Krónikás ének otthonról-otthontalanságról

Krónikás ének otthonról-otthontalanságról

Rendhagyó, zenés könyvbemutatón ismerkedhetett a hallgatóság, október elején Debrecenben Csíki András verseskötetével, mely immár második a sorban. A jelenleg a cívisvárosban élő, nyárádszeredai származású költő előző gyűjteménye Aposztróf címmel jelent meg, a második a Ki talál ki? – Erdélyi dallam címet viseli. Az alcím nem véletlen, az alkotó munkái ugyanis erősen kötődnek a szülőföld élményéhez.

Erdélyi dallam, vagy Transzilván taktus, ahogy az egyik verscím mondja, egy biztos, Csíki András soraiban ott lüktet a táj, ahol született, pontosabban az emberlakta táj, ősökkel, sorsokkal, a nyelvben megbúvó igazságokkal, szerteágazó és sokszor tehertételes kulturális örökséggel. “Nagyapák sírján / körbevágott árnyék: / kupecek, kápók – / ember verte tájék”. A második kötet öt év termését foglalja össze, melynek néhány darabját az olvasók ismerhetik a Magyar Napló vagy a Hitel folyóirat hasábjairól.

Míg 2012-es Aposztróf című kötet elsősorban a személyes élmények köré fonódik, a mostaniban inkább a közéleti, történeti, társadalmi kérdések kerültek a versek középpontjába. Ahogyan Csíki András fogalmaz: „A haza minduntalan alakuló fogalma, távolságai, mélységei, alkotóelemei mindegyre témát szolgáltatnak. Az erdélyi magyarság zűrzavaros mindennapjai, s a magyarországi ideológiai állóháborúk kiváltotta versreakciók összeolvasva krónikás énekké állhatnak össze. Krónikás énekké, melyben ott van Erdély és Székelyföld: magyarok fogyatkozása / szászok elszaladása / völgyekből kicsordult sár / borona vágta arcokon / méreg és megszikkadt mosoly / első háztól utolsókig érő/ megszikkadt mosoly”; de ott vannak a budapesti, debreceni repterek is: s veszi az irányt Londonnak/ akármi is az akármivel is/ egyenlő akárhogy is más/ mint ez itt amihez szintén/ nehéz megfelelő szót szívet/ és szándékot találni”.

A kötet versei az otthon és otthonosság felől közelítenek a témákhoz, hol kisebb, hol nagyobb olvasói erőfeszítést igényelve a krónikába való beillesztésükhöz. Az egyik kulcsvers, a Transzilván taktus kérdései zsigerig ütnek: Sorsunkon vastag, / évszázados tályog. / Ki árul(t) el kit /s kinek adjunk számot? / Kiért oltsuk el / szemünk szép világát, / kire bízzuk a / templomkapuk kulcsát? Egy másikban, a Téged örököltelek címűben pedig ez áll: nekem eleven úgy vagy, / mint anyám tekintete: / nem a szemek gömbje, / de a féltés titkai… Én téged örököltelek / Nyárád feletti égbolt, / nagyapám vésőnyomát / a székelykapuk indáiban, versek csengését és / tanulságát a meséknek; / nem telekkönyvet és pecsétet – fogalmazza meg a lírikus, s ez egyszerre program, késztetés, világnézet, költői horizont.

A kötet olvasója nemcsak a táj 21. századi lírai krónikájának darabjaival szembesül a lapokon, hanem azzal az örök kérdéssel is, hogy mi valójában a költészet tétje, mekkora a hatósugara, mit, mennyit és mikor kell versbe foglalnunk szigorú szabályok között megélt hétköznapjainkból.

Ungvári Judit

A kötet megvásárolható a következő online könyvesboltokban:

Bookline

Líra

Libri

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Imádságos vers tehozzád

Imádságos vers tehozzád

Részegíts meg, teljesen, végérvényesen;
szerelmed adjon álmot s új ébredést,
mert látod: omló sziklafal alatt állok,
s már bősz vonat száguld velem,
ingatag szerpentineken rohanok fekete sötétben —
józanul vétkezvén s bűnhődve józanul.
Részegíts meg teljesen s kialudhatatlanul!
Álmot s új ébredést adjon szerelmed!
Hiszen te vagy bizodalmam,
te vagy hitem, te vagy erős váram —
immáron örökkön örökké.
Ámen.

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Viszem a csöndes szókat

Viszem a csöndes szókat

Viszem a csöndes szókat
Ösvénytelen, sűrű erdőn,
Át viharon, ömlő esőn,
Viszem a csöndes szókat,
Szerelmet pártolókat,
Hazugság láttatókat,
Fogaim közt, ősi ösztön,
Kölykeim veszetten, féltőn,
Viszem a csöndes szókat,
Leplezni árulókat,
Tapsolva taposókat,
Viszem a csöndes szókat,
Bozótoson, sűrű erdőn,
Míg csak a Nap fölébem jön,
Viszem a csöndes szókat.

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Mindennek előtte

Mindennek előtte

Reád adtam fekete kabátom,
talányaim, hogy megtaláltak.
Voltanak kínzó rímei,
voltanak az elmúlásnak.

Egyedül, egyedül, egyedül
elvástam szakadott utakat járni,
éjjel-nyílt szívemet adtam rád:
éltetni, szeretni, szánni.

S rímeink lettenek szépek,
lettenek örömből fontak.
Ütik a karót a dombtetőn,
de mindennek előtte ott vagy!

 

 

 

 

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Kötetbemutató, Debrecen 2017. szeptember 30.

Köszönöm a szép számú hallgatóságnak, hogy megtiszteltek Bennünket! Isten áldja az Olvasót!

Részlet a műsorból: Csíki András és a Jazz Five – Bereck (Zavaros a Nyárád)

Részlet a műsorból: Szabó András – Sára világgá megy (vers: Csíki András)

A műsorban elhangzott versek: Áldassék; Vezeklem; Lassan elszunnyad (a Jazz Five megzenésítésében); Transzilván taktus; Mondjatok egy imát (Szabó András megzenésítésében); Egy emléket megszövök versnek; Bereck; Biztassál meg (a Jazz Five megzenésítésében); Sára világgá megy (Szabó András megzenésítésében).

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Harangavatásra, Nyárádszeredába

Harangavatásra, Nyárádszeredába

Ha mégis úgy: a zavaros
beszédek kora lejár s nem
szántanak se szóval, se véresre
korbácsolt lovakkal temetőt;

ha mégis úgy: a Nyárádban
feredő augusztus nem hagyja
szőlőnket éretlenül s értetlenül
nem maradunk a káosz kisülésekor;

ha mégis úgy és épp ezért:
harangozzuk egybe, ki
Istennel tartja tekintetét
és kérdi-feleli a siető éveket;

ha mégis úgy és épp ezért:
kongassunk hitet és reményt,
messze, templomfalon túlra
és a lélek mérhetetlen mélyére!

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Néhány vers…

Székely passió

Tanuld meg

A lármafák égnek

Egy emléket megszövök versnek

Téged örököltelek

Transzilván taktus

Cigányok

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Nocturne

Nocturne


Ki nem gondolnád,
milyen élesre fent az este:
rozsdás pénzt dobnak
meztelen testemre,
és szememet csuknák, mondván:
Nincs dolgod, semmi!
Minek minden utolsó
csillagot észrevenni!

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Változatok egy témára

Kinek melyik tetszik?

Kultúr Találka – Sára világgá megy

Mary Grace – Sára 

Szabó András – Sára világgá megy 

Sára világgá megy

Sára világgá megy,
indul a kisszoba felé:
ernyő és hátitáska,
sál a  túrabot mellé.

Akkor elmentem – mondja.
És vissza már nem jövök!
Apa rossz voltál nagyon
 !
olyan sírósan dörög.

S mint ki nagyot határoz,
szemében csillanó talány,
túl a rojtos szőnyegen
s már nem is néz vissza rám.

Bámulok szomorúan,
kicsi árnyékát lesem
a folyosó kövén s né’
az megmered hirtelen.

És egyszer csak Sára a
kanapém előtt topog,
Na meg is jártad? – kérdem,
s ő mérgesen rám morog.

Mert elfáradtam, tudod?
De, mert még haragszom rád,
most te menj el világgá,
majd itt búsulok tovább!

Most te menj el világgá!-
szólnak a szigorú szavak .
Aztán: megvárlak … ne félj!
Még hozzájuk toldogat.

Így meg lehet cserélni? –
szűk mosollyal faggatom.
Hát?! Hát Persze Na menj már!
S puszit hagy az arcomon.

 

Kategória: Egyéb | 1 hozzászólás

Tíz félig szívott szivar a számban

Tíz félig szívott szivar a számban

Tíz félig szívott szivar a számban –
verítékben, haláltusában. Istennel?
Ígysúgyahogy. Veled? Ahogy hagyod.
A közöny kendője szememen kétrét,
kopott lyuk rajt’ a részvét.
Nincs vér, se seb mi nyílik,
múlni is úgy kell, ahogy illik.
Isten? Törött ladikokban.
Én? Tört magyarsággal, a honban.
Gyanús mélységgel, kétes magassággal.
Szó-marta, kiharapott szájjal.

Tíz félig szívott szivar a számban –
az üveg alján boldogság van és
szerelem: rizlinges, savanykás-édes;
ölelés: meglehet fanyar és mérges.
És ott van sok jóéjszakát csókod,
ahogy a gyönyört elárulva mondod
(ahogy zajló folyóban hullámzik a tested,
ahogy a szíved a szívembe mented ):
nincs vér, se seb mi nyílik
múlni is úgy kell, ahogy illik – Istennel?
Még ígysúgyahogy. Veled? Ahogy hagyod.

Tíz félig szívott szivar a számban –
halottaimnak megbocsáttam:
a születéstől kezdve mindent
jól volt az úgy, ahogy billent.
S bő könnyemen, ki még elhajózgat
hogyha megcsal, még meg is gyónhat.
Csak vér ne legyen, se seb mi nyílik:
múlni is úgy kell, ahogy illik – Veled?
Ígysúgyahogy. Istenem! Ahogy hagyod.
Uram! Mert te vagy a lelketvesztő,
a nemtudás utáni és a nemtő!

Tíz félig szívott szivar a számban –
elkélek még a folytatásban, midőn
annyi hasán metszett éjjel örök
csillaghullás után kémlel. Istennel?
Ígysúgyahogy. Veled vagyok, ahogy hagyod.
S mi lehet még e zárkalázban?
Atyám! Még ezt sem, azt sem láttam:
no emelj tovább, ne tudd mi véges,
magyar vagyok, lehet tisztességes:
rég nyitott seben a vérem árad,
lássanak meg, kik ide látnak.

 

 

Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás