgalomnak függetlennek kell lennie a hajlongásban, forgolódásban megszédült pártoktól. Ezt a függetlenséget pedig csak a Székely Nemzeti Tanács biztosíthatja, nagyon odafigyelve a Bottoni által a napokban megfogalmazott kritikákra.
Csíki András
Nem csoda hogy a vásárhelyiek most otthon maradtak, mert mûködött a hatalom forgatókönyve: a csendõrség tavalyi bûntetései és a polgármester utolsó nap közzétett félrevezetõ közleménye.
Van ugyanakkor egy másik fontos dolog is: fogy a Székely Nemzeti Tanács hitele és mozgósító ereje. Ez köszönhetõ a nemzetközi körülményeknek is, de a vezetõinek is. A körülményeken változtatni nehéz lenne, a vezetõkön ellenben az én meglátásom szerint muszáj lesz. Hogy lehet továbbra is elnöke az SZNT-nek az az ember, aki ráveszi a tagságot hogy szavazzák meg azt, hogy benyújtják a parlamentbe Székelyföld statútumát, s aztán mikor ez meg is kellene tenni akkor farhámba ül, s arról kezd beszélni, hogy inkább az RMDSZ képviselõi nyújtsák be? Egy ilyen ember most már teljesen hiteltelen, s vele együtt az egész vezetés amelyik ebben bûntársa. A benyújtáshoz aláírásokat kellene gyûjteni, de a hat hónapból úgy telt el kettõ, hogy senki a kisujját se mozdította, ez hatalmas nagy szégyen.