A múlt héten, amikor összeült városházán a köztéri rendezvényeket véleményezni hivatott bizottság, hogy megvitassa a két egymás utáni szombatra bejelentett tüntetésünket, akkor a rendõrség képviselõje aggodalmát fejezte ki, hogy tulajdonképpen a bíróságokat akarjuk befolyásolni.
Márpedig ez telitalálat, valóban azt akarjuk, de ezért nem nekünk kell szégyenkezni. A tüntetés egyik célja ugyanis az, hogy kifejezzük azon igényünket, hogy Románia tartsa tiszteletben a jogállamiságot, igazságos, átlátható és tisztességes módon járjon el Mezei János, Csikszereda vezetõi, valamint a kézdivásárhelyi állítólag terroristák ügyében. Ugyanis sajnos számos jel utal arra, hogy ezekre fel kell hívni a bírók és ügyészek figyelmét, mert nem ezt teszik.
Nézzük Mezei János ügyét
Errõl mindenkinek megvan a maga véleménye, annak függvényében, hogy milyen konkrét ismeretekkel bír. Próbáljuk csökkenteni a szubjektívizmust, koncentráljunk tényekre, hisz a vádirat az interneten elérhetõ.
Mit lehet megtudni például a tanúkról?
A vádirat szerint kihallgattak összesen 36 tanút, beleértve a feljelentõt. Ezek közül 15-öt (kevesebb mint felét!) kérdezték a feltételezett hivatali visszaélésrõl, 9-et a kivizsgálás idejére elrendelt korlátozó tiltások betartásáról, s 12-t nem tudni mirõl, mert a vádiratban csak a nevük szerepel. Az arány elgondolkoztató.
Az elsõ 15-bõl ketten nyilatkoztak hosszan a feltételezett bûncselekményrõl. Mondom beszéltek. Konkrét, kézzel fogható bizonyítékot egyikük sem mutatott fel.
A maradék 13-ból még háromnak a nyilatkozatából idéz a vádirat, ezek tényeket tartalmaznak (kik a Monturist tulajdonosai, milyen arányban, mibõl áll a törzstõkéje, stb.).
További tízrõl annyit lehet megtudni, hogy õk is hasonlóan nyilatkoztak.
A második csoportban 9 személy van, ez azt mutatja, hogy milyen komoly erõfeszítéseket tett az ügyészség arra nézve, hogy bebizonyítsa, hogy Mezei János megszegte a korlátozó intézkedéseket. Ezen igyekezetükben attól sem riadtak vissza, hogy részben hazugnak mondják a tanúvallomásomat, azért, mert az igazságot mondtam el nekik, s nem azt, amit hallani szerettek volna.
Végül van 12 ember (a tanúk harmada), akikrõl csak annyit lehet tudni, hogy kihallgatták õket, de nyilván semmi terhelõt nem lehetett még bár belemagyarázni sem a vallomásukba. Elpocsékolt idõ és pénz tehát.
Bizonyítékok?
Az ügyészek tartottak 5 házkutatást és átkutattak hat jármûvet, ezen kívül alaposan átvizsgáltak több számítógépet, telefont meg egyéb számítástechnikai eszközöket. Ezek során semmilyen terhelõ bizonyítékra nem bukkantak!
Ezek után a vádiratban bizonyíték gyanánt a következõk szerepelnek:
– A feljelentõ nyilatkozata és az általa letett iratok;
– A vádlottak és a tanúk nyilatkozatai;
– hat darab hangfelvétel, amiket Virág Zsolt készített a Mezei Jánossal és Portik Csabával folytatott beszélhetéseirõl;
– egy darab hangfelvétel, amit az ügyészség készített Virág Zsolt közremûködésével;
– A cégbíróság által kiadott, a Monturist kft-re vonatkozó információk.
Következtetés?
A kivizsgálás teljes idõtartama alatt az ügyészség egyetlen terhelõ bizonyítékot sem bírt felkutatni. A vád csak a feljelentõ kijelentésein alapszik, az ügyészség ahhoz csak olyan tanúvallomásokat bírt hozzátenni, amelyek közül egyik sem terhelõ Mezei Jánosra nézve!
Mindez 14 és fél hónap nyomozás után! Ennek ellenére az ügyészség nem ejtette az ügyet, hanem vádat emelt!
A vádemelés óta pedig eltelt kerek hét hónap, és még egy érdemi tárgyalás nem volt!
Ezek számok, tények, amelyek minden elfogultság nélkül egy következtetésre tudnak vezetni: ebben az ügyben az igazságszolgáltatás eljárása sántít. Nem tisztem ítélkezni, de azt a határozott véleményemet nem rejthetem véka alá: nem úgy néz ki, hogy az igazság kiderítése a cél.
A “terrorista” ügy
Itt is felmerülnek ésszerû kérdések, kezdve azzal, hogy a hatóságok állítása szerint egy tavaly október tizedikei lehallgatott beszélgetés nyomán kezdték figyelni azt a két fiatalt, akik pillanatnyilag le vannak tartóztatva. Ugyanis hetekkel ezelõtt jelentette ki a szervezetük szóvivõje, hogy október tizedikén nem találkoztak és nem beszéltek egymással. A hatóság pedig azóta hallgat. Elvileg elképzelhetõ az is, hogy az a találkozó valóban megesett, s a szóvivõ blöffölt, úgy tagadta ezt, hogy vállalta annak a kockázatát, hogy másnap megcáfolják. De cáfolat azóta sincs! Elképzelhetõ, hogy a hatóság direkt élvezi, hogy nyilvánosan hazugsággal vádolják, s ugyan cáfolhatna, de nem teszi. De logikusan az sem kizárható, hogy a szóvivõ igazat mond. Ami ellenben – fogalmazzunk óvatosan – súlyos dolog lenne, alapjában ingatná meg a vádhatóság szavahihetõségét.
A hatósági közleményekbõl tudjuk azt is, hogy heteken keresztül szigorú ellenõrzés alatt volt Beke István. Ebbõl az következik, hogy minden lépésérõl tudtak, s minden cselekedetére létezik bizonyíték. Ennek ellenére két hónap után az érdemi eljárás nem indult be, mindössze azt lehet látni, hogy újra és újra meghosszabbítják az elõzetes letartóztatást. Valakinek a szabadságát csak nagyon indokolt esetben szabad korlátozni, ez az indoklás pedig sehol.
Szintén a hatósági közleményekbõl tudjuk, hogy bombát nem találtak, csak annak elkészítésére állítólag alkalmas elemeket. Logikus gondolat az, hogy az lett volna a tiszta, félremagyarázhatatlan helyzet, ha megvárják míg elkészíti a bombát, s utána tartóztatják le. Még egy nap türelem kellett volna az elõzõ 50 nap után! De ha már nem így tettek, akkor két hónap alatt csak el kellene tudja dönteni egy szakértõ, hogy a lefoglalt elemekbõl lehet-e kevesebb mint egy nap alatt bombát elõállítani. Ilyen szakértõi munkáról azonban két hónap teltével sem hallani.
Az is joggal ébreszt az emberben gyanút, hogy olyan bûncselekmény miatt tartóztatták le Beke Istvánt, amit csak csoportosan lehet elkövetni. A büntetõ törvénykönyv 397. cikkelye ugyanis így kezdõdik: Întreprinderea de actiuni violente împotriva persoanelor sau bunurilor savârsite de mai multe persoane împreuna… Több személy által közösen elkövetett erõszakos cselekedet. És a helyzeten az sem változtatott, hogy rá egy hónapra felbujtás miatt letartóztattak még valakit, mert továbbra is csak egy embert vádolnak azzal a csoportosan elkövethetõ bûncselekménnyel.
Ezek ismét tények, amikbõl joggal lehet arra következtetni, hogy a hatóságok eljárása nem korrekt.
Ha netán a vád helytálló, akkor is elítélendõ a hatóságok magatartása, a titkolózás, ugyanis ezzel tág teret engednek mindenféle spekulációnak. Bennünk jogos gyanakvást ébresztenek, románok széles tömegei számára pedig lehetõséget adnak arra, hogy elárasszák a közbeszédet a magyarságot kollektíven megbélyegzõ véleményükkel.
S ezzel elékeztünk a tüntetésünk második okához: tiltakozni az eset kapcsán a sajtót és a közbeszédet elárasztó magyarellenesség, a közösségünk kollektív megbélyegzése ellen.
A Btk. szerint az etnikai gyûlölködés, a feszültség szítása, a magyarok elleni izgatás bûncselekmény.
Ha pedig bebizonyosodna, hogy a hatóságok magyarságuk miatt, a nemzetük érdekében való kiállásuk miatt zaklatják ezeket az embereket, akkor az emberiesség elleni bûncselekmény.
Elvárjuk a román hatóságoktól, hogy ezen cselekedetek ellen az alkotmány és a törvények elõírásainak megfelelõen lépjenek fel, ne nézzék tétlenül a társadalmi feszültség fokozódását. Az elmúlt hónapokban semmi ilyet nem tettek a hatóságok, s ez önmagában elítélendõ.
Egy közösség akkor erõs, ha összetartó, de ugyanakkor egyenként minden tagja nyitott szemmel jár és nem tûri szó nélkül, ha õt vagy közösségét jogsértés éri. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a székelység tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ilyen közösség ma is.
Jogaink védelmében több mindent tehetünk. Ezek közül csak egy, de kiemelten fontos az, amire mindenkinek módja van, hogy részt vesz egy ilyen tüntetésen, véleményt nyilvánít és elvárást fogalmaz meg.
Ezen kívül azonban számos más mód is van, mint a jogsértéseket elkövetõk elleni perek, a nemzetközi intézmények tájékoztatása, a közbelépésük kérése, és a sor folytatható. Ezek közül mindegyikkel élni kell, s kinek kinek egyéni felelõssége, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel él-e.
Fontos megjegyezni, hogy minél magasabban áll valaki a társadalmi ranglétrán, annál több eszköze van, de azzal arányosan annyival nagyobb felelõssége is. Befejezésül hadd szögezzem le azt, hogy közösségünk vezetõi ennek tudatában kell legyenek, s tudniuk kell azt is, hogy többet és jobbat várunk el részükrõl is!
(Elhangzott ma délután 4-kor Gyergyószentmiklós fõterén, a Gyergyószéki Székely Tanács által szervezett tüntetésen. Szerkesztett változat.)
