„Nem kell nagy zsákokat cipelni, és belegörbülni a boldogság előkészítésébe. Nem kell megenni a kásafalat, és elrontott bendővel érkezni a röpködő sült kacsák közé…”
Karácsony Benő – Napos oldal

Meglestük. Arasznyira nyitva maradt
a tűrhetetlen/tűrhető boldogság, szája
eszelősen/gusztusosan habzott fel.
Megpróbáljuk csapdába ejteni,
magunk alá gyűrni, megkötözni,
szóra bírni, tettekre sarkallni –
hátha sikerülne. Mi fel nem adjuk!

#nemadjukmifel! Hiába rondít rajtunk,

tapad ránk a kór, hiába olvad ki
a gyorsfagyasztott félelem, a frekvenciák,
megabitek, osztott képernyők hiába
hintik a kárhozat és kegyelem
együttállását, napi huszonöt órában,
óránként huszonöt napra elég dózissal,
hogy denevérekként csapódunk wuhani
felhőkarcolóknak, legális kábulatban.

Csak lesünk. Istennek ennyi szolgáját/gályáját
még nem látta a nép ríltájm (sic!), nem
ennyi fogadkozást és félkegyelmű
megfejtést, összecsapott esküvést,
elmért elméletet, színpompás magánszámot,
oda-vissza linkelt videóörömöt. A gyász,
a keserv s a téboly túlcifrázott gyutacsai
között hiába csókoljuk a Megváltót
feleannyiért, mint a karióti. Húsvét
letelt és a feltámadás elhalasztva,
mint a bolgár-magyar, a tokiói
lánggyújtás vagy Rebiék esküvője,
RESURRECTION* POSTPONED,
de megpróbájuk erőszakkal,
ha másképp nem megy, erőszakkal
de megfogdosni a boldogságot – hátha sikerülne.

*Rob Halfordnak (Judas Priest) az Úr 2000. esztendejében megjelent szólóalbuma