ív

ív

mély éjszakai árkokban
bomlanak szertelen
kimaradt mondatok
formán kívül időn túl
cserben és szükségben
a szív marhaságaival
s a haszontalan pompázik
feleslegesre szorítkozó
ideges idegenség csillog
hűvös színekkel és
örvényt kavaró riadtsággal
horpad magasság mélység
és tapasztalat vakmerő
ívet karcol az önkívület

**

Cseplin Sztanéspan Latabár
Miszterbín halálra nevettet
Hofigéza tartózkodik és
sztendáposok tekeregnek
Széllyessándor körül a
mikházi határban Nyárádselye
felé úgy nagyából fele úton
egy ismételten véres bekecsi
csata irányába szegezve a
legsikerültebb vicceket

***

beszéljünk a lényegről:
a kimaradt mondatok a
hasfájdító nevetés és a
tört.én.elem lövészárkairól

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük