Kálvária

Kálvária


ránk jár a rúd
hátunkban a számlás
énekel mészarcú
ördög kerepel
kelepel

Haj de magas ez a hegy,
nem vagy százas: kerek egy!
Szemet loptál, hangokat;
tanúskodnak, ne tagadd!

**
erényre
mi szükség
erszényre
van szükség
süketelés
sületlenség
röhögve akasztnak
sivítva akaszkodunk

Sebes parton kikötő,
húsba a vas belenő.
Anyát loptál: vajúdik –
kereszt alatt fut a gyík.

***
gyomrunk likasztja
a mihaszna idegesség
az őrültek sorozóbizottsága
szemet huny a tiszta
gondolat felett

Ki az, mi az, ki lehet?
Nem tudom, hogy ki szeret.
Megyek, vagyok meztelen;
kengyelben a kegyelem.

****
nem is intenek
a távozók csak
pontot rúgnak
egy-egy hitehagyott
félmondat után
istennyila csapkodja
utunk s kordénk
semmivé fosztják
szép eszméink
kutyakölyöknek
tartogatott zsákban
vihart told szerelmünkhöz
és ködfalaknak támaszt
a születés lámpaláza

Felhő, felhő: fekete.
Csak a párja megette.
Fosztott angyal feketén,
csontig ázol, te szegény!

*****
árokba törik a kerék
boglyák lángolnak
s égnek szénné
utolsó csipet kovászból
sütött igazulások

Szemet loptál, hangokat,
anyát loptál, ne tagadd!
Bárcás múzsa vajúdik,
farka nélkül fut a gyík.

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Nézd!

Nézd!

“Kortárs irodalmi tanácsok a G Pont Caféban! Szerdán és pénteken, 16-21 között”
Bölöni Domokos – Gépont

Vizes égen szivárványszín halak.
Vizes égen szivárványszín halak

úsznak el, nézd csak, nézd!
Körben csángálnak léha istenek –
ezt az álmot sem kell megidézd,
talán ha le-, meg úgy sem fejtenek.

Hagyd csak hétfőkre s a keddre,
muszájból muszájba siető!
Rövidre nyírt sorokba szedve
a világ, mert úgyis versbe jő.

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Együttállások – A FOLYTON TÚLZÓ DUGÓHÚZÓ

Kész van a gyermekkötetem kézirata… Pásztor Andrea , a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre  Művészeti Szaklíceum IX. B. osztályos tanulója nagyon szép illusztrációkkal lepett meg (lásd pl. a vers alattit). Köszönöm szépen Neki! Imádom az ilyen együttállásokat: tehetséges, ügyes, szép! Na és az a bizonyos PONT: Andrea nagygalambfalvi. A szülőfalu.  Kányádi Sándor több szempontból is meghatározó az életemben, a verses könyv mottója is tőle van… A könyv valamikor, valamilyen formában meg fog jelenni, mert Sanyi bácsi is ezt írta:

 

„De a kikericsek,
a bátor őszikék
arra bátorítnak:
ne félj, nincs minden veszve még.”

Kányádi Sándor

 

A FOLYTON TÚLZÓ DUGÓHÚZÓ

Ide figyeljenek kérem!
Vagy ezer dugót kitéptem,
s higgyék nekem nyugodtan el,
biz’ egy sem tört közülük el.

Precíz vagyok s magabiztos,
csak dicsérjenek, sose tilos,
nálam még nem volt dugulás,
mondhatni nemesi vonás.

Húztam parafát a cárnál,
jobb vagyok hét fakanálnál,
rongyszőnyegre bor nem futott,
minden cseppje célba jutott.

Az meg pláne természetes,
seprő s lőre rettenetes,
litty-löttyel nem foglalkozom,
csak borásszal vitatkozom.

Nem is lehet már más a cél,
nyelem s a végem krómacél,
még kinyitok pár üveget
azután nyugdíjba megyek.

(Na most ebből az volt igaz,
mit a barátunk most falaz,
hogy miért, hát értsük meg mi,
szegény roppant mód szégyelli.

Húzta bizony rendületlen,
egy városi kerületben,
hol a törzsvendég nyakra-főre
megszomjazik a seprőre.

Nem láttál még annyi dugót,
mibe egy nap belefutott,
törte, nyúzta, szakította,
nem volt erő a pultosba.

Reggel pontban hatkor nyitás,
szombaton sem volt lazítás,
vörös borról, fehér borra,
felejtené, nem is csoda.

Egyszer egy idegen fazon,
táncot ropott az asztalon,
a legdrágább pezsgőt kérte,
ő az orosz cárnak nézte.

S ha nem lenne bőven elég
-alig mondtam el a felét-,
éjszaka is dolgoztatták,
a nagykaput vele fogták!)

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Vendég vagy

Vendég vagy
„…úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”
Kosztolányi D: Hajnali részegség

A sulykot messze elvetik,
óneső sűrűn permetez,
rablók agyadban éjjente,
s akárhogy is csak mélyül ez.

Nagy sokáig, amit vártál,
úgy jött, mint szürke hétköze,
dicstelen futást ünnepelsz,
minek tehozzád nincs köze.

Olyan falra másztál eddig,
amit húztak, hogy nagy legyen,
olyanokra kértél áldást,
’kik’ puszta léte förtelem.

Hát így vagy no: sarkig tártan,
nagy okosságod képtelen
mondani neved a sorba,
úrrá lenni e képleten.

Mindez így áll, ahogy írva?
Uram! Magyarázd meg nekem!
Vendég vagy, s vendég itt más is,
s fogytán a szűkös értelem.

 

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Át

Át

Át kellene nézned,
át, oda át,
ahol egybeírják
a tájat s a hazát!

Túlnan, ott! Látod?
Vásznak vége:
foszlottan
leng, ezer éve.

Egy füst alatt
sosem leszünk?
Én Istenem,
vagy-e velünk?

Én Istenem,
jó Istenem!
Becsukódik
már a szemem.

Betéve, mint
estéli, gyermeki
imáját tudja
nevét az ember.

S aki többet…,
az gyalogolja,
rója és költi
az éjjeli erdőt?

Lázad benne
erő? Erő: kiátkozni,
kiverni a kofákat,
a seftelőket.

 

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

3 vers a Székelyföldben

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Való s igaz


Való s igaz

„A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken
sejhaj
úsznak a hűvös vizeken – -„
József Attila: Dúdoló

A vers, a vers, a vers
legyen veled!
A jót, a jót, a jót
elviheted,
ha jársz, ha jársz, ha jársz
világon át:
a rím, a rím, a rím
igaz barát.

A dal, a dal, a dal,
szép dúdoló;
a súly, a súly, a súly:
súlyos a szó!
Ha kell, ha kell, ha kell,
mint a madár,
csak száll, csak száll, csak száll:
hét a határ.

Magyar, magyar, magyar:
édes a nyelv,
amely, amely, amely
emberré tett.
S a vers, a vers, a vers
ékszere, az!
Legyen, legyen, legyen
való s igaz.

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

a szavak körbeérnek

a szavak körbeérnek

hogy mennyit tudok magamról?
magamtól is hogy mennyit? kit hagyok
kétellyel s kit szabadítok rá
egy-egy gyenge versre? kihez kopogtatok
tapasztalatlanul és emléktelenül
porba gurult gyermekfejjel? milyen
tanítás nem fogan? s a gondolat-keserűk
hány eszeveszett éjszakát segítenek
megfejthetetlenné tenni?

én ezeket mind nem tudom.

négybe szakadok s a szavak körbeérnek
takargatni valóm mind kiterítem
lessen rám kin a szégyen nem fog
akit nem talál igaz szándék csatlósa
csélcsap pénz- és megváltóknak
s adja ég szegje fel fejét vaegy lázammal
égő kíváncsi forma hogy árvulásom
nehezebb árulásom lehetetlen legyen
s a valahára kitisztult tavaszi ég tartson itt

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

A szépség tanúja

 A szépség tanúja

 „…ez a menedék ez a fedezék a bunker a dekkung a futóárok az ürgelyuk az óvóhely (kinek vasbetonból kinek papírból) ez a menedék a fedezék amelyből amelyből olykor olykor kirohanunk…”

Szilágyi Domokos – Haláltánc-szvit

Kibélelem a lelkemet,
Derűvel, áhítattal,
Megszelídítem azt, miről
Hallgattam nagy haraggal.

Vasárnapot, tavaszt hívok,
Csupa ünnepi népet,
Veszett idők odvát vésem:
Féltem, féltem a szépet.

S féltésem – jaj, bizony! –
A világot bejárja,
Annyi van csillagom,
Mit szemen bár ne látna.

Kibélelem a lelkemet,
Vesszek meg is benne!
Szűkölök, sorvadok
Korhadó rengetegben.

S kibélelt lelkemmel
Állok a vártába,
A Szépségnek tanú kell,
És nem, nem lehet halála.

2007-2018.04.11.

 

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Készülj!

Készülj!

Készülj a Nagy Nevetésre!
S imádkozz, imádkozz, hogy
a meszes erek még elhordják
véred, jusson még a csavarral
fogott fogak alá szivarvég,
felsavasodott gyomrodba
olcsó, üvegalji seprő.
Készülj! A deszkák s a módszerek
már nyikorognak: konferálják
a Végső Vicceket. A demo-krácia
három évtitititiezezezezrednyi
kísérleti fázisa végéhez közeledik:
a proto-típusokat szétszerelik,
az ágyak alól kiráncigálják az
igazság kegyvesztett szanitéceit,
a bankárok s a közügyek lánglovagjai
egy utolsó, orbitális orgiába kezdenek,
s a maradék utó-piát is felvedelik.
A szétroncsolódott magasztosság?
Jó magaviselet? Szorgalom?
Szemétdombon, farkasveremben végzi –
agyvelővel, széttört szavakkal,
késhegynyi méltósággal, csipetnyi hűséggel,
anyatejszagú végrendeletekkel.
A költők? Kikínlódják még az
utolsó, el nem használt rímeket: csókra,
asszonyölre, s egy-egy mihaszna,
újsütetű hasonlatot szeretetre, békére,
tiszteletre stb. S te? Te készülj fel a Nagy Nevetésre!

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!