Nem jó az embernek egyedül lennie

Közzétéve 2015. október 29. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

A közismert mondás a Bibliából származik, de mielõtt bárki azt gondolná hogy hirtelen pályát váltottam, sietek leszögezni, hogy nem a párkapcsolatokról szándékszom szólni.
Ezzel szemben megállapítom, hogy a román hatóságok is egyetértenek ezzel, s gondoskodtak arról, hogy társaim legyenek. Szám szerint kettõ, ugyanis itt van ez, tehát már nem mondható el, hogy a kivilágítás Gyergyószentmiklóst kivéve mindenhol rendben, nyugodtan és hatósági túlkapások nélkül zajlott le.
Szombattól mostanáig azt gondolhatta volna bárki, hogy az itteni rendõrök ügybuzgósága csak helyi jellegû volt, elfelejtettek szólni nekik, hogy Romániának nem érdeke magas labdákat feladni, olyan helyzeteket teremteni, amikor joggal mondhatjuk azt, hogy minket bántanak. Most már láthatjuk hogy nem. A józan észen ismét felülkerekedett a vak indulat, villant a fogak fehérje és csõdöt mondott a román mosoly-diplomácia. Köszönet érte, ezek mindig jól jönnek, segítenek megmutatni a világnak azt, hogy milyen is valójában az a román példaértékû megoldás.
Ezen túlmenõen érdemes magáról a konkrét történetrõl is ejteni pár szót, mert olyan igazi, mélyen román. Kezdve azzal, hogy hoznak egy törvényt, amivel arra köteleznek mindenkit, hogy a csalás elleni hivatalnál jelentsen be minden 15.000 eurót meghaladó pénzügyi tranzakciót. Már maga az összeg is nevetségesen alacsony, de ezt megtetézik a honatyák azzal, hogy a törvény bejelentésre kötelezi nem csak a pénzt kifizetõt vagy kapót, de a bankokat is. Tehát minden tranzakcióról ketten is kell jelentsenek a biztonság kedvéért. A cél pedig nem az, hogy minél több tranzakcióról tudomást szerezzenek (olyan alapon, hogy ha az egyik el is felejti, a másik csak bejelenti). Nem, dehogy! Jól példázza ezt a Siculitas egyesület esete. A bank ugyanis bejelentette az átutalást, a csaláselhárítók tehát tudtak róla, s tudták pontosan azt is, hogy nem pénzmosás zajlik, hanem törvényes támogatás. Egy normális államban, ahol a hatóságok célja az intézmények minél jobb mûködtetése és az állampolgárok kiszolgálása, ott az adóhatóság azt tette volna, hogy figyelmezteti a bejelentést elmulasztót, hogy van itt egy ilyen törvény, olyan amilyen mi nem kommentáljuk, de szólunk, hogy azt az átutalást be kellett volna jelenteni, máskor majd figyeljen jobban. Ezzel szemben mit tesz a román hatóság: a bankoktól érkezett bejelentést arra használja, hogy onnan tudja, hogy kik azok, akik a maguk részérõl elmulasztottak jelenteni. Tehát biztosra megy. Érkezik a bejelentés a banktól, kivárják a törvényes tíz napot, majd utána felveszik az ijesztõ egyenruhát meg a pléhpofát és rajtaütnek a mulasztón! Supp! Úgy kell neked, ha nem ismered a törvényt! S nyilván sokan nem ismerik, mert épeszû ember, aki becsülettel végzi a dolgát és esze ágában nincs pénzmosással foglalkozni minden bizonnyal nem fogja tanulmányozni a pénzmosásra vonatkozó törvényt. Hasonlóképpen ahhoz, aki tisztességes életet él és soha nem jut eszébe a büntetõ törvénykönyvet olvasgatni. Romániában ellenben semmiben sem lehetsz biztos, soha nem tudhatod, hogy melyik törvény ró rád valamilyen kötelezettséget, miközben hatóságok tömkelege lesi, hogy mikor csaphat le. Persze nem mindenkire és nem akárkire. De ez ugyebár nyilvánvaló, senkit nem lep meg.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Döntsön a bíróság

Közzétéve 2015. október 29. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

A mai reggel volt iktatva a bíróságon a szombati faelkobzás kapcsán született büntetõ jegyzõkönyv elleni panasz, konkrétan ez:

Cãtre
Judecãtoria Gheorgheni

Subsemnatul …, în contradictoriu cu IJP Harghita, politia municipiului Gheorgheni, cu sediul în Gheorgheni, piata Petõfi Sándor, nr. 5, în temeiul art. 32 si art. 33 din Legea 171/2010, formulez prezenta

PLÂNGERE

împotriva Procesului Verbal de Contraventie seria CCS, Nr. 0046176 din data de 24. 10, 2015, si vã solicit cu respect sã anulaþi acest proces verbal emis de cãtre politia municipului Gheorgheni.
Vã solicit respectuos sã obligaþi pârâtul la plata cheltuielilor de judecatã, ocazionate de prezentul litigiu.

În fapt:
În data de 24 10 2015, la cererea lui Árus Zsolt, o cunostintã de a mea, am acceptat sã transport niste lemne de foc de la locuinta acestuia situatã în str. Gábor Áron, la terenul hipic din localitate, aflatã lângã strada Pompierilor. La intrarea pe terenul hipic – mentionez cã pe proprietate privatã deja! – m-a oprit o masinã a politiei si mi s-au solicitat documente pentru lemnele transportate. În scurt timp a ajuns la fata locului si Árus Zsolt (care venea cu o altã masinã) si a explicat politistilor, cã lemnele sunt propritetatea sa. Acestia au insistat sã le prezentãm documente, de aceea Árus Zsolt s-a deplasat la domiciliul sãu si a adus factura si documentul de transport cu care a cumpãrat lemnele respective. Politistii însã au afirmat, cã acelea nu ajutã la nimic, ei au nevoie de un docment emis pentru ziua si cantitatea respectivã. De vreme ce astfel de document nu s-a putut prezenta, am fost escortat la sediul ocolului silvic din Gheorgheni, unde lemnele au fost descãrcate, iar politia a întocmit un proces verbal de confiscare pentru lemne si unul de contraventie mie.

Fatã de aceastã situatie rog instanta sã constate urmãtoarele:
1. În primul rând vã rog sã observati cã procesul verbal a fost completat gresit, pentru cã proprietarul lemnelor a prezentat documentele de achizitie si de transport, care datau din luna mai anul curent. În consecintã referirea la Art. 19, alineat (1) litera b) nu corespunde realitãtii. Din câte stiu un proces verbal care contine erori materiale este nul de drept.

2. În al doilea rând, conform Art. 4, alineat (5) lit a) din Normele adpotate prin HG 470/2014, pentru transportul unei cantitãti de lemne ce nu depãseste 0.1 mc nu este nevoie de document de transport. Cantitatea confiscatã, conform procesului verbal este de 0,2 mst, adicã circa 0,12 mc. Însã aceasta nu este o cantitate mãsuratã, ci una apreciatã. În plus aprecierea nu s-a fãcut de cãtre o persoanã autorizatã, care sã aibã pregãtire corespunzãtoare, ci de cãtre politisti. Nu existã deci nici o dovadã cã as fi încãlcat prevederile Codului Silvic, si de aici rezultã cã procesul verbal de contraventie nu are nici o bazã realã.

3. Totusi, pentru a clarifica fãrã nici un dubiu situatia de fapt, în cursul zilei de 26 octombrie m-am deplasat la sediul Ocolului Silvic si am solicitat sã se depoziteze separat cantitatea de lemne confiscatã de la mine, pentru cã urmeazã sã depun plângere împotriva procesului verbal de contraventie, iar acelea constituie probã în acest dosar. Pentru orice eventualitate am si fotografiat lemnele confiscate, anexez fotografia lor si solicit sã le admiteti ca probã în acest dosar. În cazul în care considerati cã cele expuse la punctul anterior nu sunt suficiente pentru a anula procesul verbal de contraventie, solicit ca persoane competente si autorizate din cadrul Ocolului Silvic sã efectueze o mãsurãtoare exactã a cantitãtii de lemne confiscate, pentru a determina dacã depãsesc cei 0,1 mc.

4. În cazul în care cantitatea mãsuratã va depãsi 0,1 mc, solicit sã aveti în vedere în primul rând spiritul si nu litera legii: Legea 171/2010 vizeazã prevenirea si combaterea furtului de lemne, si în nici un caz transportul de lemne cumpãrate cu acte în regulã, în interiorul unei localitãti. Proprietarul lemnelor a probat la politie cu acte cã lemnele au fost cumpãrate în mod legal, deci el are tot dreptul sã dispunã de ele, iar actiunea politistilor constituie de fapt o încãlcare a dreptului la proprietate.

5. În consecintã în fiecare dintre cele patru cazuri amintite mai sus se impune anularea procesului verbal seria CCS, Nr. 0046176.

6. Dacã însã se va constata cã cantitatea transportatã a depãsit 0,1 mc si cã litera legii trebuie respectatã cu precãdere, atunci vã rog sã aveti în vedere valoarea de piatã a lemnelor tansportate (care nu trece de 70 lei) si sã comutati sanctiunea aplicatã la avertisment.

În drept îmi întemeiez cererea pe:
– Art. 32 si art. 33 din Legea 171/2010.
– Art. 4, alineat (5) din Normele adpotate prin HG 470/2014

Anexez:
– Procesul Verbal de Contraventie seria CCS, Nr. 0046176 din data de 24 10 2015;
– Fotografia lemnelor confiscate, care se gãsesc în curtea Ocolului Silvic.

Mentionez cã solicit sã fie audiat ca martor Árus Zsolt, cu domiciliul în Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, respectiv cã sunt de acord cu judecarea cazuei în lipsa mea.
Depun toate actele în douã exemplare, câte unul pentru instantã si unul pentru politie.

Gheorgheni, la 28 10 2015

Röviden magyarul:
Elsõsorban az a gond a jegyzõkönyvvel, hogy tárgyi tévedést tartalmaz, mert a benne szereplõ törvénycikkely arra az esetre érvényes, ha nem létezik a fára vonatkozó semmilyen akta. Márpedig itt a bemutatásra kerültek a fa vásárlásakor készült iratok. Egy másik törvénycikkely vonatkozik arra az esetre, ha az iratokkal bármi gond van (esetünkben nem arra a napra szóltak).

Másodsorban a fa mennyiségét nem méréssel, hanem csak úgy ránézésre állapították meg, ráadásul nem erre illetékes, kellõ felkészültséggel rendelkezõ személy, hanem maguk a rendõrök. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az így megállapított mennyiség kb. 0,12 köbméter, vagyis alig haladja meg az iratok nélkül szállítható 0,1 köbmétert, joggal merül fel az, hogy megeshet, hogy a valós mennyiség kisebb mint 0.1 köbméter, tehát indokolatlan volt a rendõri intézkedés. Határesetrõl lévén szó a rendõrök sokkal nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárjanak.
Ha a bíróság úgy értékeli, hogy ez nem elégséges ok a jegyzõkönyv megsemmisítésére, akkor rendelje el a fa pontos megmérését, e célból az félre van téve az erdészet udvarán.
Ha a mérés alapján az derül ki, hogy a valós mennyiség valamennyivel meghaladja a 0,1 köbmétert, akkor a bíróság elsõdlegesen a törvény szellemét tartsa szem elõtt, vagyis azt, hogy a cél a falopások megszüntetése. Itt nyilvánvaló módon törvényesen megvásárolt fa szállításáról van szó, tehát teljes mértékben indokolatlan ezért büntetést kiróni.
Végezetül ha a fa mért m ennyisége meg fogja haladni a 0,1 köbmétert és a bíróság ragaszkodik a törvény betûjéhez, akkor vegye figyelembe a fa értéke (max. 70 lej), illetve a kiszabott büntetés (2000) lej közötti aránytalanságot, s a büntetést változtassa figyelmeztetésre.

Innen kezdve az ügy a bíróság kezében van.

Amit azonban még nagyon fontosnak tartok leszögezni: szívbõl remélem, hogy a rendõrség békén fogja hagyni a megbírságolt gépkocsivezetõt, s nem fognak vadászni rá, hogy megmutassák hogy jár az, aki segíteni meri a Székely Nemzeti Tanácsot. A büntetõ jegyzõkönyv megsemmisítését célzó perben nyújtott segítséghez hasonlóan a Székely Nemzeti Tanács a továbbiakban is minden törvényes módon segíteni fogja, illetve gondoskodni fog arról, hogy ha atrocitások érik a hatóság részérõl, annak a híre eljusson nemzetközi szervezetekhez is.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Hozzászólás most!

A hõsök és a hõstett

Közzétéve 2015. október 25. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Vége! Most már mindenkinek nyilvánvaló lehet, hogy befellegzett! Mármint a falopásnak. A rendõrség tökéletes ura a helyzetnek, aki a legapróbb kihágást elköveti, arra is kérlelhetetlenül lecsapnak. Nem számít, hogy az erõrõl hozod a fát be a városba, avagy onnan viszed kifele, ahol egy szálkányi fa mozgásban van, ott a rend kérlelhetetlen õrei elkapnak, eljárnak, intézkednek. Reszkessenek a dohányosok ha egy doboz gyufa van a zsebükben, mert garantáltan megjárják. Köszönhetõ mindez hõs rendõreinknek, akik sasszemmel vigyáznak a vártán.
Ha pedig valakinek az a képtelen ötlete támad, hogy politikai rendezvényt szervez, s azon õrtüzet, lármafát gyújt, az vagy napra és órára kiállított szállítólevelet szerez be az erdészettõl amennyiben udvaráról tûzifát akar szállítani egy ismerõse városszéli telkére, vagy viseli a törvény szigorát: tûzifáját elkobozzák, s még jó alaposan meg is büntetik.
Ja, hogy a törvénynek még a betûjén innen elsõsorban célja és szelleme van? Hogy a cél a lopás megfékezése, nem a legálisan megvásárolt tûzifa szállításának a megakadályozása? Az hiperrealista rendõreinket teljesen hidegen hagyja. A parancs az parancs, nem vitatni, teljesíteni kell. Mert ne akarjon senki arról meggyõzni, hogy üzemanyagot nem kímélve teljesen véletlenül járt-kelt egész nap egy rendõrautó Gyergyószentmiklóson a lovaspálya környékén!
Megvallom, annak tudatában voltam, hogy Bukarestben nem fogadták kitörõ örömmel a mai székelyföldi rendezvények hírét, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen buta módon fogják kimutatni az érzelmeiket. A közmondásosan ügyes és hatékony román diplomácia ismét csõdöt mondott, Bukarest oly módon mutatta ki a foga fehérjét, hogy az Brüsszelig és Strasbourgig is el fog látszani. Tenni fogunk róla, ne legyen e téren senkinek kétsége.
S minekutána a székely összefogásnak és leleményességnek hála a tûzgyújtás sem maradt el, megfontolandó, hogy hétfõ reggel egy csokor virággal kopogjunk be a rendõrségre, hisz tegnapi cselekedetükkel nem gátolják, hanem segítik autonómia-küzdelmünket.
Végezetül álljon itt a bizonyítéka is annak, hogy miképpen jár az, aki a jövedelmezõ falopás helyett holmi autonómiázással tölti a drága idejét:
fa-jegyzokonyv
(A fát kérésemre egy ismerõsöm szállította, ezért a jegyzõkönyvet a nevére állították ki, de hogy ki õ, az a történet szempontjából lényegtelen.)

Frissítés (okt. 26.):
Ha valaki nagyon megijedt volna, az most nyugodjon meg! Közben tájékozódtam, tehát tudok pontosítani. Például fontos tudni azt, hogy 0,1 köbméter alatt nincs szükség fuvarlevélre, a fa szabadon szállítható. Márpedig esetünkben az elkobozott mennyiség a jegyzõkönyv szerint 0,12 köbméter, s ezt ráadásul nem mérte senki, a lézer-szemû szerv állapította meg, ránézésre. Megeshet tehát, hogy az egész sok hûhó semmiért. A biztonság kedvéért ma bementem az erdészetre és megkértem õket, hogy tegyék félre a fát, mert a jegyzõkönyvet meg fogjuk fellebbezni, s a perben majd bizonyítékként fog szerepelni. S hogy valami közbe ne jöjjön, fényképet is készítettem, itt van, hadd lássa mindenki:
tuzifa 003
Végezetül még egy gondolat: szerte Székelyföldön 68 településen, plusz még számos dombon és hegyen gyújtottak szombaton tüzet. Vélhetõen fából, s a fényképek alapján helyenként komoly mennyiségbõl, ennek ellenére a rendõrség sehol máshol nem szorgoskodott. Megeshet, hogy nem is a fával, hanem velem van bajuk?

Újabb frissítés (okt. 28.):
Tegnap egy rendõr csöngetett be hozzánk azzal, hogy érkezett két rendõrtiszt Csíkszeredából (azt nem mondta hogy csak ezért jöttek, de elég nyilvánvaló volt), s szeretnének velem beszélni a szombati elkobzásról, ezért arra kérnek menjek fel a rendõrségre. S hogy föltétlen vigyem magammal azt a szállítólevelet, amit szombaton felmutattam azt igazolandó, hogy a fa a saját tulajdonom. Mondom neki, hogy a rendõrök bizonyára ismerik a törvényt, tehát ha nem akarnak engem itthon felkeresni, akkor én felmegyek a rendõrségre, amennyiben kapok egy írott idézést, amibe bele van írva hogy hova, mikorra, milyen ügyben és milyen minõségben hívnak. Még egyet próbálkozott azzal, hogy ugyan már, minek húzzuk az idõt, ha visszamegy a rendõrségre, hamarosan visszaküldik az idézõvel, de ezzel nem hatott meg, így távozott. S láss csodát: azóta se jött vissza.
Utóbb tudtam meg, hogy az ügybe ártatlanul belecseppent sofõrt is (akitõl nem gyõzök elnézést kérni azért, hogy belekevertem ebbe a dologba) behívták, s arról faggatták, hogy tényleg a mi udvarunkról vittük-e a fát. Értem én hogy nekik jól jönne ha azzal tudnának megvádolni, hogy a fa lopott volt, de azért mégis csak sértés azt feltételezni, hogy nincs annyi tûzifánk, hogy abból erre a célra keveset odavigyünk.
Arról nem beszélve, hogy a történet egyre jobban kezd hasonlítani arra a szakállas viccre, amiben a medve azzal gyanúsítja meg a vadászt, hogy az nem is vadászni jár az

Kategória: Államérdek, Autonómiák, Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Legyen világos!

Közzétéve 2015. október 24. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Mi székelyek 1918 óta tudjuk, hogy Románia a be nem tartott ígéretek országa. A román hatóságok mindenkori gyakorlata az, hogy egyet ígérnek és mást tesznek. Ez jellemzi a sok éve helyben topogó közigazgatási átszervezést is. Egyrészt vannak azok a nemzetközi egyezmények amelyeket Románia ratifikált, s amelyek arra kötelezik, hogy az átszervezés során hozza létre Székelyföld közigazgatási régiót, illetve ott van magának a kormánynak a programja, amiben szó szerint az áll, hogy az ország közigazgatási átszervezése során figyelembe fogják venni az ország különbözõ részeinek hagyományait és kultúráját. Másrészt ott van az a szándék, hogy Székelyföldet beolvasszák egy nagyrégióba, ahol még a nyelvi jogaink egy részével sem élhetünk majd. Más szóval ott van az a szándék, hogy az európai elvárásokra hivatkozva, a valóban szükséges és hasznos közigazgatási átszervezés leple alatt tegyenek egy nagy lépést Székelyföld végleges felszámolása felé.
Ebben a folyamatban a legnagyobb akadály a Székely Nemzeti Tanács, amelyik nem csak megfogalmazta a székely nép jogos autonómia-igényét, hanem demokratikus eszközökkel de határozottan tesz is azok megvalósulásáért, illetve a román hatalom szándékainak a leleplezéséért.
A bukaresti kormány szándéka világos: kivár. Gyakorlatilag jegelte a régiósítást, folyamatosan elutasítja a párbeszédet és várja hogy kifulladjunk, feladjuk, lássuk be, hogy velük szemben tehetetlenek vagyunk. Hát legyen ugyanolyan világosan neki és mindenki másnak, hogy ne reménykedjen! Semmit nem tanult a történelembõl az, aki azt képzeli, hogy a székelyek egyszer majd feladják! Az autonóm Székelyföld létrejötte jogos igényünk és minden megengedhetõ eszközt be fogunk vetni a jövõben is azért, hogy azt elérjük. Ideje hát, hogy a román hatóságok fejezzék be a halogatást és vállalt kötelezettségeikkel összhangban hajtsák végre az ország közigazgatási átszervezését, létrehozva ennek során azt a Székelyföld régiót, amit ennek 153 önkormányzata közül 59 már határozatban is követelt.
Az Európa Tanács illetékeseitõl pedig joggal várjuk el, hogy ne hagyják magukat félrevezetni a román hatóságok által. Tegyék világossá számukra, hogy a vállalt kötelezettségeket maradéktalanul be kell tartani! Kövessék szigorúan figyelemmel a közigazgatási átszervezést és avatkozzanak be idõben és kellõ határozottsággal, amennyiben arra szükség lesz! Mindannyiunk közös érdeke, hogy annyi békétlenség és vérontás után egy potenciális konfliktust végre sikerüljön megelõzni, s Székelyföld ügyét békésen megoldani!

Kategória: Autonómiák, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Milyen föld?

Közzétéve 2015. október 23. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Egy éve többször is megfordultam Bukarestben, s utam mindig a Dâmbovita mellett vezet el, ahol minden egyes alkalommal szembesülök ezzel:

MD-RO

Ezt, vagy hasonló szöveget több helyen is lehet látni, hallani szerte az országban, azt is kérdezheti valaki, hogy mi ebben a furcsa. A válasz pedig igen kézenfekvõ: mindez az ország fõvárosában, sokak által látható helyen, a parlament épületének közvetlen közelében van. Az lehetetlen, hogy a hatóságok ne tudjanak róla. S mégis ott virít, érintetlenül, ki tudja mióta. Márpedig ez kicsit furcsa egy olyan állam fõvárosában, amelyik olyan nagy elõszeretettel szokott hivatkozni a határok sérthetetlen voltára. Vagy ha félretesszük az álnaivságot, akkor meg azt lehet erre mondani, hogy olyan igazán, mélységesen román. Vizet prédikáló és bort ivó.
De a téma más szemszögbõl is megközelíthetõ. Képzeljük csak el, hogy egy reggel a berliniek arra ébrednek, hogy egy tûzfalon öles betûkkel az áll, hogy Ausztria az Németország! Lehet tippelni, hogy mennyi ideig lenne ez a felirat látható.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Felemás eredmény

Közzétéve 2015. október 22. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Tegnap ítéletet hirdettek a marosvásárhelyi Táblabíróságon abban a peremben, ami két és fél éve zajlik, s amiben azt kértem, hogy állapítsák meg, hogy a megye három vezetõje (az alperesek, lásd lennebb) diszkrimináltak, amikor nem iktatták a törvényesen benyújtott vagyonbevallásomat, illetve hogy kötelezzék õket, hogy iktassák azt. Ez már a negyedik testület volt aminek az asztalára került a kérés, s minekutána eddig kettõ elutasította, egy pedig úgy határozott hogy nem illetékes, most ez a felemás ítélet született:

felemas-itelet

Vagyis a bírói tanács úgy döntött, hogy megsemmisíti a csíkszeredai ítélet lényegi részeit (miszerint nem diszkrimináltak, nem kötelesek a bevallásomat iktatni és nem kötelesek az ítéletet a sajtóban megjelentetni), s visszaküldi az egészet újratárgyalásra a Hargita megyei törvényszékre.
Egyik szemem sír, a másik meg töprengve néz, ugyanis egyrészt a helyzet annyira nyilvánvaló, hogy a kérést nem két hét halasztás után, hanem azonnal jóvá kellett volna hagyni, másrészt pedig nehéz eldönteni, hogy a bírák igazat adnának nekem (de perrendtartási okokból ezt nem tehették, s ezért küldték vissza azt újratárgyalásra Csíkszeredába), vagy pedig az egész célja az idõhúzás (s azért küldik vissza).
Talán az indoklástól majd okosabb leszek, kíváncsian várom tehát.

Kategória: igazságszolgáltatás Romániában, Megyei ügyek | Hozzászólás most!

Futószalagon

Közzétéve 2015. október 20. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Ma nagy megtiszteltetésben volt részem, beléphettem a Nép Házába, s nem is akárhova, hanem egyenesen az alkotmánybíróság cifra termeibe.

alkotmanybirosag

Hát mit mondjak, tanulságos volt. Szikár számokban elbeszélve 33 ügy volt napirenden, ezek jelentõs részében a felek nem voltak jelen, négynek – köztük az enyémnek – a tárgyalása tartott valamivel többet, kettõ kicsivel több mint 5 percet, egy tíz és a negyedik meg 15 percet. Az ülés 9,05-kor kezdõdött, s 10,30-kor a taláros bírák már ki is vonultak a terembõl. Nem nehéz kiszámolni, hogy a maradék 29 ügyre átlag kevesebb mint két perc jutott. A recept pedig ennyi: egy bíró ismerteti a per tárgyát és a feleket, megállapítja hogy ezek ugyan meg voltak idézve de hiányoznak, az ügyészség képviselõje pár mondatban kifejti, hogy a kereset elutasítását javasolja, az elnök pedig bejelenti, hogy még ma ítéletet fognak hirdetni. S megint elölrõl. Hogy a háttérben kik milyen szakmai munkát végeznek azt nem tudni, de az tény, hogy a végsõ döntést a kilenc alkotmánybíró hozza meg, ahhoz pedig meg kell ismerkedjenek az ügyek részleteivel, mérlegelniük majd szavazniuk kell. Hogy ezt meg lehet-e tenni érdemben, alaposan, 33 ügyben röpke 4-4,5 óra alatt, nos ez felvet némi kétségeket az emberben.
S hogy mondjak valamit az érettségi ügyében az oktatási törvény két cikkelyének az alkotmányosságát vitató keresetemrõl is, a bírák meghallgatták a mondanivalómat (amit a biztonság kedvéért már jó idõben részletesebben kifejtve írásban is elküldtem), majd következett az ügyész, aki igen szûkszavúan annyit mondott, hogy a kereset elutasítását javasolja, mert az egyenjogúság nem jelent egyformaságot (egalitatea nu înseamnã uniformitate – ez egy igen magvas megállapítás, dodonai bölcsesség, amibõl pont az nem derül ki, hogy miért gondolja azt, hogy nem diszkrimináció, ha egyik tanuló 6, a másik 8 vizsgát kell letegyen azért, hogy megkapja ugyanazt az érettségi diplomát). Még azt is hozzátette, hogy oktatási kérdésekben be kell tartani az oktatási törvényt, ami nyilvánvaló, épp csak nem értem miért mondta, azt ugyanis nem merem feltétezni, hogy azt akarta ezzel mondani, hogy a jelenleg érvényes eljárás azért nem alkotmányellenes, mert ezt írja elõ a törvény.
Az eredmény pedig gondolom nem lep meg senkit, egyhangú döntéssel elutasították a keresetemet. Azazhogy meg kell valljam hogy engem egy dolog azért meglepett, ráadásul kellemetlenül: az, hogy a döntés egyhangú volt, egyik bírónak sem volt más a véleménye. Hogy miért mondom ezt, az gondolom sejthetõ.
Ez után következhet a tulajdonképpeni per tárgyalása a Legfelsõ Ítélõ és Semmítõszéken, majd – borítékolható – Strasbourgban, az emberjogi bíróságon.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

A tanügyminisztérium perverz felvetése

Közzétéve 2015. október 19. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Holnap fogja tárgyalni az Alkotmánybíróság az oktatási törvénynek a különféle vizsgákra vonatkozó elõírásainak alkotmányosságát kifogásoló keresetemet (értsd: alkotmányos-e az, hogy a magyar tanulók mindig több tantárgyból kell vizsgázzanak mint a románok). Az ügyben érintett tanügyminisztérium is elküldte a bíróságnak a maga álláspontját, ezt:
Ministerul Educatiei – Pdv
A hosszú lére eresztett szöveg igazán érdekes része az utolsó két oldalon van, ebbõl most az ötödik oldal alján kezdõdõ felvetésre szeretném felhívni a figyelmet. Ott ugyanis azt mondják, hogy a magyar gyermeknek is joga van román tannyelvû iskolába járni, s ez esetben az egyes ciklusok elvégzésekor nem kell anyanyelvbõl is vizsgát tegyen. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a magyar gyermeknek szuverén joga eldönteni azt, hogy melyik diszkriminációt választja: azt, hogy számára idegen nyelven végzi az iskolát, vagy azt, hogy több tantárgyból érettségizik. Mondhatni perverz embereket fizetnek a minisztériumban az adólejeinkbõl!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Ott kell lenni

Közzétéve 2015. október 17. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Ez egyik kedvenc refrénje azoknak a hazai magyar politikusoknak, akik szemüket folyton Bukarestre szegezik. Ott kell lenni, mert csak akkor tudunk beleszólni, a pálya szélén hiába kiabálunk, s ha nem vagyunk ott (mármint a kormányban), akkor jaj nekünk, bármit megtehetnek velünk. Például idén márciusban (amikor megjelent a kormány honlapján az új közbiztonsági stratégia tervezete) ezt olvashattuk a Krónikában:
Márton Árpád úgy értékeli, rendszerint súlyosbodik a helyzet, ha az RMDSZ nincs kormányon, hogy ezeket megakadályozza. „Ez is cáfolja azt a koncepciót, hogy minél rosszabb, annál jobb, és nem kell kormányon lenni, mert úgyis minden megoldódik” – tette hozzá.
Aztán eltelt jó fél év, s megjelent a Hivatalos Közlönyben a stratégia végeges változat, amibõl – láss csodát – hiányzik az autonómia-törekvések kriminalizálása. Nyilván nem arról van szó, hogy a román politikai irányvonal radikálisan megváltozott annak hatására, hogy a hazai magyar politikai szervezetek egyhangúlag elítélték a tervezet vonatkozó részét, mindössze arról, hogy ha már így ráirányult a közfigyelem, akkor nem vállalták fel a dolgot, inkább kivették a végleges változatból. Egy dolog azonban biztos: ez idõ alatt az RMDSZ nem volt kormányon. Ezzel szemben igencsak kormányon volt akkor, amikor Románia beavatkozott az Európai Bizottság oldalán – tehát a FUEN ellen – a kisebbségi szervezet európai polgári kezdeményezése kapcsán indult perbe. Az eredmény pedig nem az lett, hogy az RMDSZ kormányon volt tehát megakadályozta, hanem az, hogy a párt elnöke lemondott a miniszterelnökségrõl.
Ezt a két esetet bátran idézze fel mindenki, akinek azt mondják, hogy fontos ott lenni, mert csak úgy lehet megakadályozni a különféle magyarellenes kormányzati visszaéléseket.

Kategória: Ez Románia, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Õfelsége a Román Nyelv

Közzétéve 2015. október 10. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Több mint három éve zajló szappanoperám újabb folytatásához érkezett: kézhez kaptam a Feddhetetlenségi Ügynökség válasziratát abban a perben, amiben azt kértem a bíróságtól, hogy állapítsa meg hogy a Diszkriminációellenes Tanács vonatkozó határozata nem a törvény betartásával született, ezért semmisítse meg azt és tárgyalja újra érdemben az Ügynökségre vonatkozó kérésemet. Ennek tárgya pedig az, hogy az Ügynökség diszkriminált, amikor megkapta a vagyonnyilatkozatomat, s annak ellenére megbüntetett, ráadásul egy nem létezõ törvénycikkely alapján (ugyanis a vonatkozó törvényben olyan elõírás nincs, amire a büntetõ jegyzõkönyvben hivatkoznak). Íme a válaszirat:
ANI-valaszirat
Románul nem tudóktól eleve elnézést kérek, de az idõm nem engedi meg, hogy az egész szöveget lefordítsam, mindössze pár megjegyzést fûzök hozzá.
Az gondolom nem lep meg senkit, hogy a dokumentumban visszatérõ motívum az, hogy Romániában az állam hivatalos nyelve a román, tehát mindenkinek kötelessége azt használni. Ennek az állításnak az elsõ fele nyilván igaz, a második pedig nyilván nem, ez csak a bukaresti hivatalnokok fejében (de ott igen mélyen) gyökerezõ meggyõzõdés.
Az se újdonság (3. oldal alja, 4. teteje), hogy sajátosan értelmezik a 215-ös törvény 76. cikkelyét, illetve hogy annak (5) bekezdésére hivatkoznak (miszerint a hivatalos iratokat kötelezõ módon románul kell elkészíteni), s gond nélkül eltekintenek attól, hogy a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó 176/2010-es törvény azt mondja, hogy ezek magán-okiratok.
A nyelvükre oly büszke s azt tûzzel-vassal védõ hivatalnokokról sokat elmond az, hogy miképpen értelmezik a negyedik oldal közepén idézett törvénycikkelyt, amelyik azt mondja, hogy: “Declaratiile de avere … se completeazã potrivit anexelor nr. 1 …” A lelkes jogász aláhúzza az anexelor nr. 1-et (ami a törvényben egy román nyelvû ûrlap), ellenben úgy tesz, mintha nem értené a potrivit szó jelentését (vagy lehet hogy nem is érti), ami azt jelenti, hogy annak megfelelõen, tehát hogy az abban rögzített adatokat kell tartalmazza a bevallás.
Ugyanannak az oldalnak az alján azt a teljesítményt is összehozzák a bukaresti jogászok, hogy a törvény elõtti egyenlõség alkotmányos elvét fejtetõre állítják, s azt a következtetést vonják le belõle, hogy aki mer élni az anyanyelve használatát biztosító törvényes jogával, az ezt az elvet sérti meg, másokat (mármint a románokat) diszkriminál.
Ez azonban még nem a csúcs, az 5 oldal második felében elõkerül az egységes és oszthatatlan nemzetállam, aminek az egységét és oszthatatlanságát veszélyeztettem amikor egy ûrlapot magyarul töltöttem ki. Ezek után ne lepõdjek meg azon, ha egyik nap nálam is megjelennek a símaszkos nindzsák, s mint az államra súlyos veszélyt jelentõt, bilincsbe vernek és fekete autójukon ismeretlen helyre szállítanak.
Aztán jön a hatodik oldal, két gyöngyszemmel (ezeket jelöltem is).
Az elsõ arról szól, hogy a törvényhozó minden tisztségviselõt vagyonnyilatkozat leadására kötelez, s ezt nyilvánvaló módon Román Nyelven kell megtenni. Mely nyelv természetesen egyedi, neve tulajdonnév, fel nem foghatom miképpen merik az iratban számtalan más helyen kis kezdõbetûkkel írni!
A másik ezzel szemben csupa kisbetûvel írt ungar-nyelvrõl szól, ami szent borzadályt vált ki az irat megfogalmazójából, aki szerint alattomos módon arra akarom kötelezni az Ügynökség összes inspektorát, hogy elsajátítsa ezt a lovak nyelvét, márpedig ez megengedhetetlen egy olyan nemzeti, szuverén, oszthatatlan jogállamban, mint Románia. Nyilván Mihaela Chiriac jogtanácsosnak nincs tudomása arról, hogy a foglalkozások hivatalos névjegyzékében létezik egy olyan is, hogy fordító.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Az én szenátorom

Közzétéve 2015. október 5. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Hargita megye északi részének szenátora a “forradalom” óta a politika magas régióiban lakozó, nagy tapasztalattal rendelkezõ, kiterjedt ismeretségi körrel bíró, az élet számtalan területén otthonosan mozgó Verestóy Attila. Számos magyar kollégájával ellentétben egy valóban komoly, megbízható ember, nem véletlenül lett nem csak tagja, de titkára is a két ház közös szakbizottságának, amelynek feladata a Román Hírszerzõ Szolgálat felügyelete.
Hogy ezt a munkát mennyire komolyan veszi, azt jól mutatja az is, hogy megválasztásától (2013 február 5) kezdve, idén június hetedikével bezárólag a bizottság minden egyes ülésén (szám szerint – még kimondani is sok – 328 darabon) részt vett. Ha esett az esõ, ha fújt a szél, ha fürdõt kellett avatni Parajdon, vagy egyéb fontos feladata volt idehaza, az soha nem akadályozta meg abban, hogy aznap Bukarestben is ott legyen a bizottság ülésén.
Ilyen körülmények között az csak természetes, hogy amikor azt tapasztaltam, hogy a bizottság nem viszonyul kellõ komolysággal a hozzá intézett petíciómhoz, akkor személyes levélben is megkerestem, eképpen:

Tisztelt uram!

A Román Hírszerzõ Szolgálat tevékenységét felügyelõ parlamenti bizottság titkáraként elvileg tudomása kell legyen a bizottsággal folytatott levelezésemrõl, ellenben élek a gyanúperrel, hogy ez mégsincs így.
A biztonság kedvéért elküldöm hát önnek csatolva a petíciómat, az arra kapott választ, illetve a viszontválaszomat. A kérésem pedig az, hogy kövesse figyelemmel, hogy az ügy kezelése során a bizottság tartsa be a vonatkozó törvényeket és szabályokat, ugyanis a válaszból arra következtetek, hogy erre alapból nem létezett semmiféle szándék.

Üdvözlettel,
Árus Zsolt

A levelet július hatodikán küldtem el, jó érzékkel, ugyanis – mint utólag megtudtam – aznap is, meg a rá következõ napon is ülésezett a szakbizottság, módja volt tehát azon melegében tájékozódni. Hogy ezt megtette-e azt nem tudom, de tény, hogy a következõ hetekben nem érkezett válasz a levelemre.
Gondolva arra, hogy valamely felelõtlen szenátusi irodista nem juttatta el hozzá azt, illetve meg arra is, hogy a nyári szünet jelentett akadályt (értsd: a bizottság munkatársai szabadságra mentek, s elvitték magukkal az iratszekrény kulcsát, így az amúgy egész nyáron dolgozó szenátor nem tudott hozzáférni a dokumentumokhoz), múlt hónap végén újraküldtem a fenti levelet, majd izgatottan vártam a választ. S várom még ma is. Az egyfajta evidencia ugyanis, hogy a parlamenti képviselõk odafigyelnek a választóikra, azokra, akiknek a parlamentbe jutásukat köszönhetik, s lehetõségeik szerint segítik azokat, ha ügyes-bajos dolgaikkal hozzájuk fordulnak. Ez néha még arra is kiterjed, hogy ismeretségi hálójukat, kapcsolataikat bevetve “elintéznek” ezt-azt, de jelen esetben mindössze arról van szó, hogy tájékoztatást kellene adjon arról, hogy mi történt egy olyan ülésen, amin õ jelen volt, s amin egy olyan személy petícióját vizsgálták ki, aki történetesen az õ választókerületében lakik.
Minden eshetõséggel számolva a 2012-es választásokkor az összes jelölt nevére tettem egy-egy pecsétet, hogy bármelyik nyer is, annak mondhassam el, hogy én rá szavaztam. Elnézve a szenátorom viszonyulását, igen valószínûnek tartom, hogy jövõben ez nem így lesz, rá nem fogok pecsételni. Pedig azt tudni lehet hogy ismét indulni fog, azt már rég bejelentette. Ilyen mentalitással azonban nem érdemel támogatást, megírni is azért írom meg ezt, hogy mások is gondolják meg jól, hogy szavaznak-e rá.

Kategória: Egy magyar nemzet van, Ez Románia, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Tempó

Közzétéve 2015. szeptember 27. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

A szeptember kilencedikei ülésén a román kormány 25 határozat-tervezetet vitatott meg és fogadott el. Elvileg – eltekintve a ritka kivételektõl – egy jogszabály akkor lép érvénybe, amikor megjelenik a Hivatalos Közlönyben. A mai világban, amikor a nyomdászok nem kézzel rakosgatják egymás mellé az ólombetûket, egy szöveget kinyomtatni másodpercek kérdése, de még akkor sem telhet többe mint pár órába, ha netán a kormányülésen módosítják a tervezetet, ami feltételez némi adminisztratív munkát. Ilyen körülmények között minimum furcsa az, hogy 18 nappal ama kormányülés után még mindig van két olyan határozat, ami nem jelent meg a közlönyben. Ez minden, csak nem ördögi tempó.
S hogy miért követem ilyen nagy figyelemmel ezt a folyamatot? Mert ama hó eleji ülésen a kormány elfogadta azt a közbiztonsági stratégiát, aminek a tervezetét még tavasszal tették közzé, nem kis – és jogos – felháborodást váltva ki a székelyekbõl, nyilvános tiltakozás megfogalmazására késztetve a Székely Nemzeti Tanácsot. Jogos a kérdés, hogy vajon sikerült-e jobb belátásra téríteni a kormányt, vagy kitartanak az eredeti tervezet mellett, ami közbiztonsági kockázatnak nevezi az autonómia-küzdelmet.

Kategória: Államérdek, Autonómiák, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

S még egy

Közzétéve 2015. szeptember 22. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Múlt héten adtam egy példát arra, hogy a kormány miképpen tesz eleget a közérdekû információkra vonatkozó törvény elõírásainak, következzen most egy szemléletes példa a Legfelsõbb Ügyészségnél uralkodó állapotokra.
Amint már írtam róla, május végén panaszt tettem eme intézménynél holmi névtelen levelek ügyében, majd miután ugyanazon témában kaptam egy sejtelmes választ a Román Hírszerzõ Szolgálattól, július kilencedikén küldtem nekik egy kiegészítést, amiben tájékoztattam õket a fejleményekrõl. Aztán telt múlt az idõ, anélkül hogy hírt kaptam volna az ügyészségrõl, míg kerek négy hónappal a panasz postázása után levelet hozott a postás Bukarestbõl:

legfeso-ugyesseg-ertesito

Ennek keltezése szeptember 16. (ma 22. van, de messze van Bukarest, lássuk be), s arról tájékoztatnak benne, hogy a július 15-én kelt petíciómat továbbították a Kolozsvári Törvényszék mellett mûködõ Katonai Ügyészségre, mert az illetékes, s majd onnan fogok értesítést kapni a megoldás módjáról.
Elsõ dolog ami feltûnik: azt mondja a vonatkozó jogszabály, hogy ha valaki egy petíciót rossz helyre küld el, akkor a címzett köteles 5 napon belül továbbítani azt a megfelelõ helyre, ahol 30 napon belül kell a témát kivizsgálják és választ küldjenek a panaszosnak. Itt meg azt látjuk, hogy a derék fõügyész (a neve talány) arról tájékoztat 63 nap után, hogy õk továbbították azt, ami szerintük egy petíció.
Rögtön ez után azon kezdtem gondolkozni, hogy miféle petíciót intéztem én az ügyészséghez? Jó ideig hiába törtem a fejem, s az sem segített, hogy átnéztem az összes hivatalos levelet amit a második félévben írtam. Végül kizárásos alapon jutottam arra a konklúzióra, hogy amit petíciónak neveznek, az nem más, mint büntetõ panaszhoz júliusban elküldött kiegészítés.
Összegezve: a négy hónapja postázott panaszomra máig semmi választ nem kaptam, ezzel szemben érkezett egy értesítés a rá jó hat hétre elküldött kiegészítés kapcsán (amit az ügyészség petíciónak nevez), amibõl mindössze annyit tudok meg, hogy az ügyet – talán – a kolozsvári katonai ügyészség vizsgálja. Vajon még meddig?

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Errõl beszélek

Közzétéve 2015. szeptember 18. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Két nap telt el azóta, hogy a hazai intézmények mûködésérõl írtam itt, s máris tudok szolgálni egy szemléletes példával.
Történt ugyanis, hogy a kormány honlapján megjelent egy közlemény, amiben arról tájékoztatták az érdeklõdõket, hogy milyen témák szerepelnek a szeptember kilencedikei kormányülés napirendjén. S mivel ezek között szerepelt a közbiztonsági stratégia elfogadása is (aminek a tervezete ellen joggal fogalmazódtak meg kritikák), keresztül-kasul bogarásztam a honlapjukat, keresgéltem az elfogadott stratégiát. Egy idõ után aztán feladtam, s írtam nekik egy levelet, amiben megkérdeztem, hogy végül elfogadták-e a stratégiát, s ha igen, akkor hol lehet megtalálni az elfogadott változatot.
Pár nap múlva válasz is érkezett, amiben tájékoztattak arról, hogy egy határozattal (a számát nem tartották fontosnak közölni) elfogadták, s megtekinthetõ itt.
Nézem, s hát látom, hogy a megadott helyen a tavasszal közzétett tervezet szerepel. Ez még nem volna a világvége, hisz lehet hogy változtatás nélkül fogadták el, de az ember elvárná, hogy ha ez is a helyzet, a dokumentum kerüljön át a tervezetek közül az elfogadott stratégiák közé, mert van ezeknek külön menüpontja. De biztos ami biztos alapon visszakérdeztem, hogy ezek szerint változtatás nélkül fogadták el? S ha már írtam, még két kérést is megfogalmaztam: adják meg a határozat számát, amivel ezt a stratégiát elfogadták, illetve annak a kormányhatározatnak a számát, amivel a kormány honlapján található kisebbségi stratégiát annak idején elfogadták. Erre a levélre érkezett a következõ válasz:
kormany-valasz-szept-17
Ebben arról tájékoztatnak, hogy a memóriumomat átküldték a Hivatalos Közlönynek, illetve az Interetnikai Kapcsolatok Osztályának, hogy azok hozzák meg a szükséges intézkedéseket. A megkeresett hivatalok a törvényes határidõn belül tájékoztatni fognak a meghozott határozatokról.
Tehát: megkérdeztem a kormánytól azt, hogy az ülésükön változtattak-e egy megszavazásra elõterjesztett dokumentumon, illetve megkérdeztem két kormányhatározat számát. Ki más tudna ezekre a kérdésekre válaszolni, mint maga a kormány, aminek a tevékenységére vonatkoznak a kérdések. Erre onnan továbbküldik a kormány egyik hivatalához (amiben még pislákol valami ráció, mert három kérdésbõl egyiknek köze van ama hivatal tevékenységéhez), illetve – s itt már megáll az ész – a Hivatalos Közlönyhöz. Erõsen kíváncsi vagyok, hogy a három kérdés közül melyikre fog választ adni eme intézmény, de nem lepõdnék meg ha a válaszuk annyi lenne, hogy nem illetékesek és nem tudnak egyikre sem választ adni.
S ezt a munkát emberek végzik, akik havonta fizetést kapnak a mi adóinkból, a munkaidejükben pedig azzal vannak elfoglalva, hogy az állampolgárokat szívatják.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Védve vagyunk!

Közzétéve 2015. szeptember 17. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

A nép ügyvédje az a közméltóság, aki arra hivatott, hogy a védtelen állampolgárt megóvja a hivatalok packázásaitól. Egy olyan országban mint Románia, a szerepe igen fontos, azt talán nem kell hosszan magyarázzam, hogy miért.
No de azon túlmenõen van még egy fontos szerepe: valahányszor az alkotmánybíróság egy alkotmányossági kifogást tárgyal, kötelezõ módon ki kell kérje a nép ügyvédjének a véleményét is. Ez történt most is, amikor az érettségi kapcsán indított peremben felvetettem, hogy alkotmányellenesek az oktatási törvény azon elõírásai, amelyek a magyar tanulók számára plusz vizsgákat írnak elõ. A nép ügyvédje pedig véleményt mondott, sõt írt, itt van:
a-nep-ugyvedje-az-alkotmanyossagrol
S minõ meglepetés, a véleménye egyezik az ügyben eddig megnyilvánult összes állami intézmény véleményéve: szó nincs diszkriminációról, a magyar gyermek érettségije az egészen más dolog mint a román gyermeké, a kettõt még bár összehasonlítani sem lehet, tehát értelmetlenség arról beszélni, hogy a plusz két vizsga diszkrimináció lenne. Még bár az indoklása sem újdonság, azt ismételi meg ami a minisztérium álláspontja volt: a magyar gyermeknek joga van anyanyelvén tanulni elemiben, általános iskolában és gimnáziumban, a törvény elõírásainak megfelelõen. Azt meg esetében is hiába feszegetnénk, hogy ennek mi köze az érettségi vizsgák számához, hacsak azt nem akarja sugallni, hogy az oktatási törvényt emberfeletti erõk alkották, azokon halandó változtatni nem tud.
Ami azonban ebben a dokumentumban döbbenetes, az a második oldalon található eme kijelentés: A 2014 november 24-én kelt 3192-es számú ítéletében a Bukaresti Táblabíróság azt a véleményét fejezte ki, hogy az alkotmányossági kifogás megalapozatlan. Victor Ciorbea jogász ember, évek óta tölti be a mostani tisztségét is. Márpedig egy jogásznak tudnia kell, hogy egyedül az Alkotmánybíróság illetékes eldönteni, hogy egy törvényes elõírás alkotmányos-e. Véleménye lehet másnak is, de az nem oszt és nem szoroz, tehát arra hivatkozni, hogy a bírónak mi volt a véleménye, az egyáltalán nem releváns. Arról nem is beszélve, hogy a bíró dolga nem az, hogy véleményezze egy törvénycikkely alkotmányosságát, hanem az, hogy a törvényeket alkalmazza. De ez már azt a bírót minõsíti, aki valóban leírta az ítéletben, hogy véleménye szerint az általam kritizált törvénycikkelyek alkotmányosak.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!