Egy Weöres-átirat az Aposztróf kötetből – megjegyzésbe be lehet írni, hogy mi az eredeti vers címe. A Ki talál ki? Erdélyi dallam című kötetemen már csak az utolsó finomításokat kell elvégezni és megy a nyomdába.
Fele van, fele nincs
Fele van, fele nincs: kétség.
Remegő zsinegen vércsék.
Hidegen, keserű trappban,
köveken monoton csattan.
Gyufa fény, hamu fény izzik.
Szeme szűk, szava szűk mindég.
Kavarog, gurul is, robban,
dobom is lyukasan dobban.
Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring.
(talán…)
Tündér? Mit nyertem?
Semmit! Paripám, csodaszép pejkó…