Árus Zsolt

Nyílt levél Gyergyószentmiklós képviselõtestületének

Közzétéve 2015. december 10. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Idén nyáron több tíz társammal együtt beadvánnyal fordultunk önökhöz, azt kérve, hogy az alább bõvebben is kifejtett okok miatt bontsák fel a testvérvárosi szerzõdést Budapest V. Kerületével. Azóta válaszadás törvényes határidejének már többszöröse is eltelt, ellenben megkeresésünkre se válasz nem érkezett, se az abban megfogalmazott (megvallom drasztikusnak tûnõ, de jól meggondolt, indokolt) kérésnek nem tettek eleget.

Ezek után kénytelen vagyok immár nyilvánosan önökhöz fordulni magyarázatért, illetve ha nincs meggyõzõ érvük a szerzõdés érvényben tartása mellett, akkor azzal az ismételt és nyomatékos kéréssel, hogy haladéktalanul bontsák azt fel.
Egy olyan “testvérrõl” beszélünk, amelyikkel együtt képzelte el a város egykor a Gyilkostó felvirágoztatását, e célból közös céget is hoztak létre, de ez a cég se az elképzelt célt nem valósította meg, de még bár anyagi hasznot sem hozott egyik önkormányzatnak sem. Ennek ellenére amikor városunk polgármestere a cég átvilágítását, illetve vezetõjének a leváltását kezdeményezte, akkor a “testvér” önkormányzat – semmibe véve az V. Kerület érdekeit is – a cégvezetõ oldalára állt és tétlenül nézte, hogy ez akadályozza az átvilágítást. S ha ez nem lett volna elég, késõbb beleegyezését adta ahhoz, hogy az illetõ a cég nevében városunk polgármestere ellen forduljon, s maga is olyan dicstelen szerepet vállalt a lejáratásában és ellehetetlenítésében, amit ép eszû ember lidérces álmában sem tud elképzelni: magyarországi önkormányzatként a sovén román hatóságoknak nyújtott segédkezet egy székelyföldi testvérváros polgármestere elleni elvtelen és tisztességtelen harcában. El lehet olvasni szörnyülködés nélkül ezt a mondatot, ami e meztelen igazságot rögzíti? Hisz miképpen lehet értékelni azt, hogy a “testvérváros” felhatalmazott képviselõje oldalakon keresztül szórja a válogatott rágalmakat Mezei Jánosra, olyan alapon, hogy “úgy hallottam”? S hát azt, hogy anyagi követeléseket fogalmaz meg azzal az emberrel szemben, aki egyedül képviselve mindkét város érdekeit megpróbált tenni azért, hogy vége legyen a közös cég ellenõrizetlen rablógazdálkodásának? Ez testvérváros?! Döntse el ki-ki maga.

Az pedig ne tévesszen meg senkit, hogy egy ideje eljátsszák hogy tévedésben éltek de most már értik a helyzetet és partnerei Gyergyószentmiklósnak a helyzet rendezésben. Ezek csak szavak, de mit mutatnak a tettek? Ugyan megszavazták a közgyûlésben a cég ügyvezetõjének a leváltását, de újabb és újabb “apró” adminisztratív hibáik miatt a határozatot máig sem lehetett gyakorlatba ültetni, ezért a Monturistot a mai napig is a feljelentõ Virág Zsolt vezeti. S mindeközben a vádakat és az anyagi követeléseket máig nem vonták vissza!

Hogy mik az indokaik, azt csak õk tudják, ráadásul az eredmény szempontjából ez szinte mindegy. Lassan egy éve áll fenn ez az állapot, amit egészséges önbecsülésû ember egy hétig se néz tétlenül. S miért lenne alábbvaló egy város becsülete egy emberénél? Miért gondolják önök azt, hogy joguk van tétlenül szemlélni azt, amit a városunk ellen ez a “testvér” elkövet? Nem utolsósorban: ilyen elõzmények után jövõ tavasszal ismét a bizalmunkat akarják kérni, hogy bízzuk továbbra is önökre a város vezetését? Már így is felfoghatatlanul sokat késlekedtek, ideje volna végre tudatosítaniuk, hogy mi is a feladata annak, aki egy város vezetését vállalta fel. A minimum az, hogy nem tûri a város becsületének a sárba tiprását.

Gyergyószentmiklós, 2015.XII.10.

Árus Zsolt

Kategória: egy kisváros nagy gondjai | Hozzászólás most!

A Gyergyószéki Székely Tanács közleménye

Közzétéve 2015. december 4. péntek | Szerző: Árus Zsolt

A román hatóságok veszélyeztetik az ország békéjét

Immár harmadik napja az foglalja le a hazai közvéleményt, hogy az ország nemzeti ünnepén a hatóságok bejelentették, hogy megakadályoztak egy terrorcselekményt és elõzetes letartóztatásba helyezték annak kitervelõjét. A vád szerint az illetõ a kereskedelemben kapható petárdákból akart házilag bombát elõállítani, majd azt Kézdivásárhely fõterén felrobbantani.
Tekintettel arra, hogy a valóságban mindez egy nappal korábban történt, joggal merül fel a gyanú, hogy egy valós veszély elhárítása helyett egy hatósági manipulációval van dolgunk, ellenben bármi is az igazság, néhány dolgot fontos leszögezni.
Logikusan két lehetõség van, s érdemes mindkettõt megvizsgálni.
Egyik lehetõség az, hogy a letartóztatott személy valóban robbantásra készült. Ez esetben mindenképp figyelembe kell venni azt, hogy annak ellenére hogy Románia tagja lett az Európa Tanácsnak és az Európai Uniónak, ratifikált számos nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumot, immár évek óta az tapasztalható, hogy a hatóságok aktív hozzájárulásával egyre erõsödik az országban a kisebbségellenes hangulat. Üldözik a székely jelképeket és a magyar feliratokat, meglévõ jogokat vonnak vissza, biztonsági kockázatnak nyilvánítják a székelyek autonómia-küzdelmét, s a titkosszolgálatok pedig nyíltan szerepet vállalnak az autonómia kivívásának a megakadályozásában. A Székely Nemzeti Tanács újra és újra felhívta a hazai és nemzetközi döntéshozók figyelmét ezek veszélyére, ellenben jelzései, a párbeszédre való felhívásaival együtt süket fülekre találtak. Amennyiben a kézdivásárhelyi fiatalember valóban robbantásra készült, annak az okát a hazai hatóságok hozzáállásában, illetve a nemzetközi szervezetek elnézõ magatartásában is kell keresni. Ha Románia betartaná a vállalt kötelezettségeit, akkor ilyen fejleményre nyilvánvalóan nem kerülne sor. Az erõszak minden formája elítélendõ, de ki kell mondani, hogy ebben az esetben az erõszakot kiprovokáló hatóságok felelõssége igen nagy, s ha a hozzáállásukon nem változtatnak, akkor joggal lehet a helyzet romlására számítani.
A másik lehetõség az, hogy a vád hamis, hatósági provokációval van dolgunk. Ez legalább olyan súlyos, ugyanis különösen a jelenlegi európai helyzetben a tûzzel játszani igen veszélyes. Túlzás nélkül állítható, hogy ez a lehetõség teljesen reális, ugyanis mind a hatósági tájékoztatás, mind a politikusok és véleményformálók megnyilvánulásai messze túlmutatnak a konkrét eseten, a magyarokat és székelyeket kollektíve bélyegzik meg, illetve jogos igényeiket kriminalizálják. Szimptomatikus az, hogy a sajtó nyilvánossága elõtt egy vezetõ politikus, volt miniszter jelenti ki azt, hogy ez azért történhetett meg, mert a hatóságok túlságosan toleránsak voltak a kisebbségekkel szemben. Ez nyílt felhívás a kollektív büntetésre, felelõtlen és veszélyes.
Összegezve elmondható, hogy bármelyik eset áll fenn, az kétségtelen, hogy a román hatóságok rossz úton járnak, folyamatosan szítják az etnikumközi feszültséget, márpedig annak jó vége nem lehet. Ezen a hozzáálláson haladéktalanul változtatniuk kell, s el kell kezdeniük a székely nép legitim vezetõivel folytatott párbeszéd útján a helyzet békés, a nemzetközi dokumentumoknak megfelelõ rendezését.
Nagy felelõsség hárul ugyanakkor a nemzetközi szervezetekre is. Ideje belátniuk, hogy be nem avatkozásukkal bátorítják a jogsértõ román hatóságokat, ez pedig senki által nem kívánt következményekkel jár. Arra kérjük tehát õket, hogy vállaljanak aktív szerepet Székelyföld ügyének a rendezésében, betöltve így hivatásukat. Ennek során jogos elvárás az, hogy kövessék kiemelt figyelemmel a letartóztatott fiatalember ügyét, s gondoskodjanak arról, hogy az eljárás visszaélésektõl és túlkapásoktól mentes legyen.

Gyergyószentmiklós, 2015.XII.3.

A Gyergyószéki Székely Tanács

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Székely furfang

Közzétéve 2015. december 3. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

A Csíkkozmási községháza felirata miatti per kapcsán a Kossuth rádiónak ezt nyilatkozta Borboly Csaba, az Elnök: “Én azt tudom mondani mindazoknak a polgármestereknek, intézményvezetõknek akik hasonló helyzetben vannak és kötekednek, kutakodnak, próbálják elvitatni, hogy székely furfanggal túl kell járjunk a kötekedõk eszén.” Gondolkoztam rajta, hogy ezt vajon miképpen kell érteni, de tegnap Csíkszeredában járva végre megértettem. Az Elnök Úr ráadásul szép példáját adta annak, hogy miképpen kell érteni azt, amikor János bácsi azt mondja a kíváncsiskodó riporternek, hogy õ mindenhez IS ért. Ugyanis nem kis erõfeszítés árán arra tett kísérletet, hogy ne csak a kötekedõk eszén járjon túl, hanem még a népén is.
A kötekedõk eszén úgy járt túl, hogy levetette a megyeházáról a székely zászlót. Ezt követõen gondolom az arcukba nevetett, hogy volt s nincs zászló, most nincs mibe belekössenek!
De mint mondám ezzel nem érte be, megpróbálkozott túljárni a nép eszén is, tehát a levett zászló helyett kitette az EU zászlaját. Az is kék, s ha a szél nem fúj s az emberek nem figyelnek nagyon, észre se veszik, hogy már nem a székely zászló van fent az épületen.
Hogy a kötekedõk miképpen reagáltak a nagy furfangra azt nem tudni, de azt igen, hogy hála a Fennvalónak a másik furfang nem vált be. Valaki csak észrevette a zászlócserét, s feltette a kellemetlen kérdést: Elnök Úr, hova lett a zászlónk? Reménykedjünk, hogy a válasz a törvényes tíz napon belül megszületik. Egyelõre ott tartunk, hogy megyeszerte hallható a nagy recsegés-ropogás.

Kategória: Ez Románia, Megyei ügyek, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Féltsük magunktól?

Közzétéve 2015. december 2. szerda | Szerző: Árus Zsolt

A történet úgy kezdõdött, hogy a városi képviselõtestület pár éve létrehozott egy céget, azzal a céllal, hogy helyi közszolgáltatások elvégzését bízza rá. Késõbb ez a feladat-átruházás meg is történt, ellenben az arra vonatkozó határozatot a prefektus bíróságon támadta meg, s az neki adott igazat. Már itt enyhén szürreális a történet, mert az indoklás az, hogy akkor lehet versenytárgyalás nélkül rábízni egy saját cégre egy közszolgáltatás elvégzését, ha ez a ráruházás a cég létrehozásakor meg is történik. Más szóval ha az önkormányzat létrehoz egy céget és ráruház egy feladatot, akkor az rendben van. Ha azonban a céget létrehozza egyik ülésén, majd a feladatot a következõn ruházza rá, akkor az nem törvényes. Ép ésszel megáldott ember számára eleve felvetõdik a kérdés, hogy mi a ráció ebben a szabályozásban (nyilván semmi), s ugyanakkor az is egyértelmû, hogy amit a szentmiklósi önkormányzat tett az a törvény szigorúan vett betûjével nem egyezik, de a szellemével tökéletesen összhangban van. Egy olyan cégre bízták a kertészet és a mellékgazdaság munkáját, ami 100% a város tulajdona, ezzel a céllal hozták létre és a létrehozástól a ráruházásig semmiféle más tevékenysége nem volt. Ennek ellenére a prefektus meglelte a kákán ezt a csomót, s az “igazságszolgáltatás” igazat adott neki, érvénytelenítette a feladatok átruházásáról szóló határozatot. Attól a pillanattól a Vitalissima nem végezheti a rá bízott munkákat, az önkormányzat pedig köteles volt visszavenni saját használatba a munkavégzéshez átadott eszközöket.
Mindez még nem világvége, mert ideiglenes jelleggel, a közbeszerzési eljárás megszervezéséig a munkát rá lehetett volna bízni a cégre, s ehhez a gépeket is vissza lehetett volna adni neki. Aztán jó esetben a közbeszerzést is a Vitalissima nyeri, s azzal minden visszakerül a rendes kerékvágásba.
Igen ám, de itt belép a képbe a város tulipános önkormányzati frakciója! Az még hagyján, hogy farizeusok módjára sajnálkoznak és mutogatnak (mert õk megmondták, de nem hallgattak rájuk), azt még túl lehetne élni. Ennél azonban tovább mennek, s nagy hangon kijelentik, hogy legyen elég a közszolgáltatások magánkézbe átjátszásából, õk a város érdekeit nézik, s nem fognak megszavazni semmiféle közbeszerzést meg bérbeadást! A Vitalissimától visszavett feladatokat azelõtt is a polgármesteri hivatal mellékgazdasága oldotta meg, oldja meg az ezután is. És nem és nem és nem, ebbõl ki nem térnek. Ennek következtében itt van december, s az utak hótalanítására nincs szerzõdés megkötve. Ha meg nincs szerzõdés, akkor nincs hótalanítás sem, mert ingyen, ajándékba azt senki nem fogja végezni.
Hogy a helyzet abszurd volta értehetõ legyen, mindössze két dolgot kell tudni:
1. Bizonyítandó azt, hogy Romániában mennyire nincs helyi autonómia, a kormány megszabott minden település számára egy maximális közalkalmazotti létszámot. Annál több személyt nem szabad alkalmazni a helyi közintézményekhez. S mivel úgy nézett ki, hogy a fûtésszolgáltatást a város vissza kell vegye, ezért a képviselõtestület (benne a kiadást annak idején nagyon ellenzõ tulipánosokkal) úgy alakította a városháza tisztségjegyzékét, hogy szükség esetén tudják átvenni a szükséges embereket az E-Startól. Ezzel a létszámkeret betelt, nincs mód visszavenni a mellékgazdaság volt alkalmazottait, akik most a Vitalissimánál vannak. Következésképpen a Vitalissimának átadott szolgáltatásokat (ideértve a hótalanítást is) felvállalhatja a városháza, a kérdés csak az, hogy a jogtanácsos, a kapus vagy a titkárnõ fog felülni hajnalban a traktorra, ha éjjel havazott.
2. Régebb a városháza egyik részlege, a mellékgazdaság végezte ezeket a munkákat. Aztán átadták azokat a város 100%-os tulajdonában levõ cégnek. Ugyanannak lehetne most visszaadni, ha nem ültek volna a tulipántosok farhámba. Ilyen körülmények között csak azt kellene megmagyarázzák, hogy ezt miért ellenzik, mitõl lenne ez magánosítás, a szolgáltatás elkótyavetyélése meg amiket még összehordanak? Olyan ez mint amikor az ember átvenné a szerszámot egyik kezébõl a másikba, de aztán meggondolná magát, s gyanakodva nézne a másik kezére, mert az ellenség, rosszat akar. Tipikus tudathasadás lenne már ez is, de ráadásul itt ennél is többrõl van szó:
– A városnak vannak eszközei, amik garázsban, raktárban rozsdáznak, mert nincs aki használja õket.
– A városnak van egy cége, amelyik eszközök hiányában nem tud dolgozni.
– A városnak vannak alkalmazottai, akik a mellékgazdaságtól átkerültek a Vitalissimához. Ott dolgoztak és fizetést kaptak, itt nem dolgoznak és nem kapnak fizetést.
– Végül a városnak vannak útjai, amelyekrõl el kell majd takarítani a havat, de ez nem fog megtörténni, mert a város alkalmazottainak tilos a város eszközeivel dolgozni.
Történik mindez csak azért, mert a tulipános helyi képviselõk keményen tartják pozícióikat, éjt nappá téve õrködnek a város érdekei felett. Minimum egy tapsot megérdemelnek, nemde?

Kategória: egy kisváros nagy gondjai, Ez Románia, megáll az ész!, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Szalagbûnözés

Közzétéve 2015. november 28. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Nem, nem sorozatgyilkosságról lesz itt szó, hanem a román igazságszolgáltatás újabb találmányáról. A himnuszbûnözés után ugyanis feltalálták a nemzeti színû szalaggal elkövetett bûncselekményt. Errõl itt értesülhettünk.
Az ítélet ugyan nem jogerõs, de mindenképp figyelemre méltó, már csak azért is, mert a korábbi években több eljárás indult Wass Albert kapcsán, de azok mind azzal zárultak hogy ejtették a vádat, mert az írót nem emberiesség elleni bûncselekmény miatt ítélte el annak idején a népbíróság. Most ellenben – jól példázva azt, hogy Románia egész pályás letámadást indított a magyarok ellen -, került egy bíró aki ezt figyelmen kívül hagyta, s jól odasózott azért, mert az “elkövetõ” Wass Albert szobrot mert felállítani.
Itt azonban nem állt meg, a lendület tovább vitte, olyan területre, amire talán nem kellett volna, s amit esetleg még bánni fog s nem csak õ: elrendelte a “bûncselekmény” kapcsán lefoglalt tárgyak elkobzását. Ezek: Wass Albert mellszobra, az író nevét tartalmazó tábla és három darab piros-fehér-zöld szalag. Tegyük fel, hogy Wass Albert háborús bûnös volt, tehát a szobrát meg a nevét közszemlére tenni valóban büntetendõ. De mi a helyzet a nemzeti színû szalagokkal? Netán visszatértek azok az idõk, amikor a kertészek nem mertek piros és fehér virágokat egymás mellé ültetni, mert azzal a szabadságukat kockáztatták?
Más szemszögbõl nézve: Románia és Magyarország évekkel ezelõtt a barátságról és jószomszédságról szóló szerzõdést kötött egymással. Vajon mit kockáztat az, aki egy nem baráti ország színeit hordozó szalagot merészel közszemlére tenni? Azt ott helyben fõbelövik?

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész!, Politika | Hozzászólás most!

Miért lenne más?

Közzétéve 2015. november 27. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Az ember azt hinné, hogy más a szellemi színvonal egy megyeszékhelyen mûködõ ítélõtáblánál, mint egy kisvárosi bíróságon. Aztán mikor elkezd személyes tapasztalatokat gyûjteni, elõbb-utóbb levonja azt a következtetést, hogy ez bizony nem igaz. Lehet ugyan hogy vannak felkészültebb, értelmesebb bírók egy táblabíróságon, de a perek tárgyát igazi vízválasztó módjára kell számításba venni: ha az netán kisebbségi jog, akkor arra az ügyre lehet vetni a keresztet, zsigerbõl ítélkezik a kisvárosi kezdõ bíró és a Bukaresti Ítélõtábla nagy tapasztalattal rendelkezõ bírája.
Innen már csak egy lépés belátni azt, hogy az Alkotmánybíróság is csak egy bíróság, ahol az asztal mögött ráadásul politikai alapon kinevezett személyek foglalnak helyet, márpedig a politikai osztályról bõséges információkkal rendelkezhet bárki. Alkotmánybíró pedig nem abból a politikusból lesz aki tudásával, képességeivel, erkölcsi tartásával vagy hasonlókkal kitûnik a többi közül, hanem az, akit a többi megválaszt.
Ezek után nem is tudom miért lepett meg (no azért olyan nagyon nem) az érettségis perben hozott alkotmánybírósági ítélet, amit ma este volt alkalmam végigolvasni. A lényeget ugyanis (hogy elutasították a keresetemet) már rég tudtam, csak az indoklás volt kérdéses. Annak szellemi színvonaláról bárki képet alkothat, aki veszi a fáradságot és végigolvassa:

Decizie-CCR

Megijedni nem kell tõle, mert elsõ látásra hosszúnak tûnik, de ennek két igen fontos oka az, hogy dupla sorközzel van írva, illetve hogy több mint 4 oldal belõle idézet a tanügyi törvénybõl. Más szóval ha kihagynánk az idézetet és normál sorközre váltanánk, akkor kevesebb mint 4 oldal maradna, s abból is felet tesz ki a (mondjuk ki) tiszteletre nem méltó társaság névsora.
A szöveg koherenciája ugyan távol áll attól, amit egy átlagos képességû érettségizõtõl el lehet várni (hogy stílszerûen fejezzem ki magam), de azt akár komoly szellemi teljesítményként is lehet értékelni, hogy olyan ítéletet voltak képesek kiadni, amiben az érettségit alkotó vizsgák száma kizárólag a panaszban leírásában lelhetõ fel, késõbb még bár egyszer sem! Mintha nem az lenne a panasz tárgya. Ezzel szemben az ítélet – hasonlóan a parlament meg a Tanügyminisztérium álláspontjához – hosszan ecseteli azt, hogy mennyire jó Romániában magyarnak lenni, mert az alkotmány meg a törvények elhalmoznak minket jogokkal.
Ha pedig valaki felróná nekem, hogy miért is vártam volna el más ítéletet, amikor abban már az elsõ oldalon (a 3. pontban) írva vagyon, hogy én is azt kértem hogy utasítsák el a kérésemet, akkor annyit hadd mondjak el a történelmi hûség kedvéért, hogy ez nem igaz, én annak elfogadását kértem. Az ellenben sokat (szinte mindent) elmond a dokumentumot aláíró elnökrõl, hogy ezt szemrebbenés nélkül aláírta. Gondolom az történt vele is mint anno egyik polgármesterünkkel, aki aláírta anélkül hogy elolvasta volna.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Hozzászólás most!

Szerecsenmosdatás

Közzétéve 2015. november 27. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Tegnap ismét Bukarestben volt tárgyalásom, s ismét egy olyan ügyben, ami a román igazságszolgáltatás valóságos állatorvosi lova.
A történet röviden az, hogy még márciusban petíciót intéztem a Korrupcióellenes Ügyészség fõügyészéhez, arra nem kaptam semmi választ, amikor ezért reklamáltam akkor átküldték a petíciómat a marosvásárhelyi alegységnek, ahonnan meg azt válaszolták, hogy kivizsgálták, de minden rendben van. Nem lévén elégedett a válasszal panaszt tettem a Jogi Felügyeletnél, aminek a szerepe az, hogy kivizsgálja a bírók és ügyészek fegyelmi vétségeit. Õk kivizsgálták a panaszomat, s megállapították, hogy megalapozatlan. Ezért voltam kénytelen bírósághoz fordulni azzal a kéréssel, hogy az kötelezze õket új, a törvények betartásával elvégzett kivizsgálás lefolytatására és újabb álláspont megfogalmazására. A bíróság még tegnap ítéletet is hirdetett, elutasította a keresetemet.
Holott:
A törvényeket mindenki be kell tartsa, fõleg azok akik az igazságszolgáltatásban dolgoznak, s ezek közül is kiemelten azok, akik vezetõ tisztségeket töltenek be. Ez gondolom mindenkinek világos. S akkor nézzük a Jogi Felügyelet álláspontját. Az egyszerûség kedvéért egymásra tettem az elsõ oldal alját és a másodikat, s úgy szkenneltem be õket, hogy legyen meg minden egy helyen:

a-fougyesz-nem-vetett

A petíciók kezelésére vonatkozó jogszabály a 27/2002-es Kormányrendelet. Annak nyolcadik cikkelye kimondja, hogy minden hatóság köteles a petíció iktatásától számított 30 napon belül válaszolni arra. Nézzük csak a feketével aláhúzott három dátumot: március 13, április 24, május 26. A harminc nap április 12-én járt le.
A kormányrendelet 11. cikkelye azt mondja ki, hogy egy petíció megoldását tilos a bepanaszoltra bízni. Az én panaszom az ügyészség marosvásárhelyi alegységére vonatkozott. S tessék nézni a ceruzával duplán aláhúzott részt: hova küldték el azt megoldás végett?
Végül a 15. cikkelyben az áll, hogy fegyelmi vétséget követ el az, aki megsérti a rendelet elõírásait. Amint magának a Jogi Felügyeletnek a dokumentuma leírja, a fõügyész két pontban is megsértette azokat. Ezek után nézzük a pirossal aláhúzott részt: megállapítjuk, hogy nincs fegyelmi vétség elkövetésére utaló jel. Nem szeretnék kockázatos találgatásokba bocsátkozni, ezért csak a tényt állapítom meg: az ügyben eljáró felügyelõ lehazudta a csillagokat az égrõl.
De ez még nem volna világvége, mert adott a jogorvoslat lehetõsége. Az ember elmegy a törvényszékre, s illedelmesen kéri, hogy a bíró állapítsa meg, hogy a felügyelõ nem a törvényes elõírások szerint végezte a dolgát, érvénytelenítse a nyilvánvalóan hazug dokumentumot és kötelezze a Jogi Felügyeletet új eljárás lefolytatására, s annak végén egy a törvény betûjének és szellemének megfelelõ álláspont rögzítésére. Ehhez csak ki kell fizetni 50 lej bélyegilletéket, megírni egy keresetet, majd egy választ a válasziratra, elvonatozni éjnek idején Bukarestbe, szakadó esõben elmenni az Ítélõtábláig, s ott fenntartani a kérést, ha netán a másik fél képviselõje megjelenne (általában nem fárasztják magukat ilyesmivel) s megpróbálná a bírót meggyõzni a maguk igazáról. Innen kezdve a dolgok olajozottan, villámgyorsan mennek, már útban hazafele a vonaton lehet olvasni az ítéletet: a kereset megalapozatlanként elutasítva. (Ha valakit érdekel, nézheti itt: portal.just.ro, iratcsomó-szám: 5544/2/2015.)
De feladni nem szabad, jöhet a fellebbezés, 100 lej bélyegilleték, újabb út(ak) Bukarestbe, majd – kétség nem fér hozzá – a végsõ menedék: a strasbourgi emberjogi bíróság. Mert a fentiekbõl egy következtetést azért bátorkodhatunk levonni: az igazságszolgáltatás országunkban egy igen összetartó kaszt, ahol bárki gond nélkül a szemedbe hazudik (s azt le is írja), ha egy “kollégát” kell megvédeni. QED

Kategória: Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, megáll az ész! | Hozzászólás most!

Szövegértési problémák

Közzétéve 2015. november 25. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Mint annak idején arról beszámoltam, március kilencedikén egy petíciót intéztem a Korrupcióellenes Ügyészség fõügyészéhez:

Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în judetul Harghita, municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, formulez prezenta

Petitie

împotriva activitãtii unor procurori de la Serviciul teritorial DNA Tîrgu Mures, cu rugãmintea sã cercetati cele relatate mai jos si sã luati mãsurile legale care se impun.

La sfârsitul lunii ianuarie anul curent, procurorii acelui serviciu teritorial au retinut primarul municipiului Gheorgheni dupã o actiune în fortã, totalmente nejustificatã, pentru un presupus abuz în functie, care constã în înstrãinarea unui teren de 400 mp (în valoare de 27.000 lei) în statiunea Lacu-Rosu. Oricine consultã situl municipiului Gheorgheni (www.gheorgheni.ro) poate gãsi în scurt timp cele douã hotãrâri de consiliu care se referã la acel teren (18/2013 si 48/2013, anexate), luate în mod legal de cãtre consiliul local, necontestate în nici un fel de nimeni, verificate din punct de vedere al legalitãtii de cãtre prefecturã. Tot ce a fãcut primarul Mezei János legat de acest subiect este cã s-a conformat prevederilor Art. 2 si Art. 3 din Hotãrârea 48/2013, îndeplinându-si obligatiile prevãzute de Legea 215/2001. Este deci indubitabil cã nu se pune problema comiterii vreunei infractiuni, asa cum aceasta este definitã în Art. 15 din Codul Penal. Totusi a fost retinut si s-a încercat chiar obtinerea unui mandat de arest preventiv pentru acea presupusã infractiune. Asta nu au reusit, dar au obtinut în schimb de la instantã mai multe restrictii pentru Mezei János, care aduc deservicii tuturor locuitorilor municipiului Gheorgheni, de vreme ce de mai bine de 40 de zile viceprimarul este nevoit sã îndeplineacã nu numai atributiile proprii, ci si pe cele ale primarului. În tot acest timp procurorii nu au reusit sã finalizeze cercetãrile în acest caz extrem de simplu si nu au reusit sã ajungã la o solutie. Iar posibila explicatie este – fãrã exagerare – socantã.

Articolul 131 din Constitutie descrie extrem de clar rolul Ministerului Public, iar asta ar trebui sã se reflecte în tot cea ce intreprind angajatii acelui minister, inclusiv procurorii de la Directia Nationalã Anticoruptie, serviciul teritorial Tîrgu Mures. Cu pãrere de rãu vã spun, atât din proprie experientã, cât si din informatii care parvin de la mai multe persoane audiate în acest dosar, cã procurorii care instrumenteazã cazul au o cu totul altã preocupare. În loc sã cerceteze cazul care face obiectul dosarului, sã clarifice toate aspectele aceluia si sã depunã eforturi pentru finalizarea cercetãrii, se pare cã se preocupã în primul rând (sau si mai rãu, în exclusivitate) cu încercarea de a dovedi, cã primarul Mezei János încalcã restrictiile impuse de instantã. Au fost convocate foarte multe persoane, inclusiv angajati ai Primãrie, dar interesul procurorilor se limiteazã aparent la a afla, dacã într-un fel sau altul Mezei János si-a îndeplinit prerogativele de primar de când aceasta i-a fost interzisã. Existã dovezi directe, respectiv indirecte, cã se alocã reasurse considerabile pentru a supraveghea comunicatiile (electronice si nu numai) a multor persoane, dar toate acestea numai cu scopul amintit mai sus. Eu personal am fost convocat ca martor, cu toate cã nu am nici un fel de informatie legat de vânzarea terenului, fiind un simplu cetãtean al municipiului. Iar cu ocazia audierii nu am fost întrebat de loc despre împrejurãrile vânzãrii. Procurorul a fost interesat despre demersurile fãcute de mine pentru ca acest caz sã fie închis cât mai devreme, demersuri care au fost rãstãlmãcite, fiind întrebat dacã am fãcut eforturi pentru a ajuta primarul sã scape de pedeapsã. Asa înteleg unii procurori sã reprezinte “interesele generale ale societãtii” si sã apere “ordinea de drept, precum si drepturile ºi libertãtile cetãtenilor”. Am rãmas consternat si profund indignat!

Ca cetãtean al acestei tãri sunt interesat ca cei care încalcã legea sã fie pedepsiti, respectiv ca banul public sã fie gestionat cu grija cuvenitã. DNA a obtinut în ultimii ani o reputatie extrem de bunã, ar fi pãcat ca din cauze care-mi scapã, aceasta sã fie pãtatã de cãtre un caz, care aduce atingere demnitãtii primarului din Gheorgheni, dar în acelaºi timp aruncã o umbrã nedoritã si asupra oraºului meu. ªi nu în ultimul rând, deregleazã functionarea unei institutii publice importante cum este primãria, nu numai prin împiedicarea primarului sã-si exercite functia, dar si prin dese si inutile convocãri la audiere ale multor functionari publici de la primãrie.

În încheiere doresc sã mai ridic o problemã care cred cã trebuie mentionatã. Consider total neadecvatã modalitatea în care am fost invitat la Tîrgu Mures pentru a da declaratie: în data de 27 mã sunã pe telefonul mobil un domn si mã invitã pentru data de 2 februarie la sediul DNA din Tîrgu Mures. În primul rând existã suspiciunea, cã undeva cineva a abuzat de datele mele personale, de vreme ce eu nu am divulgat numãrul meu de telefon persoanei respective. În al doilea rând – cel putin dupã pãrerea mea – o astfel de invitatie ar trebui sã se facã în scris, pentru ca cel invitat sã nu aibã dubii, sã nu-si punã întrebarea, dacã este victima unei persoane care îi joacã o festã. Nu am posibilitatea sã verific dacã chiar asta este procedura legalã care se aplicã la DNA, dar pot sã afirm, cã în caz afirmativ acea procedurã ridicã serioase semne de întrebare.

În cazul în care considerati cã aveti nevoie de alte clarificãri vã stau la dispozitie, dar insist asupra faptului sã cercetati cele reclamate de mine si în caz cã veti constata cã s-a comis nereguli sau chiar ilegalitãti, sã luati toate mãsurile care se impun.

Gheorgheni, la 09 03 2015

Árus Zsolt István

Erre Semmi válasz nem jött, majd amikor ezt szóvá tettem, a panaszomat továbbították a bepanaszoltaknak, akik ezt a sokatmondó választ adták:

korrupcioellen-vasarhely-valasz

Értelemszerûen ezzel nem lehettem elégedett, tehát újra írtam az ügyészség vezetõjének:

Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în judetul Harghita, municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, formulez prezenta

Petitie

cu privire la modul de citare practicat de cãtre institutia Dvs, a modului în care sunt obtinute si folosite de cãtre institutia Dvs. date cu caracter personal, respectiv a modului în care se respectã Codul de Procedurã Penalã de cãtre unii procurori DNA.

Faptele reclamate:

În data de 27 februarie m-a sunat pe telefonul mobil un domn, s-a recomandat ca si comisar sef Postolache si m-a invitat pentru data de 2 martie la sediul DNA din Tîrgu Mures pentru a fi audiat ca martor în dosarul 30/P/2015.

În primul rând existã suspiciunea, cã undeva cineva a abuzat de datele mele personale, de vreme ce eu nu am divulgat numãrul meu de telefon persoanei respective. Vã rog deci sã-mi comunicati cum a ajuns acest comisar sef în posesia numãrului meu de telefon. Mentionez, cã telefonul este unul de serviciu, cu contract pe nume de firmã.

În al doilea rând o astfel de invitatie ar trebui sã se facã în scris, pentru ca cel invitat sã nu aibã dubii, sã nu-si punã întrebarea dacã este victima unei persoane care îi joacã o festã. Nu am posibilitatea sã verific dacã într-adevãr asta este procedura care se aplicã la DNA, dar consider, cã în caz afirmativ acea procedurã nu este conformã cu prevederile Codului de Procedurã Penalã, care la Art. 257 si 258 descrie detailat modul de citare. Mentionez, cã aliniatul (1) din Art. 257 vorbeste de notã telefonicã (si nu apel telefonic), care este tot un document scris, iar Art. 258 stabileste foarte clar continutul citatiei (inclusiv faptul, cã trebuie sã fie semnatã), de unde rezultã cã procedura folositã de comisarul sef Postolache nu a fost una legalã. În cazul în care aceasta este o procedurã uzualã folositã de cãtre instituþia Dvs., prin prezenta solicit sã o modificati, iar în caz cã nu, atunci vã rog sã luati mãsurile disciplinare care se cuvin împotriva comisarului sef Postolache.

În al treilea rând solicit explicaþie pentru faptul, cã m-am deplasat la Tîrgu Mureº, am lipsit o zi de la locul de muncã, iar comisarul sef care m-a audiat nu mi-a pus nici o întrebare cu privire la cazul în care am fost citat ca si martor, adicã cu privire la vânzarea terenului de 400 mp. de la Lacu Rosu. Aliniatul (1) din Art. 114 stipuleazã, cã Poate fi audiatã în calitate de martor orice persoanã care are cunostintã despre fapte sau împrejurãri de fapt care constituie probã în cauza penalã, iar aliniatul (1) din Art. 116 cã Martorul este audiat asupra unor fapte sau împrejurãri de fapt care constituie obiectul probatiunii în cauza în care a fost citat. Dat fiind faptul cã în afara datelor publice care se gãsesc pe situl Municipiului Gheorgheni eu nu aveam si nu am nici acum nici un fel de informatie cu privire la acel caz, iar – asa cum am arãtat mai sus – nici nu am fost întrebat despre acea vânzare de teren, este clar cã citarea si ascultarea mea s-a fãcut cu încãlcarea prevederilor legale amintite mai sus.
Si mai este un aspect important legat de aceastã citatie: faptul cã am fost invitat la DNA a fost adus la cunostinta presei, la intrare si la iesire m-au asteptat mai multi jurnalisti. Vã rog sã-mi comunicaþi cine si pe baza cãror informatii a decis ascultarea mea ca si martor, respectiv cum ajuns la jurnalisti informatia privind convocarea mea la DNA. Dat fiind faptul cã detin o functie în cadrul Consiliului National Secuiesc si am fost abordat de jurnalisti în aceastã calitate, existã suspiciunea cã s-au urmãrit scopuri politice, iar acest lucru este intezis prin lege procurorilor.

În al patrulea rând conform Art. 273 din Codul de Procedurã Penalã am dreptul la restituirea cheltuielilor de transport aferente deplasãrii la Tîrgu Mures, dar din data de 2 martie si pânã în ziua de azi acest lucru nu s-a întâmplat, cu toate cã am solicitat acest lucru în scris, am fãcut dovada sumei cheltuite, am indicat contul meu bancar si am fãcut toate acestea de douã ori pânã acum. Vã rog sã luati mãsuri ca Serviciul Teritorial Târgu-Mures sã-mi returneze suma respectivã.

Gheorgheni, la 30 05 2015

Árus Zsolt István

Erre már semmi válasz nem jött, ezért a bírósághoz fordultam, az alapfokú ítéletet tegnap kaptam kézhez:

sentinta-2890-2015

Ebben a bíró elutasítja a keresetet, mondván hogy a májusi panaszomra nem is kellett választ kapjak, mert az megegyezik a márciusival, amire már kaptam választ.
Aki hozzávetõleg ismeri a román nyelvet, az valószínûleg egyet fog érteni velem abban, hogy ennek a bírónak komoly szövegértési problémái vannak, ugyanis:
1. A két petíciónak valóban vannak közös elemei, de távol állnak attól, hogy megegyezzenek egymással.
2. A márciusi petícióra kapott “válasz” ugyanakkor távol áll attól, hogy válasz legyen, mûfaja a mellébeszélés és az önigazolás határán jelölhetõ meg. Nem beszélve arról az “apróságról”, hogy a jogszabály tételesen tiltja azt, hogy egy panasz megoldását a bepanaszoltra bízzák, amint tette az igazságszolgáltatás felkent bajnoka.
No de ilyen a román igazságszolgáltatás, s ilyen is marad, ha hagyjuk.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Politika | Hozzászólás most!

Felkérjük az ország minden polgármesterét

Közzétéve 2015. november 24. kedd | Szerző: Árus Zsolt

A Gyergyószéki Székely Tanács álláspontja mindig is az volt, hogy a széki tanácsok szerepe nem korlátozódhat arra, hogy részt vesznek a Székely Nemzeti Tanács ülésein ahol feladatokat fogalmaznak meg az Állandó Bizottságnak és az elnöknek, hanem két ülés között is dolgozniuk kell, tevékenységükkel segíteniük kell a közös ügy elõrehaladását.
Tekintettel arra, hogy már a helyi autonómia általános elveinek a gyakorlatba ültetése is komoly elõrelépést jelentene Székelyföld önkormányzatai számára, illetve hogy az jó eséllyel járulna hozzá az autonómiával szembeni általános idegenkedés csökkentéséhez, s nem utolsósorban azt bizonyítandó, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem a magyarok érdekeit képviseli a románokéival szemben, ezúttal egy olyan kezdeményezést indítunk útjára, ami az ország minden egyes települése számára egyformán fontos.
Kiindulva abból, hogy ha Románia gyakorlatba ültette volna az általa ezelõtt 18 évvel ratifikált Helyi Autonómia Chartájat (ami világos elõírásokat tartalmaz arra nézve, hogy miképpen kell anyagi forrásokat biztosítani az önkormányzatoknak) akkor azáltal a polgármesterek legnagyobb gondját oldotta volna meg, illetve abból, hogy az új kormány programjába foglalta a közigazgatás reformját, nem feledve ugyanakkor azt sem, hogy az Európa Tanács illetékesei legutóbb 2011-ben szólították fel Romániát a Charta tiszteletben tartására, arra kérjük az ország minden egyes polgármesterét, hogy forduljanak levélben a kormányhoz és szólítsák fel, hogy a 2016-os költségvetési törvény tervezetét a Charta elõírásainak szigorú figyelembevételével készítsék el. Kérjék ugyanakkor a parlamenttõl azt, hogy ha ez nem így lesz, akkor a törvényt ne szavazzák meg, illetve az államelnöktõl azt, hogy ha az elsõ kettõ figyelmen kívül hagyja a kérést, akkor ne hirdesse ki a törvényt. Nem utolsósorban a kezdeményezés fontos eleme az, hogy ezt a levelet tájékoztatásképp küldjék el az Európa Tanács illetékeseinek is, hadd lássák, hogy Románia továbbra sem tartja tiszteletben a vállalt kötelezettségét, s hogy ezt a polgármesterek nem hagyják szó nélkül.
Szerettük volna ezt a kezdeményezést úgy útjára indítani, hogy egyúttal arról számolunk be, hogy a Gyergyói medence nyolc polgármesterének közös levele már elment a kormánynak, ezért több ízben személyesen egyeztettünk mindannyiukkal, de az elmúlt hét elejéig csak ketten hozták meg ezt a döntést, így az elsõ ilyen levél Gyergyószentmiklós és Gyergyóújfalu nevében ment el a címzetteknek. Visszajelzés – miszerint megkapták a tájékoztatást – eddig csak Strasbourgból jött, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a válasz a párbeszéd és nyitottság fontosságát sokszor hangoztató szakértõi kormány részérõl.

A polgármestereknek írt levél:

Gyergyószéki Székely Tanács

Tisztelt polgármester úr!

A helyi önkormányzatok alulfinanszírozottsága egy akut probléma, ami évtizedek óta megoldásra vár. Történik ez olyan körülmények között, hogy Románia 1997-ben ratifikálta a Helyi Autonómia Európai Chartáját, ami erre vonatkozóan világos elõírásokat tartalmaz. Ha ezeket az ország tiszteletben is tartaná, akkor az önkormányzatok anyagi gondjai nagyobb részben megoldódnának.
Ez egy olyan probléma, ami nem csak Székelyföldet sújtja, ellenben ha figyelembe vesszük azt, hogy a Charta elõírásaival ellentétben az országban a preferenciális finanszírozás a gyakorlat, kétségtelenül nagyobb gondot jelent mifelénk mint a román többségû vidékeken.
A megoldás kézenfekvõ, el kell érni, hogy 18 év után végre ültessék gyakorlatba ezeket az elõírásokat. A hazai valóságot ismerve ez akkor fog megtörténni, ha egyrészt minél több helyi önkormányzat kéri, másrészt némi külsõ nyomás is nehezedik a kormányra. Erre való tekintettel javasoljuk, hogy Gyergyószék polgármesterei levélben szólítsák fel a román hatóságokat a Charta elõírásainak a gyakorlatba ültetésére. A most beiktatott szakértõi kormánytól csodákat nem lehet elvárni, de úgy gondoljuk, hogy ebben a kérdésben nagyobb nyitottságra lehet számítani a részükrõl. Jelzem ugyanakkor, hogy ennek a levélnek a megfogalmazásában (csatolva egy javaslat), illetve az Európa Tanács illetékeseihez való eljuttatásában a Gyergyószéki Székely Tanács örömmel szerepet vállal.

Gyergyószentmiklós, 2015.XI.20.

Pozitív válaszát várva, tisztelettel
Árus Zsolt
alelnök

Javaslatunk a kormánynak küldendõ levélre:

Cãtre
Guvernul României
Parlamentul României
Presedintele României

Spre stiintã
Secretarului General al Consiliului Europei
Presedintelui si Secretarului General al Congresului Autoritãtilor Locale si Regionale al Consiliului Europei
Presedintelui Comisie de Monitorizare din cadrul Congresului Autoritãtilor Locale si Regionale al Consiliului Europei

Subfinantarea, respectiv finantarea arbitrarã si preferentialã a comunelor si oraselor din România este o problemã acutã, care creazã an de an probleme deosebite. Autoritãtile locale pierd timp, bani si energie cu gãsirea si accesarea resurselor necesare pentru asigurarea unor servicii publice, respectiv pentru realizarea unor lucrãri importante. Si cu toate acestea, cetãtenii sunt pe drept nemultumiti de calitatea serviciilor oferite lor. Unele lucrãri de infrastructurã nu se pot realiza la timp sau corespunzãtor calitativ, iar altele necesitã fonduri suplimentare din cauza cã din lipsã de fonduri s-a întârziat nepermis de mult cu demararea lor. Si asemenea exemple ar putea continua la nesfârsit.
Una dintre principalele cauze ale acestei stãri de fapt este centralizarea si birocratizarea excesivã a finantãrii, de unde rezultã imediat si solutia la aceste probleme. În acest context trebuie avut în vedere faptul, cã România a ratificat în anul 1997 Carta Europeanã a Autonomiei Locale, care a devenit parte a legislatiei interne ca Legea 199/1997. Aceastã Cartã în articolul 9 prevede urmãtoarele:

Resursele financiare ale autoritãtilor administratiei publice locale
1. În cadrul politicii economice nationale, autoritãtile administratiei publice locale au dreptul la resurse proprii, suficiente, de care pot dispune în mod liber în exercitarea atributiilor lor.
2. Resursele financiare ale autoritãtilor administratiei publice locale trebuie sã fie proportionale cu competentele prevãzute de constitutie sau de lege.
3. Cel putin o parte dintre resursele financiare ale autoritãtilor administratiei publice locale trebuie sã provinã din taxele si impozitele locale, al cãror nivel acestea au competenta sã îl stabileasca în limitele legale.
4. Sistemele de prelevare pe care se bazeazã resursele de care dispun autoritãtile administratiei publice locale trebuie sã fie de naturã suficient de diversificatã si evolutivã pentru a le permite sã urmeze practic, pe cât posibil, evolutia realã a costurilor exercitãrii competentelor acestora.
5. Protejarea unitãtilor administrativ-teritoriale cu o situatie mai grea din punct de vedere financiar necesitã instituirea de proceduri de egalizare financiarã sau de mãsuri echivalente, destinate sã corecteze efectele repartitiei inegale a resurselor potentiale de finantare, precum si a sarcinilor fiscale care le incumbã. Asemenea proceduri sau mãsuri nu trebuie sã restrânga libertatea de optiune a autoritãtilor administratiei publice locale în sfera lor de competentã.
6. Autoritãtile administratiei publice locale trebuie sã fie consultate, de o manierã adecvatã, asupra modalitãtilor de repartizare a resurselor redistribuite care le revin.
7. Subventiile alocate unitãtilor administrativ-teritoriale trebuie, pe cât posibil, sã nu fie destinate finantãrii unor proiecte specifice. Alocarea de subventii nu trebuie sã aducã atingere libertãtii fundamentale a politicilor autoritãtilor administratiei publice locale în domeniul lor de competentã.
8. În scopul finantãrii cheltuielilor lor de investitii, autoritãtile administratiei publice locale trebuie sã aibã acces, în conformitate cu legea, la piata nationalã a capitalurilor.
Chiar si dupã o parcurgere sumarã a acestor prevederi, pentru cineva care lucreazã în administratia publicã localã este evident, cã respectarea acestor prevederi – nepuse în practicã de 18 ani! – ar rezolva mai toate problemele amintite mai sus.
Într-un stat de drept legile trebuie respectate întocmai, indiferent dacã aceasta convine sau nu cuiva. Ca reprezentanti ai comunitãtii care ne-a încredintat functia, fiind constienti de beneficiile aplicãrii acestor prevederi, având în vedere si Recomandarea 300 (2011) al Congesului Autoritãtilor Locale si Regionale din Europa (anexatã), prin prezenta subsemnatii solicitãm noului Guvernului al României sã renunte la practica anilor precedenti, si:
1. La elaborarea bugetului de stat pe anul 2016 sã respecte întocmai prevederile articolului 9 din Carta Europeanã a Autonomiei Locale.
2. Sã initieze în termen cât mai scurt toate eventualele modificãri legislative necesare ca aceste prevederi sã poatã fi puse în practicã.
Solicitãm totodatã Parlamentului sã adopte în regim de urgentã modificãrile legislative initiate de Guvern în baza punctului 2 de mai sus, respectiv sã nu adopte legea bugetului de stat pe anul 2016 dacã acea nu va fi în conformitate cu punctul 1 de mai sus.
În fine solicitãm Presedintelui României sã nu promulge legea bugetului de stat pe 2016, dacã va contine elemente contrare cu prevederile articolului 9 din Carta Europeanã a Autonomiei Locale.

___________________
__________, primar

A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának 300 (2011)-es ajánlása.

Kategória: Autonómiák, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Amit lehet

Közzétéve 2015. november 19. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Mondogatom egy ideje, hogy a minket érõ jogsértések ellen jogi eszközökkel kell fellépni, s ebben igyekszem példát is mutatni, amint az korábbi bejegyzéseimbõl kiderül.
Mondogatom azt is, hogy ez akkor tud igazán hatékony lenni, ha minél többen bekapcsolódnak ebbe a tevékenységbe. Az ideális persze az lenne, ha senki sem hagyná magát ha jogsértés éri, de ha eljutunk oda, hogy bár 2-3 naponta iktatnak a román hatóságok (ügyészség, bíróság, diszkriminációelleni tanács, stb.) egy ilyen témájú panaszt vagy keresetet, akkor az már elfogadható lesz, s meggyõzõdésem, hogy eredményre is fog vezetni. Tekintve hogy vagyunk még bár 1,5 millióan ebben az országban, ez nem egy irreális elvárás, mert ha ebbõl mondjuk 1 millió a nagykorú, akkor két nappal számolva mindenki 5480 évente kerül újra sorra. Márpedig ebbe senki nem rokkan bele.
Ha valaki azt kérdezi, hogy hol tartunk ezzel most, akkor azt tudom mondani, hogy egyetlen olyan személy létezik, aki felett lényegében korlátlan hatalommal bírok, s aki ebbe a munkába éppen ezért már bekapcsolódott. Ez nem más, mint jómagam. A kétnaponta egy beadványt ugyan nem tudom vállalni, de azért igyekszem, s ha már a napokban módom volt egy félsikert elérni Hargita megyében, magától adódik, hogy ezt meg kell próbálni kiterjeszteni a másik két megyére is, ahol székelyek élnek. Következésképpen az alábbi levelet küldtem Kovászna megye prefektusának, s egy azzal szinte szóról szóra megegyezõt Maros megyéének.

Tisztelt prefektus úr!

A 27/2002-es Kormányhatározat értelmében fordulok önhöz az alábbiakkal:

A 35/1995-ös törvénnyel Románia ratifikálta a az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményét. Hasonlóképpen a 282/2007-es törvénnyel ratifikálta a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját. Ez a két jogszabály egy sor jogot biztosít többek közt a Kovászna megyében élõ magyarok számára, illetve számos kötelezettséget ír elõ a megyében létezõ – helyi, megyei vagy állami alárendeltségû – közintézményeknek. Ezen jogok és kötelezettségek egyrészt a magyar nyelvû feliratozásra, másrészt a magyar nyelvnek az adott intézményekben való használatára vonatkoznak.
A hatóságok kötelezettségeinek egy részét az 1206/2001-es Kormányhatározattal elfogadott módszertan részletezi, mások csak az említett törvényekben vannak rögzítve, de az összesre igaz, hogy mindenki számára kötelezõek.
Jómagam gyakran fordulok meg Kovászna megyében és sokszor tapasztalom azt, hogy ezeket a jogszabályokat különbözõ intézmények áthágják. Tekintettel arra, hogy a 340/2004-es törvény értelmében a prefektus a törvényesség õre a megyében, illetve hogy az 1206/2001-es Kormányhatározat tételesen tartalmazza, hogy a kisebbségi jogok gyakorlatba ültetését a prefektus felügyeli és hogy az azok ellen vétõket az õ kötelessége megbüntetni, ezúton felkérem, hogy törvényes kötelességének tegyen eleget és gondoskodjon arról, hogy a fennebb említett jogszabályokat tartsák be. Vagyis:
1. Szólítsa fel a megyében található összes közintézményt, hogy szigorúan tartsák be a 35/1995-ös és a 282/2007-es törvény, valamint az 1206/2001-es Kormányhatározat valamennyi elõírását.
2. Beosztottai révén rendszeresen ellenõrizze, hogy a közintézmények betartják-e ezeket az elõírásokat.
3. Büntesse meg azon közintézmények vezetõit, amelyek az említett jogszabályok elõírásait nem tartják be.
Ilyen téren kérem, hogy elsõsorban ön járjon elöl jó példával és haladéktalanul gondoskodjon arról, hogy a hivatalának honlapján minden információ legyen elérhetõ magyar nyelven is.
Kérem ugyanakkor, hogy ezirányú tevékenységérõl rendszeresen tájékoztassa a sajtón keresztül a közvéleményt, ugyanis egyrészt az állampolgároknak joguk van tudni, hogy az adóikból fenntartott intézmények betartják-e a jogszabályokat, másrészt annak ösztönzõ jellege is lesz, ha az intézményvezetõk tudatában lesznek annak, hogy törvénysértéseik nem maradnak titokban.
Végezetül – tekintettel arra hogy prefektusként kötelessége a társadalmi béke fenntartása és a szociális feszültségek megelõzése – kérem, hogy a prefektura honlapján szereplõ közérdekû információk között tegye közzé a fennebb említett jogszabályokat is, hogy a polgárok szerezzenek tudomást a jogaikról és tudjanak élni azokkal, illetve hogy lépjen fel határozottan a különféle hatóságok magyarellenes jogsértéseivel szemben.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy amikre kérem azok nem eltúlzott dolgok, azokat saját kezdeményezésbõl, hivatalból már korábban meg kellett volna tegye, hisz prefektusként ez feladata.

Üdvözlettel,
Árus Zsolt

Kategória: Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Az embernek néha megáll az esze!

Közzétéve 2015. november 17. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Ez csak egy olyan szófordulat, de néha maga a valóság. Nekem most ettõl állt meg.

Kategória: megáll az ész! | Hozzászólás most!

Az RMDSZ és a szórvány

Közzétéve 2015. november 16. hétfő | Szerző: Árus Zsolt

Ha az ember nyitott szemmel és füllel jár a világban, nap mint nap találkozhat olyan esettel, amire tökéletesen illik az az igen találó mondás, hogy a politikusok hajlamosak a dolgokról való beszélést összetéveszteni a cselekvéssel.
Ma is szembementem egy ilyennel, hála “érdekvédelmi szervezetünk” öntömjénezõ hírlevelének, amit a magyar szórvány napja alkalmából adtak ki. Ebben ugyanis szó van a négy évvel ezelõtt elfogadott szórvány-programukról és annak eredményeirõl.
Már a terjedelem se valami bíztató, mert ha négy év tevékenysége elfér három oldalon, akkor ott nem szakadtak bele a munkába. De aztán a részletek…
Eleve azzal kezdik, nagyon magas lóról, hogy “2011-ben konkrét, megvalósítható cselekvési tervet dolgoztunk ki, amely a számtalan szórványstratégiával, elemzéssel, elméleti munkával ellentétben, kézzelfogható megvalósításokat ígért”. Tehát míg másoknak csak a szájuk jár, elméleteket gyártanak, addig az RMDSZ az belevág a dolgok közepébe, s duma helyett cselekszik.
Majd ezt követõen a dokumentum hátralevõ része arról szól, hogy a négy év alatt milyen kutatásokat és felméréseket végeztek, s milyen cselekvési terveket, stratégiákat dolgoztak ki. Ha nem a szórvány bõrére menne ki ez, akkor lehetne a földön fetrengeni a nevetéstõl, de így inkább szaggassuk meg a ruhánkat és sírjunk, mert még pár év ilyen konkrét, elszánt, határozott cselekvés és a kérdés meg lesz oldva. Örökre.

Kategória: Kampány-ügyek, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Tempó

Közzétéve 2015. november 12. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Azt mondja a petíciókra vonatkozó jogszabály, hogy egy petíciót 30 napon belül kell megoldani (azaz kivizsgálni, intézkedni, majd tájékoztatni a petíciót benyújtót). Ha ellenben valaki eltéveszti a címzettet (vagyis nem az illetékes intézménynek küldi a petíciót), azt akkor is át kell venni, majd 5 napon belül továbbítani az illetékesnek, amelyik iktatja és 30 napon belül megoldja.
Nézzük ezt a gyakorlatban:
Október hetedikén küldtem el elektronikus levélben egy petíciót az államelnöknek. Ez egy szerdai nap volt, s a küldés módjából következik, hogy még aznap meg is kapták. Az egész szöveg nem volt csak pár mondat, feltehetõ, hogy még aznap sikerül el is olvasniuk. Aztán elkezdtek gondolkozni rajta, s ez tartott kerek 3 hetet. Az eredmény pedig az lett, hogy 28-án értesítettek, hogy a téma nem az õ hatáskörük, ezért a petíciómat továbbították a Legfelsõ Bírói Tanácshoz. Maximum 5 nap helyett 21 nap után.
De ez még nem minden! Ma (tehát november 11-én, további két hét múltán) érkezett a következõ levél, ezúttal a Legfelsõ Bírói Tanácstól, amiben értesítenek, hogy a petíciómat továbbították a Jogi Felügyeletnek.
Most tehát 5 hétnél, 35 napnál tartunk, de azt még nem lehet tudni, hogy hol van a folyamat vége, ezek után megeshet az, hogy újabb két hét múlva a Jogi Felügyelettõl kapok egy levelet, amiben tájékoztatnak arról, hogy továbbküldték a petíciót egy másik intézménynek.
Azt talán mondanom sem kell, hogy a petíciót az elnök kellett volna megoldja, hisz amit jeleztem és kértem, az kétségtelenül az õ hatásköre. A téma ellenben kényes, ezért szerencsétlen petíció most a forró krumpli szerepét játssza, kézrõl kézre vándorol. Jó kérdés, hogy meddig, ugyanis a jogszabály arra nézve nem tartalmaz semmilyen elõírást, hogy mi a büntetése annak a hivatalnoknak, aki nem tudja, hogy adott téma kinek a hatáskörébe tartozik, ezért minden jogi következmény nélkül küldözgethetik a petíciómat körbe-körbe Bukarestben, mert állami szerv és intézmény hála a Fennvalónak van ott annyi, hogy ezt a labdázást nagyon sokáig lehet folytatni.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Aprócska gyõzelem!

Közzétéve 2015. november 10. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Némi jogi kacskaringó után ma elsõ fokú (tehát nem jogerõs) ítélet született abban a peremben, amiben azt kérem a törvényszéktõl hogy állapítsa meg, hogy Hargita megye prefektusa megszegte a törvényt amikor nem is válaszolt a tavaly novemberi petíciómra, illetve hogy kötelezze õt arra, hogy oldja meg a vonatkozó jogszabály elõírásainak megfelelõen a petícióban felvetett problémát.
Jó kis jogállam, mondhatja valaki, hisz holnap lesz egy kerek éve hogy a kérést megfogalmaztam, s nem hogy végrehajtva nincs, de még el fog telni egy idõ az ítélet megszövegezésével és kiközlésével, utána várhatóan a prefektus fellebbezni fog, s csak a Fennvaló tudja, hogy mikor és miképpen fognak jogerõsen dönteni a marosvásárhelyi táblabíróságon. Viszonyítsuk ezt ahhoz, hogy a kérést a prefektus 30 napon belül meg kellett volna oldja. S tegyük hozzá azt, hogy a prefektus egyik fõ feladata az, hogy felügyelje a törvények tiszteletben tartását. Mit lehet erre mondani? Óvodás gyerekek a homokozóban komolyabban, a játékszabályok pontosabb betartásával játszanak.
A dolognak van még egy külön pikantériája. A törvény azt mondja (hogy miért azt most hagyjuk), hogy minden közérdekû felirat kétnyelvû kell legyen a megyében, felül a román és alatta a magyar szöveg. S lám, a prefektust egyáltalán nem zavarja azon esetek megszámlálhatatlan sora, ahol valami csak románul van felírva, de ádázul hadakozik minden olyan esetben, amikor a felirat kétnyelvû, de a magyar van felül (mint tette ezt Csíkszeredában a forgalmi tájékoztató táblák esetében). Nyugodtan meg lehet mintázni róla a kettõs mérce szobrát.
Az igazsághoz pedig hozzátartozik az is, hogy ez az egész nem ember-, hanem rendszer-függõ. Nem arról van szó, hogy a prefektus rossz ember, ha kerülne helyette egy jobb, akkor az nem ezt tenné. Ugyanis mióta érvényben van a kétnyelvû feliratokra vonatkozó elõírás, azóta sokan melengették már a prefektusi széket. Volt köztük magyar ember is, a jogainkért oroszlánként küzdõ szövetség oszlopos tagja, de tõle is csak annyi telt, hogy küldött nekem egy levelet amiben arról tájékoztatott hogy õ intézkedett, majd rá néhány napra valóban postázott némi halovány felszólításokat, amiknek senki nem tett eleget, de ez õt már picikét se zavarta. Tudomásul kell venni, hogy ez állam-politika, aki odakerül, az a kormány utasításait követi. S ugyebár köztudott, hogy Románia hímes tojásként kezeli a nemzeti kisebbségeket (így a magyarokat is), de hogy ez a gyakorlatban mit is jelent, azt tökéletesen szemlélteti ez:

Kategória: Államérdek, Ez Románia, igazságszolgáltatás Romániában, Megyei ügyek, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | 5 hozzászólás

Román államvasutak

Közzétéve 2015. november 7. szombat | Szerző: Árus Zsolt

Akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet most valószínûleg meg fognak lepõdni mert nem erre számítanak, de úgy gondolom hogy néha ilyen is kell, sõt, jobban belegondolva én lennék a legboldogabb, ha csupa ilyenrõl számolhatnék be.
Miután sok-sok éven át nem jártam a hegyeken túl, tavaly õsztõl kezdve elég sokszor volt utam Bukarestbe, különféle tárgyalásokra. Mivel jellemzõ módon reggelre kellett odaérnem s ráadásul egyedül, értelmetlen lett volna autóval utaznom, módon volt tehát közeli tapasztalatokat szerezni a vasútról. S hiszik vagy nem hiszik, ezek meglehetõsen pozitívak! Mert igaz ugyan hogy a szentmiklósi állomás csapnivaló állapotban van (s a bukaresti se néz ki valami fényesen), ami a szerelvényeket és a szolgáltatásokat illeti, azokban igen kellemesen csalódtam. Az online menetrend ugyanis immár felhasználóbarát, s Szentmiklós román nevébõl is eltûnt a felesleges “i”. A szerelvények (legalábbis a távolságiak, de még a Brassó-Déda személyvonat másodosztálya is) viszonylag új, karbantartott és tiszta vagonokból állnak, s az sem számít már luxusnak, hogy az ülések mellett dugasz legyen, ahol telefont vagy számítógépet lehet tölteni.
A legpozitívabb csalódás azonban az online jegyvásárlás terén ért. Annyira olajozottan mûködik, hogy az már szinte hihetetlen! S túl azon hogy kényelmes, még olcsó is. Az elõre vásárolt jegyeket eleve kedvezménnyel lehet megvásárolni a jegypénztárakban is, de ha az ember neten vásárol, akkor azért további 5% kedvezmény jár. Ha pedig valami nem világos, az emilben feltett kérdésre gyors és udvarias válasz érkezik. Hab a tortán pedig az – ez jogi személyek számára jelentõs – hogy a neten vásárolt jegyre kérésre számlát is küldenek, szinte azonnal, s ha a vásárló az “XY Egyesület”, akkor a név a számlán pont úgy jelenik meg, nem magyarázkodnak, hogy a számítógépes rendszerük nem tudja kezelni az ékezetes betûket. Az egész rendszer praktikus, gyors, pontos, megbízható, mintha mindez nem is Romániában lenne.
Az pedig már kisebbfajta csoda volt, hogy amikor a bukaresti pénztárost megkérdeztem hogy tud-e számlát adni a jegyre, akkor a válasz az volt hogy õ nem, de menjek át a szomszéd terembe, ott megírják. Átmentem, a szolgálatos gyorsan megírta, majd – kapaszkodjanak meg – megköszönte hogy hozzájuk fordultam és további szép napot kívánt! Ez már maga Európa!

Kategória: Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!