Uram! Legyél te irgalmas…

Uram! Legyél te irgalmas, de igazságos
is legyél. Sok az árus és vegyes a portéka,
s ki mérgező gondolatát gyógyír gyanánt adja,
ne szánd meg te azt: bűnhődje
mit bűne ér, ne engedd a gyónás
csodaszerét hatni! Uram! Te végetlenül vagy
irgalmas, de vagy-e milliomod annyira igazságos,
hogy kik a jóságot éjnappal köszörülik, magad elé
vedd azokat s tanítsd a szívüket a szép
szerelmére, buta kezüket a jót megfaragni,
szemüket törvényed szerint látni?! Uram!
Kik a rosszal fajtalankodnak, kiknek sötétszobák
labirintusa a lelkük, hallásukat ne hagyd
te azoknak a hazugság hullámhosszán,
egyenesítsd ki az ő járásukat, tövéig de
nyírd a hitványságot és az ármányt.
Uram! Irgalmad nem nyomoríthatja
az igazság számadóját: tenmagad.
Ha más nem használ, hát verd meg,
verd meg bottal a barmokat!

Székely blúz

                                                                 Székely ember nem énekel blúzt?
Székelyföldön vagy te otthon, megszólnak: nem neked való!
Mérgezik, tépik gyökered,
jön a sok Dácsia-faló.

Felejtsd a szülői házat, nincs hozzá jussod igazán?
Románul tanul már a tél
a Bekecsen, a Hargitán.

Szekusok ölelnek testvér, vérdíjjal lesznek gazdagok,
s a bu-bukuresti posztok:
értük egy banit sem adok.

Székely ember! Dacolj csak s mint a csíki fagy kemény legyél!
Olt s Maros tükrözi arcod,
a Küküllő neked mesél.

Tiéd a csillagösvény Gyergyó és a Gyimesek felett,
kincse, könnye Sóvidéknek,
hűség a hitszegés helyett.

Szabadságod, székely népem, mint a Nap s a Hold felragyog:
Nyárád-völgyben, Nyikómentén,
Kászonban is van holnapod!

Székelyföldön te vagy otthon, nu există – de viccesek.
Vlach, balkán komédiások!
Majd velünk kell nevessetek.