Át

Át kellene nézned,
át, oda át,
ahol egybeírják
a tájat s a hazát!

Túlnan, ott! Látod?
Vásznak vége:
foszlottan
leng, ezer éve.

Egy füst alatt
sosem leszünk?
Én Istenem,
vagy-e velünk?

Én Istenem,
jó Istenem!
Becsukódik
már a szemem.

Betéve, mint
estéli, gyermeki
imáját tudja
nevét az ember.

S aki többet…,
az gyalogolja,
rója és költi
az éjjeli erdőt?

Lázad benne
erő? Erő: kiátkozni,
kiverni a kofákat,
a seftelőket.