A Ki talál ki? kötetet még Balázs Tiborral egyeztetve kezdtem el szerkeszteni. Tibor idén januárban elment oda, ahonnan már nem (?) lehet segíteni a rímeken. Nagyon hálás vagyok neki, mert nélküle nem született volna meg a 2012-es Aposztróf kötet. Nyugodjon békében!
A Ki talál ki? kötetem május második hetétől megvásárolható 3.000.-Ft-os áron!
2012-es Aposztróf című kötetem megjelenését követően elsősorban közéleti, történeti, társadalmi kérdések kerültek verseim középpontjába. A haza minduntalan alakuló fogalma, távolságai, mélységei, alkotóelemei mindegyre témát szolgáltatnak. Az erdélyi magyarság zűrzavaros mindennapjai s a magyarországi ideológiai állóháborúk kiváltotta versreakciók összeolvasva krónikás énekké állhatnak össze. Krónikás énekké, melyben ott van a Nyárádmente: “magyarok fogyatkozása / szászok elszaladása / völgyekből kicsordult sár / borona vágta arcokon / méreg és megszikkadt mosoly / első háztól utolsókig érő/ megszikkadt mosoly”; de ott vannak a budapesti, debreceni repterek is: “s veszi az irányt Londonnak/ akármi is az akármivel is/ egyenlő akárhogy is más/ mint ez itt amihez szintén/ nehéz megfelelő szót szívet/ és szándékot találni”.
A kötet versei az otthon és otthonosság felől közelítenek a témákhoz, hol kisebb, hol nagyobb olvasói erőfeszítést igényelve a krónikába való beillesztésükhöz. Mindeközben állandósulhat a kérdés, hogy mi is a költészet tétje, mekkora a hatósugara és mit, mennyit és mikor kell versbe foglalnunk szigorú szabályok között megélt hétköznapjainkból.
de melyik ég?
„és itt állok 89-ben,
Atyaúristen, de melyikben?!”
Balázs Tibor: Aki háromszor légiós
de melyik ég alatt állunk
melyik hazában a pokol-menedék
melyik bugyrában milyen
eredővel miféle apákkal
milyen hadrendben milyen
nyavalyákkal milyen esőt
havazást még bírunk
melyik élet ez s milyen
évet írunk hogy
tankok vaspáncélok
zuhannak nyakunkba
dögszagtól fulladunk s
ünneplőnk álruha ’88-tól
erre vagy onnan visszafelé
csak várjuk magunkat
csak nézünk fölfelé
de melyik ég alatt
melyik hazában
melyik bugyorban
milyen nyavalyában
hogy sírkövek kopjafák
zuhannak nyakunkba
hogy hamvaink piszkáljuk
tüzet mart halomra