a szabadság jajszava
ellenmottó:
„s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…”
József Attila: Thomas Mann üdvözlése
Rángákkal, imákkal mozgatják a földet,
vajon kié az Isten, ki elévett?
Örvénylik Európa, fekete lyukká válik,
taposd meg Picassot és töröld le Vivaldit!
Felfedezők mögött konkvisztádor had jön,
hogy akarva-akaratlan vagy tévedésből öljön.
Akasztófaárnyak gyűlnek és sikátorszerelmek,
ami felvett és megtartott, éppen az, elejtett.
A szabadság jajszava szopránosul íme,
nemzetté, mi nemzett vakulva végzi be.
S mi gyóntatjuk a bábát, de hitetlenné lettünk,
felgyújtottuk magunk, tehettük? Nem. Igen. De tettük.
Sötétedik ez a kor s mit rendelünk végül,
a talapzat elkorhad, a gyilkos megbékül.
Hórihorgas keresztek, sarlók kalapácsok
nem intéztek ennyit, nem ástak ily árkot,
mely fölött imákkal, rángákkal mozgatják az eget,
vajon kié az isten, a bűn s a büntetés megett?
