csak gyermekszájból
(kigondoltam a Költészet Napján, infúzióra kötve)
– Áron, kérsz paradicsomot?
– Apa, csamariont is kérek!
szót csak gyermekszájból
– tekintetből mosolygásból végy
ne sajnáld a túlérett hajnalokat s az
öt-hat felé szabdalt éjszakát ne sajnáld
mert mondataid összeállnak
és jelentéseidben az értelem ékkövét
s a tudat terceit adják
ne sajnáld az álmatlan
valóságot a készenlétek
alacsony röptét csontsovány
megokolását a véghezvihetetlennek
te csak kérd gyermekszájból a szót
a láz festette halánték
a begerjedt önkívület az össze
nem érő ölelések mögül kérd
és a teremtés ereje megmutatkozik