csak gyermekszájból (kigondoltam a Költészet Napján, infúzióra kötve)
– Áron, kérsz paradicsomot?
– Apa, csamariont is kérek!
szót csak gyermekszájból
– tekintetből mosolygásból végy
ne sajnáld a túlérett hajnalokat s az
öt-hat felé szabdalt éjszakát ne sajnáld
mert mondataid összeállnak
és jelentéseidben az értelem ékkövét
s a tudat terceit adják
ne sajnáld az álmatlan
valóságot a készenlétek
alacsony röptét csontsovány
megokolását a véghezvihetetlennek
te csak kérd gyermekszájból a szót
a láz festette halánték
a begerjedt önkívület az össze
nem érő ölelések mögül kérd
és a teremtés ereje megmutatkozik
El kell hazudni,
hallgatni, letagadni
ezt a vérvörös semmivé tűnést?
Ezt a részvétlen retust,
ezt a visszfény nélküli
nemébredést, ezt az
árnyékot összemocskoló
állónapi kereszthalált?
El kell hazudni,
hallgatni, letagadni,
visszanyelni a kiáltás
fullasztó kezdőhangjait?
Hazudni, hallgatni,
tagadni kell?
EMBER!
Vonalaink átrajzolják,
szavainkat beszakítják,
szívünket dobnak varrják,
hűségünket megordítják,
hűlt helyünket sóval szórják,
szeretőnket kitanítják,
éjjel-nappal bújnák,
éjjel-nappal fújják
a mennydörgés görbe kürtjét!
A csikiandras.blogspot.hu oldalról elköltöztem székely felségterületre, nem is hoztam semmit magammal, végtére is, ami egy kicsit is számít az emberből az a homloka mögött és a szívében van. Szeretettel látlak Benneteket továbbra is. Régi írásaim még egy ideig valószínűleg olvashatóak a blogspot oldalon.
András
március
mindiglen újra tanuljuk a születést
ahogy az áporodott szobákat
ügyesen kimeszeli a napfény
új utakat találunk a városban
friss csapásokat a sűrűben
közelébe férkőzünk a szerelemnek
távolába a múlhatatlannak
arcunkon megfeszesedik a bőr
valamit a régi házakkal is kezdünk
lebontjuk eladjuk elássuk őket
miközben az ég tükrét tisztogatja
a vásott fogú bejárónő nem is
kér sokat nem is panaszkodik
igyekszik csipkedi magát
és mi madárfüttynek zsenge füveknek
melegedő színeknek dőlve
nem tervezünk meghalni
VERSEK, DALSZÖVEGEK és … Figyeld csak meg jobban! Az Élet bohókás dalok, sötét elégiák, hímes himnuszok, színjátszó szerelmi énekek váltakozása. Észveszejtően gyönyörű!
(kigondoltam a Költészet Napján, infúzióra kötve)