Mindennek előtte

Mindennek előtte

Reád adtam fekete kabátom,
talányaim, hogy megtaláltak.
Voltanak kínzó rímei,
voltanak az elmúlásnak.

Egyedül, egyedül, egyedül
elvástam szakadott utakat járni,
éjjel-nyílt szívemet adtam rád:
éltetni, szeretni, szánni.

S rímeink lettenek szépek,
lettenek örömből fontak.
Ütik a karót a dombtetőn,
de mindennek előtte ott vagy!

 

 

 

 

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Kötetbemutató, Debrecen 2017. szeptember 30.

Köszönöm a szép számú hallgatóságnak, hogy megtiszteltek Bennünket! Isten áldja az Olvasót!

Részlet a műsorból: Csíki András és a Jazz Five – Bereck (Zavaros a Nyárád)

Részlet a műsorból: Szabó András – Sára világgá megy (vers: Csíki András)

A műsorban elhangzott versek: Áldassék; Vezeklem; Lassan elszunnyad (a Jazz Five megzenésítésében); Transzilván taktus; Mondjatok egy imát (Szabó András megzenésítésében); Egy emléket megszövök versnek; Bereck; Biztassál meg (a Jazz Five megzenésítésében); Sára világgá megy (Szabó András megzenésítésében).

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Harangavatásra, Nyárádszeredába

Harangavatásra, Nyárádszeredába

Ha mégis úgy: a zavaros
beszédek kora lejár s nem
szántanak se szóval, se véresre
korbácsolt lovakkal temetőt;

ha mégis úgy: a Nyárádban
feredő augusztus nem hagyja
szőlőnket éretlenül s értetlenül
nem maradunk a káosz kisülésekor;

ha mégis úgy és épp ezért:
harangozzuk egybe, ki
Istennel tartja tekintetét
és kérdi-feleli a siető éveket;

ha mégis úgy és épp ezért:
kongassunk hitet és reményt,
messze, templomfalon túlra
és a lélek mérhetetlen mélyére!

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Néhány vers…

Székely passió

Tanuld meg

A lármafák égnek

Egy emléket megszövök versnek

Téged örököltelek

Transzilván taktus

Cigányok

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Nocturne

Nocturne


Ki nem gondolnád,
milyen élesre fent az este:
rozsdás pénzt dobnak
meztelen testemre,
és szememet csuknák, mondván:
Nincs dolgod, semmi!
Minek minden utolsó
csillagot észrevenni!

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Változatok egy témára

Kinek melyik tetszik?

Kultúr Találka – Sára világgá megy

Mary Grace – Sára 

Szabó András – Sára világgá megy 

Sára világgá megy

Sára világgá megy,
indul a kisszoba felé:
ernyő és hátitáska,
sál a  túrabot mellé.

Akkor elmentem – mondja.
És vissza már nem jövök!
Apa rossz voltál nagyon
 !
olyan sírósan dörög.

S mint ki nagyot határoz,
szemében csillanó talány,
túl a rojtos szőnyegen
s már nem is néz vissza rám.

Bámulok szomorúan,
kicsi árnyékát lesem
a folyosó kövén s né’
az megmered hirtelen.

És egyszer csak Sára a
kanapém előtt topog,
Na meg is jártad? – kérdem,
s ő mérgesen rám morog.

Mert elfáradtam, tudod?
De, mert még haragszom rád,
most te menj el világgá,
majd itt búsulok tovább!

Most te menj el világgá!-
szólnak a szigorú szavak .
Aztán: megvárlak … ne félj!
Még hozzájuk toldogat.

Így meg lehet cserélni? –
szűk mosollyal faggatom.
Hát?! Hát Persze Na menj már!
S puszit hagy az arcomon.

 

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Tíz félig szívott szivar a számban

Tíz félig szívott szivar a számban

Tíz félig szívott szivar a számban –
verítékben, haláltusában. Istennel?
Ígysúgyahogy. Veled? Ahogy hagyod.
A közöny kendője szememen kétrét,
kopott lyuk rajt’ a részvét.
Nincs vér, se seb mi nyílik,
múlni is úgy kell, ahogy illik.
Isten? Törött ladikokban.
Én? Tört magyarsággal, a honban.
Gyanús mélységgel, kétes magassággal.
Szó-marta, kiharapott szájjal.

Tíz félig szívott szivar a számban –
az üveg alján boldogság van és
szerelem: rizlinges, savanykás-édes;
ölelés: meglehet fanyar és mérges.
És ott van sok jóéjszakát csókod,
ahogy a gyönyört elárulva mondod
(ahogy zajló folyóban hullámzik a tested,
ahogy a szíved a szívembe mented ):
nincs vér, se seb mi nyílik
múlni is úgy kell, ahogy illik – Istennel?
Még ígysúgyahogy. Veled? Ahogy hagyod.

Tíz félig szívott szivar a számban –
halottaimnak megbocsáttam:
a születéstől kezdve mindent
jól volt az úgy, ahogy billent.
S bő könnyemen, ki még elhajózgat
hogyha megcsal, még meg is gyónhat.
Csak vér ne legyen, se seb mi nyílik:
múlni is úgy kell, ahogy illik – Veled?
Ígysúgyahogy. Istenem! Ahogy hagyod.
Uram! Mert te vagy a lelketvesztő,
a nemtudás utáni és a nemtő!

Tíz félig szívott szivar a számban –
elkélek még a folytatásban, midőn
annyi hasán metszett éjjel örök
csillaghullás után kémlel. Istennel?
Ígysúgyahogy. Veled vagyok, ahogy hagyod.
S mi lehet még e zárkalázban?
Atyám! Még ezt sem, azt sem láttam:
no emelj tovább, ne tudd mi véges,
magyar vagyok, lehet tisztességes:
rég nyitott seben a vérem árad,
lássanak meg, kik ide látnak.

 

 

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

És imádkozom

És imádkozom

mennyi bámulatos isten s mind
lemorzsolja őket a képzelet

Nekem az az Egy kell,
aki Molnár Vilmosnak Csicsó után s
nekem Tusnád előtt – annál
az éles kanyarnál – megjelent.
Ismételgetem, mint Popriscsin,
egyre több ránccal, egyre több
véleményes jótétemény közepette.
Szalmalángok piszkafája:
magam vagyok a mihaszna
mantra, a féreg bútta fohász s az
estéli koponyahasító baltacsapás.
S ebben a sokszorosan élemedett korban,
annyi habzó szivárvány, bogra
kötött akasztófakötél és elhamarkodott
jelenés hétköznapisága között,
megijedek a jó szó jóságától,
az édes csók édességétől, az
ártatlan gyermek ártatlanságától –
ebben az élemedett, popriscsini kórban.
És imádkozom az ünnepért,
és imádkozom az őszinte,
Isten-megsegített teljességért.

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Nem ér egy verset

Nem ér egy verset

Nem írok.
Hadd látom: mi lesz veletek
reggeli méredzkedések, éjszaki, éjközi leletek?

Nem írok.
Lázam, ha méred, ne mondjuk senkinek –
tegnapi halálom nem ér egy verset meg.

Nem írok.
Üres képernyőn – higgyék csak – rejtjelek,
ándergrand, szamizdat:hogy mindenre felelek.

Nem írok.
A tagadás türelme sötét sziesztám;
túl vagyok – nem vagyok? – életem legjaván?

Nem írok.
Nyeletlen késem pengéjét pengetem,
kimeredt égbolt közönye felettem.

Nem írok.
Hadd látom: mi lesz veletek?
Kell-e vers, vagy versestül, verstelen egyre megy?

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Reggeli sirám

Reggeli sirám

Az értelem erdejéből űzve,
előttem szavak, számok, rejtjelek.
Magyarázni nem vagyok képes az
utat: egyszerre mély és meredek.

Téveszmék bolygatnak. S jaj, agyamat
koldus, kántor,  kupec is zörgeti.
Eljátszom sikolyom egy sípon, mi
hangom törött karónak hegyezi.

Az értelem erdejéből űzve.
Soha nem lenni más csak puszta dal!
Ábrándom agancsán himbál a szél,
és nincsen, semmi nincs mi eltakar.

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!