Vendég vagy

Vendég vagy
„…úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”
Kosztolányi D: Hajnali részegség

A sulykot messze elvetik,
óneső sűrűn permetez,
rablók agyadban éjjente,
s akárhogy is csak mélyül ez.

Nagy sokáig, amit vártál,
úgy jött, mint szürke hétköze,
dicstelen futást ünnepelsz,
minek tehozzád nincs köze.

Olyan falra másztál eddig,
amit húztak, hogy nagy legyen,
olyanokra kértél áldást,
’kik’ puszta léte förtelem.

Hát így vagy no: sarkig tártan,
nagy okosságod képtelen
mondani neved a sorba,
úrrá lenni e képleten.

Mindez így áll, ahogy írva?
Uram! Magyarázd meg nekem!
Vendég vagy, s vendég itt más is,
s fogytán a szűkös értelem.

 

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Át

Át

Át kellene nézned,
át, oda át,
ahol egybeírják
a tájat s a hazát!

Túlnan, ott! Látod?
Vásznak vége:
foszlottan
leng, ezer éve.

Egy füst alatt
sosem leszünk?
Én Istenem,
vagy-e velünk?

Én Istenem,
jó Istenem!
Becsukódik
már a szemem.

Betéve, mint
estéli, gyermeki
imáját tudja
nevét az ember.

S aki többet…,
az gyalogolja,
rója és költi
az éjjeli erdőt?

Lázad benne
erő? Erő: kiátkozni,
kiverni a kofákat,
a seftelőket.

 

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

3 vers a Székelyföldben

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Való s igaz


Való s igaz

„A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken
sejhaj
úsznak a hűvös vizeken – -„
József Attila: Dúdoló

A vers, a vers, a vers
legyen veled!
A jót, a jót, a jót
elviheted,
ha jársz, ha jársz, ha jársz
világon át:
a rím, a rím, a rím
igaz barát.

A dal, a dal, a dal,
szép dúdoló;
a súly, a súly, a súly:
súlyos a szó!
Ha kell, ha kell, ha kell,
mint a madár,
csak száll, csak száll, csak száll:
hét a határ.

Magyar, magyar, magyar:
édes a nyelv,
amely, amely, amely
emberré tett.
S a vers, a vers, a vers
ékszere, az!
Legyen, legyen, legyen
való s igaz.

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

a szavak körbeérnek

a szavak körbeérnek

hogy mennyit tudok magamról?
magamtól is hogy mennyit? kit hagyok
kétellyel s kit szabadítok rá
egy-egy gyenge versre? kihez kopogtatok
tapasztalatlanul és emléktelenül
porba gurult gyermekfejjel? milyen
tanítás nem fogan? s a gondolat-keserűk
hány eszeveszett éjszakát segítenek
megfejthetetlenné tenni?

én ezeket mind nem tudom.

négybe szakadok s a szavak körbeérnek
takargatni valóm mind kiterítem
lessen rám kin a szégyen nem fog
akit nem talál igaz szándék csatlósa
csélcsap pénz- és megváltóknak
s adja ég szegje fel fejét vaegy lázammal
égő kíváncsi forma hogy árvulásom
nehezebb árulásom lehetetlen legyen
s a valahára kitisztult tavaszi ég tartson itt

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

A szépség tanúja

 A szépség tanúja

 „…ez a menedék ez a fedezék a bunker a dekkung a futóárok az ürgelyuk az óvóhely (kinek vasbetonból kinek papírból) ez a menedék a fedezék amelyből amelyből olykor olykor kirohanunk…”

Szilágyi Domokos – Haláltánc-szvit

Kibélelem a lelkemet,
Derűvel, áhítattal,
Megszelídítem azt, miről
Hallgattam nagy haraggal.

Vasárnapot, tavaszt hívok,
Csupa ünnepi népet,
Veszett idők odvát vésem:
Féltem, féltem a szépet.

S féltésem – jaj, bizony! –
A világot bejárja,
Annyi van csillagom,
Mit szemen bár ne látna.

Kibélelem a lelkemet,
Vesszek meg is benne!
Szűkölök, sorvadok
Korhadó rengetegben.

S kibélelt lelkemmel
Állok a vártába,
A Szépségnek tanú kell,
És nem, nem lehet halála.

2007-2018.04.11.

 

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Készülj!

Készülj!

Készülj a Nagy Nevetésre!
S imádkozz, imádkozz, hogy
a meszes erek még elhordják
véred, jusson még a csavarral
fogott fogak alá szivarvég,
felsavasodott gyomrodba
olcsó, üvegalji seprő.
Készülj! A deszkák s a módszerek
már nyikorognak: konferálják
a Végső Vicceket. A demo-krácia
három évtitititiezezezezrednyi
kísérleti fázisa végéhez közeledik:
a proto-típusokat szétszerelik,
az ágyak alól kiráncigálják az
igazság kegyvesztett szanitéceit,
a bankárok s a közügyek lánglovagjai
egy utolsó, orbitális orgiába kezdenek,
s a maradék utó-piát is felvedelik.
A szétroncsolódott magasztosság?
Jó magaviselet? Szorgalom?
Szemétdombon, farkasveremben végzi –
agyvelővel, széttört szavakkal,
késhegynyi méltósággal, csipetnyi hűséggel,
anyatejszagú végrendeletekkel.
A költők? Kikínlódják még az
utolsó, el nem használt rímeket: csókra,
asszonyölre, s egy-egy mihaszna,
újsütetű hasonlatot szeretetre, békére,
tiszteletre stb. S te? Te készülj fel a Nagy Nevetésre!

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Nem madárfütty

Nem madárfütty

Mégis, mégis incselkedsz velem?
Ravasz vagy, fagyos és idegen,
nem madárfütty, nem rügy, nem barkaág,
nem szegődöm, nem tartozom hozzád!

Mégis, mégis játszanál velem?
Szeles vagy, dacos és hirtelen,
kék-szürke égbolt, nem rímes fény,
ne köss, ne tarts, ne bújj belém!

De mégis? Csak-csak marakodsz velem?
Kidől, mint sírkő, a türelem.
Jég tükre borítja, tartja arcomat,
fázom hazudott mondatok alatt.

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Mint véres jégcsapok

Mint véres jégcsapok

Megkergült, összezavarodott évszakban,
e szitkok honolta tájon, mint véres
jégcsapok lógnak az igaztalan s a
szűziessé kovácsolt vádak és védelmek.

Gyanútlanságból font hurkokba tartják
nyakukat a szer(e)te(t)len hívek, és
senki toldotta szépségben észrevétlenül
kárhoznak, keverednek s felejtődnek el.

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

Unos-untalan

Unos-untalan

*

Foghíjas a múlt
és kilógunk, kínlódunk egyre.
Törtünk, beletörtünk a jóba
és nyelvünk s Nyelvünk kettéhasadt.
Egyszerre nem történünk,
egyszer-egyszer csak megtörténünk,
mind a Mind mellé ülünk,
szédülünk és megszédülünk,
míg százfelé szaggat a bizonytalanság,
mert lecövekelt a kétség,
és szuvas szavakkal háborgatjuk egymást,
unos-untalan.

**

mennyi fals duma
megtelne két Duna
ha ez a sok duma
esők vize volna

mennyi nyers zörej
nevetem kész röhej
karcos nyers zörej
azt mondja ne perelj

mennyi rossz nyivák
fordítva is fonák
dunsztolt rossz nyivák
agyunkba belerág

s mennyi álsirám
ez itt az én hazám?
sívó álsirám
túl sok a sarlatán

 

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!