Készpénz

Közzétéve 2015. augusztus 30. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Immár hónapok óta egész Európát a menekült-probléma tartja lázban. Az utca emberétõl az EU legmagasabb szintû vezetõiig mindenki ezzel a témával foglakozik, ki így, ki úgy. A sajtó pedig irdatlan mennyiségben önti a nyakunkba a témára vonatkozó információkat, így akár azt is hihetjük, hogy mindent de mindent tudunk róla.
Ennek ellenére – lehet csak azért, mert figyelmetlen vagyok – egy dologról eddig nem hallottam: honnan van ezeknek az embereknek pénzük. Azt már mindenki tudja, hogy többségük azt mondja, hogy eladta mindenét, s azzal útnak indult, s ha ez nem lett volna elég, akkor a rokonság meg az ismerõsök is bepótoltak, hadd menjen, próbáljon szerencsét. Az már eleve jó kérdés, hogy egy háború sújtotta országban kik azok, akik milliószámra vásárolják fel a lakásokat (magyarán: mennyire hihetõek egyáltalán ezek a történetek), hisz ott ahol bármelyik nap porrá lehet egy egész lakónegyed, igen rossz üzleti érzékkel van megáldva az, aki ingatlanokba fekteti a pénzét. De tegyük fel, hogy vannak ilyenek, s akkor jön a következõ kérdés: hogyan kerül nagy tételben euró készpénz az évek óta háború sújtotta országokba? Szintén a “menekültek” mondják azt, hogy több ezer euróba kerül eljutni mondjuk Szíriából Németországba. Visszafogottan tegyük fel, hogy ez a több ezer a személyenként csak kettõ. Immár hetek óta körülbelül napi 3000 ember érkezik csak Magyarországra Szerbia irányából. Ez napi 6 millió eurót jelent! Vagy havi közel 200 milliót. S ha valakinek ez a szám nem elég nagy, akkor gondoljon bele, hogy Németországba az idén 800.000 “menekültre” számítanak. Ezt megszorozva 2000-el 1,6 milliárd eurót kapunk! Ez az a készpénz-mennyiség, amiért a “menekültek” pénzzé teszik mindenüket és útra kelnek. S akkor még egyszer: honnan és kiknek van ennyi készpénzük euróban az évek óta háború sújtotta, vagy pedig amúgy is mélyszegény országokban, hogy felvásárolják a “mindeneket”, s lehetõvé tegyék, hogy a “menekültek” útnak induljanak?
Ez is egy olyan részlet, ami alapján joggal merül fel a gyanú, hogy nem spontán, hanem gerjesztett folyamattal van dolgunk. Innen pedig már egyetlen apró lépés levonni azt a következtetést, hogy aki ezt tétlenül nézi, vagy ne adj Isten még segíti is bármivel, az az ellenségnek játszik. Az pedig már egyenesen tragikus, hogy az európai döntéshozók majd mindegyike ebbe a csoportba tartozik.

Kategória: Mindennapjaink a 21. században, Politika | Hozzászólás most!

Gyergyószentmiklós polgármestere Mezei János

Közzétéve 2015. augusztus 23. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Három napja a helyi rádióban hallgattam egy beszélgetést városunk polgármesterével, s a riporter többször is gondban volt azzal, hogy miképpen szólítsa meg helyesen. Ha nem tévedek volt ott tisztségébõl felfüggesztettõl a jogai gyakorlásától eltiltottig minden, s a gond nyilvánvalóan az volt, hogy nem merte egyszerûen polgármesternek nevezni, nehogy azzal valamiféle kellemetlenséget, netán egyenesen kárt okozzon neki.
Az óvatosság egyrészt nem teljesen értelmetlen, mert hallani olyat, hogy több tanú kihallhatása során az ügyészek keselyûként csaptak le, valahányszor valamelyikük polgármesterként említette, s ezt máris bizonyítéknak tekintették arra nézve, hogy ugyan el van tiltva hatáskörei gyakorlásától, de õ azt nem tartja be. Ez természetesen ritka rosszhiszemû (de még inkább rosszindulatú) értelmezés, nem beszélve arról, hogy értelmetlen is, mert neki semmiféle hatalma nincs hogy azt befolyásolja, hogy mások miképpen nevezik.
Ugyanakkor az is egyértelmû, hogy 2012-ben Mezei Jánost választották meg polgármesternek, s azóta õ se le nem mondott, se le nem váltották, tehát jelen pillanatban õ Gyergyószentmiklós polgármestere. Ha nem így lenne, ugyan mi értelme lenne annak, hogy újra és újra bírói ítélettel tiltsák el a polgármesteri hatáskör gyakorlásától? A város sok ezer nagykorú lakosa ellen nem született és nem is fog hasonló ítélet születni, azon egyszerû okból kifolyólag, hogy annak nem lenne semmi értelme, õk hiába is próbálnál gyakorolni azokat a hatásköröket amikhez csak a megválasztott polgármesternek van joga.
Következésképpen szólítsa csak nyugodtan mindenki Mezei Jánost polgármesternek, azzal nem sért se törvényt, se bírói ítéletet. Sõt, maga Mezei János is nyugodtan mondhatja azt, hogy õ a város polgármestere, mindaddig míg ezt csak mondja. A bírói ítélet megsértéséhez ugyanis az kell, hogy gyakorolja a hatáskörét, tehát szóban vagy írásban utasítást adjon a városháza alkalmazottainak, vagy hogy polgármesterként aláírjon valamilyen hivatalos iratot. Ugyanis ha valaki elõveszi a helyi közigazgatási törvényt, akkor azt fogja tapasztalni, hogy ezek alkotják a polgármester hatáskörét.
Azt pedig végképp nem tilthatja meg senki, hogy Mezei János polgármesterként érezzen és gondolkozzon, hogy járja az utcákat és figyelemmel kövesse a zajló munkálatokat. Arról nem beszélve, hogy fájjon neki az, hogy a városházáról való értelmetlen eltávolítása miatt az újabb munkálatok elõkészítése nehezen, vagy esetleg egyáltalán nem halad. Ezért pedig egyszer majd felelniük kell azoknak, akik ezt a helyzetet elõidézték és fenntartják!

Kategória: egy kisváros nagy gondjai, Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Mit ér a prefektus, ha magyar?

Közzétéve 2015. augusztus 21. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Mit ér a prefektus, ha magyar
Errõl mindenkinek meglehet a maga privát és szubjektív véleménye, ellenben igazán relevánsak ilyen esetben is a tények tudnak lenni. Nézzünk tehát egy konkrét esetet, azt, amirõl már többször volt szó itt: a magyar feliratok és ügyintézés témájában benyújtott petícióm ügyét. Ugyanis tegnap megérkezett a prefektus válaszirata, s mellette több dokumentum másolata. Álljon itt azok közül négy:

intezkedik-a-magyar-prefektus

Az elsõ a petíciómnak a prefekturán kinyomtatott és iktatott változata. Mint látható, szeptember másodikán kapták meg, iktatták is, ellenben az illetékes elvtársnõhöz már csak másnap kerül. Ez az egy nap azonban semmi ahhoz a sebességhez képest, amivel hozzáláttak a petíció kezeléséhez, amint ez késõbb kiderül.
Elõbb azonban nézzük a második oldalt, ami a petíció román fordítását tartalmazza. Románul tudók azonnal látni fogják, hogy a fordítás minõsége (nyelvhelyesség szempontjából) nem valami fényes, például az anyanyelvû ügyintézés lehetõségére vonatkozó kérés gond nélkül elsikkad a fordításban, ami lényegében egyenlõségjelet tesz a magyar feliratok és a magyar ügyintézés közé. Azonban még ennél is fontosabb az, hogy ha valaki elolvassa az utolsó mondatot, akkor azt fogja tapasztalni, hogy annak csak felét (kérem, hogy tájékoztasson a megtett lépéseirõl) fordította le Szentes Zsófia, annak a fordításban már nyoma sincs, hogy illetve azok eredményeirõl.
Ezzel szemben az, hogy a kérés az összes maroshévízi közintézményre kiterjed teljesen egyértelmû, már csak azért is, mert valaki a fordítás eredeti példányán aláhúzta.
S akkor most nézzük a szeptember 24.-én kelt választ (amit én aznap meg is kaptam elektronikus postán). Abból az derül ki, hogy a kéréseimnek egy töredékét teljesítette is a prefektus: felszólította a polgármestert a kétnyelvû táblák elkészítésére és felállítására (sic), illetve felkérte a bíróságot és a rendõrséget, hogy elemezzék, hogy rájuk vonatkoznak-e az általam említett jogszabályok. Szó nincs tehát arról, hogy felszólított volna minden közintézményt, kizárólag arra a háromra szorítkozott, amelyekrõl én fényképet küldtem, hasonlóképpen az anyanyelv használatának a jogáról sem tesz említést, s nem utolsósorban az intézkedései eredményeit sem közli. (S itt hadd jegyezzem meg – mint nem lényegtelen részletet – azt, hogy ha a prefektus román lett volna, akkor még takarózhatna a fordítás hiányosságával, de egy magyar prefektus nyugodtan tájékozódhatott volna az eredeti, magyar nyelvû petícióból.) Igen nehéz lenne ezt alapos, lelkiismeretes ügyintézésnek nevezni. S akkor még nem beszéltünk a refrénrõl, miszerint azért kell ott lenni, hogy tudjunk beavatkozni, befolyásolni, segíteni. Ilyen látszat-megoldás nyugodtan származhatna egy akármilyen román prefektustól is.
De van ez még tovább is! A most megkapott iratcsomóban ugyanis szerepelnek a válaszban hivatkozott levelek is. Ott van például a polgármesternek írt, amin – hadd utaljak most vissza a bevezetõben említett sebességre – szintén szeptember 24. dátum szerepel. Tehát a nagy ügyintézés abból állt, hogy 22 nap semmittevés után megírtak négy levelet, egyet nekem, s hármat a három intézménynek. S ezt lehet ám fokozni, tessék csak nézni a polgármesteri levél jobb felsõ sarkát: ott az áll, hogy szeptember 26.-án küldték el! Tehát én megkaptam 24.-én a megnyugtatónak szánt választ, miszerint a prefektus intézkedett, felszólította az intézmények vezetõit, de ezek még napok múlva se tudtak semmit errõl a felszólításról.
Tegyük hozzá mindehhez azt, hogy Petres Sándor – aki akkor prefektus volt – jól ismer engem, tudja, hogy nem ma szálltam le a falvédõrõl. Ennek ellenére engedte meg magának ezt a hozzáállást. Jogos a kérdés, hogy miképpen járt el más ügyekben, amikor nem kellett attól tartania, hogy a petíciót benyújtó a körmére fog nézni?
A következtetéseket vonja le ki-ki maga. Értem itt az olvasókat is, de elsõsorban Petres Sándort, illetve azokat akik õt oda juttatták, illetve akik hozzá hasonló helyzetben, tisztségben vannak.

Kategória: Államérdek, Megyei ügyek, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Jogaink

Közzétéve 2015. augusztus 14. péntek | Szerző: Árus Zsolt

Az idei EMI tábor egy lényeges újdonsággal is szolgált. Egy új sátorral. A neve: Jogaink. S megvallom szabályosan elszégyelltem magam amikor megláttam a programban, ugyanis ismét azzal szembesültem, hogy fiatalok, jóval kevesebb közéleti tapasztalattal rendelkezõk fejében született meg az az ötlet, ami már rég rég valóság kellett volna legyen, de szégyenszemre nekem se jutott eddig eszembe. Holott már egy ideje mondogatom, hogy a jogsértések ellen jogi eszközökkel kell fellépni, s azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy a két legfontosabb akadálya annak, hogy ebbe a tevékenységbe sokan bekapcsolódjanak, az egyrészt a jogaink pontos ismeretének a hiánya, másrészt pedig az, hogy akit jogsértés ér, az nem tudja miképpen léphet fel az ellen. Szükség van tehát tájékoztatásra és segítségre, s pont ez az a két dolog, amit ebben a sátorban öt napon keresztül meg lehetett kapni. Volt is érdeklõdõ folyamatosan az elõadásokon, amelyek kellõképpen interaktívak voltak ahhoz, hogy gyakorlati hasznuk is legyen akár már a közeljövõben.
Innen pedig már csak egy lépés hogy belássuk, az esztendõ nem öt nap, illetve nem tud mindenki Gyergyószentmiklósra utazni, hogy tájékoztatást, eligazítást kapjon. Fontos tehát, hogy ez a sátor virtuális módon az év minden napján és az ország minden sarkából elérhetõ legyen. A felismerést pedig egyeztetés követte, aminek eredményeképpen a tábor utolsó napján megszületett a bejelentés: õsztõl a sátrat mûködtetõ fiatal jogászok és a Székely Nemzeti Tanács együttes erõvel internetes jogsegély-szolgálatot indítanak. Az elképzelés kidolgozása folyamatban van, a részletekrõl, illetve a szolgáltatás indulásáról természetesen majd tájékoztatjuk a közvéleményt, de a táborzárás után a témáról egy ennyit mindenképp fontosnak tartottam elmondani. Már csak azért is, mert olyan jó megtapasztalni, hogy vannak még ügyes, jól képzett és talpraesett magyar fiatalok ebben az országban, akik nem a parlament felé kacsintgatnak, hanem a mindennapokban akarják szolgálni a népüket, egy olyan területen, amit a politikum – teljesen érthetetlen módon – mostohagyermekként kezel.

Kategória: Mindennapjaink a 21. században, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Kisebbségi keretegyezmény

Közzétéve 2015. augusztus 4. kedd | Szerző: Árus Zsolt

Gondolom sokan emlékeznek arra, hogy idén tavasszal Kolozsváron tudományos (?) konferenciát szerveztek abból az alkalomból, hogy Románia húsz éve írta alá az Európa Tanács eme fontos dokumentumát. Azt bizonyára kevesebben tudják, hogy az egyezményt ratifikáló országokba rendszeresen ellátogat, majd jelentést készít a Keretegyezmény tanácsadó testülete arról, hogy miképpen alkalmazzák azt a gyakorlatban. S bizonyára még annál is kevesebben vannak azok, akik olvasták is a legutóbbi (2012-es) jelentést Romániáról. Márpedig egy ilyen mindig érdekes, sõt – bátran állíthatom – meglepõ információkat is tartalmaz. Hadd emeljek ki ezekbõl csak kettõt, ami számunkra különleges jelentõséggel bír.

1.
99. Numerous representatives of national minorities indicated to the Advisory Committee their satisfaction with the progress related to property restitutions. The Advisory Committee welcomes the information conveyed by the representatives of the Hungarian minority that the process of the restitutions is correct and the results which have been achieved are positive.
(A nemzeti kisebbségek számos képviselõje fejezte ki megelégedését a tulajdon-visszaszolgáltatás elõrehaladása kapcsán. A Tanácsadó Testület üdvözli a magyar kisebbség képviselõitõl származó azon információt, miszerint a visszaszolgáltatás folyamata korrekt és az elért eredmények pozitívak.)
A tanácsadó testület tagjai elismert, politikailag független szakemberek, nehéz volna azt feltételezni róluk, hogy a román kormány megvesztegette vagy félrevezette õket. Ennek ellenére ez a bekezdés annyira mellbevágó, hogy ésszerû volna megkérdezni a magyarok “legitim” képviselõitõl, hogy ezt tényleg így mondták-e. Ha pedig igen, akkor ki-ki levonhatja a maga következtetéseit.

2.
Use of minority languages to indicate place names
…
Present situation
142. The Advisory Committee notes with satisfaction that the representatives of national minorities, with whom it spoke during the visit, indicated that the legislative provisions are applied in a satisfactory manner.
(Kisebbségi nyelvû hely-megjelölések használata
…
142. A Tanácsadó Testület megelégedéssel állapítja meg, hogy azon kisebbségi képviselõk akikkel a látogatás során beszéltek azt jelezték hogy a vonatkozó törvényes elõírásokat kielégítõ módon alkalmazzák.)
Gondolom most nagyot néznek azok a marosvásárhelyi magyarok akik ezt olvassák (hogy csak egy kirívó példát mondjak). Mert az valószínû, hogy a testület tagjai nem járták be széltében-hosszában az országot (habár az minimum elvárható, hogy ellátogassanak kisebbségek által lakott területekre), de az meg egyértelmû, hogy magyar képviselõkkel is találkoztak, jogos tehát a kérdés, hogy ezek valóban nem említették meg, hogy ilyen téren sokkal több a gond mint a pozitív példa?

A napokban a Népszabadságban (ez is jellemzõ) Markó Béla hosszan értekezett arról, hogy mi mindent sikerült nekik elérni nemzetközi nyomással. Ha csak ezt a két példát nézem, akkor két, egymással szorosan összefüggõ gondolat fogalmazódik meg bennem. Egyik az, hogy ezek szerint egyáltalán nem szakadtak bele a nagy nyomásgyakorlásba. A másik pedig az, hogy vajon hol állnánk most, ha valóban éltek volna minden lehetõséggel, valóban keményen küzdöttek volna a jogaink elismertetéséért és gyakorlatba ültetéséért?

Kategória: Ez Románia, Politika, RMDSZ, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Csoda történt?

Közzétéve 2015. július 30. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

A prefektus ellen indított per kapcsán – tekintettel a korábban már jelzett bonyodalmakra – számos levelet váltottam a megyei törvényszékkel. Itt van példának két boríték:

boritekok

Ha valaki elsõ látásra nem veszi észre a számomra fontos különbséget, azt arra kérem nézze csak a címzett nevét. Most már megvan ugye?
Ilyen szempontból az elsõ boríték tökéletesen megegyezik az összes korábbival, sõt, azokkal is, amelyeket már ügyek kapcsán más hatóságoktól szoktam kapni. S gondolom ezzel sokan mások így vannak: van egy becsületes nevük, amit a hatóságok önkényesen, ékezetek nélkül használnak. Mi pedig ezt tûrjük. Mint Toldi.
S hogy mi történt a két boríték között eltelt 20 nap alatt? Hát nem csoda! Hanem az, hogy megelégeltem a dolgot, s legutóbbi levelemet megtoldottam egy bekezdéssel, aminek semmi köze a perhez, ennek ellenére látható módon azonnal hatott. Közöltem ugyanis a törvényszékkel, hogy a becsületes nevem – a személyi igazolványom tanúsága szerint – Árus Zsolt István és nem Arus Zsolt Istvan, s megkértem õket, hogy ezt így használják, az esetleges bonyodalmak elkerülése végett. Az eredmény pedig – némi malíciával – döbbenetes! A címzésben is, meg a kézbesített határozatban is mindenhol helyesen szerepel a nevem. Ebbõl is látszik, hogy nincs semmiféle objektív akadálya annak, hogy a magyar neveket helyesen leírják.
Befejezésképpen, csak a rend kedvéért: ha kerülnek mások is, akik ugyanezt a lépést megteszik, akkor el fogunk jutni oda, hogy megszokják, s teljesen maguktól elkezdik helyesen írni a neveinket. Rajta hát!

Kategória: Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században | Hozzászólás most!

Tiszta beszéd!

Közzétéve 2015. július 29. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Múlt hét péntekén Tusványoson zajlott egy beszélgetés ezzel a címmel: “Erdélyi románok az autonómiáért – együtt vagy külön?” Ott érkezett a közönség részérõl az a felvetés, hogy a katalánok hosszú ideig jól megvoltak az autonómiájukkal, a függetlenségi mozgalom akkor lett igen erõs, amikor az autonómia kiszélesítésérõl a madridi kormány még bár tárgyalni sem akart. Ennek kapcsán vetõdik fel a kérdés, hogy ha a román kormány továbbra is süket lesz az erdélyiek regionalizációra vonatkozó igényeire, akkor megtörténhet az, hogy a mostani regionalisták Erdély függetlenségének a pártjára állnak?
A kérdésre Sabin Gherman elõször nagyon röviden ennyit mondott: szögezzük le, hogy a szeparatisták nem Katalóniában vagy Erdélyben vannak, hanem Madridban és Bukarestben. Késõbb visszakérte a mikrofont és még hozzátette: Az õ régiósitási elképzeléseik világosan meg vannak fogalmazva, európai szemmel nézve tökéletesen rendben vannak, s bízik benne, hogy ezt Bukarestben is meg fogják érteni. De ha nem, akkor viszontlátásra!
Ez szerfölött tiszta beszéd, a sátorban pedig nyilván ott voltak nem csak ismert magyar újságírók, hanem egyéb illetékesek is. Azóta figyelem a hazai sajtót (magyart is, románt is), de mintha ezek a tiszta és világos mondatok el sem hangzottak volna.

Kategória: Államérdek, Autonómiák, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

Szakadnak bele a munkába!

Közzétéve 2015. július 23. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Korábban már jeleztem, hogy a Parlament honlapjának tanúsága szerint a Román Hírszerzõ Szolgálatot felügyelõ bizottság nem ülésezett idén május vége óta. A dolog azért gyanús volt, így felhívtam telefonon a bizottság titkárságát, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy õk nem szokták közzétenni azt, hogy mikor ülésezik a bizottság, csak annak a közleményeit. Ez már magában egy érdekes dolog, ismét kiderült, hogy vannak egyesek akik betartják a házszabályt, és kettesek akik magasról tesznek rá. Természetesen azt is megkérdeztem, hogy volt-e ülése a bizottságnak a jelzett idõszakban, de erre már azt a választ kaptam, hogy forduljak hozzájuk írott kéréssel. Hát megtettem. Tegnap pedig megérkezett a válasz:

Arus Zsolt raspuns

Nem tudom ki hogy van vele, én nagyot néztem. Mert az tudtam, hogy ez egy fontos bizottság, de hogy ennyire?! S ilyen keményen dolgoznak?! Gyorsan átnéztem a többi szakbizottság naptárát, s azt tapasztaltam, hogy nincs még egy, amelyiknek bár fele ennyi ülése lenne. Pedig vannak ott fontos bizottságok, mint pl. a jogi, amelyik minden jogszabálytervezetet meg kell vitasson és véleményezzen. Szó mi szó, nem értem! Vajon mirõl gyûléseznek nap mint nap?
S ez még nem minden! Azt is megtudhattam, hogy a gyergyószéki polgárok igen szorgos megbízottat küldtek a szenátusba, hisz õ a bizottság minden egyes gyûlésén részt vett. Mondom az összesen! A 297 alkalomból még bár egyszer sem fordult elõ, hogy hiányzott volna! Ha esett, ha fújt, ha betegség gyötörte, az mind nem számított, mert elsõ a kötelesség. (No jó na, a képet kicsit árnyalja az, hogy ha megnézzük a jelenlétét a sokkal ritkább plenáris üléseken, ott elõ-elõfordul, hogy hiányzik, mint történt ez pl. 2012 szeptemberében, amikor Székelyföld statútum-tervezete volt napirenden.)
A kisördög azért ott munkál az emberben, már csak azért is, mert annyira de annyira hihetetlen ez az egész. Nézzük meg tehát idén július harmadikát. Ugyan ez péntek, már szinte hétvége, a szenátor úrnak fontos feladatai voltak, például a felnövekvõ vállalkozói nemzedék útjának az egyengetése.
Ugyanaznap került sor egy másik fontos eseményre is, ahol természetesen szintén ott volt.
De téved az, aki úgy gondolta, hogy ezek megakadályozták õt abban, hogy részt vegyen a parlamenti szakbizottság aznapi ülésén. Tessék csak megnézni a kimutatást!
Nem állítom, hogy ez így együtt lehetetlen. Nem állítom, hogy a parlamenttõl kapott hivatalos válasz hamis adatokat tartalmaz. De azért felmerül az emberben a gyanú, hogy akár ez is lehet a helyzet. Szerencsére az igazság kiderítésére van mód.

Kategória: Ez Románia, Mindennapjaink a 21. században, Politika, RMDSZ | Hozzászólás most!

Mit nekik alkotmány?

Közzétéve 2015. július 16. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

S mit nekik törvények? Elvégre õk bírók!
Valahogy így lehet röviden összefoglalni az alábbi történetet, ami egy újabb folytatása a Románia jogállam? témájú sorozatnak.
Ennek elsõ részét már megírtam itt, következzen most a folytatás.
Miután a kereset elutasításáról szóló végzést kézhez kaptam, megnyitottam a törvénytárat, s kicsit alaposabban utána olvastam a témának. Ez arra volt jó, hogy megerõsítse azt, hogy nem csak a józan ész és jóérzés szabályait, de alkotmányos és törvényi elõírásokat is sértett az ügyben eljáró bírónõ. Nosza fogtam magam, s fogalmaztam egy felülvizsgálati kérést, jó alaposat, amiben egyrészt jeleztem (amint a fent idézett bejegyzésben is megírtam), hogy a végzésben található állítások nem hogy nélkülözik a törvényes alapot, hanem éppen ellentétesek a perrendtartási törvény elõírásaival, másrészt rámutattam a végzés végzetes hibájára: függetlenül attól, hogy lehet-e és mikor alkotmányossági kifogás emelni, jelenleg az a helyzet, hogy létezik a bíró által hivatkozott elõírása a perrendtartási törvénykönyvnek, illetve a Románia által ratifikált Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája. Az elsõ azt mondja, hogy a fordítást nekem kell elkészíttetni, a második azt, hogy az államnak. Ilyenkor alkalmazandó az alkotmány húszadik cikkelye, amelyik kimondja, hogy emberjogi kérdésekben irányadó az ENSZ emberjogi nyilatkozata és a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények, ha pedig ellentmondás lenne a belsõ törvények és eme nemzetközi dokumentumok között, akkor az utóbbiakat kell alkalmazni. Ha tehát az ügyben eljáró bírónõ ismeri és tiszteletben tartja az alkotmányt, akkor már a kereset benyújtásakor ezen alkotmányos elõírást kellett volna alkalmazza, s nem kellett volna tõlem fordítást kérjen. De ha már õ nem ezt tette, felhívom a figyelmét a felülvizsgálatot végzõ bírónõnek, hogy hozza helyre a kolléganõje hibáját.
Ismerve a hazai igazságszolgáltatást, nem mondhatom hogy ezek után már a fejemet tettem volna arra, hogy a keresetem ügye ezzel sínre kerül, de fogadni már mertem volna rá elég nagy összegben. Szerencse hogy nem tettem, mert a felülvizsgálati kérésemet elutasították!

incheiere-935

Az indoklás pedig több mint érdekes: azt mondja, hogy az eredeti döntést két esetben lehet felülvizsgálni: ha az téves volt, vagy ha idõközben teljesültek azok a feltételek, amelyek hiánya miatt született ama döntés. Márpedig a bírónõ szerint egyik eset sem áll fenn.
A második esetre kár is szót pazarolni, mert nyilván igen nehéz lenne utólag megoldani azt, hogy a kéréstõl számított 10 napon belül elküldjem a kért fordításokat. Annál érdekesebb az elsõ feltétel. Azzal kapcsolatban logikailag két lehetõség van:
1. A bírónõ nem ismeri a téves (eronat) szó jelentését. Erre több jel is utal, ugyanis én a kérésben sorra vettem az elutasításban található állításokat és mindegyikrõl bebizonyítottam, hogy azok tévesek. A felülvizsgálatot végzõ bírónõ pedig ezeket vette sorra, s azt mondja mindegyikrõl, hogy azokkal nem foglalkozhat. Jogos kérdés az, hogy akkor minek alapján dönti el, hogy az elutasítás téves volt-e? Egy igazi kis abszurd: én törvénycikkelyekkel bizonyítom, hogy a döntés téves, a felülvizsgáló bírónõ meg azt mondja, õ ezekkel nem foglalkozhat, õ csak azt kell eldöntse, hogy a döntés téves volt-e. Mibõl dönti el? A papír minõségébõl? A betûméretbõl? A bírónõ születési dátumából vagy hajszínébõl?
2. A második lehetõség az, hogy az elutasítás nem téves volt, hanem szándékos. Vagyis az elsõ körben eljáró bírónõ pontosan tudta azokat a dolgokat, amiket a felülvizsgálati kérésben leírtam, de szándékosan figyelmen kívül hagyta az összest. Mondom logikailag ez is lehetséges, de ha tippelni kell, én mégis inkább az elsõ változatot választom, mert rossz véleményem van ugyan a hazai igazságszolgáltatásról, de ennyire rossz azért nincs.
Az eredmény azonban mindenképp az lett, hogy a keresetemet véglegesen elutasították. Én jeleztem a bíróságnak, hogy a törvények betartatásáért felelõs prefektus áthágja a törvényeket, a bíróság pedig úgy döntött, hogy ezzel az üggyel márpedig nem foglalkozik. Segédkezet nyújt a törvényszegõnek, azt üzeni neki, hogy csak bátran továbbra is, mi itt vagyunk és támogatunk. Mert ugye ez az igazságszolgáltatás dolga, nemde?
Hát nem! S ez így-úgy bizonyítást fog nyerni. E célból két dolgot tettem: panaszt a legfelsõ bírói tanácsnál a két bíró ellen, illetve panaszt az emberjogi bíróságon Románia ellen. Az elsõben azt kértem, hogy állapítsák meg hogy a bírónõk felületességbõl, illetve szándékosan megsértették a jogaimat, a másikban pedig azt, hogy állapítsa meg, hogy:
– a. a román igazságszolgáltatás megsértette azt a jogomat, hogy a panaszomat egy pártatlan bíróság, tisztességes eljárás keretében, rezonábilis idõn belül letárgyalja, illetve
– b. nyelvi alapon diszkriminál,
s kötelezze a bíróságot, hogy a keresetemet tárgyalja le.
Egy per az emberjogi bíróságon hosszú ideig eltart, én pedig azt szeretném, hogy a prefektus magától, vagy bírói kényszer nyomán, de minél hamarabb kezdje el végezni a dolgát. Éppen ezért nem várom meg a strasbourgi ítéletet, inkább rászántam az ügyre még 100 lejt, elkészíttettem a fordításokat és újból benyújtottam a keresetet. Az a 835/96/2015-ös számot kapta a megyei törvényszéken, lefolyását bárki követni tudja.

Kategória: Ez Románia, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Kik vezetik ezt az országot!

Közzétéve 2015. július 15. szerda | Szerző: Árus Zsolt

Mivel dolgom akadt a Román Hírszerzõ Szolgálat felügyeletét ellátó parlamenti bizottsággal, áttanulmányoztam annak szervezési és mûködési szabályzatát (30/1993-as parlamenti határozat). Annak ötödik cikkelye írja le a bizottság hatáskörét (errõl már ejtettem szót itt), majd következik a hatodik:

Art. 6. – În exercitarea atributiilor prevãzute în art. 5, comisia poate solicita Serviciului Român de Informatii rapoarte, informãri si explicatii scrise, documente, date si informatii si poate audia persoane în legãturã cu problemele analizate.
(Magyarul: a feladata ellátása során a bizottság jelentéseket, tájékoztatást, írott magyarázatokat, dokumentumokat, adatokat és információkat kérhet a Szolgálattól, illetve az elemzett problémákkal kapcsolatban meghallgathat személyeket.)
Ez mondhatni rendben van, a magam viszonylatában esetleg azt jegyzem meg, hogy ésszerû lett volna hogy az általam jelzett ügyben meghallgassanak, kikérdezzenek annak részleteirõl, de valamiért ezt nem tették meg.
Mondom ez rendben van, ha figyelembe vesszük a következõ cikkely elsõ bekezdését:

Art. 7. – (1) Serviciul Român de Informatii este obligat sã puna la dispozitia comisiei, în timp util, rapoartele, informãrile, explicatiile, documentele, datele si informatiile solicitate si sã permita audierea persoanelor indicate de comisie.
(Magyarul: A Szolgálat köteles hasznos idõben a bizottság rendelkezésére bocsátani a kért dolgokat illetve megengedni a bizottság által megjelölt személyek meghallgatását).
Habár már van ebben egy figyelmeztetõ jel: ama “hasznos idõben”, ami egy gumi-fogalom, szabályzatokban mindig jobban mutatnak a “10 napon belül” típusú konkrétumok. De ez még csak egy apróság, a bomba a második bekezdésben robban:
(2) Fac exceptie de la prevederile alin. 1 actiunile informative aflate în curs de executare, alte activitãti operative pentru siguranta nationalã, apreciate ca atare de comisie, la recomandarea Biroului executiv al Consiliului director al Serviciului Român de Informatii, precum si mijloacele si metodele concrete folosite în munca de informatii, în mãsura în care nu contravin Constitutiei si legilor în vigoare.
(Magyarul: az elsõ bekezdés elõírásai alól kivételt képeznek a folyamatban levõ információs tevékenységek, egyéb a nemzetbiztonságot érintõ operatív tevékenységek melyeket – a Szolgálat végrehajtó bürója javaslatára – ilyennek ítél meg a bizottság, valamint a hírszerzõ szolgálatban alkalmazott konkrét eszközök és módszerek, amennyiben ezek nem hágják át az alkotmányt és az érvényes törvényeket.)
Na errõl a mondatról doktori dolgozatot lehetne írni abban a témában, hogy miképpen kell önmagukat gúzsba kötni azért, hogy nehogy véletlenül valami hasznos dolgot találjuk mûvelni. Már a mondat dodonai, többféleképpen értelmezhetõ volta is mesteri alkotás, kiválóan alkalmas arra, hogy ha valaki mégis tenne valami érdemit, illetve ha valaki ilyen tevékenységet várna el a bizottságtól, annak lehessen megmagyarázni, hogy az miért lehetetlen. Ugyanis ilyen esetben lehet arra hivatkozni, hogy az “amennyiben ezek nem hágják át az alkotmányt és az érvényes törvényeket” csak a konkrét eszközökre és módszerekre vonatkozik, folyamatban levõ tevékenységrõl semmilyen körülmények között nem kérhetõ tájékoztatás, még akkor sem, ha az áthágja az alkotmányt vagy az érvényes törvényeket. Magyarán a Hírszerzõ Szolgálat a maga kénye kedve szerint hághat át alkotmányt és törvényt, azt nem hogy megakadályozni nem lehet, de még bár információkat sem kérhet ezekrõl még a Szolgálat mûködését ellenõrzõ parlamenti bizottság sem. De még ha ama mondatrészt az összes elõtte levõ esetre érvényesnek tekintjük, a helyzet akkor sem lesz sokkal rózsásabb, ugyanis ha valamit titokban mûvelnek, arról igen nehéz megállapítani, hogy törvényes vagy nem.
Az is több mint furcsa, hogy még a bizottság is csak utólag kaphat tájékoztatást a Szolgálat tevékenységérõl, hisz még jóhiszemû hozzáállás és a titkolózás meg maszatolás elkerülése esetén is az ellenõrzés lehetõsége eleve arra ösztönöz, hogy betartsam a szabályokat, mert bármikor rajtakaphatnak. Ha ellenben ellenõrizni csak utólag lehet, akkor szabad a gazda, lehet tenni bármit, hisz a tevékenységek széles köre esetében azoknak semmi nyoma nem marad, tehát az utólagos ellenörzés fabatkát sem ér.
A csúcs azonban az a rész, hogy az ellenõrzendõ intézmény vezetõi tehetnek javaslatot arra, hogy mit ne ellenõrizzen a bizottság. (Egy zárójel erejéig: úgy látom ez egyfajta román betegség, így már jobban értem ezt is.) Akinek van bár halvány fogalma az emberi természetrõl, annak számára világos, hogy ha egy ügy esetében a leghalványabb gyanú él a Szolgálat vezetõben, hogy nem teljesen törvényesen jártak el, ahhoz még bár közel sem fogják engedni a bizottságot. Ergo a bizottságot teljesen feleslegesen hozták létre és tartják fenn, mert semmiféle elrettentõ szerepet nem tud játszani, illetve soha semmilyen rendellenességet nem fog feltárni. A maximum amit megtehetnek, hogy a már lezárt ügyekbõl átnézhetik azokat, amelyekrõl a Szolgálat tudja, hogy a legnagyobb rendben vannak, ezért hozzáférést enged nekik.
Csak hogy legyen világos: ezt a szabályzatot a parlament fogadta el, egyik szakbizottsága számára! Az érdemi munkát tehát nem valami földönkívüli erõ akadályozza, a képviselõk kötötték ezzel gúzsba saját magukat. Az pedig teljesen mindegy, hogy a javaslat esetleg magától a Hírszerzõ Szolgálattól származik, hisz nyilvánvaló, hogy a Kasszafúrók Szabad Szakszervezetének is lennének módosító javaslatai a büntetõ törvénykönyvhöz. A döntés a képviselõké volt, ezzel a szabályzattal magukról állítottak ki bizonyítványt. Hogy finoman fogalmazzak: lesújtót!

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika | Hozzászólás most!

A szabály az szabály?

Közzétéve 2015. július 3. péntek | Szerző: Árus Zsolt

A parlament két házának van egy közös bizottsága, aminek a feladata a Román Hírszerzõ Szolgálat tevékenységének az ellenõrzése. A bizottság szervezését és mûködését a 30/1993-as Parlamenti Határozat rögzíti. Annak az elsõ cikkelyének egy mondatára érdemes odafigyelni (az alábbi képen kiemelve):

30-as-hatarozat

Ennek értelmében aki ennek a bizottságnak tagja, az nem lehet tagja semmilyen más parlamenti bizottságnak. Hogy ennek a korlátozásnak mi az értelme, arra magamtól nem bírtam rájönni, ellenben tudom a választ arra a kérdésre, hogy betartják-e. Nem nehéz kitalálni: nem. Itt van erre egy példa:

verestoy-szenator

A lap közepén, hogy verje ki az ember szemét, ott van szépen feltüntetve annak a két bizottságnak a neve, amelyeknek tagja a szenátor úr.
S hogy mi közöm nekem ehhez? Mondhatni semmi, épp csak kerestem a szenátor úr levélcímét, hogy tudjam felhívni a figyelmét a levelezésemre, amit ama bizottsággal folytatok. Címet nem sikerült találnom, de idõközben megakadt a szemem ezen, s ha már így történt, el is mondom, mert közérdekû információ.

Kategória: Ez Románia, RMDSZ | Hozzászólás most!

A hírszerzõ szolgálat államtitkolózik

Közzétéve 2015. július 2. csütörtök | Szerző: Árus Zsolt

Tegnap megérkezett a válasz a Román Hírszerzõ Szolgálathoz intézett petíciómra is:

valasz-sri

Mikor elolvastam, elsõre bosszankodtam azon, hogy õk is megpróbáltak kifizetni egy semmitmondó válasszal, de aztán elolvastam még egyszer, alaposabban, s immár másképp látom a helyzetet. Ha ugyanis komolyan vesszük – s miért ne vennénk – azt, hogy alaposan kivizsgálták az általam jelzetteket, majd ahelyett hogy tájékoztatnának a kivizsgálás eredményeirõl, azt fejtegetik hosszan, hogy õk államtitoknak minõsülõ adatokkal dolgoznak, amelyek nem minõsülnek közérdekû információnak és nem szolgáltathatóak ki, akkor az egyetlen logikus következtetés, az hogy a kivizsgálás eredménye államtitok, amit nem közölhetnek velem. Ha ugyanis azt találták volna, hogy az általam jelzett eseményekhez semmi köze nincs a hírszerzõ szolgálatnak, akkor egy sokkal rövidebb és kevésbé körülményes levélben, minden gond nélkül megírhatták volna hogy kivizsgálták, de nem találtak még a leghalványabb arra utaló nyomokat sem, hogy az intézményüknek ehhez bármi köze lenne.
Ily módon ha nem is direkt, de logikusan kikövetkeztethetõ módon a levél üzenete az, hogy nem képzelõdtem, vagy maga a Román Hírszerzõ Szolgálat, vagy valamilyen más titkosszolgálat érintett a névtelen levelek ügyében. Ha pedig ez így van, már csak az a kérdés, hogy személyesen ki(k) az(ok), aki(k) a törvénytelenségeket elkövetté(k). Ha pedig ez(ek) netán az RHSZ alkalmazottai, akkor joggal várható el, hogy az intézmény vezetõje átadja õket az igazságszolgáltatásnak, mert ezt kívánja meg az intézmény becsülete. Én pedig – természetesen – nem várom el tõlük, hogy államtitkokat közöljenek velem, de azt igen, hogy ha büntetõ panaszt tesznek valaki ellen, azt közöljék velem is, mert sértettként részes akarok lenni abban a perben. Ezt tartalmazza a válaszom, amit románul tudók kedvéért bemásolok ide.

Cãtre

Serviciul Român de Informatii
în atentia domnului director

Stimate domnule director!

În data de 22 mai v-am adresat o petitie, în care v-am semnalat o serie de actiuni care contravin legii, iar legat de acelea am formulat urmãtoarele solicitãri:

Având în vedere afirmatiile fãcute vara trecutã de directorul de atunci al SRI cu privire la implicarea SRI în cotracararea aspiratiilor de autonomie teritorialã (a cãror înregistrare se poate gãsi aici: http://adevarul.ro/news/eveniment/adevarul-live-ora-1100-george-maior-vorbeste-despre-conflictul-ucraina-amenintarile-adresa-romaniei-1_53d5fcb60d133766a8cd083d/index.html – a se vedea ultimele minute), este posibil, ca SRI ca si institutie, respectiv actuali sau fosti angajati ai SRI sã fie implicati în aceste activitãti. Vã rog deci sã cercetati acest aspect, iar în caz cã veti constata cã institutia ca atare sau vreun actual sau fost angajat al ei este sau a fost implicat în evenimentele semnalate mai sus, atunci sã luati mãsurile legale care se impun.
Iar în cazul în care veti constata, cã vreun alt serviciu secret a fost sau este implicat în aceste evenimente, vã rog cu respect sã luati mãsurile impuse Dvs. de lege pentru a mã apãra de astfel de actiuni.

Azi am primit de la institutia Dvs. un rãspuns, din care rezultã cã aspectele prezentate de mine au fost temeinic analizate, însã datoritã prevederilor Art. 31, aliniat 3. din Constitutie, nu aveti posibilitatea sã-mi comunicati rezultatele acelor analize. Dat fiind faptul, cã dacã ati fi constatat cã SRI nu este implicat în nici un fel în activitãtile semnalate, atunci puteati sã-mi comunicati acest lucru fãrã nici o retinere, deduc cã într-un fel sau altul, SRI este implicat în acele actiuni. Tin sã accentuez deci, pentru a evita orice dubii, cã nu am solicitat si nu solicit informatii care constituie secret de stat! Cea ce conteazã din punctul meu de vedere este ca în eventualitatea cã ati constatat cã vreun angajat SRI a încãlcat legea, acela sã fie deferit justitie, pentru cã asta este nu numai interesul meu, ci si al institutiei pe care o conduceti. Iar în cazul în care veti lua o astfel de decizie, vã rog cu respect sã-mi comunicati si mie – fãrã sã divulgati vreun secret de stat – numele persoanei respective si un numãr de dosar, pentru cã doresc sã mã constitui parte în acel proces, fiind persoanã vãtãmatã.

Gheorgheni, la 2 iulie 2015
Árus Zsolt István

Frissítés: VII.9.
Azóta is töröm a fejem azon, hogy mi vitte rá a választ megfogalmazót, hogy ne azt írja, hogy kivizsgáltuk a panaszát, s megállapítottuk, hogy az ügyben a Szolgálat, illetve annak egyetlen munkatársa sem érintett. Ez tiszta beszéd lett volna, megfelelne a törvényes elõírásoknak (ki kell vizsgálni, ha szükséges intézkedni kell, s errõl tájékoztatni a panaszost), s továbbra egy szavam se lehetett volna, még akkor sem, ha – jó okkal – kételkednék abban, hogy ez így igaz. S akárhogy töröm a fejem, csak arra jutok hogy azért nem írták ezt, mert nem ez a helyzet. Magyarán: maga a szolgálat, illetve annak valamely jelenlegi vagy volt munkatársa érintett az ügyben. Sõt, a helyzet az kell legyen, hogy ennek az érintettségnek a nyomait nem lehet minden további nélkül eltüntetni. Erre egy lehetséges magyarázat az, hogy ugyanazon a számítógépen amin a levelek készültek, az évek során a Hivatal számos hivatalos dokumentuma is készült, s ma már senki nem tudja, hogy azok milyen helyekre jutottak el, tehát fennáll a veszélye annak, hogy akár véletlenül is kiderül az igazság. Ha pedig az ügyészség – ahonnan eddig semmiféle visszajelzést nem kaptam – nem azon ügyködik hogy eltussolja az ügyet, akkor az elsõ dolga pont az kell legyen, hogy megvizsgálja az összes számítógépet amit a Szolgálat, illetve annak alkalmazottai használnak itt Szentmiklóson, ha pedig nem találják meg a keresett gépet, akkor tágítva a kört Hargita megyében, s így tovább. De még bár ki se kell menjenek az irodából, elég ha átiratban megkérdezik a Szolgálattól, hogy folyt vagy folytatott vagy folytat-e a személyemmel kapcsolatban bármiféle tevékenységet. Ez után a válasz után meglepõ volna, ha egy ilyen kérdésre nemleges választ kapnának. Ugyanis még ha teljesen törvényes módon és eszközökkel zajlott vagy zajlik is az, annak egyenes következménye hogy számos hivatalos iratban ott szerepel a nevem. Azokat pedig nem lehet mind ripsz-ropsz megsemmisíteni, már csak azért sem, mert nem azért dolgoznak, hogy a munkájuk eredményét sutba dobják. Tudva azt, hogy mennyire túlterhelt az ügyészség, azzal tudom segíteni a munkájukat, hogy tájékoztatom õket errõl a levélrõl, illetve elmondom nekik az azzal kapcsolatos gondolataimat. Erre még ma sort fogok keríteni.
S közben ne feledkezzünk meg a parlamenti bizottságról sem, az is megteheti azt, hogy kicsit beleturkál a Szolgálat elektronikus irattárába (mert bizonyára van olyan), különös tekintettel a Hargita megyébõl származó iratokra. Nem lepne meg nagyon, ha gyorsan kiderülne, hogy honnan is származnak a lejárató levelek.


Frissités-2: VII.9.
Itt van az ügyészségnek címzett levél:
Cãtre

Parchetul de pe lângã Înalta Curte de Casaþie si Justitie

Subsemnatul Árus Zsolt István, cu domiciliul în municipiul Gheorgheni, str. Gábor Áron, nr. 26, în calitate de persoanã vãtãmatã, v-am adresat în data de 22 mai o plângere penalã. Legat de acel caz doresc sã vã mai aduc la cunostintã urmãtoarele:
În aceasi datã am adresat o petitie cãtre Serviciul Român de Informatii, în care le-am solicitat sã verifice dacã institutia este implicatã în vreun fel în activitãtile semnalate si în plângere, iar în caz afirmativ sã ia mãsurile legale care se impun. La acea petitie am primit rãspunsul anexat acum câteva zile. În mod logic, dacã SRI nu ar fi implicat în nici un fel în acele activitãti, atunci ar fi trimis un rãspuns de genul am verificat cele semnalate si am constatat cã nu suntem implicati, pentru cã aceasta nu ar constitui secret de stat. Rezultã de aici, cã într-un fel sau altul, SRI ca institutie, sau actuali sau fosti angajati ai SRI sunt implicati în activitãtile ilegale reclamate de mine. În consecintã – prin aceastã deducere logicã – cea ce am formulat în plângere numai ca o posibilitate (implicarea SRI) devine un fapt aproape sigur. Dumneavoastrã însã aveti la îndemânã toate posibilitãtile sã transati în mod concret aceastã problemã, prin verificarea documentelor electronice elaborate pe calculatoarele SRI aflate în functiune în zona orasului Gheorgheni (fãrã sã fie nevoie sã accesati secrete de stat, verificând numai autorul documentelor, stocat de cãtre calculator în fiecare fisier, asa cum am prezentat acest lucru în plângere), respectiv a documentelor interne de serviciu, care contin numai dispozitii, deconturi, etc. legate de activitatea ofiterilor SRI (pentru a verifica dacã apare numele meu în acele documente).
Consider, cã clarificarea acestei probleme este nu numai interesul meu, dar si un interes public general, de vreme ce atât Constitutia, cât si legile incidente acordã o atentie deosebitã drepturilor fundamentale ale cetãtenilor, stipulând totodatã, cã activitãtile serviciilor secrete trebuie sã aibã în vedere si trebuie sã se desfãsoare cu respectarea strictã a acestor drepturi.

Gheorgheni, la 9 iulie 2015
Árus Zsolt István

Kategória: Államérdek, Ez Románia | Hozzászólás most!

Tiszteletlen ház

Közzétéve 2015. június 28. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Amint még múlt hónap végén jeleztem, nem csak bûnvádi panaszt tettem a személyemet, illetve a Székely Nemzeti Tanácsot lejáratni szándékozó névtelen levelek ügyében, hanem intéztem egy petíciót a parlament azon szakbizottságához is, aminek feladata a titkosszolgálatok felügyelete, ugyanis fennáll annak a lehetõsége, hogy az ügyben a Román Hírszerzõ Szolgálat is érintett. A petícióban azt kértem, hogy vizsgálják ki az általam jelzett jogsértéseket és az eredmény függvényében tegyék meg a szükséges törvényes lépéseket. A petícióra válasz is érkezett, ez:

valasz-kepviselohaz-sri

Röviden magyarul:
Tájékoztatnak arról, hogy az általam jelzetteket, hatáskörüknek megfelelõen elemezték.
Biztosítanak arról, hogy a bizottság szabályzatával összhangban, annak tagjai folyamatosan azon vannak, hogy a Román Hírszerzõ Szolgálat tartsa be a rá vonatkozó törvényt.
Tájékoztatnak, hogy ezen törvény értelmében a Szolgálat azon adatok gyûjtésével, ellenõrzésével és értékesítésével foglalkozik, amelyek szükségesek az ország nemzetbiztonságára vonatkozó fenyegetések megismeréséhez, megelõzéséhez és visszaveréséhez.
Köszönik az irántuk tanúsított bizalmat és biztosítanak, hogy bármilyen nekik jelzett jogsértést kivizsgálnak és tisztáznak.
Még rövidebben: nesze semmi, fogd meg jól.
Mit nekik a nemzetbiztonsági törvény, illetve a petíciókra vonatkozó kormányrendelet elõírásai!? Ha kedvük szottyan, akkor válaszolnak, de szigorúan csak pár semmitmondó általánosságot. Balga az, aki érdemi kivizsgálást, választ, avagy cselekedetet vár el tõlük.
De tényleg balga? Az igen, aki itt széttárja a karját és megáll. Én nyílván nem leszek az, további lépéseket fogok tenni azért, hogy bebizonyítsam: balgák õk, ha azt gondolják, hogy ezzel megúszták. Elsõ körben kapnak egy levelet, amiben figyelmeztetem õket a törvények elõírásaira és felszólítom õket, hogy tartsák be ezeket.

Frissítés: VII.2.
Idõközben elment a levél a parlamenti bizottságnak, illetve tájékoztatásképpen még további bizottságoknak (petíciós, emberjogi, stb.) valamint a két ház elnökének.
Ebben felszólítottam õket, hogy az érvényes törvényi elõírásoknak megfelelõen:
– alaposan vizsgálják ki az általam jelzett dolgokat;
– a vizsgálat eredményei függvényében tegyék meg a szükséges lépéseket, s ezeket – a bizottság mûködési szabályzatának megfelelõen – foglalják egy határozatba;
– minderrõl tájékoztassanak engem is, a törvényes határidõn belül.
Jeleztem nekik azt is, hogy amennyiben ennek a felszólításnak nem tesznek eleget, a közigazgatási bírósághoz fogok fordulni azzal a kéréssel, hogy a bíróság kötelezze õket a törvények betartására.

Frissítés: VII.9.
Hogy legyen nyilvánvaló az, hogy milyen mértékben vette semmibe a bizottság a saját szabályzatát, álljon itt abból a feladataira vonatkozó releváns rész:
Art. 5. – Comisia prevazutã la art. 1 exercitã controlul concret si permanent asupra activitãtii Serviciului Român de Informatii si are urmãtoarele atributii:
a) verificã dacã, în exercitarea atributiilor ce revin Serviciului Român de Informatii în domeniul sigurantei nationale, sunt respectate prevederile Constitutiei si ale celorlalte acte normative;
b) examineazã cazurile în care s-au semnalat încãlcari ale prevederilor constitutionale si ale altor dispozitii legale în activitatea Serviciului Român de Informatii si se pronuntã asupra mãsurilor ce se impun pentru restabilirea legalitãtii;
c) analizeaza si cerceteazã, la cererea oricãreia dintre comisiile permanente pentru aparare, ordine publica si sigurantã nationalã ale celor doua Camere, sesizãrile cetãtenilor care se considera lezati în drepturile si libertãtile lor, prin mijloacele de obtinere a informatiilor privind siguranta nationalã; examineazã si solutioneazã celelalte plângeri si sesizãri ce-i sunt adresate în legãtura cu încãlcarea legii de cãtre Serviciul Român de Informatii;
Magyarul:
a. Ellenõrzi, hogy a Szolgálat betartja-e az alkotmányt és a törvényeket.
b. Kivizsgálja azokat az eseteket, amikor valaki jelzi, hogy a Szolgálat megsértette az alkotmány vagy a törvényeket és megjelöli a törvényesség helyreállításához szükséges tennivalókat.
c. Elemzi és kivizsgálja azokat az eseteket, amikor a parlament egyes szakbizottságai, illetve a jogaik megsértését vélelmezõ állampolgárok törvénysértést jeleznek neki; kivizsgálja és megoldja a hozzá intézett petíciókat, melyek a Szolgálat által elkövetett jogsértésekrõl szólnak.
Hogyha ehhez még hozzávesszük a petíciókra vonatkozó kormányrendelet elõírásait, még egyértelmûbb lesz az az impertinencia, amivel a bizottság válaszát megfogalmazták, ugyanis még ha netán ki is vizsgálták a panaszomat, a kivizsgálás eredményérõl hallgatnak, holott kötelességük lett volna nem csak a szükséges intézkedések meghozatala (mindkét jogszabály ezt írja elõ), hanem az is, hogy azokról engem tájékoztassanak.
Nem lényegtelen az sem, hogy a bizottság titkára Hargita megyei, történetesen pont Gyergyószék szenátora. Miután megkaptam a fenti semmitmondó választ, levélben fordultam hozzá és arra kértem, hogy kövesse figyelemmel, hogy a bizottság tartsa be a törvényeket meg a saját szabályzatát. A levél egy hete ment el, válasz rá semmilyen formában nem érkezett. Azt látni a sajtóból, hogy a szenátor úr nagy erõkkel kampányol, újabb mandátumra készül, de mi értelme lenne annak, ha most sem végzi azt a munkát, amivel legutóbb három évvel ezelõtt bízták meg a választók?

Frissítés: VII.10.
Néha hasznos tud lenni, ha az ember alszik egyet a témára. Reggel friss gondolatai támadnak. Így jártam én is most: eszembe jutott, hogy az internet néha hasznos is tud lenni. Felkerestem tehát a Szenátus honlapját, hátha ott találok további információkat a bizottság ülésérõl. Találtam. Igen lényegeset: nem is volt! Ha valaki nem értené: a Szenátus honlapján lehet követni a testület mûködését, közzéteszik többek közt az egyes szakbizottságok üléseinek az idõpontját, napirendjét, stb. S a honlap tanúsága szerint mióta én a petíciómat elküldtem a bizottságnak, azóta annak egyetlen ülése sem volt. Ekkor már elõ kellett vegyem újra a bizottság válaszát, amit annak elnöke ír alá, s az áll benne (így, többes számban), hogy nagy alapossággal elemeztük a jelzetteket, a kompetenciánknak megfelelõen. Már csak az a kérdés, hogy ez a többes szám kiket takar, mert ezek szerint a bizottságot nem. A szenátor úr csak meg kell szólaljon…

Kategória: Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!

Nem mindegy!

Közzétéve 2015. június 28. vasárnap | Szerző: Árus Zsolt

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma kiadta évi emberjogi jelentését, derül ki a hazai magyar sajtóból. A híradások azt is megjegyzik, hogy a jelentés számos magyarellenes cselekedetrõl is beszámol. Ha azonban valaki megkeresi a jelentést, akkor egy árnyaltabb képet fog kapni, ami ráadásul már kevesebb megelégedésre ad okot.
Ami már a jelentés elején található rövid összegzés elolvasása után nyilvánvalóvá válik: a kisebbségek viszonylatában a külügyminisztérium megállapítja, hogy Romániában diszkriminálják a romákat, a sajtóban antiszemita írások jelennek meg, a görög katolikus egyház ingatlanjainak a visszaszolgáltatása késik, a közbeszédben pedig – sajtó, internet, stb. – gyakoriak az antiszemita, rasszista és xenofób megnyilvánulások. Ha ezt magyar ember olvassa, kétségtelenül hiányérzete van.
Alább, a problémák részletezése csak növeli a hiányérzetet. Külön kitér a jelentés az ingatlanok visszaszolgáltatására, ellenben ott sincs egy hang sem a magyar egyházi és közösségi javakról. A jelentés olvasója azt gondolhatja, hogy mindössze a görög katolikus egyház szembesül problémákkal az ortodoxok, illetve az állam által továbbra is bitorolt ingatlanok visszaszolgáltatása terén. A magyarokkal szembeni hasonló bánásmódról vagy nem tudnak az óceánon túl, vagy pedig tudnak, de hallgatnak.
Késõbb a jelentés hosszan foglalkozik az országban megnyilvánuló antiszemitizmussal, majd a kisebbségeknek szánt fejezet mintegy háromnegyedében a romák jogainak a megsértéseit taglalja. Ez a rész ezzel a mondattal kezdõdik: A romák elleni diszkrimináció továbbra is egy súlyos probléma.
Ezt követi a magyarokra vonatkozó négy rövid bekezdés, ahol a problémák kapcsán így fogalmaznak: a magyarok továbbra is arról számolnak be, hogy diszkriminálják õket.
Nem kell a sorok közötti olvasás nagymestere legyen valaki, hogy érzékelje a két megközelítés közötti hatalmas eltérést: a külügyminisztérium tényszerûen megállapítja, hogy a romákat diszkriminálják, ezt súlyos problémának nevezi, majd a magyarokról azt mondja, hogy azok diszkriminációra panaszkodnak. Ezt nem hogy nem nevezi súlyos problémának, de még bár azt sem mondja, hogy a panasz jogos. A romák esetében a külügyminisztérium állapítja meg azt, hogy diszkriminálják õket, s ezt minõsíti is, súlyos problémaként. Ezzel szemben a magyarokról csak azt állapítja meg, hogy azok panaszkodnak, a panaszok valóssága illetve jogossága ügyében semmit nem mond. Ez pedig egyáltalán nem mindegy! Téves és félrevezetõ tehát a jelentésrõl ilyen címmel beszámolni: “Washington: Bukarest diszkriminálja a magyarokat”, hisz tényszerûen az az igazság, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának jelentése mindössze arról számol be, hogy a magyarok diszkriminációra panaszkodnak.

Kategória: Politika | Hozzászólás most!

Celebrare necesse est?

Közzétéve 2015. június 26. péntek | Szerző: Árus Zsolt

A román hatalom újabb hatalmas öngólt rúgott a mai napon Csíkszeredában. A két miniszter nyilván tüntetõleg, a megalázás szándékával döntött úgy, hogy a román zászló napját Székelyföld közepén fogja megünnepelni, de a részletekben megbúvó ördög ezúttal sem az õ kezükre játszott. A gyorsított eljárással lezavart ünneplés ugyanis egyetlen dolgot mutatott meg a napnál fényesebben: a hatalom retteg a székelyektõl. Rendes körülmények között egy ilyen ünnep gondtalan, fesztelen, közvetlen és vidám kellene legyen, egy alkalom, ami összeköt egy közösséget. Zenés, táncos, lufis, fagylaltos, térzenés, sétálgató, beszélgetõ, kisgyermekes. A sor tetszés szerint folytatható.
Ezzel szemben mit láthatott az a néhány lézengõ (vagy odavezényelt?) Csíkszeredában? Állig felfegyverkezett katonák tömkelege, szertartásosság, közhelypufogtató szövegek, formalizmus, és mindenek felett sietség. Ahogy Karinthy megírta az emberke tragédiájában: gyorsan-gyorsan, mert a miniszter urak sietnek. S ez a második fontos következtetés: maguk román miniszterek se tisztelik a saját zászlajukat. A kötelesség kötelesség alapon lezavarják minél gyorsabban az ünneplést, s azzal már ott sincsenek. Messzirõl lerí a rendezvényrõl, hogy mindenki unja, nyûg az egész, mert ugyan meg kell mutatni ezeknek a fránya székelyeknek hogy ki az úr a házban, de legyen már vége minél hamarabb.
Ami pedig a jövõre nézve talán a legszomorúbb: ezek a kardcsörtetõk képtelenek megérteni, hogy akkor lesz június 26 Székelyföldön ünnep, amikor mi magunk, saját elhatározásból fogunk ünnepelni. Ennek pedig az a feltétele, hogy jól érezzük magunkat ebben az országban, jogaink legyenek biztosítva és betartva, egyénileg is meg közösségként is. Ha pedig õk ezt nem értik, akkor igen kicsi az esély arra, hogy bármit is tegyenek az érdekében.

Kategória: Államérdek, Ez Románia, Politika, Székelyföl éjjel-nappal | Hozzászólás most!