Reggeli sirám

Az értelem erdejéből űzve,
előttem szavak, számok, rejtjelek.
Magyarázni nem vagyok képes az
utat: egyszerre mély és meredek.

Téveszmék bolygatnak. S jaj, agyamat
koldus, kántor,  kupec is zörgeti.
Eljátszom sikolyom egy sípon, mi
hangom törött karónak hegyezi.

Az értelem erdejéből űzve.
Soha nem lenni más csak puszta dal!
Ábrándom agancsán himbál a szél,
és nincsen, semmi nincs mi eltakar.