Minden eddiginél nagyobb szükségünk van a Versre. Erről meg vagyok győződve! Az ultra-hiper( stb.)modern kor örvényében kapálózunk, sodródunk és ösztöneinkig vetkőztet minket a reklám, az információ és a digitális világ mocsarában fuldoklunk, egész életünket, boldogságunkat, szerelmünket tovább gördíti egy izgága ujj. Kifelé élünk, de úgy, hogy csontig vagyunk vetkezve, sómenek: púder, paróka és nyakkendő vagyunk.
?
Állj!
Az embert a tettei, hite, akarata, a szépség és tudás iránti vágya teszi Emberré. Ebben az Emberré válásban az Irodalomnak kiemelt szerepe van, sőt! Tovább is megyek: a Versnek kitüntetett helye kellene legyen / van ebben a folyamatban. A vers varázslata, a rövidre nyírt sorok gyönyörűsége – engedd Magad megkísérteni, mert a Nyelv ékszere a Vers!
Egyetértesz?
Valóban. S te egyik ékszerésze. Nem szembe dicsérlek, inkább figyelmeztetés ez. Bár éppen nálad erre a figyelmeztetésre nincs is szükség.
Maradok barátsággal:
Kiss Székely Zoltán